Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-04-09 / 15. szám

Thursday, April 9, 1958 AMERIKAI MAGYAR SZÓ A BRAZÍLIAI parasztság nyomora A bibliai legenda szűk esztendőinek megrázó képe jut eszünkbe, amikor Észak-Brazilia álla­mainak nyomorúságáról olvasunk. Szűk eszten­dők járnak ennek a hatalmas dél-amerikai állam­nak a mezőgazdasági vidékein, pedig arra most van nyár — és ez a 8 és félmillió négyzetkilo­méter területű, 52 millió lakosú ország a mesés természeti kincsek hazája. Menekülés a nyomortól Ilyen krónikát lehet Írni az utóbbi esztendők­ről : 1957 májusa óta nem esett eső az Amazon­folyó közelében lévő brazil államokban. A parasz­tok gabonáját elégette a nap. A mezők sárgára száradtak, a földek megrepedtek. Az állatok pusz­tulnak. Több, mint félmillió ember küszködik életveszéllyel a hat északi brazil államban. A ki­út egyelőre csak a menekülés. Az országutak — ha ugyan azoknak nevezhe­tők ezek a földutak — tele vannak vonuló parasz­tokkal, akiknek legtöbbje kiskocsin, vagy taligán szállítja motyóját. Mellettük siró gyerekek. Út­közben összeszedik a legkeserübb vad gyümölcsöt is, hogy táplálkozhassanak. Vonulnak délre, a gazdag vidékekre, ,a kávé- és kakaóültetvények­re, a nagy városokba. Vonulásuk útjelzői az éhen- halt gyermekek, akiket a szülőknek nincs erejük eltemetni az agyonszáradt földbe. Választások előtt ígéret — utána semmi Mit tesz az ország kormánya ? Szeptemberben úgy próbált segíteni, hogy léte­sített úgynevezett “nemzeti műhelyeket”, ame­lyek azt a célt szolgálták, hogy a földjüket el­hagyni kényszerült mezőgazdasági munkásokat ut- és hidépitésnél foglalkoztassák. Ment is a munka október 3-ig, amikoris a választásokat tartották Brazíliában. Addig szükséges volt a sok százezer paraszt reménysége és elégedettsé­ge. Október 3-a után nem fizették ki a béreket, a munka megszűnt. Csoda-e, hogy például Ca- ninde városában mintegy 4 ezer kiéhezett mun­kás megrohanta az élelmiszer boltokat és raktára­kat? Az éhség kényszeritette rabolni őket. Az ilyen lázadások, éhségfelvonulások, tüntetések napirenden voltak. A kormány maga is tartott az általános forradalom veszélyétől. Ám, nemcsak az éhség ösztökélte lázadásra az éhezőket, hanem az az igazságtalanság is, ahogy kivételezésben része­sítették a kormányhivatalokat az élelmiszerek elosztásánál és ahogy a nagykereskedők egyre drágították az élelmiszerárakat. Sao Paulában, ebben a hatalmas déli városban például kétezer mészárszék zárt be, mert nem volt hús. A nagy- kereskedők ugyanis csak magas áron szállítottak volna a kiskereskedőknek, akik igy nem bírták átvenni az árut. Sűrített tej és főzelék A kormány “segítsége” az éhezőknek továbbá az volt, hogy kemény rendőrtámadásokat indí­tott ellenük, és efféle rendelkezéseket adott ki: “Torlaszolják el az utakat, akadályozzák meg, hogy a menekültek elárasszák a városokat és ki­fosszák a raktárakat... Sűrített tejet és száraz­főzeléket küldünk... Három nap múlva a segély megérkezik. . .” Persze, ez nevetséges “segítség” a sok százezer éhező részére, akiknek az ilyen élelmiszerek elfogyasztásához nincs is vizük. Kevés jut tehát a segélyre. De ez alatt épül Brazília uj fővárosa, mintegy 940 kilométerre a mai fővárostól, Rio de Janeirótól, az Alti-plano hegységen. Csupa fehér, ultramodern palota lesz ebben az uj fővárosban. Előre építik meg, hogy majd aztán költözzenek oda — elsősorban —, a kormányhivatalok. Az elnöki palota és a hozzá­való kápolna már megépült, s néhány hónap múl­va az elnök és a minisztériumok átköltöznek a fehér fővárosba, amelyet nagy költségen, nagy- sietve, elképesztő luxussal építenek. Brazíliának — mint ismeretes — a kávé a fő­terméke. S a főfogyasztója az Egyesült Államok. Ha egy newyorki, chicagói, vagy sanfranciscoi lakos naponta egy csészével kevesebb feketét iszik, ez már katasztrófa Brazília részére. Az USA fogyasztja el a brazil kávé 60 százalékát, és a kávé a brazil jövedelem 70 százalékát teszi ki. Az a probléma, hogy szilárd piacot találjanak a kávé számára. Az amerikai piac túlságosan bi­zonytalan ahhoz, hogy biztos jövedelmet jelent­hessen a brazil parasztságnak. Évek óta szó van arról, hogy eladják a kávét a Szovjetuniónak, ahonnan Brazília iparcikkeket vásárolhatna, bár a Szovjetunióval nincs is diplomáciai kapcsolat­ban. A Rio de Janeiro-i érsek azonban szószékről minden ilyen tervet ledorongol, kiközösítéssel fe­nyegeti meg azokat, akik ilyen tervet forgatnak a fejükben. Közben Brazília eladósodik, a pénze elértéktelenedik, a lakosság szegényedik, nem tudnak szembenézni a természeti csapásokkal. K. J. Tömeges letartóztatások Nyasaföldön Fehér telepesek uralma ellen és országuk füg­getlenségéért harcoló bennszülötteket tömegesen tartóztatja le Nyasaföld fehér kormánya. Saját bejelentése szerint január 1-e óta 953 afrikait tartóztatott le “politikai jellegű” vádak alapján. E héten vetették börtönbe Mrs. Rose Chibam- bo-t, Nyasaföldi Nők Ligája Kongresszusának el­nökét. Hivatalos közegek azt mondták, hogy “hu­manitárius szempontból” elhalasztották a letar­tóztatást, mig Mrs. Chibambo megszüli gyerme­két. Múlt héten kislánya született s pár napra rá börtönbe vetették. A hir nem számol be arról, hogy az újszülöttet magával vitte-e vagy sem? A letartóztatottak közül 256-ot elitéltek, 535-öt börtönben tartanak, 153-at szabadlábra helyeztek és 9 fogoly hollétéről nem számolt be a kormány. Az Afrikai Nemzetek Kongresszusát, amely harcol a gyarmatok szabadságáért, törvényenki- vül helyezték Nyasaföldön és vezetőit letartóz­tatták. Angliában tiltakoznak Londonban széleskörű tiltakozó gyűléseket tar­tanak, amelyeken munkások, diákok, egyházi kö­zösségek, politikai és polgári egyesületek, vala­mint szakszervezetek tiltakozásukat fejezték ki a kormány ellen, amiért támogatja a fehér tele- oeseket Rhodézia és Nyasaföld afrikai naciona­listáinak elnyomásában. Március 8—14-e közti héten a Piccadilly-n és Trafalgar téren hatalmas felvonulások voltak, amelyeken ezek a jelszók hangzottak el: “El a ke­zeket Afrikáról!” “Tartóztassátok le Welenskyt, (fehér helytartó) nem dr. Banda-t (afrikai ve­zető) !” “Támogatást a Nyasaföldi szabadsághar­cosoknak!” Három nagy teremben volt tömeg- g.vülés és a sokszáz ember, aki nem fért be. a Hyde Parkban hallgatta meg a szónokokat. HONFITÁRSAINK FÉLREVEZETÉSE A FŐ GÉLJÜK! Irta: TIBORRA A közelmúltban egy uj hetilap látott napvi­lágot itt Kanadában, “Kanadai Magyar Hírlap” címmel. Most nem akarok vitatkozni a lap tulaj­donosával, amiért rossz vicc céljából lapját “Független Politikai Hetilapénak keresztelte el. De azért megemlítem, hogy sokkal helyesebb ki­fejezést írhatna helyébe, amely igy hangzana: “Az Igazságtól Teljesen Független. . . “11,000 magyar otthont keres” címmel két levélformában irt cikk látott napvilágot. Az egyiket a bécsi tudósítója hja, melyben a követ­kezőket olvashatjuk az Ausztriában élő magya­rok sorsával kapcsolatosan: “. .. a még fennálló osztrák táborokban nagy izgalmat keltett az a hir, hogy Kanada további 11,000 magyart fogad be. Nyoma sincs az elkeseredésnek, letörtségnek, amely néhány héttel ezelőtt fogadott. Ugyanak­kor azonban — talán nem is minden szándék nél­kül — rossz híreket is terjesztenek. A minden­hová beférkőzött ügynökök azzal keserítik az em­wwvvw^vwwwwvw^w^vw^wvww^wvvwvvwww A világ első eszperantó színháza A világ első eszperántó színházát a közelmúlt­ban nyitották meg Belgrádban. A megnyitón Fre- derico Garcia Lorca “Perlinpin ur szerelme” cí­mű szippiüvét mutatták be. A színtársulat az augusztusban sorrakerülő varsói eszperantó vi­lágkongresszuson is bemutatkozik. I világító fa Indiában egy világitó fa nap-nap után nagy nézőközönséget vonz. Napnyugtakor a fa törzse és levelei világítani kezdenek. A furcsa jelensé­get különösképpen próbálják magyarázni: So­kan úgy vélik, hogy rádióaktiv szennyeződés okozta a fa világitó képességét. A botanikusok azt állítják, hogy egy különleges gombafajta okozza a páraüan jelenséget. bereket, hogy Kanadában súlyos gazdasági vál­ság van, emberek ezrei állnak, sorban az ottawai követség előtt visszatelepítésüket kérve, hogy a forradalom után kimenekült magyarok nagyré­szének még élelemre sem telik...” Ez a lényege a cikknek és erre kér választ a tudósitó ur. A “Hírlap” válaszában megnyugtatja a tudó­sító úrral együtt a szóbanforgó 11,000 magyart is. A cikkíró ur feltette a rózsaszín szemüvegét és kényelmes bársonyszékén ülve könnyedén igy fogalmaz: “. . . Nem igaz az, hogy itt súlyos gaz­dasági válság van,... Az utolsó év folyamán a kereskedelmi és ipari forgalom kissé lelassult. Van—- ha nem is nagy számmal — munkanélküli is. De ha ezt elmondjuk, akkor-az igazság ked­véért mindjárt hozzá kell tennünk azt, hogy sen­ki sem kényszerül kegyelemkenyérre. A munka­nélküli segély itt aránylag igen magas,..“.... Az sem igaz, hogy ezrek állnak sorban a követ­ség előtt...” A cikke további részében is hason­lóan lelkesedik és szemrebbenés nélkül bejelenti, hogy a börtöntöltelékek mentek vissza, s erről igy ir: “...Ezeknek itt is rövid idő alatt meg­gyűlt a bajuk a rendőrséggel és miután kitanul­mányozták az itteni börtönviszonyokat is, jobb­nak látták visszamenni az intézményesített lopás hazájába...” Az iró a cikkjét a következőkép­pen fejezi be: “...a reménykedő táborlakóknak csak azt üzenhetjük, ne hagyják magukat rém­hírektől befolyásolni, és ha lehetséges lesz, csak jöjjenek nyugodtan.. A mesének vége, s most térjünk vissza a való­ság világába. Nézzük meg, hogy vájjon mennyi is az “a nem is nagy számmal” levő munkanél­küli? Lehet, hogy a cikkíró urnák az egy millió nem is oly nagy szám, de ebben még nincsenek benne azok, akiknek a segély már lejárt, de azo­kat sem foglalja a szám magában, akik egyálta­lán nem kaphatnak segélyt. (Mezőgazdasági munkások stb.) És vájjon mit láthatunk nap- mint-nap a torontói Spadina-n levő Scott Misszió előtt ? — Bizony elszorul az ember szive, ha lát­ja a több száz embert, akiket az ínség a levesért való sorbanállásra kény szerit. Sajnos, de nagyon sok honfitársunk is ottan szedi a “bőség kosará­nak” kesei’ü gyümölcseit! Természetes, hogy ezen az állapoton lehetne változtatni, ha a kormány megindítaná a normá­lis kereskedelmet, megnyitná a lezárt bányá­kat s fokozná a közmunkákat stb.-t. A cikkíró urnák is mindezek sürgetését ajánlom becses fi­gyelmébe, és ha saját magát ámítja is — hisz a kanadaiakat úgy sem tudja —, de legalább az Ausztriában levő magyarokat ne vezesse félre! A szerkesztőség utóirata: E fent említett lap (március 7-i számában) szántszándékos félreve- zetési kampányához tartozik az a módszer is, ahogyan az alanti fényképet közölte, amely a a budapesti “Népszabadságban” igy jelent meg: UJ ISKOLA SOROKSÁRON rosunk egyik legmodernebb nyolctaníérmes általános iskolája. A “Kanadai Magvar Hírlap” úgy retusálta a képet, hogy az uj épület helyett egy ütött-ko- pott falu, ottfelejtett gyárépületnek nézett ki, amely nemhogy uj iskolának, de még réginek sem felelne meg. Az igy “kikészített” kép Fölé ezt a címet irta: “Amihez nem kell'kommentár'.” iv .......5 .

Next

/
Thumbnails
Contents