Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-04-09 / 15. szám
Thursday, April 9, 1958 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3 NEWYORKI MUNKAVISZONYOK ÉS BÉREK Victor Perlő, marxista közgazdász, jelentést készített a newyorki munkaviszonyokról és a munkásság helyzetéről. A közölt adatok legnagyobb részét a New York Állami Munkaügyi Hivatal kimutatásaiból, a többi részét pedig a washingtoni Országos Munkaügyi Hivatal statisztikai kimutatásaiból szerezte be. Mr. Perlő az alábbi pontokban foglalta össze ezt a fontos jelentést: 1. Munkaalkalmak és foglalkozások N. Y. álamban. 2. Bérskálák. 3. Munkalehetőség és munkanélküliség. 4. Szakszervezetek tagsága. 5. Bérszerződések 1958-ban. Helyszűke miatt lehetetlen az egész jelentést részletesen közölni, habár a jelenlegi helyzet megköveteli, hogy az öntudatos dolgozók tisztában legyenek az állam munkaviszonyaival és a munkások problémáival. Különösen fontos tudni azt, hogy milyen munkabéreket fizetnek a különböző szakmákban, hány órát dolgoznak naponta és hetenként a munkások és hogy hány százaléka az állam dolgozóinak nem keres annyit, hogy abból magát és családját rendesen fenn tudja tartani. Ezért, ha nem is teljességében, de legalább összevonva próbálunk foglalkozni Mr. Perlő jelentésével. New York állam összmunkássága — a mező- gazdasági munkások kivételével — 6,193,000. Ebből New York városában van 3,630,000 és az állam többi részében 2,563,000 munkás. A fontosabb szakmák szerint a következőképpen oszlanak meg: gyári munkás...................................... 1,923,000 építő munkás...................................... 259,000 kereskedelmi és kiszolgáló munkások 2,250,000 állami és városi alkalmazott......... 764,000 Ezek a számok az egész N. Y. államra vonatkoznak. Csökkent N. Y. város munkásainak életszínvonala New York városában a gyári munkások többsége könnyű iparban van alkalmazva és főleg kisüzemekben. (Vezető helyen van a ruha-, szőrme- és tüipar általában azonkívül sok más könnyű ipar). Viszont az állam északi részén a munkások zöme nehéziparban dolgozik és főleg nagy üzemekben. Egy néhány érdekes adat a fizetésekről: Hirdetési ügynökségek alkalmazottai évente 140,- 000,000 dollár fizetést kapnak. Ezzel szemben a ruhatisztító munkások 26 milliót, a kis szabó- és vasalóüzemek 13 milliót, az összes borbélyok 12 milliót, garázs alkalmazottak 15 milliót, ablak- tisztítók 14 millió dollárt keresnek évente. Másszóval ezek a nehezen dolgozó munkások összesen csak a felét keresik annak, amit Madison Avenue fizet a hirdetési ügynököknek, akiknek az a feladatuk, hogy minél drágábban adjanak el a vásárlóközönségnek olyan árut, amire a legkevésbé van szüksége. 1958 augusztusában az ország 15 legnagyobb városa közül New York a legalacsonyabb helyen állt a gyári munkások fizetését illetőleg. A newyorki gyári munkás átlagos fizetése 24 dollárral volt alacsonyabb, mint Detroit vagy San Francisco gyári munkásáé. Még Birmingham, Alaba- mában és New Orleansban is nagyobb egy gyári munkás keresete, mint New Yorkban. Pedig még 1948-ban New York város gyári munkásának fizetése első helyen állott az országban és az államban. És mig az átlag fizetés 1948 óta New Yorkban 28 százalékkal emelkedett, addig az állam többi városaiban az emelkedés magasabb volt. Pl. Rochesterben 59, Syra- cuse-ban 60, Buffaloban 62 százalékos volt az emelkedés. Ennek a magyarázatát megtaláljuk a newyorki ruhaipari munkások nyomorúságos helyzetében, akiknek keresete az utóbbi 10 évben alig 7 százalékkal emelkedett a megélhetési árak 20 százalékos emelkedésével szemben. Ehhez hozzájárul az adók felemelése is. A munkabérek egyenlőtlen emelkedése fennáll az épitőmunkásoknál is. Az asztalosok és szobafestők fizetése a 13-ik helyen, a villanyszerelőké a 9-ik helyen áll az országban. A teherautó sofőrök az 5-ik helyen állanak a többi nagyvárosok mellett órabér tekintetében. Tisztitó és mosó üzemek munkásai 1.15 dollár órabérért dolgoznak New Yorkban. A munkáltatók kihasználják a munkanélküliséget, különösen a portorikói és néger munkások között. A kórházi ellátó munkások helyzete szinte hihetetlen. A férfi ápoló-kisegitő 40 órai munkáért 39 dollárt keresett 1957-ben. Ugyanezen munkát végző nő csak 35 dollárt kapott hetenként. Edénymosogatóknak 84 cent órabért adtak. Olyan kórházi munkások is vannak, akik csak 50 cent órabért kaptak. A kórházi munkások végre szervezkedtek és lecsatlakoztak a gyógyszer és segédmunkások szakszervezetének 1190 számú lokáljához, hogy jobb munkaviszonyokat és fizetést biztosítsanak maguknak. Mr. Perlő jelentésének más részleteivel következő cikkben fogunk foglalkozni. W. L. Az amerikai család élelszinvonala A Californiai Egyetem gazdasági osztályának van egy kutató bizottsága, a Heller-bizottság, amely évek óta — a létező gazdasági viszonyok alapján — kimutatást készít arról, hogy milyen összegre van szüksége egy négytagú amerikai családnak ahhoz, hogy szerény körülmények között megélhessen. Az utóbbi 4 évben ez az ösz- szeg fokozatosan emelkedett és az uj kimutatás 6,086.88 dollárra, vagyis heti 117 dollár keresetre emelte. 1955-ben még 5,465 dollár volt a szükséges összeg. Az uj követelmény 11 százalékkal magasabb. A Heller-bizottság úgy találta, hogy saját házzal rendelkező családnak nagyobb kiadásai vannak és ennek évi szükségletét 6,435 dollárban állapítja meg. “Fényűző” költségvetés Üzleti érdekeltségek szószólói a Heller-bizottság által kidolgozott költségvetést “fényűzőnek” nevezik. Alapjában a költségvetés nagyon szerény életszínvonalat állapit meg. Csak olyan cikkeket és szolgálatokat foglal magában, amelyeket “a jelen közvélemény úgy ismer el, mint amik az egészség és az elfogadható életmód fenntartásához szükségesek.” Hát nézzük meg hogyan osztja fel a Heller-bizottság ezt a keresetet, amely nagyon kevés amerikai munkásnak van meg. A lakásnál pl. a bizottság kizárja a nyomornegyedek lakásait, vagy a rozoga, túlzsúfolt házakat és ahol a lakásban nincsen fürdőszoba. Az elfogadható színvonal feltételeként egy 4—5 szobás, butorozatlan, fürdőszobás lakást állapit meg. (Négyszobás lakás: konyha, nappali és két hálószobából áll). Házbérre azonban csak 750 dollárt engedélyez, ami $62.50 havonta, a költségvetés 12 százaléka. A valóság az, hogy ennyiért sem New Yorkban, sem más nagyvárosban nem lehet rendes lakást kapni. ___________ A saját házzal rendelkező családnak heti keresete kb. 123 dollár kell, hogy legyen a költség- vetés szerint. Házbérre évi 1,023 dollárt szán, vagyis 88 dollárt havonta, mert a háztulajdonosnak ingatlanadót, jelzálogkölcsön törlesztést, tűzbiztosítást kell fizetnie, azonkívül javításokra is vannak kiadásai. Szórakozásra a költségvetés évi 223 dollárt számit fel egy évre, vagyis valamivel többet 4 dollárnál hetenként. Ebben benne van minden mozilátogatás, televízió és csak egy heti vakáció, amely nem kerülhet többe, mint 43.73 dollárba. Ez legfeljebb egy bérelt szobára vagy kabinra elég. 32 mozilátogatást engedélyez személyenként egy évben 7$ centes jegyekkel. A heti élelmiszer számlára 34 dollárt ir elő a Heller-bizottság. Szakszervezeti tagdíjra 58.50 dollárt vagyis $1.12 heti átlagot. A többi pontok is bizonyítják, hogy ez a munkásoknak szánt költségvetés nem nyújt fényes életmódot. De az ország 43.7 millió családjának kétharmada, (pontosabban 65 százaléka) nem rendelkezik ezzel a jövedelemmel. Abban a 28.4 millió családban, ahol az évi kereset 6,000 dollárnál alacsonyabb 106 és fél millió egyén van. Az Egyesült Államokban csak kevés olyan ipar van, ahol a család egy kenyérkeresője annyit tudjon keresni, hogy a Heller-bizottság által előirt életszínvonal szerint élhessen. A gyári munkások átlagos heti keresete 1958-ban 83.71 dollár volt, — 33 dollárral kevesebb, mint amennyit a költségvetés előír. Az Országos Munkahivatal 1958-ra szóló statisztikai kimutatásában csak két olyan munkaterület volt, ahol az átlagos kereset elérte a költségvetés színvonalát: a csővezető- és fűtőkészülék, $123.23, és a villamossági munkások, $135.97 — mindkettő különleges munkavállalkozásnál. Az ügyvezető és hivatalos alkalmazottak részére a Heller-bizottság magasabb színvonalú költségvetést készített. Ez az életmód évente 9,203 dollárba kerül, azaz heti 177 dollár kereset szükséges hozzá. A házbér itt havi 109 dollárban van megállapítva. Az évi vakáció már 3 hétre szól, de ebből is csak két hetet tölthet távol 105 dollár kiadással. Élelmiszerre egy 4 tagú családnál 44 dollárt szán. Mig a hivatalnok családnak a legjobb 2 és fél tucat tojásért $1.65-öt engedélyez egy hétre a bizottság, a munkáscsaládnak a közepes minősé gü tojást heti $1.24 értékben is megfelelőnek tartja. Ez az osztálymegkülönböztetés végighúzódik az egész költségvetésen, a ruházkodás, utazás, házi felszerelések, olvasásanyag és nevelés rovatokban. A munkáscsaládnak mindegyikre kevesebb jut, mint a hivatalnokcsaládnak. Az utóbbinak azonban szakszervezeti tagdíjra nincs kiadása. A müncheni magyar fasisztáknak Eisenhower politikája se kielégítő Dr. Pankhorst bajor főállamügyész válaszolt a nyugatnémet szociáldemokiatáknak. A szociáldemokraták ugyanis emlékiratban figyelmeztették a bajor igazságügyminisztériumot, hogy Münchenben magyar nyilaskeresztes központ alakult, a napilapok több lapot adnak ki és féktelenül uszítanak. — Majd Dr. Pankhorst közölte: mindez igaz, azonban a társaság ellen nem lehet eljárni, mivel a nyilasok a nácizmust “csak” Magyarországon akarják visszaállítani s a kérdéses személyek nem is német állampolgárok. Nagyon valószínű, hogy dr. Pankhorst nem tud magyarul és igy nem is olvassa a “Cél” cimü nyilas lapot, amely, miután Ausztriából kitiltották, Münchenbe tette át székhelyét és a Stunz- strasse 19-ben bérelt szerkesztőségi helyiséget. Néhány nappal ezelőtt megkaptuk a “Cél” legutóbbi számát. Ez a zöldfedelü füzet pontos, cáfolhatatlan bizonyíték, hogy a nyugat-német szociáldemokraták ezúttal nagyon is pontosan célba találtak és hogy dr. Pankhorst talán maga sem tudja (vagy éppen nagyon jól tudja!) kiket védelmez. A müncheni gyászmagyarok folyóirata ugyanis nem egyszerűen “antibolsevista folyóirat”, ahogy címoldalán, az egykori királyi korona rajza alatt négy nyelven hirdeti. Még kenyéradó gazdáiba, a nyugati politika mai vezetőibe is belerúg: a “Cél” ugyanis a legnvil- tabban fasiszta, a legvéresebb náci terrorról álmodó körök céljait szolgálja A legutóbbi számban terjedelmes cikk foglalkozik a berlini helyzettel. A szokásos szovjetellenes rágalmak mellett a legmeglepőbb az, hogy az amerikai álláspontot és az amerikai politikát is támadja. Még Eisenhower álláspontja is elfogadhatatlan számukra. “Az USA- elnöke most talán naponként többször is visszaemlékezik “bölcs” szavaira: “Berlin számomra nem jelent egyebet, mint földrajzi fogalmat”. Ez a kitűnő szellemi termék Eisenhower tábornoktól származik 1945-ből. Nem tartjuk kizártnak, hogy az elnök ur visszaemlékezik Dönitz admirális 1945 május 1-én elhangzott rádióbeszédére, amelyben a német államfő biztosítja a német népet arról, hogy csak abban az esetben harcol a nyugati hatalmak ellen, ha azok akadályozzák a bolsevizmus elleni harcát. Dönitz admirális kizárólag ezért kapott tiz esztendei fegyházat, amit az utolsó percig le kellett töltenie — és Eisenhower tábornok ur közben az USA elnöke lett. . .” — írja a nyilas lap és egyáltalán nem titkolja, hogy nem ért egyet a mai amerikai politikával sem. Nem eléggé fasiszta. Szó esik a hidegháború más kérdéseiről is, nemcsak a nyugat-berlini kémközpontról ebben a szennylapocskában. Dühös haraggal kommentálják például a müncheni nyilasok Mikojan amerikai útját és — akárcsak Hitler tette — kalmárszellemmel, zsíros gondolkodással rágalmazgatják azokat az amerikaiakat, akik józanul a megértés útját keresik a háború helyett. Beszélnek a kubai eseményekről is — lám! — egyszerre csak felébred a nyilas toliforgatóban a humanista. “Csak rá kell nézni erre a lágy, apostolarcu Fidel Castróra, amint ott áll a megkötözött kezű rendőrfőnök mellett, akin mindjárt végre is hajtja, ott az utcán, az ítéletet. Törvényszék? Bíróság? Ugyan kérem, minek az ilyesmi?” — gúnyolódik a Batista-féle diktatúra gazságait — törvényszék előtt! — számonkérő kubaiakon a “Cél” —, amelynek irói és valószínűleg nem egy olvasója is bíróság és törvényszék nélkül lődözte a Dunába 1944 véres őszén az embereket.
