Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-04-02 / 14. szám
Thursday, April 2, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZO 9 ''Önállóan gondolkodók” Irta: RÓDOG ANDRÁS Valamennyi televíziós hirdetés közül a legjobban azt kedvelem, amelyikkel egyik nagyokos cigaretta-vállalat az egekig dicsőíti gyártmányát, de olyan ügyes, körmönfont módon, hogy a ciga- rettával együtt a mélyen tisztelt füstölgő fogyasztót is agyba-íőbe dicséri. A hirdetés szöve- -ge és képei kicsit váltakoznak, de a történet mindig egyforma. Egyszer pi. egy cowboyt mutat, lovon ülve,akit egy férfihang megkérdez (már ahogy a cowbovokat szokás megkérdezni), hogy pl. Hogy vannak a tehenek? — vagy más ilyesmi. A cowboy erre válaszol, nem emlékszem pontosan, hogy mit, de az értelme az, hogy tudja a fene, én nem vagyok cowboy, hanem latin tanár. Erre a láthatatlan kérdező nagyon elcsodálkozik, hogy miért is veszkelödik a marhákkal, amikor hajkurászhatná a diákokat, mire a meglovasitott latin tanár megnyugtatja, hogy a tehenek fir- cángolásával csak üres óráiban foglalatoskodik és ezt is csak passzióból teszi. Erre a kérdező nagy boldogan felkiált, hogy “íme egy ember, aki önállóan gondolkodik!” — s olyan hangon teszi ezt, mint Archimedes tehette, amikor minden korok diákságának vesztére felfedezte a hires versikét: Minden vHbe mártott test, a súlyából annvit veszt, mint amennyi az általa kiszorított víz súlya. A mese szerint örömében kiugrott a fürdőkádból s amúgy meztelenül végiszaladt az utcákon, önkívületben kiáltozva: “Megtaláltam, megtaláltam !” Korunk televíziós Archimédese megtalált egy önállóan gondolkodó embert és a leghasznosabb dolog, amit tehet vele, "hogy megkérdezi, milyen cigarettát szív és miért. Korunk önállóan gondolkozója pedig véletlenül éppen azt a cigarettát nevezi meg, amelynek gyártója fizet ezért a hirdetésért, kijelentve, hogy azért választotta éppen ezt a fajtát, mert ennek a cigarettának a gondolkodó. ember számára készített szopókája van és a dohányos száj ize szerint való. Biztos, hogy Archimedes ezt szívhatta a fürdőkádban, amikor felfedezte a szóbanforgó vizitörvényt, vagy ha nem, akkor nyilvánvalóan nem gondolkozott eleget. Az “önállóan” gondolkodó De vigye az ördög a régi görög világból való tudóst, a fontos az, hogy a magát meglovasitott latin tanárt nyomban megdicsérik olyanformán, hogy a kérdező tudtára adja: a gondolkodó emberek legtöbbször a szóbanforgó cigarettát szívják. Ezt Péternek mondják, hogy Pál is értsen belőle, már tudniillik a tisztelt hallgatóság, amely amúgy közvetve tudomásul veheti a bókot, hogy a cigaretta gyártmányának kellő megválasztásával az “önállóan gondolkodó” emberek válogatott csoportjába léphet. Eddig még hagyján lett volna a dolog. De egy negyedóra múlva és másnap és harmadnap és * 7 letlenül megismerkedtünk. Beszélgetésünk nemsokára Arkansas faji- és bevándoroltak elleni gyűlöletére tért rá, amely Little Rock ifjait egy egész iskolaévtől fosztotta meg. Szóbakerültek a majdnem két és fél év előtti óhazai események is és ennek folyamán az alábbi esetről vettünk tudomást: Egy Zavatkay Mihály nevezetű chicagói szobafestő és vakbuzgó katolikus kb. 14 évvel ezelőtt került Hot Springsbe. Mint értesülünk, vallása révén templomok, zárdák, menhelvek és más vallásos intézmények festését vállalva, anyagilag igen összeszedte magát. Arkansas katolikus vezetőségét Mindszentv siratására mozgósította és befolyását felhasználta otthoni rokonai kihozatalára. A kihozottak nem saját, hanem feleségének vérrokonai. A 39 éves Balsai István, felesége és 7 éves fia, valamint feleségének 19 éves húga. Amióta ideérkeztek a három felnőtt Balsainé nővérénél, Mrs. Bessemer Gizella cukorka műhelyében dolgoznak. Ezt megelőzően Angliában, az Altringham-i menekült táborban töltöttek egy évet. * Balsai István Ózdon, a vasüzemekben dolgozott jó állásban. Az elmúlt karácsonykor a helyi angol mindennap többször is szembesített a televízió ez- zti a hirdetéssel. Azonban nem egészen. A cigaretta és a kérdező hang ugyanaz maradt, de az önállóan gondolkodók köre kitágult. Előkerült a latin tanár helyébe egyszer egy bíró, aki üres ói iában automoonokai répa. ált, egyszer egy zenekari karmester, aki téglafal építéssel passziózott, máskor egy bankár, aki hajóépitéssel foglalkozik esténkint és igv tovább. Mindegyik bizonygatta, hogy a mellékfoglalkozásukat lelki szükségletből gyakorolják, hogy megtörjék a mindennapi munkájuk rutinját. Ezért természetesen mindegyik megkapta a hirdető nagy dicséretét éppen úgy, mint a latin tanár, hogy “ime egy ember, aki önállóan gondolkodik”. Azután hasonlóan jött a további kérdezősködés a cigarettáról és azt hiszem, nem lepek meg vele senkit, ha elárulom, hogy mindegyik önállóan gondolkodó történetesen ugyanazt a fajtát füstöli. A véletlenek ily csodálatos találkozása eléggé mindennapi esemény a hirdetőiparban. Ami inkább meglephetné a hallgatóságot, az az, hogy egyik jjnállóan gondolkodó a másik után, a biró, a bankár, a mérnök. a latin tanár, vagy amelyik éppen előadódott, a kérdésre szóról-szóra ugyanazt darálta el kedvenc cigarettájáról, vagyis: “a gondolkodó ember számára készített szűrője van, a dohányos eipber szája-ize szerint való.” Egészében elmellőzöm a filozófiai kérdést, hogy mi az ördögöt jelent az ,hogv egy bizonyos fajta cigaretta egyik vége a gondolkodó embereknek passzol. Ezt csak a világ legnagyobb gondolkodói tudnák megválaszolni és ezek is valószínűleg csak akkor, ha véglegesen rávetnék magukat a nagyszeri' szopókával ellátott cigarettára. De mikép jutnatott a hirdetőipar okosainak eszébe az, hogy azzal próbálják behízelegni gyárt mányaikat, hogy a fogyasztót nem közönséges átlagembernek tekintik, hanem olyannak, aki “önállóan gondolkodik”? Nem féltek, hogy ennek a hízelgésnek hatását teljesen tönkreteszik és lerombolják azzal, hogy az úgynevezett önállóan gondolkodók egymásután pontosan és egyformán ugyanazt a képtelen szamárságot karattyolják el? Magyarán mondva először megdicsérnek, hogy e""éüség vagy és önállóan gondolkozol, de egy füst alatt mindjárt a legtermészetesebb dolognak tekintik, hogy ostobaságokat beszélsz, feltéve, hogy kórusban teszed azt. A sputnik befolyása Tessék csak pl. elképzelni, az én esetemet, üres óráimban, mint pl. most is, cikket irok a Magyar Sóénak. Hát ez, ha tetszik, ha nem, a hirdetés receptje szerint engem az önállóan gondolkodó emberek sorába iktat. Eddig tetszene is nekem a dolog. Ámde megkérdezem az olvasót, milyen önállóan gondolkodónak tartanak, ha folytatásként elkezdeném karattyolni szóról-szóra ugyanazokat a szamárságokat, amelyek hétről-hétre, napról- napra olvashatók az újságokban, s hallhatók a rádióban, gondolkodó politikusok, táboinokok, újságírók és szakértők bölcselmei gyanánt. Ugyanannyi papagálvként ismételik egymást. újság lelkendezve irta le az első amerikai karácsonyukat. “Szent Mikulás biciklit hozott a kis- Pistinek...” A mi karácsonyunkat nem énekelte meg annakidején az itteni sajtó, pedig mi is menekültek voltunk, de mi a munkáselnyomás elől jöttünk réges-régen és Szent Mikulás sem gondolt ránk, mialatt elköszvénvesedtünk Amerika naggyá építésében. Most meg testünk javítására fordítjuk centjeinket. Hát Balsai milyen jövőnek néz elébe, még hoz- .zá Hot Springsen? Marie’s Candy Kitchen-jében? •Mert más foglalkozásra itt nincs kilátás,. Arra mérget tudnék venni, hogy nincs messze az idő. amikor a Magyar Hang-ra fogja füleit szegezni, másokkal együtt. Szent Karácsony elmúltával ép- olv keveset fognak itt törődni velük, mint a többi idegenszületésüekkel vagy a négerekkel. A néo nem fog a cukorka műhely körül tolongani a “hunky”-k kedvéért.-A gazdasági helyzet konkurenciája sem teszi alkalmassá arra, hogy hét embernek nyújtson megélhetést. Kiknek váltjává ra a szerencsétlenek életgyökerét kirántani az ősi talajból? Egyiknek sem. Ezt fogja a jövő igazolni. Mint a többiek, Balsai is vissza fogja még sírni elhagyott szülőföldjét. Laci bácsi Ha jobban meggondoljuk a dolgot, az a hirdeti ipari sóhivatalnok, aki összeszerkesztette a gondolkodók cigarettájáról szóló televiziós jeleneteket — nem is olyan ostoba fickó, mint amilyennek látszik. Még három-négy évvel ezelőtt rosszul járt volna, ha a gondolkodó egyéniség varázsszavaival próbált volna cigarettájának híveket toborozná A hatás éppen az ellenkezője lett volna. Társadalmi beállítottságunk már régen, a Me Carthy-korszak előtt is, olyan volt, hogy valamiképpen gyanús szemekkel néztünk az úgynevezett egyéni gondolkodókra. Volt az ilyesmiben valami különcség, hogy ne mondjuk, idegenszerü. A tudós, a tanító, az iró, a filozófus, meg általában az, aki sokat szeret vitatkozni, afféle félszeg társadalmi jelenség volt, akit az igazi, vérbeli amerikai eltűr ugyan, mint különlegességet és mert ilyennek is kell lenni, de nem szereti és tartózkodik tőle. Egy honpolgár egy félvilágért sem azonosította volna magát az ilyen alakokkal. De jött a Sputnik és egyszerre megváltozott a helyzet. A Szovjetunió népei ugyan, tudjuk, nem tudnak gondolkodni, nem egyéniségek, hanem elnyomott gépemberek és mégis mit nem csináltak azzal az istenverte lövedékkel! Hát akkor menynyivel nagyobbat és többet csinálhatunk mi, ha egyszerre rávet i ük magunkat a gondolkodásra, még hozzá önállóan. A tanítónak, az iskolánál*, meg a tudománynak azonnal nagy lett a becsülete, ha nerh is tettben, de legalább szóban. Az iskolásgyerekek működtessék agyvelejüket; Mindenki működtesse az agy velejét, ha már ilyen üs, élet. A nagyvállalatok irodáiban általános divattá vált a falra függesztett felirat, mely nagy betűkkel parancsolt főnökre és alkalmazottra egyformán: “Think!” “gondolkozzál!” Isten tudja hogy miről, de gondolkozzál! Matematizálj, fizikáljál, gondolkozzál! — mondja uton-utfélen az újság, a rádió, a televízió. Egy pár tudós még valóságos kitüntetést is kapott, sőt a Fehér Házba is kaptak, meghívást. “Mérnök legyél, te haszontalan kölök ! — kiabálták az apák a szóbanforgó sihedereknek, amikor éppen baseballozni készültek. “Maradj otthon és gyakorold az összeadást!” Ilyen nagymérvűre harapódzott országunkban a tudomány ési a gondolkodás becsülete és ha az előbbi példákhoz csatoljuk a ténvt. hogy a cigarettahirdetés is felkapta a gondolkodó ember dicséretét, akkor még a vak is láthatja, hogy milyen nagyszerűségig jutottunk el végre-valahára. De ha szószerint vesszük az önálló gondolkodást Az egész dolognak csak egy bibije lehet; akadhatnak, akik az önálló gondolkodást szószerint vehetik és ennek folyamán olyan rettenetes gondolatokra bukkanhatnak, melyeket emliteni nem is merek. Tán nem is ártana figyelmeztetni az illetőt, hogy gondolkozzál, még akár önállóan is, ha nagyon erőlteti magát, de amit gondoltál, azt csak tartsd meg magadnak — ne háborítsd itt a kedélyeket! Vagy csinálj úgy, mint a televízió cigarettás egyéniségei, akik “önállóan gondolkoznak”, de kinyitva a szájukat egyebet nem tesznek, csak kórusban kukkorékolják az egyöntetűd ség marhaságait. % Hónapok óta tart a “Korea óta a legnagyobb háborús veszély”: a berlini kérdés. “Orosz ultimátum !” “Nem engedünk Berlinből!” “Ki akarnak szorítani bennünket”. “Vérre megyünk, de nem alkuszunk!” és száz hasonló frázis az újságokban, a rádióban, a tábornokok szájából, a. hangadók szájából. Egymás szájából kapkodják, ki ugyanazokat a szavakat. Az egész nagy hala- halából olyasfajta értelem jött ki, hogy a szabad- ságos népek kedvenc cigarettaszürőjébe beledöfött a szovjet erőszakos hahotázása a minekutáni sá" e'véből kifolyólag. Az egyöntetű böfögés oly nagyhangú lett, hogy egy véletlenül elsült puska kirobbanthatott volna egy világháborút, némely tábornok nem ki’ övömére. De hogy miről vau. szó, azt alig egy féltucát ember említette meg. A német kérdés és Berlin bonyolult kérdések és csno'U ■> e'f'dzélvesedtek — mi tagadás. De kitö- i ' : nem fenyegetett, amíg a nagy hólyagsá.y vérremenő’eg fel nem fuvódott azon ostobásko" ■ ’-sríil. hogy ha az oroszok (milyen gonoszok, ki akarnak menni Berlinből) eltávoznak, akkor nem bog" az el nem ismert keM-ópmt határőrség vizsgálja meg az átutazók iratait. Ho<?v nrrért? F.lvi kérdés, mely mélységes* fívmrnáciai titok. Különben is, hogv mersz egyél 'iin-i ijvftt kérdezni, te csirkefogó magángon- dol’.odó! Mars a kórusba és énekeld a többivel de meghalok Berlinért”.
