Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-03-26 / 13. szám
Thursday, March 26, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Virágos tavasztól, egészen az őszi hervadásig szemünk előtt zajlik le az erdők, mezők és vizek vadjainak és rovarjainak élete. De hát mi történik Velük télen, amikor a természet, mint a fukar öreg megbánja, hogy tavasztól őszig bőkezűen bánt a növényzettel, s ezért kemény szigorral jeget, havat és fagyot küld a határra? Vastag mohapárnában, hótakaró, kövek és fakérgek alátt, vagy éppen iszapba fúródva sok állat huzza meg magát télen. Van olyan állat is amely a nyár folyamán semmi táplálékot nem vesz magához, egész télen át a lehető legminimálisabbra szoritkozik életműködésében. A tüdőscsigák például kemény fedéllel zárják el házukat, s a tél folyamán nem táplálkoznak. Sok hal és béka az iszapba fúrja magát. A redős szárnyú darazsak nagy államai kihalnak, s csupán néhány megtermékenyített nőstény várja valahol elrejtőzve a tavaszt. A poszméhek közül is csak a nőstények telelnek át, s ezek — később uj államot alapítanak. A méhek eleségkészletet gyűjtenek télire, tehát nem dermednek téli merevségbe. A méhkasban az állatok mozgása, anyagcseréje révén termelt hő biztosítja az életük fenntartásához szükséges hőmérsékletet. A rovarok világából tudósaink a lepkék áttele- lését ismerik a legjobban. Megfigyelték, hogy a nőstény lepke például a nyári hónapokban többnyire takarmánynövényre rakja a petéit, télen azonban fás szárakon, fakérgeken, vagy rügyeken találjuk petéiket. A gyapjas pillék potrohúk gyapjával takarják petéiket, hogy az eső és a hó ' ellen óvják. Sok lepkefajta hernyó alakjában telel át. Moha és kövek alatt, a petékből éppen csak az imént kibújt hernyóktól kezdve, minden korfokozatot megtalálunk. A nyárfalepke hernyói nyárfalevelekből kemény tokokat szőnek maguknak és ezekbe húzódnak. Sok hernyó beássa magát a földbe, bebábozódik és ott minden veszélytől védve bábként telel át. A nagy káposztalepke bábjai azon- Dán szabadon függnek a fákon, meg az oszlopokon, és a hajnalpirlepke bábjai is hónak és fagynak kitéve szabadon lógnak a növényi szárakon. Sok állat téli álmot alszik. Ezek az állatok nyáron bőségesen táplálkoznak, meghíznak, majd a tél beköszöntővel valamennyien rejtett helyre húzódnak, s ott téli álomra térnek. Ez idő alatt a testükben elraktározott zsirmennviséget használják fel táplálékul, a testhőmérsékletük is mélyen ELDŐLT-E A KŐOLAJ KELETKEZESE KÖRÜLI VITA? A tudósok már régóta keresik a választ arra a kérdésre, hogy honnan ered a kőolaj ? Szervetlen vegyületekből, avagy ősnövények és állatok maradványaiból képződött-e a föld mélyében? Azok a bonyolult szénhidrogének, amelyekből a kőolaj áll, egyszerűbb vegyületekből való szintézis és az élő szervezetek f ehér jevegy illetetnek bomlása utján egyaránt létrejöhettek. Ezért a kőolaj szervgs (biogén) és szervetlen eredetének hívei közötti vitát nem lehetett egyszerű kémiai analízissel megoldani. A. A. Karcev, a moszkvai Kőolajipari Főiskola docense és A. M. Szladkov, az Alkoholok és Szerves Termékek Tudományos Kutatóintézetének főmunkatársa, nemrég érdekes bizonyítékot talált a kőolaj eredetére. Ezek a tudósok a kőolajban vizsgálat alá vették a foszfor megoszlását, amely éppoly elenyésző mennyiségben van jelen benne, mint a bróm, a jód és még néhány más elem. A nyomelemeket élő szervezetek halmozhatják fel a kőolajban, de ásványokból és kőzetekből is beléje juthatnak. Ezért elsősorban a kőolaj nyomelemeinek eredetét kellett megállapítani. A tudósoknak bonyolult kísérletek utján először sikerült a kőolajban a szerves eredetű fosz- forvegvületeket különválasztaniuk. Úgy látszott, hogy a kőolaj biogén eredetének kérdése most már megoldottnak tekinthető. Ekkor azonban egy u.iabb nehézséggel találták szemben magukat. Tudjuk, hogy a kőolajban különféle baktériumok élnek. Ezek a parányi lénvek az olaitelenek l'iibiknlása óta eltelt évmilliók alatt jelentősen meo-váHozta^hatták a kőolaj eredeti jellegét. Nem lehetetlen, hogy éppen ezek vihettek szerves foszalászáll. Ritkább lesz a légzésük és a szivük lüktetése. Ha téli álom közben testük túlságosan lehűl, akkor felébrednek és mozgásukkal fokozódik a hőmérsékletük. A külső hőmérséklet alástillyedését sokáig kielégítőnek találták a téli álom csökkentett életfolyamatainak megmagyarázására. A tudósok azonban kísérleteik alapján megállapították, hogy sok állat olyankor is téli álomba merül, ha meleg szobában tartják őket. Tehát más körülményeknek is közre kell játszaniok a dologban. Megfigyelések alapján megállapították, hogy téli álmuk legfőbb oka ugyan a téli hideg, mégis ez a folyamat bonyolult idegműködésre vezethető vissza. Nem minden állat alszik azonban valóságos téli álmot, amely a tél folyamán rejtekhelyre vonul. Valóságos téli álomba csupán az emlősök merülnek. Ennek időtartama és mélysége is változik. A borzzal és sündisznóval olyankor is találkozhatunk^ amikor mindent magas hó borit. Velük szemben a mormoták viszont az év java részét átalusszák, csaknem fél évig pihennek. A denevérek 3—4 hónapig, ugyanígy a hörcsögök, a pelék, és a többiek is 3—4 hónapig alszanak. A 'hörcsögök és a mormoták rövid időközökben fölébrednek, s ilyenkor táplálkoznak vagv egyéb életszükségleteiket végzik el. Kevésbé mélyen és rövidebb ide'" alszik, s már kisebb zavarásokra is talpraáll és elhagyja tanyáját: a medve. A denevérek elhagyott tárnákban, barlangokban és odvas fákban alusszák téli álmukat, esetleg padláson is, ahol gyakran szinte fürtökben függnek. A mormoták családostul, külön elkészített, és jól kipárnázott barlangban töltik a telet. A mogyorós pele mohából, fagombokból és fűből építi kerek í észkét és benne gombócként összegömbölyödve várja ki a tavaszt. Mindezt a mezőn és erdőn járó ember alig, alig veszi észre, hiszen a természet igen bölcsen rejtekhelyei nyújt az apró állatoknak, elrendezi sorsukat és különböző adottságok felruházásával se- k giti őket. A tavasz folyamán aztán előbujnak valamennyien — nem valami földöntúli lény — hanem a természet csalja őket elő. Sütkéreznek egy kicsit a meleg napon, s lehet, hogy talán perlekednek is egy kicsit a mormotával az egész télen át tartó hortyogása miatt. De azért valamennyien korán élelemszerzéshez látnaa, mert a tavasz Ígéretét nyáron kell követelni, hogy a következő télen megint legyen miből élni. forvegvületeket a kőolajba. Meg kellett vizsgálni, hogy valóban igy áll-e a dolog? A munkának ebben a szakaszában a mikroorganizmusok biokémiája sietett a tudósok segítségére. A baktériumok nemcsak foszforvegyülete- ket halmoznak fel a kőolajban, hanem szerves kénvegyületeket is. Ezért, ha a kőolajban levő foszfor a baktériumok életműködésének az eredménye, akkor törvényszerű összefüggésnek kell lennie a kőolaj foszfortartalmának mennyisébe és a kőolajban található kén között: mennél több a foszfor, annál többnek kell a kénnek is lennie. Azonban a vegyelemzések azt mutatták, hogy ilyen összefüggés nincs. Következésképoen: a tudósok által a kőolajban talált foszfor “elsődleges eredetű’’, a kőolai képződésekor került állati vagy növényi maradvánvokból a kőolajba és nem a baktériumok vitték bele a már kialakult kőolajba. Uj olajlelőheíy Európában Hollandia keleti részében, Schoonebeek körzetében már 1943-ban találtak kőolajat. A véletlen a nyugati országrészben szintén kőolaj nyomára vezetett. Az történt ugyanis, hogy Hága mellett egy technikai kiállítást rendeztek s ennek keretében bemutatták a holland gyártmányú fúrótornyokat és furóberendezéseket. Az egyik furóbe- rendezéssel — bemutatóképpen — 400 méterre fúrtak le. Legnagyobb meglepetésükre olajnvo- mokat találtak. Erre megindult a rendszeres kutatás és a Hága—Gouda—Dordrecht közti terű- lett virág- és konyhakertjei közé olajkutakat is “ügettek”. Hol’andia 1957. évi kőolajtermelése már mesr- haladta az 1.5 millió tonnát, ami az ország szükségletének egyharmadát fedezi. Noha Hollandiában tulajdonképpen nincsenek számottevő távolságok, a nagy .hozamot Ígérő kutakat csővezeték köti össze az ipari központokkal. VIZ ALATTI VULKÁNKITÖRÉS a Lomonoszov-hegyvonulaton Mint ismeretes, a vulkanikus tevékenység nemcsak a földfelszínt jellemzi, hanem a tengerfené- ket is, vagyis általában az egész földkérget. A világ tengereiben pedig körülbelül 70 viz alatti működő vulkánt ismernek. Az Északi Jeges-tengerben, a Lomonoszov-hegyvonulat közvetlen közelében és vele csaknem párhuzamosan aktiv föld- rengési öv húzódik. Ugyanitt jelenkori, fokozatosan csillapodó vulkáni tevékenység is észlelhető. A sodródó jégtáblán létesült “Északisark 2” nevű szovjet megfigyelő állomás hosszú ideig tartózkodott a Lomonoszov-hegyvonulat fölött. 1957 november 21-én a táborban erős lökést éreztek, amelytől a jégkunyhók lámpái himbálózni'kezdtek és néhányan felébredtek. Később még két-három erősebb lökést éreztek. Miként az állomás naplójában feljegyezték, november 24-én “mennydörgésre emlékeztető ropogás hallatszott, s nyomban erős kénhidrogénszag töltötte meg a levegőt. A jég^ábíj repedezni kezdett... a tábor két részre szakadt”. Ez a szag néhány óra hosszat volt érezhető, amig az uj jég be nem vonta a rianást. A tábor ezekben a napokban egészen közel volt a Lomonoszov-hegyvonulat oldalán “ülő” hegyhez. Ez nyilván vulkáni kúp volt, amely ekkor kénhidrogént és valószínűleg kéndioxid gázt lövellt ki. Feltehető, hogy e vulkáni tevékenység fokozódásával, sőt viz alatti kitöréssel volt dolguk a megfigyelőknek. A vulkáni tevékenység nvomai a sarkvidéki területen régóta ismertek Grönland szigetén, a Spitzbergákon, a Ferenc József-földön, a De Long-szigeteken, a délebbre fekvő kontinentális területekről nem is szólva. A Lomonoszov-hegyvonulaton történt valószínű viz alatti vulkánkitörés az első eset, amikor ennyire magas szélességeken észleltek jelenkori vulkánikus tevékenységet. CSATORNA AZ ÉSZAKI SARKVIDÉKEN ÁT? A légi közlekedésben egyre rendszeresebben használják az északi sarkvidék fölött vezető légi- utakat, amelyek tetemesen megrövidik a menetidőt a kontinensek között. Hasonlóképpen gazdaságos lenne a hajóközlekedést, elsősorban a teherszállítást az Északi-sarkon át irányítani Európa és Japán között. A Le Havre—Tokió útvonal ezzel a felére csökkenne. A hajók útját azonban eláll’ák a hatalmas kiterjedésű, összefüggő sarkvidéki jeges területek. Ezért gondolnak mind többet atomhaj tásu tengeralattjáró teherhajók, tankhajók szerkesztésére, amelyek a jégmezők alatt közlekedhetnének. Ilyen hajópark létesítésére azonban — legalább is egyelőre — egyetlen nemzet sem vállalkozhat, mert az óriási költségek nem egyhamar tennék kifizetődővé az ilyen szállítást. Daniel White, a kaliforniai egyetem tanára olv megoldást keresett, amely a jelenlegi hajóparkkal megvalósítható. Alaposan tanulmányozta a Jeannette-áramlást, amely a Bering-szoros közelében a felszínről a tenger mélyére bukik, néhány száz kilométernyire a jégmezőktől, valamint az írni inger-áramlást, amely Grönland és Izland között előbukkan a tenger mélyéből s aztán a Golf- árnrnba torkollik. White professzor szerint ez a három áramlás egy és ugyanaz a langyos vizű “tengeri folyó”. A Jeannette-áramlás képtelen megküzdeni a jeges vízzel, ezért alájuk bukik (ami különben az áramlások fizikájában közismert jelenség), áthalad az északi sarkvidék jégvilága ala+t és mint Irminger-áramlás jön újra felszínre. Nem kellene egyebet tenni — aiánlia az amerikai tudós —. mint fölmelegiteni, vagvis fölerősiteni a Jeannette-áramlást, amelv igv már nem a mélvségben. hanem a vizek felszínén támadná meg a jégmezőket, s azokon át rövid idő alatt csatornát vájna, mely az Északi-sarkon át összekötné a Csendes-óceánt az Atlanti-óceánnal. Ez a csatorna minden évszakban könnyebben éa bi^onságosan hajózható lenne. V>o"Trnn melegii^óv föl a .Teannette-áram— i'-+? a feladat összekapcsolható Szibéria éa Alsókká hasznosításának kérdésével. Előbb varry utóbh ugyanis a Szovjetünió és az Fgvesiilt Államok atomenergiával meghódítja ezeket a vidékeket. Az “atomgyárak” sorozatát a szibériai és az alaszkai partvidéken kellene felépíteni, mert itt a hűtésükhöz szükséges rengeteg vizet a ten"°r szolgáltatja. A gyártási folyamatok alatt jelentősen fölmelegedett vizet azután vissza bocsátanak a Bering-szorosba, s igy az a Jeannette-áramlás- ba jutna. White professzor szerint három esztendő alatt “természetes utón” elkészülne a hajózható csatorna az Északi-sarkon át. ___„_________________________13_ IT ÍAAgUmuíuu/ ás technika HOGYAN TELELNEK AZ ERDŐK, MEZŐK VADJAI?
