Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-03-26 / 13. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, March 26, 1959 a smJctsxtóhöx ..... , Az ebben a rovatban kifejtett neze- | Olvasóink tek nem szükségszerűen azonosak $ hozzászólnak $ a szerkesztőség álláspontjával \ a közügyekhez jj EMBA 8TTBM, HOSSZ!) ÉVEK BTAN Találkozás a volt Erdödi grófi majorban Molnár bácsival és a többi gazdálkodóval Egy amerikai magyar munkás magyarországi látogatásáról ir Délután 3.30 volt, amikor kiértem a volt grófi erdőből. Előttem volt a nagy magtár, a lakóházak, az istállók és a pajták. Az erdőből egy ut vezet a Vas megyei Uj Barázda termelőszövetkezethez. De nekem egy darabig a szántóföld végében kellett mennem, egy árokparton. A kis séta közben több kérdéssel kellett megbirkóznom. Vajon lehétséges-e, hogy ezen a birtokon, ahol valamikor a gróf volt az ur, ma volü cselédek* béresek dolgoznak maguknak és maguk vezetik a munkát, intéző ur nélkül? Lehetséges-e ezt a munkát őnél- küle is elvégezni? Láttam, hogy a mezőn minden rendben van. A télen nem takarta be a hó a rozs- és búzaföldeket és az uj szántóföldeket. Ugylátszik meg vannak elégedve sorsukkal. Közben, elértem « nagy utat amely a Tsz-hez vezet. Még mindig elgondolkoztam, amikor megláttam az első embert, amint két derék ökrösszekéren egy nagyobb gyökeres fenyőfát szállított. Az ember nagyon jó szívvel fogadta köszöntésemet. Beszéd közben megkérdeztem, hogy vehetek-e róla fényképet. Ekkor bevitt Molnár bácsihoz, a Tsz elnökéhez, akinek bemutatott. ő is szívesen fogadta a fényképezésre szóló ajánlatomat. Ezután több gyermek, valamint szüleik is összejöttek, akiknek bemutatkoztam. Mind az ottani községekből, Szentpéterfá- ról valósiak voltak. Ezután megcsináltam a fényképeket. Majd Molnár bácsi behívott a lakásába, ahol azután beszélgetni kezdtünk a munkaviszonyokról, a keresetről és a gyermekek életéről. Az első kérdésem az volt, hogy hányán dolgoznak és mióta vannak ezek a családok a Tsz-ben? Azt felelte, hogy mind a 14 család az Erdődi Pál grófnak dolgozott azelőtt és ezek mind benn vannak a termelőszövetkezetben. Majd kivette a könyveit és azokból megmutatta, hogy az 550 munkaegység után egész évre 24,420 forint jár egy gazdálkodónak, egy munkaegységre 44 forint jár. Emel- lécc van háztáji gazdálkodás, egy katasztrális hold föld termése, valamint sertések és marhák utáni jövedelem. Ennek évi jövedelme kb. 10,000 forintot tesz ki. Sokat beszélt az elnök arról, hogy min mentek keresztül a volt grófi cselédek. Régen lakáshiány volt, egy szobában kellett megférni 2—3 családnak, egy konyhán főztek az asszonyok felváltva. S a gyermekek nem részesülhettek tanításban, mert az iskola túl messze volt. A majorok cselédei többnyire sem olvasni, sem írni nem tudtak. A cselédeknek bármilyen időben dolgozni kellett, szezonban reggel 3 órakor kezdtek és dolgoztak sokszor este 9-—10 óráig. Már egy rossz szóra kitették a családokat a lakásból és a munkából is. Ma az emberek megszabott időt dolgoznak, senkinek sem kell agyondolgoznia magát. Minden családnak saját lakása van, amint láttam tiszta, szép otthonok. Kérdeztem, hogy vannak-e olyanok, akik nem szeretnek igy élni és dolgozni. Erre az volt a felelet, hogy “mi nem tartunk vissza senkit, ha valakinek nem tetszik, az elhagyhatja a Tsz-t; bárki szabadon kiléphet”. Arra a kérdésemre, hogy a gyermekek milyen eredményt érnek el az iskolában, azt válaszolta, hogy minden gyermek köteles 8 évi elemit elvégezni, s a gyermekek között már van olyan, aki tanító, vagy tanítónő, gazdasági technikus, stb. Természetesen attól függ, hogy mire van tehetsége. Beszélgetés közben bejött Molnár néni, aki elbeszélte falusi látogatását, melyről éppen akkor tért vissza. Én ezeket a jó embereket addig nem ismertem, de mikor a néni mondta, hogy Szent- péterfán volt és ismerős neveket említett, megtudtam, hogy leánya ott van férjnél és a húgom szomszédságában lakik. Mindjárt melegebb barátság fejlődött ki köztünk, s megkért, hogy ne abból a süteményből egyek, amivel a férje kínált, hanem a jobbikból, melyet a másik szobából kihozott. Kávéval, vagy teával is meg akart kínálni, de már késő délután volt, igy megígértem nekik, hogy még egyszer ellátogatok hozzájuk, mielőtt elhagyom az országot. Mikor kiléptem a házból, a nap már elhagyta a tájat és sötétedni kezdett. Én pedig megkezdtem az utat a falum felé, a mezőn és erdőn keresztül. Most már meggyőződtem arról, hogy ezek a dolgozó emberek a saját maguk urai a volt grófi birtokon és láttam, hogy ők maguk szedik le munkájuk gyümölcsét. Az erdő mélyén madarak csiripeltek. Amint kiértem az erdőből, elém tárult a falucska a téli ködben. A lámpák pislogtak, nagy csend uralkodott a tájon, csak imitt-amott csaholt egy kutya. A gyermekkori volt régi major gazdát cserélt. Azoké lett a föld, akik már régen megművelték, izzadtsággal a volt grófi kizsákmányolás mellett. Éljenek boldogan, örökös békében-, szorgalmas munkájuk közepette. Paukovits Üzenet Magyarországból, a vasmegyei Uj Barázda termelőszövetkezetből Itt élünk 14 család közös gazdálkodásban. Azt üzenjük amerikai munkás barátainknak, hogy mi jól élünk, ugv gazdaságilag, mint anyagilag, megelégedetten életszínvonalunkkal, mely sokat emelkedett a régi időkhöz képest. Nem úgy van nálunk, mint amilyen rossznak van beállítva. Sőt a munkás kevesebb munkaidővel több és jobb megélhetéssel van biztosítva. Az emlitett 14 család tagjai Erdődi Pál gróf cselédei voltak, most saját gazdája mindenki' a termelőcsoportban. Palota Józsi, Orbán Ernő, Takács Pál Koroknai János, Molnár Gyula Tsz elnök Bucsuzásul üdvözletünket küldjük amerikai munkás barátainknak. Címünk: Uj Barázda Tsz. Rádockölked, Vas megye. Az ember olyan Hifiit a sikkel és a vak Tisztelt Szerkesztőség! Végre nagy nehezen olyan helyzetbe jutottam, hogy lapom, a Magyar Szó hátralékára törlesztést küldhetek. Ugyanis hosszú utánjárással sikerült megkapni az úgynevezett munkaképtelenségi segélyt. Én már 1953 óta kénytelen voltam egészségi okokból abbahagyni a munkát; 46 évig dolgoztam különböző iparokban, a legtöbbet a szénbányában és ott kaptam meg a bányászbetegséget, a silicosist, amelyre ipari segélyezés járna, de ezt a betegséget nem könnyű bizonyítani, mert a széntársulat orvosai lehetőleg szívbaj, vesebaj, vagy valamilyen más bajra szeretik hárítani a felelősséget, hogy ezzel a társulatot felmenthessék a betegsegély fizetése alól. Akkor meg csak 59 éves voltam, igy nem voltam jogos a társadalombiztosításra sem és a U. M. Workers 100 dolláros penzióját is csaknem egy évre rá kaptam meg. így azután a feleségemmel és még három iskolába járó gyermekemmel abból kellett tengődni. Ezekután tudom, hogy önök megértik, miért lettem hátralékban a lapunkkal szemben. Mondhatom, hogy amikor a lapot megkaptam, mindig szégyenérzés fogott el, mivel tudatában vagyok annak, hogy a munkáslap fenntartása a munkás olvasók előfizetéséből és segítségétől függ, nekem pedig a hátralékosok között kellett lennem. Már jónéhányszor gondoltam, hogy lerendelem a lapot, de enélktil az ember olyan, mint a süket és a vak, tájékozatlan; a polgári lapok 30—40 oldalra terjedő lepedőnagyságu oldalain pedig a politikai, nagyüzlet és nagyipari hirdetések közt — ha vannak is hasznos tudnivalók — alig lehet azokat megtalálni. Ezért egyre remélve, hogy valami csak történni fog és eleget tehetek lapunkkal szembeni kötelezettségemnek, nem rendeltem azt le. Köszönöm önöknek, hogy hátralékosságom ellenére is pontosan küldték a lapot, s ezután azon leszek, hogy necsak a hátralékomat törleszt- hessem, hanem előfizetésemet is kiegyenlíthessem. C. K. D., pennsylvaniai olvasó Hálás a broüxíaknafc Tisztelt Szerkesztőség! Olvastam lapunk február 26-iki számában, hogy négy bronxi munkástárs volt oly kegyes és megújította lapomat. Kérem, hogy a természet fizesse meg nekik ezerszeresen jóságukat. Kívánok mindnyájuknak jó erőt, egészséget. Szarka Dániel, Ohio A dollár értékét védi Kedves Rockefeller Kormányzó ur! Őszintén sajnálom, hogy önre adtam szavazatomat. így jár az, aki hisz! Ön nem ezt Ígérte, kormányzó ur! Nem adót Ígért, mely főleg a nehezen dolgozó kisembereket sújtja. Nincs ön talán rokonságban gróf Tisza Istvánnal? Mert ő is azt mondta, hogy a kisembereket kell megadóztatni, mert azokból több van, mint a gazdagokból. És Ön nagyon szépen kiszámította a TV-n grafikonokkal illusztrálva, hogy 8 ezer dollárig évente mennyivel több adót kell fizetni ezután, s szépen megfeledkezett arról, hogy Ön és hasonló milliárdos kollégái mennyit fognak fizetni; pedig mennyivel szebb lett volna, ha Önök önként ösz- szeadnák azt a kis összegű deficitet, ami önöknek csak morzsát jelentene. S ne bántsák a kis embereket; akik amugyis eladósodtak és üres a zsebük. Az ígéret, az adott szó csak ennyit jelent? Kérdem, hogy hová fog ez vezetni ? Hiszen önök drágítják az életet állandóan és elértéktelenedik a dollár, mely a világ valutája és eddig tisztelték és becsülték mindenütt és bizalmat keltő érték volt az egész világon. Hol itt az ész? S önök csodálkoznak, hogy a munkás elfordul önöktől? Ész nélkül költik a közpénzeket. A dollár lassan egy tojás értékével lesz egyenlő és azon sem csodálkoznék, ha Washington feltámadna és lelépne az egy-dolláros bankjegyről, melynek előállítása lassan többe fog kerülni, mint amennyit érte vásárolni lehet. Isten látja lelkemet, nem irigylem senkinek a vagyonát és nem is cserélném el szabad, szegény, gondtalan életemet semmilyen vagyonnal, de mit kérjen a bányász, a vasöntő és más nehéz testi munkát végző ember, ha a tanítók 8 dollárt kérnek óránként? önkönytelentil is felvetődik a kérdés, hogy már csak ennyit ér a dollár? Nem mondom, tanítónak lenni veszélyes foglalkozás manapság, hiszen a tanító ki van téve annak, hogy megverik, leszúrják, a szülők is perük. Megtörténhet az is, hogy bennég a tanitó az iskolában és még sok más veszélynek is ki van téve; ezért nem is csodálkozom, ha a tanítók többet kérnek. Hiszen valósággal félniök kell a hallgatóktól, akik közül sokan dope-ot szednek, rossz útra térnek, stb. Pedig mennyivel szebb lenne, ha Amerika jövő generációja, az ország reménysége matematikát, algebrát, fizikát tanulna, a tudományokban való jártasságát növelné, ahogy azt pl. az orosz ifjúság teszi. Előrehaladni a kultúrában, művészetben és minden más vonalon. Nem volna-e jobb felébredni abból a kificamodott elméletből, hogy a “pénz beszél, kutya ugat”? John Nedecvárv Nagyon kérjük, hogy nézze meg a lap borítékján a neve felett található dátumot és ha ez 1959 3-náI (március) korábbi, úgy az azt jelenti, hogy előfizetésével hátralékban van. Kérjük, hogy az alábbi szelvény felhasználásával küldje be hátralékát, vagy előfizetését. MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Tisztelt Kiadóhivatal! Megértettem felhívásukat és mellékelek lapom előfizetésére (hátralékára) $ ..................-t Név: ...................................................................... Cim: .....................................................................
