Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-03-26 / 13. szám
2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, March 26, 1959 A gengsslerizmus terjeszkedése Gengszterek uralják ez üzleti világot. Befurakodtak minden “legális” üzletbe. — A nagyüzlet a nemi erkölcstelenség mocsara “Legális” üzlet az, amely a jelen társadalmi rendszer, vagyis a kapitalizmus által lefektetett önérdekü törvényeken belül mozog és fejlődik. A törvényekben lefektetett határok általában elég tágasak, a kereteken belül a profit növelése érdekében szabad mozgási lehetőségek vannak. Ha az “üzlet” valahol megszorul, az sem baj; azért vannak a törvényhozó testületek, hogy uj törvényekkel szélesítsék a lehetőségek határait. Az “üzlet” nem az emberiség érdekeinek szem előtt tartásával, hanem inkább annak eltiprásával •fejlődött, vagyis az igazság és jog mellőzésével. Ahol pedig az igazságtalanságot megtűrik, ott alkalmat adnak arra, hogy az a végtelenségig terjeszkedhessen. így most több helyről jelentik,-hogy a gengszterizmus, amit közhivatalaink és igazságszolgáltató' szerveink hagyományosan keztyüs kézzel kezeltek, annyira elterjedt, hogy az üzleti élet minden ágát uralja. Az “üzleti” gengszterizmus szellőztetése a Mc CleJJan szenátusi bizottság kihallgatásai nyomán — de nem a bizottság önszántából — jött létre. Ez a bizottság az egyes szakszervezeti vezetők törvénytelen manipulációit vizsgálja, hogy ezzel alapot teremtsen szakszervezetellenes törvények hozatalára. A szakszervezeti vezetők közetelték. hogv a vizsgálatot a “business”-re is terjessze ki. De különben is fennáll a természetes kancso- lat, hiszen az üzleti vezetőség mindig is igénybe vette a gengszterek szolgálatait és elkerülhetetlen fejlődés volt az, hogy a gengszterek feldolgozták magukat és sok helyen átvették a “busi- nesst”. Bankot alapítottak A McClellan-bizottság 3 billió dolláros évi forgalommal rendelkező “juke-box” (automata gramofon) üzleti érdekeltségek kivizsgálásánál szenzációs dolgokat leplezett le. Hogy jobban működhessenek, a gengszterek bankot alapítottak, melyből számos bűnözési “ipart” financiroznak. Milliókat kölcsönöznek a bóditószerekkel, prostitúcióval, szerencsejátékkal, betöréssel és más bűnökkel foglalkozó alvilági nagyságoknak. Irving Mishel, aki lopott börzekötvényekkel való iizéskedés miatt börtönbe került, azt vallotta, hogy ő, Charles Bernoíf, a Pegal Music Co. és az Admiral Trading Co. vezetője és mások alapították az “alvilági bankot”, mégpedig úgy, hogy fedezet nélkül 300,000 dollár kölcsönt kaptak a newyorki National Safety Rank & Trust Co-.-tól (amely 1951-ben más bankkal egyesült). Ebben a kiváltságban azért részesültek, mert Bernoff az egyik banktisztviselőnek “poi’ch”-ot énitett a házához, a másiknak- meg egy uj Cadillacot ajándékozott. Mishel az alvilág legismertebb neveit sorolta fel, mint akik a banküzletben érdekelve vannak. Chicagóban A1 Capone bandája vette át a “juke-box” és~a szerencsejáték gépek monopóliumát. Saját bevallásuk Ez a banda terrorral kényszeritette a vigadókat, kocsmákat és más helyeket, hogy olyan automata gramofonokat állítsanak be helyiségükbe, amelyeket ők kontrollálnak. Karriereket építettek fel azzal, hogy az általuk támogatott énekesek lemezeinek megvásárlására és használatára kény- szeritették a mulatóhelyek tulajdonosait. A “Wall Street Jómmal” az üzleti élet ezen őszAmerikai Magyar Sző Enbscription in U. S. and Canada for one year $7.00, for six months $4.00. Foreign Countries for one year $10.00, for six months $5.00. Published every week by Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street, New York 3, N. Y. Telephone: AL 4-0397 Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 130 East 16th Street. New York 3, N. Y. ( Telefon: AL 4-0397 lopos politikai"és erkölcs csősze is elitélőleg irt “Crime in Business” cirnü cikkében arról, hogy “alig van üzleti terület, alhol ne volnának ott az alvilági bűnözők.” Befurakodtak már a hotel-, a telespekuláció-, teherszállító-, szórakoztató-, élelmiszergyártó- sőt az acéliparba is. Kijelentette, hogy a kormány a trösztellenes törvénnyel fog irtóhadjáratot kezdeni ellenük. Ugyan, kit ijeszt meg ezzel a Wall Street Journal? A N. Y. Times ezen működési területeket még kiegészítette a ruhagyár iparral, az import és export üzlettel, épületiparral, a biztonsági és más üzletekkel, amelyekben a bünszindikátusok megvetették a lábukat. Kiemelte a cikk azt is, hogy az igazságügyi minisztérium által ilyfajta bűnözés kivizsgálására és vád alá helyezésére kinevezett bizottság megállapította, hogy az alvilági vezetők meglepően nagyszámban furakodtak be a legszabályszerübb üzletek vezető köreibe. Hogy a bűnözés módszerei a 2. világháború óta alapos átszervezésen és változásokon mentek át. A bünszindikátusok legkiemelkedőbb vezetői ma kiváló, köztiszteletnek örvendő emberek, akik folttalan múlttal rendelj keznek. Jó hírnevüket azzal tartják fenn, hogy kerülik a nyílt erőszakot és ezzel fásulttá teszik a közérdeklődést ténykedéseik iránt. Itt-ott még előfordulnak esetek, amikor egymást gyilkolják, de a vezetőknek sikerül elkerülni a szenzációkeltést. Akárcsak a nagyüzlet vezetői, ugyanúgy az alvilági vezetők is azzal nyerik meg a köztisztviselők “hallgatásába”, hogy hatalmas összegeket adnak jótékonyságra és politikai szervezeteknek. Másokat meg hallgatásra kényszerítenek azzal, hogy ártatlannak látszó műveletekbe, mint lóversenyfogadásokba, keverik őket bele. “Az igy megvesztegetett köztisztviselő kénytelen folytatni közreműködéséi akkor is, ha a szindikátus szélsőséges bűnöket követ el”, mondja a Times. A profitot kereső munkásvezérek elfogadják az alvilágiak segítségét és igy alkalmat adnak nekik, hogy átvegyék a szakszervezet azon ágát, amely saját üzletükkel van kapcsolatban. A szervezett munkások felett igy szereznek hatalmat. A nagyüzlet, mint “kerítő” Röviddel azután, hogy Edward R. Murrow a televízión szenzációs leleplezést közvetített arról, hogy a nagyüzlet hogyan használja a prostitúciót kereskedelmi érdekeinek továbbítására, az AFL-CIO Etikai Bizottságának vezetője, A. J. Hayes felhívta a McClellan-bizottságot, hogy folytasson vizsgálatot a nagyüzlet erkölcstelen korruptsága ellen. A McClellan-bizottság ügyésze megígérte, hogy “tanulmányozni” fogja az ügyet. Ezt követően a “Cavalier” c. folyóirat áprilisi számában megjelent Sara Harris szociológus cikke “a nagyvonalú szürke flanell öltönyös keritők- ről”. (A szürke flanell az üzleti élet egyenruhájaként szerepel.) Miss Harris még részletesebben és kimerítőbben tárta fel azt az erkölcsi mocsarat, melyben egy szerződés megszervezéséért az üzletfelek legalacsonyabb nemi ösztöneinek kielégítésére is felhasználják a szerződtetett nőket. “Ez a tényállás — tetszik vagy nem: a nagyüzlet és a prostitúció egymáshoz tartozik.” “Labor”, a vasutas szakszervezetek közlönye érdeklődött a McClellan-bizott Ságnál és megtudta, hogy olvasták a Harris-cikket és folytatják a “tanulmányt”, “de nem valószínű, hogy a bizottság intézkedni fog, mivel ez a korrupció nem terjed ki a munkás és gyárvezetőség közti viszony területére. Ez tisztára a ‘management’ ügye”. A szószóló annak a véleményének adott kifejezést, hogy az adóhivatalnak kellene vele foglalkozni, mivel a társulatok adótörvénybe ütköző cselekedetet követnek el, amikor a kerítő szolgálatokat “üzleti kiadásként” vonják le az adóztatási ösz- szegből. A “Labor” az adóhivatalnál is érdeklődött, ahol azt mondták, hogy “szeretném* vele foglalkozni, de nincs elegendő személyzetünk. Nem foglalkozhatunk egy speciális területtel.” Miss Harris cikkében a rendőrség tétlenségét idézte. Nehéz nekik bizonyitékot beszerezni és “még valami vezető emberek kerülhetnek a hálóba, az pedig nem fog jót tenni nemzeti erkölcseinknek.” “Azért a rendőrség erkölcsosztaga inkább a kis, önálló prostituáltakra veti ki hálóját, akiket oly könnyű megfogni, mint a halat a túlzsúfolt medencében. Ezekkel az elhagyatottakkal töltik meg a börtönöket és a közönséggel elhitetik, hogy , akadályozzák a prostitúciót. Közben a nagyüzlet ; védetten nemtörődve terjeszti ki működését uj áldozatokkal”. Miss Harris igy Írja le a tipikus üzleti keritőt: “30 és 40 év közötti, jólöltözött, egészséges kinézésű, iskolázott férfi. Jól megalapozott, köztiszteletnek örvendő családapa, akinek rendes felesége és gyermekei vannak. Fizetése 10—20 ezer dollár. Bírja főnöke bizalmát, előmenetelre van kilátása, közben ‘mellék’ is akad”. Egy newyorki textilcég ilyen kapcsolatokat szerző (public relations) alkalmazottja a következőket mondta Miss Harrisnak: “Van egy hosz- szu listám. Ezen fehér, néger és kínai lányok nevei vannak. Ha ezek közül egyet a bevásárló részére bocsátók, akkor sokkal nagyobb rendelést kapok, mint amit a főnök elvárt. így. . . kapok egy szépséges bonuszt is.” Egy másik ilyen “Executive” azt mondta, hogy “500 dollárt és állandó drága ajándékokat kapok egy szadistától, aki majd megölte a lányok egyikét. De senki mástól nem vásárol, csak tőlünk. Van egynéhány, akiket igy kezemben tartok”. Egyik arról beszélt, hogy középkorú utazóknak iskolásleányokat szállít. •—- “Mindig keresem a középiskolás lányokat”. Egy másik erkölcstelen kiállításokkal szórakoztatja ügyfeleit. Vagy' Hollywoodból szállít mozicsillag növendékeket, de ezt már nem akárkinek. “Ahányszor megtettem, mindig kifizetődött.” Ilyen a “szabad vállalkozás” fertője. Ruhaipari Remiink kök sztrájkja Tsxastan San Antonio, Texasban 250 mexikó-amerikai nőmunkás sztrájkját rendőri brutalitással és sztrájktörők alkalmazásával próbálja megtörni az ottani Tex-Son ruhagyár. A munkásnők az Inti. Ladies Garment Workers Union tagjai és harcos elszántsággal folytatják a gyár piketelé- sét a rendőri botozások és letartóztatások ellené re is. Széleskörű támogatásban részesülnek a lakosság részéről, akik tömegesen jönnek a gyár elé, amikor a piketelés folyik. Olyankor 1,000 ember is ott szorong a járdán, lelkesítve a piketelő- ket. A sztrájkolok főkövetelése az, hogy a gyárvezetőség ne adja ki a munkát más, szervezetlen üzemeknek, mialatt saját munkásait rövidebb- hosszabb időre leteszi vagy heti két-három napig foglalkoztatja csupán. A munkásnők 10 cent óra— béremelést is kérnek a jelenlegi $1.05 fizetésük javítására. Az üzemvezetőség minden kérésüket megtagadta és ellenajánlataival a fennálló rangidősséget is meg akarja szüntetni. Azonnal rendőrségi segítséget kért a sztrájkoló munkásai ellen és a sztrájktörők megvédésére. A rendőrök nemcsak a sztrájkoló munkásnőket, hanem támo- gaótikat is durván bántalmazzák és röpcédulák kiosztását is meggátolják, melyekben a sztrájkolok a közönség támogatását kérik. főbb a lányit ember Amerikában Sohasem fogjuk elérni, hogy minden amerikai polgár egyetemi végzettséget szerezhessen, de egyre közelebb érünk ahhoz, hogy a többség középiskolai érettségi bizonyítvánnyal rendelkezzék. A Metropolitan Insurance Company nemrégiben közzétett statisztikája erre mutat. 1940-ben a 25 évnél idősebb polgároknak csak egynegyedrésze végezte el a középiskolát. Ma majdnem a fele leérettségizett egy amerikai High School-ban. 1975-ben az érettségizettek száma valószínűleg túl fogja haladni a felnőtt amerikaiak számának háromötödét. Hasonlóképpen, 1940-ben a 25 évnél idősebb embereknek csak egy huszadrésze végzett egyetemet. Ma minden 13-ik amerikainak főiskolai oklevele van, amivel 1975-ben már majdnem minden tizedik amerikai dicsekedhetik. A fehérbő- ríiek között minden hetediknek lesz egyetemi végzettsége. Ahogy az iskolázott emberek száma megnövekedett, úgy csökkent az iskolázottlanaké. 1940- ben minden hetedik amerikai felnőtt csak az 5-ik elemiig jutott el. Ma 11 ember közül csak egynek van ilyen kezdetleges iskolai képzettsége. Remélik, hogy 1975-ben 23 közül csak egy polgártársunkkal fog megtörténhetni, hogy 5 évnél is rö- videbb ideig járhatott iskolába. Common Council
