Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-03-12 / 11. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, March 12, 1959 AHoGrAN BW |AtOm írja: ehn Akikről mindenki megfeledkezett (Harmadik közlemény) Californiától New Yorkig köztudomású — a hatóságok előtt is, — hogy a mezőgazdaságban a törvények megsértésével alkalmaznak gyermekeket. Köztudomású az is, hogy ezek a gyermekmunkások védtelenül állnak szemben a kapzsi farm-tulajdonosokkal. Minél nagyobb a farm, annál lelketlenebből használják ki ezeket a gyermekeket, pedig őket •— legalább is papíron — “a törvény védelmezi.” Nem meglepő tehát, hogy a felnőtt munkaerőt is kihasználják és éh-béren tartják, mert ezeket a munkásokat még “papíron” sem védi a törvény. Senki nem védi, senki nem segíti őket! Nézzük meg mindenek előtt, hogy milyen ösz- szetételü ez a munkás-sereg, amely Amerikában a mezőgazdasági munkálatokat végzi. A ‘'Reporter” magazin számára Paul Jacobs állította össze azt a kimutatást, amelyet erre a célra felhasználunk. Az amerikai mezőgazdasági munkások három nagy csoportra oszlanak: az állandóan dolgozók, az időszaki munkások és a külföldi — többnyire mexikói — munkások, akiket a Kongresszus hozzájárulásával hoznak be. “Állandó” munkásnak nevezzük azt a 700 ezer “farm-hand”-et, akik ugyanazon a farmon évente 150 napnál többet dolgoznak. Ezek mind férfi munkások és mindent elvégeznek, ami végezni való a farm körül. E csoport fele nagy-farmokon dolgozik és vagy magán a farmon, vagy annak közelében lakik. Az “időszaki” munkások rendszerint több, mint egy munkaadónál, évente 150 napnál kevesebbet dolgoznak. Munkájuk rövid lejáratú és rendszerint napi- vagy órabérért, vagy darabszámra dolgoznak. Ez a csoport végzi a trágyázást, a gyom- lálást. az aratást, csomagolást. Egymillió ilyen időszaki munkás felét Texas, California, Arkansas, Missisippi, Louisiana, Tennessee és North Carolina gyapot, gyümölcs és dióföldjein dolgoztatják. Ezek az idősfeaki munkások két fő csoportra oszlanak: nagyobb részüket valamilyen központról naponta más és más farmer teher-autóján szállitja a munkahelyére. Kisebb részüket szerződés köti olyan munkás-elhelyezőkhöz, akik maguk szállítják a munkásokat a farmokra, ott bizonyos megállapodott összegért elvégzik az aratást és saját zsebükből fizetik a munkások bérét. A munkáselhelyezés e módja nagyon jövedelmező, amjt bizonyít az is, hogy az utóbbi időben Cal if ormában meglepően sok oly egyén folyamodott iparengedélyért, akik büntetett előéletüek, volt fegyencek. Azt azután az olvasó elképzelésére bízzuk, hogy ilyen emberek kezében, milyen lehet a vándormunkás sora! A VÁNDOR-MUNKÁSOK 1. Körülbelül 60 ezer néger, portori kői és mexikói-amerikai munkás-az Atlanti-óceán melléki államokban dolgozik. 2. A cukorrépa munkások Texas-ból kiindulva, a közép és hegyi államokban dolgoznak. Számuk szintén 60 ezer és úgyszólván valamennyien mexikói eredetű amerikaiak. 2. A 30 ezer gabonamunkás ugyancsak Texas- . ból észak felé kiindulva Montana és North Dakota farmjain dolgozik. Ezek is mexikói-amerikaiak. öröme! hoz ismeretlen barátjának Tisztelt Szerkesztőség! A február 19-i lapszámban olvastam . Dán Szarka olvasónk levelét, amiben kérte, hogy szüntessék be a lapját, mivel a megyei otthonban van, s nincs egy pennvje sem. Azt is megírta Szarka munkástárs, hogy Írás közben folytak a könnyei, s hogy a szüleitől könnyebben elvált, mint kedves lapjától. Azt is olvastam, hogy a szerkesztőség mit válaszolt e levélre, hogy nem fogják a lapot beszüntetni, majd csak akad egy jóbarát, aki kisegíti. Én jelentkezem a szerkesztőségnél, mint az egvik jóbarát, aki kisegíti Szarka öreg honfitársat és mellékelve küldök 10 dollárt, hogv küldjék neki a lapot és ne hagyjuk, hogy könnyezzen. Jóbarát: F. Janzsó 4. Körülbelül 80 ezer mexikói származású és néger munkás végzi a gyapotszedést. Texasból kiindulva egy kisebb csoport a Mississippi deltájában, a nagyobb csoport pedig nyugat felé vándorolva New Mexico, Arizona és Dél-California államokban végzi ezt a munkát. 5. Oklahoma, Arkansas és Texas államokból régi amerikai családok körülbelül 30 ezer sarja észak és nyugat felé vándorolva gyümölcs- és paradicsomszedéssel foglalkozik. 6. A legnagyobb csoport, körülbelül 120 ezer munkás a Csendes-óceán partvidéki államokban végzi a mezőgazdasági munkálatokat. Ezen a 380 ezer amerikai vándor-munkáson felül, minden évben körülbelül félmillió külföldi munkást hoznak be az Egyesült Államokba. Legnagyobb részük a Mexikóból behozott “brace- ro”-k, akik évről-évre több amerikai vándormunkást szorítanak ki a helyükből, mert még a nyomorúságos bérekért dolgozó amerikai munkásnál is alacsonyabb bérért dolgoztatják őket. Az állandó munkások 75 százalékát és a vándormunkások 50 százalékát az amerikai farmok egytized része alkalmazza; a nagy- és óriásfarmok, amelyek az ország termőföldjének felét uralják! Az összes farm-munkás átlagos évi jövedelme 1,250 dollár És mert a mezőgazdasági munkások ilyen keveset keresnek, — ezért kénytelenek serdülő gyermekeiket is munkába állítani. Gyermekek kezét-lábát, sokszor életét kénytelenek kockáztatni, mert az ő keresetük nélkül koplalás várna a családra. Ezek a farmokon dolgozó gyermekek úgyszólván iskolázás nélkül nőnek fel, mert kellő idejük nincsen tanulásra és mert az iskolák sem szívesen veszik fel az ilyen vándorlókat. E gyermekek egészségi állapota is sok kívánnivalót hagy hátra, mert orvos és gyógyszer sem igen áll rendelkezésükre, — csak súlyos és végső esetekben. Felvetődik az a kérdés, hogy miért ragaszkodik ily sok ember ilyen rosszul fizetett munkához, amelyet ily rossz körülmények között kell végezniük ? Elsősorban azért, mert csaknem minden más iparban, úgyszólván állandóan van bizonyos fokú munkanélküliség és ezért számukra nincs más munkaalkalom. A néger, mexikói, portorikói munkásokat sok szakmában nem hajlandók alkalmazni és a fehérek nem értenek más munkához. Legnagyobb részük megszokta ezt a munkát, beletörődött ebbe az életbe, mégha olyan nyomorúságos is és gondolni sem akar, gondolni sem mer arra, hogy valami más “városi” munka után nézzen. így az élet és a szükség az állandó munkásokat arra kárhoztatta, hogy gyermekeikkel együtt a falvak és kis mezőgazdasági városok peremén, az egykori magyarországi “cigány-sorra” emlékeztető ócska házakban lakjanak. A vándor-munkásokat pedig arra kárhoztatta, hogy szellős barakkokban, sátrakban lakjanak, vagy az éjszakákat zötyögő teherautókban töltsék, amelyekben egyik farmról a másikra szállítják őket. Hogy az az állandó szállítás milyen nyomorúságos életet jelent egész családok számára és mennyi veszéllyel jár, azt legközelebbi cikkünkben fogjuk ismertetni. OLVASÁS KÖZBEN t yyr írja: Márky István r-w w t ^ Dollár-érték és adóteher A dollár értékének ijesztő romlásával kapcsolatban tucatszámra írják a pro- és kontra-véleményeket, valamint azokat a javaslatokat, melyeket esetleg akadályként állíthatnának a lejtőn lefelé guruló dollár útjába. Mind a mai napig azonban az ezirányu törekvések nem piutatnak eredményt és a dolgoztatok jóvoltából nem is mutathatnak, mert amig a munkás megkapja az esetleges ötcentes órabéremelést, addig már ezt a keresettöbbletet majdnem teljes egészében semlegesítette a gyártmányok árának felemelése. Tehát a gyakorlatban nem a munkás, hanem a gyáros keres többet nemcsak az árun, hanem a béremeléseken is. A valóságban tehát a dolgozó vásárlóképessége állandóan az árak emelkedése mögött kullog, ami míndiobVan nehezíti a család megélhetési problémáit. Ezért nem tudja felvásárolni az általa termelt javaknak azon részét sem. ami kimondottan a modern amerikai élethez tartozó szükségleti cikknek számit. Persze az amerikai nép gazdasági életét nem csupán a dollár értékének esése nehezíti meg, hanem ezt az állapotot nyomon követő adóztatás is. Megszivlelés végett az “American Tax Foundation” nevű szervezet a közelmúltban egy komoly tanulmányt tett közzé, amely szintén figyelmeztet bennünket a veszedelmesen reánk nehezedő adóteherre. Ez a tanulmány a könnyen érthetőség kedvéért megjelöl egy fizetési osztályt, ami körülbelül az átlagos kereseti lehetőségek közepén mozog, — ha állandóan dolgozik az ember. Persze itt feltehetjük a kérdést: hány millió nem dolgozik és hány millió végez részleges munkát? Mert a jelen gazdasági pangást még azok is elismerik, akik dolgoznak, de élénk figyelemmel kisérik a napi eseményeket. De ettől függetlenül, csupán példaképpen, vegyük Kovács I. esetét (a név csak feltevés), aki egy tipikus amerikai munkás, állandóan dolgozik és 4,500 dollárt keres évente. Ebből a keresett összegből adó fejében levonnak tőle 1,393 dollárt, ami azt jelenti, hogy ennek a munkásnak évi adója többe kerül, mint bármely egyéb szükségleti cikk a háza körül. A Tax Foundation érdemes statisztikusai azt is megállapították, hogy az átlag amerikai dolgozó napi 2 óra 29 percet dolgozik az adójára, mig ezz<d s/emPpTi 1 óvó 39 nevcet a naoi élelmiszerszükségletéért. A házbérre, vagy a házára fizetendő kölcsönre 1 óra 25 percet, ruházatáért 37 percet, útiköltségére 42 percet, orvosságra és orvosi költségekre (a legtöbbet altató porra) 24 percet, szórakozásra 20 percet és különféle napi kiadásokra 24 perc alatt keresett munkabérét költi eí, vagyis ennyi időt dolgozik a fentebb említettekért. Átlagosan a különféleképpen eldugott adók a dolgozók keresetének egyharmadát emésztik fel. Kevesen tudják, hogy mennyi adó van elrejtve a fogvasztó ápal vásárolt cikkek áiaiban. Egy lb. kenyérnél például megállapították, hogy 151 különböző adót sütött bele a pékmester; egy öltöny ruhába 161 féle adót varrt bele a szabó; egy tyúktojásban 100 féle adó sárgállik; egy női kalapot 150 szinti adóval díszítenek a masamódok és egy átlagos családi házba hatszázra sokszorozó- dik az adók száma, amit a kőműves a malterba kever. Egy 2,000 dolláros automobilnak adóia kereken 25 százaléka a vételárnak. És minden esetben a vá írlc fizeti az adót, ezt ne felejtsük el, ni''!'1 a gvóroo fn-óPi-ioriis) a reá eső adót az eladónak, akinek kötelessége a megállapított adókat behajtani a vevőkön, mert sem a gyáros, sem az eladó nem tudna létezni, ha saját zsebéből kellene az adókat megfizetnie. Ezért vonják le a kereseti adót is már a munkahelyen, mert igy biztosítani tudják a kincstárnak járó összeget, —» különben nagyon sokan fölélnék az adóba járó összeget és életükre adósai lennének az adóbehajtónak, vagy a végrehajtónak. Persze, mint minden statisztika, ez is hiányos, mert nem beszél a nyugdíjasokról, akiknek száma több millióra rúg ebben az országban és akiknek nagy része 2 dolláros napi jövedelemből tengődik, de az eldugott adózásnak terhét éppen úgy viselik, mint társadalmunk munkaképes elemei. Éppen ideje volna, hogy öreg polgáraink napi küzdelméről is összeállítana valaki egy statisztikát, hogy valamiképpen orvosolni lehessen nyomasztó gazdasági gondjaikat. Ha ezt csak még egvszer megtehetnék 1870-ben egy bostoni cég a következő nyilatkozatot ragasztotta ki intézménye falára: 1. Ez az iroda minden reggel 7 órakor nvi+ és este 8-kor zár. Kivétélt képez a vasárnap, amikor minden alkalmazottól elvárjuk, hogy templomba menjen és bőkezűen adakozzon. 2. Az alkalmazottak minden reggel felseperget- nek, leporolják a bútort és polcokat, megtörlik a lámpákat, megtisztítják a lámpaüveget, behoznak egy cseber vizet és egy kosár szenet. 3. Férfi alkalmazottak minden héten egy este szabadságot kapnak udvarlási célokra, vagy két estét, ha szorgalmasan járnak templomba. 4. Bármely alkalmazón, aki szivarozik,, likőrt használ bármilyen formában, eljár a billiárd helyiségekbe, vagy borbélynál borotválkozik, az gyanúba kerül, szándékát, becsületét és tisztességét illetően. 5. Azok az alkalmazottak, akik 5 éven keresztül hűségesen végezték munkájukat, akik takarékosak és vallásosak voltak, 5 cent nani béremelést fognak kanni, feltéve, hogy az üzlet profitja ezt megengedi. t
