Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-03-12 / 11. szám
AiUiilUOAl lUAlilAK SZ.O Thursday, March 12, 1959 Géniben még folyik a vita Az atomrobbantások ellenőrzése a gordiusi csomó Az atomfegyver próbarobbantások beszüntetésé és ellenőrzése módozatainak kidolgozására összeült nemzetközi bizottság a múlt héten kezdte meg működésének ötödik hónapját Genfben. De a kérdés megoldásának jelei még mindig nincsenek a láthatáron. James J. Wadsworth az amerikai, Semyon K. Tsarapkin a szovjet és David Ormsby-Gore az angol delegáció feje. A próbarobbantásokat be kell szüntetni Abban mindnyájan megegyeznek, hogy a további próbarobbantásokat be kell szüntetni. A nemzetközi tiltakozás a levegő, a talaj, a növényi és állati élelmiszerek Strontium 90-el történő megmérgezése ellen olyan kiterjedt, hogy oly atomtudós-bérencek, mint pl. Teller, hiába próbálják bizonyítani, hogy az az egészségre nem ártalmas. Sokkal több bizonyíték van arra, hogy mérgező hatása máris mutatkozik és a jövőben sokkal nagyobb lesz. Ezenkívül, egy atomháború lehetősége olyan borzadállval tölti el a világot, hogy az emberiség megnyugtatása szempontjából sem lehet a probléma megoldásának lehetőségét könnyelműen visszautasítani. A Szovjetunió úgy érzi, hogy a nyugati államok által megtett ajánlatok azt célozzák, hogy minél több idegen “ellenőrző” lepje el az országot. A nyugat azt ajánlja, hogy minden szovjet ellenőrző állomásra 15 amerikai és angol mérnököt és 15 hasonlóan külföldi technikust helyezzenek el. Ezt a Szovjetunió nem hajlandó elfogadni. Azt mondja, hogv az ellenőrző bizottságoknak tagjai között kémek is lehetnek — hamis jelentést küldhetnek állomásaikról. A nyugati felelet erre az volt, hogy a hamis jelentés céltalan volna, mert egy felülvizsgáló bizottság szállna ki a valóság megállapítására. “Még több idegen”, mondja a Szovjetunió,, amely nem hajlandó védelmi zónáit idegen kémek előtt megnyitni. Kruscsev miniszterelnök egyik kijelentésében nyíltan fejezte ki véleményét a nyugati ajánlattal kapcsolatban. Szerinte egy kémszervezettel akarják a Szovjetuniót bekeríteni a próbarobbantások ellenőrzésének kifogásával. Tsarapkin szovjet fődelegátus hiába hivatkozott arra, hogy egy ország sem kockáztatná meg a világ megvetését azzal, hogy megszegje a próba- robbantások beszüntetésének egyezményét. Azt ajánlotta, hogy minden ország maga vállalja a felelősséget arra, hogy azt be fogja tartani. A tárgyalások során aztán beleegyezését adta, hogy 4—5 idegen tagja lehessen az ellenőrző bizottságoknak, amelyekhez a nyugat olyan hajlíthatatlanul ragaszkodik. Az egyöntetű határozat Az ellenőrzést intéző nemzetközi bizottság összetételét és működését illetően szintén vannak nézeteltérések. A három atomhatalom — az Egyesült Államok, a Szovjetunió és Anglia — a bizottság állandó tagja volna, ezenkívül volna még négy tagja, akik kétévenként váltakoznának. A Szovjetunió azt követeli, hogy a négy változó tagból kettő mindig a szocialista táborból kerüljön ki, egy a nyugati és egy a semleges országokból. Ezzel kívánja egyensúlyozni az állandó tagoknál fennálló egyenetlenséget, ahol, a nyugat van többségben. Ebben a kérdésben megegyeztek. Amiben nem egyeztek még meg, az az egyöntetű határozathozatal kérdése. A Szovjetunió azt ajánlja, hogy fontosabb kérdéseknél szükséges, hogy mind a három hatalom megegyezzen. Ez egyenlő a vétó jogával. Ezt a nyugati országok nem akarják megadni, hanem ragászkodnak ahhoz, hogy a többség szavazata legyen irányadó. Pedig az teljesen nyilvánvaló, hogy olyan kérdéseknél, mint pl. bizottságokat küldeni más ország területén való működésre, annak az illető országnak a beleegyezése is szükséges. A tárgyalások tehát tovább folynak. Egyik fél sem vállalja a felelősséget a tárgyalások megszakításáért. Félő, hogy ha ez megtörténne, akkor egyik vagy másik fél, vagy talán mindakettő újra megkezdi a próbarobbantásokat, amelyeknek az emberiségre nézve csak átkos következményei lehetnek. ti GS’K TUDJA! Hairy S. Truman, ae Egyesült Államok volt elnöke. egy őszinteségi rohamában kijelentette: “Én nem tudom, hogy milyen a szabad sajtó—sohasem láttam egyet sem.” A volt elnök a Missouri Egyetem újságírói szakának 50-ik évfordulója alkalmából megtartott újságírók kongresszusán beszélt, ahol 40 országból összejött újságíró delegátusok többek között a jobb szabad sajtó kérdését is tárgyalták. Truman szerint, azok az emberek, akik az uj- sígok végső megjelenése felett határoznak, nem közlik a riporterek által küldött híreket az eredeti formájukban. “Mint önök, én is szeretnék teljesen szabad sajtót látni. Az önök jelentéseiből látom, hogy milyen kényszer alatt dolgoznak.” .Szabad sajtó! Hányszor és milyen gyalázatosán visszaélnek neveddel! OLVASSA A MAGYAR SZÓT? SZEREZZEN MÉG EGY OLVASÓT! “é itt?,mma * lAttsss «wk Az Osztrák—Magyar Monarchiában tulajdonképpen három féle március 15-e volt, A “hivatalos” ünnepség a Habsburg-monarchiával való kiegyezés dicsőítése volt, március 15 forradalmi hagyományainak meggyalázása. A polgárság egy réfege -— az értelmiség jelentős részének támogatásával — nacionalista ellenzéket alkotott és azért lépett fel, hogy nagyobb részesedése legyen a hatalomban. Ennek jegyében adott a maga márciusi ünnepségének ellenzéki jelleget. Ugyanakkor a munkásság soraiban olyan áramlatok indultak, amelyek március 15 céljait nemcsak megvalósítani, de továbbfejleszteni akarták, a munkásság osztály céljainak érdekében. ★ 1880-ban a budapesti munkások márciusi ünnepét már a munkásságnak osztálytudatossága, a hatalom megszerzésének célkitűzése jellemzi. Március 15-öt és március 18-at (a párizsi körömön hatalomrajutásának napja) együtt ünnepelve, Csorba Géza megnyitó beszédében kiemelte, hogy a munkásság valódi érdekeit a párizsi komin, n képviselte. Hasonlóan ismertette március 15 híveinek céljait a pécsi munkásgyülés szónoka is. A Frankel Leó szerkesztésében megjelenő pártlap 1880 március 14-én igy ir: “... Az a rend, amely a márciusi napokban uralomra került, többnyire elfelejtette már a meggyilkolt szabadságharcosokat, vagy csak azért emlékezik rájuk, hogy hitehagyottságát takargathassa; igazi szabadságra már régen nem vágyakozik, hivatalra, rendjelekre vadászik most; megelégszik a majmolt szabadság csalóka álmaival; az ország érdekeit, iparát, jólétét eladta a nép elnyomóinak, ó nép, meddig tűrsz még, meddig szenvedsz még? Lássátok, ó népünk fiai, mi szociáldemokraták nem. adjuk fel a jogokat... Hívunk mindannyiatokat a mi nagy szövetségünkbe; mi nem ismerünk nemzeti perpatvart, szeret jük népünket, hazánkat — szabaddá akarjuk tenni, de azt akarjuk, hogy velünk együtt szabad legyen minden nép, minden nép egy nagy, szabad, egységes szövetséget képezzen. Ó nép. emlékezz a márciusi napokra, emlékezz az elnyomott szabadságharc vértanúira és ne engedd, hogy ismét 32 esztendő múljék el tettek nélkül”. ★ Abban a mértékben, ahogy a szociáldemokrata párt vezetésében túlsúlyra kerültek az opportunista nézetek, március ünneplése is elfordult a forradalomtól. Március 15 ünneplését elválasz>* m a tották a március 18 ünneplésétől és még a demokratikus forradalom célkitűzéseit is teljesen felcserélték a demokratikus reformok követeléseivel. A szocialista mozgalom baloldali ellenzéke fellépett a forradalom örökségének ilyen reformista leszűkítése ellen, azonban eközben helytelenül alábecsülte az 1848 forradalmi örökségét is, bizonyos fokig elfordult március 15-től, és helyette március 18-án a párizsi kommünt ünnepelte. Tudvalevő, hogy a komunisták a fasizmus elleni harc éveiben uj tartalommal felelevenítették március 15 hagyományait.1938 júniusában a “Dolgozók Lapja”, az illegális Kommunista párt központi sajtóorgánuma igy ir: “...A szocialista munkás független ország szabad polgára akar leírni, nem tűri az idegen elnyomást. Küzd az ország függetlenségéért és egyidejűleg harcol szabadságjogaiért az országon belül, nem tűri, hogy az ezerholdasok s gyárosok saját érdekeik szolgálatában idegenek prédájává tegyék az országot. Jó magyar, épp azért, mert szocialista.” ★ 1942 feb. végén megalakult a nemzeti eszméhez és a függetlenségi gondolathoz hü irók, politikusok, tudósok és más közéleti férfiak részvételével, a Magyar Történelmi Emlékbizottság. 1942 március 15 megünneplése a nagy forradalmi tradíciók méltó folytatása volt, forradalmi tett a fasiszta Németország vezette szovjetellenes háború ellen, amelybe idegen érdekekéit kény- szeritették a magyar nép százezreit. 1942, március 15-nek megünneplése méltó volt 48 márciusához. A munkásság és haladó értelmiség, az elnyomással és a terrorral mit sem törődve, “Vesz- szen a háború”, “Különbékét”, “Munkásegységet”, “Munkás-paraszt szövetséget”, “Független, szabad, demokratikus Magyarországot”, “Szovjet- Magyar barátságot” jelszavakkal tüntetett, mintegy 8—10 ezres tömegben a Petőfi-szobor- nál, a Kossuth-szobornál és a két emlékművet összekötő útvonalon. A nemzeti függetlenség és a nemzetköziség között nincs és nem is lehet ellentét. AZ INDIAI kormány versenytárgyalást hirdetett két esernyőgyár felépítésére, Az Artizánia Külkereskedelmi Vállalat a nagykanizsai Vegyes ipari Vállalatot bízta meg a tervek és az árajánlat elkészítésével. Károm talpra magyar (Folytatás a 3-ik oldalról) kalmából igy manifesztálta riadalmát a “világszabadság” letagadhatatlanul Petőfitől származó gondolatától: “vigyázzunk, a nemzetrontók épp e szóval akarják maguknak kisajátítani és vörös nemzetközivé bélyegezni a legnemzetibb magyar költőt. Szentségtörés!” Raffay püspök ur szintén a “világszabadság”-ba akad bele és érthetetlennek tartja, amit a Duna völgye népei és költői sziviikkel-lelkükkel megértettek, “hogy a hazátlan nemzetköziség mindent kommunizálni törekvő megbomlott hada micsoda jogon akarja a hazaszeretet e szinte példátlanul tüzes lírikusát kisajátítani?” Kozma Andor pedig, a Petőfiről irt költészet távverselési bajnoka, ez évfordulón igy pengeti lantját: “Te, aki szerelmed, ifjú életed — A hazáért harcban áldozád: — Kedveltél-e olyan csőcseléket, —- Mely nem ismert nemzetet, hazát?. . . — Vajon annak harsogád-e hajdan — Botfülébe a Talpra magyart? — S láttad-é azt ott, a csatazajban, — Hol kezedben villogott a kard?” Ki magyarázhatta volna meg Kozma Andor Öméltóságának, ha a Petőfiről irt több mint ezer stancás versenyregény pengetése közben sem tanulta meg, hogy Petőfi nem a hozzá hasonló “dicsőséges nagyurakat”, hanem a csőcseléknek titulált népet “kedvelte”, hogy azokból lettek a csatamezőkön a “névtelen félistenek”! Nem is csodálkozhatunk Herczeg Ferenc asz- szimiláns soviniszta bölcsességén, mikor megállapítja, hogy “Petrovics Sándor sohasem emelkedik a világirodalom állócsillagai sorába, ha ifjú Szigfridként ejőbb meg nem fürdik a turáni sárkányvérben”. Tfju 'Szigfrid és turáni sárkány vér =— ettől már csak egy macskaugrás a talaj-gyökér és rögvalóságig és a Petőfi-hamisitók valóban belebukfenceztek Szálasi vérgőzös tébolyába * is. Pető+'it és a Talrva magyart nyilaskeieszfés, pellengére akartak kötözni, mint ahogy 1956 októ- ho.- 'V.or, p T a 1 r> r a m a g v a r fénves szabadság- nimbuszával igyekezett ellenforradalomba sodorni a Petőfi-hivó tömegeket a sandán fejet emelő reakció. Három Duna-táji Talpra magyar és a legelső: Petőfi Nemzeti dala évszázados harcukat vívják megdönthetetlen igazságukért és győznek. A bankra fele'ö természete«, visszhang nem hazudik. A Duna menti népek egészséges echóia végül is felülkerekedik a sovinizmus ártó károgásán és összezengő Nemzeti dalaink egy békességes. bol- dee-súffos “Nemzetközi dal” szimfóniájának kibontakozását sejtetik. Békés István
