Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-02-19 / 8. szám

Newyorki upágsz'.sndsken a MAGYAR SZÓ MÁRCIUS 5-TÖL kezdődően minden olyan newyorki újságárusnál, aki magyar irodalmat kezel, lapunk, a Magyar Szó is kapható lesz. Kérjük olvasóinkat, hogy tudassák erről barátaikat, rokonaikat és hassanak oda, hogy minél többen megvegyék a Magyar Szót az újságárusoknál. Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P.O. of N. Y., N. Y, Lapunk az újságárusoknál március 5-től kezdődően 20 y0l. Vffl. No. 8. Thursday, February 19, 1959 centbe fog kerülni példányonként. ssaB NEW YORK, N. Y. WASHINGTON EMLÉKÉRE Washingtont a jelleme tette igazán nagy emberré Az Egyesült Államok népe törvényesen ünneppé avatta február 22-ét, amivel jelzi, hogy ezen a napon meg akar em- j lékezni Washington Györgyről, a köztársaság első elnökéről, 1 aki ezen a napon született 1732-ben. Illő és valóban helyénvaló ez a megemlékezés, mert Washington nemcsak első elnöke volt a gyarmati uralom alól felszabadult országnak, hanem vezére a felszabadulás­ért folyó küzdelemnek úgy a tanácskozó termekben, mint a ! harctéren, amikor nyilvánvaló­vá lett, hogy a politikai füg­getlenséget csak vérrel lehet megváltani. Washington se természeténél, se születésénél fogva nem volt forradalmár, mint azt a mai értelemben vesszük. Mint je­lentékeny vagyonnal biró vir­giniai ültetvényes tehetséges fia úgy látszott, hogy oszlopos tagja lesz kora társadalmi rendjének. Noha csak 16 éves koráig járt iskolába, 1748-ban már földmérő mérnöki mun­kát vállalt s az igy keresett pénzbői jókora birtokot vásá­rolt magának Mount Vernon, Va. város környékén. Három év múltán, vagyis 1751-ben, amikor a franciák és a velük szövetkezett indiánok támadták az angol gyarmatok hatá­rait, beállt az angol milíciába, ahol tehetségét hamar észre­vették, őrnagyi rangot adtak neki és az egyik katonai kerü­let parancsnokságát bízták rá. Az angol-francia háború 1759-ben végétért, mire Wash­ington, — aki már akkor az egész Virginia milicia parancs­noka volt, — kilépett a katonaságtól, megnősült s letelepe­dett a mount-vernoni birtokán, ahol több száz rabszolgát dolgoztatva gazdálkodni kezdett s a következő 15 év alatt jelentékeny vagyonra tett szert. A gyarmati és a rabszolga rendszer tehát Washington részére jövedelmező volt, igy az egyéni anyagi éi'dekei nem késztették a lázadásra. És mégis, amikor a forradalmi mozgalom megindult, mindjárt ott találjuk az elsők között; egyike volt az 1774-es Kontinentális Kongresszus tagjainak. Ezzel a kongresszussal az elégedetlenkedő 13 állam forradalmi mozgalma, hogy úgy mondjuk, “törvényes” jelleget öltött. Egész természetesnek látszott, hogy már ezen a kongresszuson, majd később is, katonai ügyekben tőle kértek tanácsot. És 1775-ben, ami­kor az első fegyveres összeütközéssel megindult a forradalmi háború, megint csak természetesnek látszott, hogy őt nevez­ték ki a sebtében alakított forradalmi hadsereg főparancs­nokává. Mint tudjuk, dacára minden nehézségnek és veszte­ségnek, Washington győzelemmel fejezte be azt a harcot, amelynek eredménye lett a független Egyesült Államok. így az is szinte természetes volt, hogy ennek az uj köztársaság­nak ő lett az első elnöke. Két terminust töltött az elnöki székben. Adminisztrációját a komoly történetírók erősen s valószínűleg helyesen kritizálják. Azt mondják, hogy kato­nai képzettsége hátráltatta abban, hogy jó polgári adminisz­trátor legyen. De viszont tekintetbe kell venni azt is, hogy olyan UJ ország első elnöke lett, amelyhez hasonló addig még nem volt, ahol tehát az alkotmány és más törvények hozásával csak kísérletezni lehetett s ilyenkor a hibák szinte elkerülhetetlenek. És mégis, mindazon hiányosságok dacára is, amiket az elnöksége mutat, Washington ma egyike a világtörténelem legjobban értékelt, legőszintébben tisztelt alakjainak. Nem­csak az Egyesült Államokban, hanem szerte a nagyvilágon mint követendő ideált mutatják be az ifjúságnak. Mellőzve a február 22-én elhangzott túlzó hazafias frázisokat, megál­lapíthatjuk, hogy Washingtont nem annyira a tettei, vagy a tehetsége, mint inkább A JELLEME TETTE ILYEN NAGY EMBERRÉ. A Washington halála óta eltelt 160 esztendőben a haza­fias szónokok százezrei mondottak már róla dicsőítő beszé­deket, de úgy véljük, hogy úgy őszinteségben, mint értékben egyik sem közelíti meg azt, amit egyik kortársa, az Egye­sült Államok harmadik elnöke, Thomas Jefferson mondott róla nem sokkal nagynevű elődének halála után. Ezt a rövid méltatást legmegfelelőbbnek tartjuk a Jefferson beszédéből vett idézettel befejezni. “Azt hiszem oly közelről és oly .tökéletesen ismerem Washington generálist, hogy hivatva vagyok jellemének is­mertetésére és méltatására”, — kezdte Jefferson a beszédét. Intézzék a németek a német eg Mansfield korszakalkotó beszéde a szenátusban. — Uj megköze- lités a berlini kérdésben. — Négy hatalmi konferenciát ajánl U. S. Mike Mansfield, Montana német problémát, demokrata szenátora, a múlt . , .. . héten hosszú beszédet mon- Mansfield ajanlatai dott a szenátusban, amely ■ ^ fenti mélyenjáró irány­előjele lehet annak, hogy a változtatás mellett Mansfield német kérdésben megváltoz- azt js ajánlotta, hogy a szov- tatjuk politikánkat. Mans- i jet és nyugati haderőket he- field ugyanis az eddigi állás-! lyettesitse Berlinben egy UN pontunkkal ellentétben, telje- kirendeltség a megegyezés sen uj megközelítést ajánlott. 1 kivitelezésének ellenőrzésére; Ez az uj megközelítés nagyon ; hogy a németek idővel szaba- közel jár a Szovjetunió által d0n nyilváníthassák politikai már eddig is hangoztatott ja- véleményüket, hogy biztosit- ( vaslathoz, t. i. hogy a két Né- sák az egyesült Németorszá- metország kormányai keres- got külső katonai erőszak el- sék és találják meg maguk az j len, valamint szomszédait né- utat és módot a német egye- j met erőszak ellen; vegyék ko­süléshez. ! moly megfontolás alá a né­Mig a Szovjetunióban bi- j met fegyverkezésnek és Nyu- zonyos megelégedéssel fogad- gat-Európa felfegyverzésének ták Mansfield felszólalását, korlátozását, egy atomfegy- az Egyesült Államokban látó- ver-mentes európai zóna fel- hatóban levő Willi Brandt, állítását és a nyugati és szov- Nyugat-Berlin szociáldemok- jet haderők korlátozását rata polgármestere már aznap egész Európa területén, tiltakozását fejezte ki az ! “Abban biztosak lehetünk, ajánlat ellen, t. i. hogy a né- hogy Németországban 1959 metek maguk oldják meg a végén a helyzet más lesz, WWWV\WV\VVWWV\WWWWVWWVV%VW»W'WW\\V»\V»\VWV>.\VVV LAPKAMPÁNY los moss 25 UJ OLVASÓT ÍGÉR Lapkampányunk kezdetével érintkezésbe léptünk lap­kezelőinkkel az ország minden részében egyidejűleg. Csodá­latosképpen a legmesszebb lakó cselekedett a leggyorsabban. Az alábbi levél érkezett Los Angelesből, a lapkezelőnktől: “Kedves Munkástársak! Megelőztünk benneteket, vagyis a lapban megjelent kampányfelhivások alapján megbeszéltük már a január 28-i (Folytatás a 16. oldalon) “Noha nagy eszü ember volt, agya nem volt oly éles és mélyreható, mint pl. Newton, Bacon vagy Locke-é és nem volt annyira előrelátó, mint azok. Lassú volt a gondolkodá­sa s időt vett, amíg magát valamire elhatározta. Az elébe terjesztett problémát minden oldalról, egész az apró részle­tekig megvizsgálta. De amikor aztán elhatározta magát va­lamire, következetesen törekedett annak végrehajtására minden akadályok dacára is”. “Washington képtelen volt a személyes félelemre, a leg­veszélyesebb helyeken is oly nyugodtan járt, mintha mitsem törődne személyi biztonságával. Éppen igy, midőn valami döntési kellett hoznia, abban sem személyi, sem baráti ér­deknek helyet nem adott; soha személyi érzelmei, gyűlölet vagy szeretet, a döntéseit nem befolyásolták! “Jellemét leginkább a ‘méltóságteljes’ kifejezés irja le. Ez nagyon illett délceg termetéhez, nemes testtartásához; korának legkecsesebb lovasa volt. Mint szónok a gyengéb­bek közé tartozott, különösen ha rögtönzött beszédet kellett mondani, de az írásban szép, folyékony stílust ért el. “Washingtont a karaktere tette naggyá, mert abban nem volt semmi rossz, semmi kivetni való. Valójában el­mondhatjuk, hogy természet és szerencse igy még soha nem egyesültek egy ember naggyá tételére és arra, hogy az ille­tőt olyan pozícióba helyezzék, ahonnan örökké emlékezetes marad. M’ert neki jutott az, hogy ezt az országot a kezdeti nehéz háborún átvezethette, hogy kormányunk születésénél bölcsen őrködhetett és mindezen nehéz idők alatt oly lelki- ismeretesen ragaszkodott a törvényekhez, aminőhöz hason­lót a történelem nem mutat.” mint amilyen most”, mondot« ta Mansfield, “a két-Német- ország és a két-Berlin meg­szűnésének kezdetét látom”. Mansfield arra alapozta po­litikánk megváltoztatásának szükségességét, hogy “a kom­munisták nem fogják bevon­ni sátraikat és eltűnni, bár­mennyire szeretné a nyugat, hogy ez történjen”. Adenauer is enged Bonn-ban hivatalosan azt hangoztatják, hogy nem haj­landók szélesíteni kapcsolatai­kat a Német Demokratikus Köztársasággal, azonban dip­lomáciai körökben enyhül- tebb légkör mutatkozik a kö­zeledő tárgyalásokra vonat­kozóan, ahol a nyugati és a keleti megbízottak egyenlő elismerést fognak kapni. Ajánlat négyhatalmi konferenciára Az Egyesült Államok kor­mánya február 16-án átirat­ban értesítette a Szovjetunió kormányát, hogy hajlandó résztvenni egy négyhatalmi külügyminiszteri konferenci­án — Anglia, Franciaország és a Szovjetunió részvételé­vel a német kérdés megbeszé­lésére. “Ajánlva van, hogy hívjanak meg német tanács­adókat a konferenciára, akik résztvennének az értekezés­ben.” Ennek a fontos kitételnek nyilvánvaló értelme az, hogy mindkét német kormány megbízottai jelenjenek meg a konferencián. Hasonló átiratot küldött Franciaország és Anglia a Szovjetunió kormányához. Fidel Castro Kuba miniszterelnöke Fidel Castro, a kubai győztes forradalom fiatal vezetője, feb­ruár 16-án foglalja el közkívá­natra uj állását, mint Kuba mi­niszterelnöke. Hogy Castro eset­leg elnök lehessen szükség volt megváltoztatni a törvényt és az elnöki korhatárt 35 évről 30 év­re leszállítani. Fidel Castro 32 éves. Koreaiak hazatelepitése Singhman Rhee dél-koreai kormánya hevesen tiltakozott » a diplomáciai összeköttetés meg szakításával fenyegette meg Ja­pánt, ha Japán keresztül viszi tervét, hogy az országban élő és nyomorgó koreaiakat — saját kívánságukra — visszatelepiti Észak-Koreába. Japán becslés szerint 20,000 és 117,000 között van azoknak a száma, akik visz- sza akarnak menni hazájukba* Észak-Koreába. i

Next

/
Thumbnails
Contents