Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-08-14 / 33. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, August 14, 1958 Egy olyan piciny kis országocska... = RÖVIDEK Az oroszok túlságosan komolyan veszik az amerikai katonák betörését Libanonba. Támadásunkat a Hitler, Mussolini és Tojo támadásához hasonlítják. Ez képtelenség. Libanon csak oly piciny kis országocska, mely Ausztriának csak egynvolca- da, Ethiópiának egyszázad része, Kínának egyetlen ezred része. így az amerikai beavatkozás Libanonba mindössze a nemzetközi törvények egy pirinyó megsértése. Amellett bennünket Libanonnak az elnöke hivott be. Persze Hitlert is Ausztriának a Seyss- Inquartja hívta be; de Libanon csak egy olyan piciny kis országocska és még az oroszok is tudhatnák, hogy a mi szándékaink mindig tisztelet- reméltóak és teljesen önzetlenek. Az igaz, hogy Libanon elnöke próbálta sutba vetni országának alkotmányát és állandósítani akarta saját diktatúráját. Némelyek azt is állítják, hogy éppen ö volt az, aki Libanon rendjét és törvényeit megdöntötte. De ez mind merő képtelenség, mert ö, akit jó keresztények támogatnak, a nyugat oldalán áll és előírás szerint keskeny csiku nadrágot visel. Azok a muzulmánok pedig, akik ellene vannak, csak Gandhi szomorú ábrázatának az utánzatához hasonlítanak. Elvégre nincs is több belőlük, mint egyetlen millió. 'Semmi más országnak nincs joga Libanon bel- ügyeibe beleütni orrát. Ez a nemes kiváltság kizárólag a mienk. Bár az Egyesült Nemzetek Bizottsága kimoridotta, hogy ott nem volt külső beavatkozás, mi mégis jobban tudjuk azt; vagy talán nem nyugatbarát a csikós nadrágos? Az oroszoknak egyszer s mindenkorra meg kell érteniök, hogy mi csak az Egyesült Nemzeteken akarunk segíteni, mind a 80 egynéhányon, még pedig úgy, hogy pisztolyt szegzünk homlokuknak, hogy tegyék meg amit meg kell tenniök: mentsék meg az öreg csikós nadrágost. Az oroszok elég gonoszok ahhoz, hogy azt mondják, hogy Hitler és Mussolini ugyanezt tették a régi Nemzetek Ligájával, pisztolyt szegeztek a világ homlokának. Vajon megkérdeztük-e Ázsia nemzeteit, Afrika, Amerika és Európa nemzeteit előzőleg, hogy tulajdonképpen mit is akarnak tenni a csikós nad- rágosért? Nem. De most megmondjuk nekik, hogy ha nem akarjátok, hogy mi mentsük meg a vén bőrt, akkor mentsétek meg ti. Az ilyesmire a múltban már szolgáltunk elég jó példával. Nem? Kérdezzék meg Nicaraguát és a Dominikai Köztársaságot, s Kubát és Haitit. Mi kivonultunk azokból az országokból ugye, úgy 25 esztendeig tartó politikai svi'hákság (carpet- bagging) után? Választásokat tartottunk és demokráciát tanítottunk. Ugyanígy hatalmon tarthatjuk a vén csikosnadrágos diktátort is és demokráciát taníthatunk a sötét libanoniaknak. Nem a mi hibánk (vagy talán igen?), hogy egész Amerikának a történelmében a legkegyetlenebb és a legvérengzőbb diktátorokat mi hagytuk magunk után Közép-Amerikában. Elvégre is ők voltak a mi puszi-pajtásaink. A csikosnadrágos Somoza és Trujillo és most a Batista. Ezek úri emberhez illően fognak velünk kezet és mi nem is nagyon bánjuk, hogy egy kis vér a kezüktől a mienkhez is tapad. S ott van az Eisenhower-féle tantétel (dokri- na), mellyel élnünk csak kell, ugyebár? Egyike azoknak az önkényes, 19-ik századba való hatalmi elgondolásoknak, mely legalább is olyan modern, mint az udvar végén álló illemhely. Az egész földön senki más nem akarta, legkevésbé az arabok, akiknek állítólag védelmet nyújtott volna. No, de a mi akciónk itthon is megoldott sok problémát. Azt a kis hanyatlást (recession) már levertük. Egyelőre nem kell félnünk, hogy a jövedelmi adónkat leszállítják. A külföldi segélyekből levágott összeget pedig visszaállítják, hogy továbbra is vígan Űzhessük politikai sviháksága- inkat (carpet-bagging) és senki se kérdezhesse, hogy a pénz hová lett. A katonaság nagyfejül ismét duslakodhatnak a jóban (nem mintha valaha is nélkülöztek volna). Már hosszú idő óta minden az oroszok kénye- kedve szerint történik. Illő lenne már, hogy velünk szemben és a csikosnadrágosokkal seemben elnézőbben viselkedjenek, s ne kössenek belénk valamilyen harmadik világháborúval. Utóvégre Libanon csak egy olyan piciny kis országocska. A támadásunk pedig igazán csak nagyon pi- curka. (Carleton Beals, The Nation) FENNÁLLÁSÁNAK 100-ik évfordulóját ünnepli a román posta. 1858-ban adták ki az első román bélyegeket is, a négy címletben nyomtatott, bölényfejes sorozatot. Nagyszabású bélyeg- kiállitás nyílt a bukaresti főpostán, ahol más országok bélyegritkaságain kívül a fentemlitett sorozat is látható. A román posta az évforduló alkalmából nyolc értékben különleges bélyegsorozatot ad ki. FRANCIAORSZÁGBAN több iparágban nagy sztrájkokra számítanak, hacsak a De Gaulle-kor- mány nem változtatja meg a munkabérek emelése elleni makacs állásfoglalását. ★ A SZENÁTUS külügyi bizottsága tiltakozott amiért ők sokkal kevesebb információt kaptak a középkeleti eseményekről, mint a napilapok. ★ GHANA miniszterelnöke látogatást tett Libia királyánál. A király szinte könnyezve újságolta, hogy olajat fedeztek fel országában. Miért kell emiatt szomorkodni? — kérdezte a miniszterelnök. — Az olaj eddig majdnem minden országban csak bajt okozott, — felelte a király. ★ A NATIONAL Association of Crime Commission megállapítása szerint a fehérgalléros, nagy- üzleti csalók 20 billió dollárt loptak, sikkasztottak a nemzeti gazdaságtól, ami 20-szor annyi, mint amit a rablók, zsebmetszők, autó- és egyéb közönséges tolvajok együttvéve loptak egész éven át.—• A hamis úri csalások összege az üzleti életben messzi túlszárnyalja azt az összeget, amit a szakszervezetekben felfedezett raketirek személyes céljaikra fordítottak. De a polgári sajtó legnagyobb része és a kongresszusi tagok nagyrésze is szinte állandóan csak az uniókban elkövetett csalásokról ir, vagy beszél. Melyik az igaz? WASHINGTON. — Az amerikai sajtó az utóbbi hónapokban sokat foglalkozik az iskoláztatás kérdésével. Azok, akik az amerikai iskolákat nem tartják elég megfelelőknek, azt mondják, hogy az iskolák elsekélyesitése az oka annak, hogy a sorozásra berendelt ifjak közül olyan sokat vissza kell utasítani, mert nem érik el az értelmiség megkívánt minimális fokát. A sorozásokat irányító Hershey generális azonban azt mondja, hogy sok katonajelöll csak tetteti a butaságot, vagy hülyeséget, hogy a katonai szolgálattól megszabaduljon. Ezeket figyelmezteti a jó generális, hogy az ilyen visszautasítás egyben megbélyegzés az illetőre, hogy elmaradt elméjű, ami egész életén át kisérni fogja. És ugyanakkor, — mondja a generális, — ha az illető csal, akkor rossz hazafi, “szubverziv”, mert nem akar résztvenni hazája védelmében, így az illetőknek jó lesz meggondolni, hogy rossz hazafiaknak, vagy hülyéknek tekintsék-e őket. » AHOGYAN ÉH LÁTOM... Vegetáriánusok védelmében ! n. Sok ember rájött arra, hogy bár a hús kétharmad része viz, mégis a legköltségesebb élelmiszer. Ezért a 30-as évek nagy depressziója alatt kényszerűségből sokan lemondtak a husevésről, vagy a megszokott husmennyiséget a minimálisra csökkentették és azt főzelékekkel és gyümölcsökkel helyettesitették. Ilyen családok nagy meglepődéssel állapították meg, hogy általában jobb egészségnek örvendtek, közérzésük jobb volt és ezért később, amikor anyagi helyzetük megjavult, kitartottak a husnélküli diéta mellett. Rájöttek arra, hogy a jó egészséghez szükséges táplálékot vegetáriánus diétában is megtalálják és azáltal, hogy lemondtak a husevésről, megszabadultak oly betegségektől, amelyek régebben kínozták őket. Az emberek általában azt hiszik, hogy lehetetlen lemondani a husevésről, mert ha zöldségekre térnének át, legyengülnének és képtelenek lennének fizikai munkára. Amikor a depresszió alatt a !WIPA jóvoltából Hollywood utcáin, mélyen a föld alatt, hatalmas csöveket raktunk le, hónapokon át “pick and shovel” munkás voltam. A kollégáim “hamburger” és “hot dog” fogyasztása közben gúnyolták az én paradicsom és avocado szendvicseimet és megjósolták, hogy ilyen gyenge táplálkozás mellett nem birom sokáig a nehéz «s számomra szokatlan munkát. A hónapok folyamán azonban kiderült, hogy az egész “gang”-ben én voltam az egyedüli, aki különböző betegségek cimén nem került kórházba, vagy maradt otthon néhány napig. Legutóbbi munkahelyemen, 25 évvel később, az összes fizikai és szellemi munkások közül megint csak az egyedüli vagyok, aki egyetlen egy napot sem vett le betegség cimén. Egyébként Fisher tanár, a Yale-egyetemen végzett kísérletei alapján “tudományosan” is megállapította, hogy a húsevők távolról sem oly kitartók, mint a növényevők. És orvosok, akik különböző nemzetek táplálkozási szokásait tanulmányozták, szintén megállapították, hogy a vegetáriánusok erősebbek kitartóbbak és egészségesebbek, mint a húsevők. A főként rizzsel táplálkozó hinduk és kínaiak sokkal kitartóbbak, mint a húsevő európaiak. “The Meat Fetish” cimü könyvében Ernest Crosby Írja, hogy sok orvos reumában szenvedő betegei! eltiltja a husevéstől. Helyette gabonaféle, (cereal), főzelék és gyümölcs diétát rendelnek. Zöldségekben négyszer annyi potassium van, mint a húsokban és a szükséges sodium ugyancsak zöldségekből nyerhető. Crosby megemlít egy st. louisi nagy családot, ahol a gyermekek 16 éves korukig soha húst nem ettek. Amikor rávették őket, hogy egyszer Ízleljenek meg egy húsételt, valamennyien betegek lettek tőle. Az általános hiedelemmel ellentétben, a szövetségi ellenőrző törvények is megengedik, hogy tüdővészes és rákos-pofában szenvedő (cancerous lumpy-jaw) állatok húsát forgalomba hozzák. A törvény azt mondja, hogy “a hús forgalomba hozása megengedett akkor is, amikor minden szerv betegséget mutat, HA a hatósági felügyelő a betegséget kis méretűnek (slight and limited) tartja és HA az állat kövér volt”. Tekintettel arra, hogy a felügyelők rendszerint jó barátságban állnak a nagy húsvágókkal, nem meglepő, ha a legtöbbjük “kis méretűnek” tartja a betegséget, vagy a leölt állatot “kövérnek” nyilvánítja. És érthető a National Civil Service Reform League ama megállapítása, hogy “a hivatalosan ellenőrzött húsoknak köszönhetjük az emberiség leg- szörnyübb betegségeit”. Arthur Káliét és T. J. Schlink “100 Million Guinea Pigs” cimü könyvükben Írják, hogy nemcsak betegségeket, hanem halált is okoznak a hivatalosan ellenőrzött húsok és halak. A “hamburgernak” nevezett nemzeti eledelről pedig megállapítják, hogy annak nagyrésze nem gyomorba, hanem a szemétbe való. A vagdalt hús friss vörös színe — kevés kivétellel — nem természetes szin, hanem sokszor a romlott húsnak “sodium sul- phide”-al való vegyítéséből ered. Maga a romlott hús veszedelmes, de távolról sem annyira, mint ez a “sulphide”, amely az emésztő szerveket, főként a vesét támadja. Köztudomású, hogy az Egyesült Államokban nagyon sok, — egyesek szerint több, mint tízmillió,— ember szenved a “trichinozis” szörnyű betegségében, amit a disznóhussal együtt fo gyasztott férgek okoznak. Ezek az apró férgei sokszor elkerülik az ellenőrző közegek figyelmét igy az emberi szervezetbe jutnak, gyakran £ “hot dog stand”-ek gyanús árui révén. Dr. Edwin O. Jordan megállapítása szerint, t “husellenőrzést ugv végzik, hogy a marha-tenyésztőket és a nagy húsvágókat minél kisebt veszteség érje, — tekintet nélkül a fogyasztói egészségét fenyegető veszélyekre”. Ezt mi, akii a profitra alapított társadalom bűneire állandóar rámutatunk, könnyen el is hihetjük. Legőzelebbi cikkem ennek a tárgynak a befejező közleménye lesz és abban főként arról les: szó, hogy a táplálkozás nemcsak fizikai, hanen szellemi és lelki befolyást is gyakorol az ember szervezetre.
