Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-08-14 / 33. szám
4_ AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, August 14, 1958 ^ef/eííí'C a j"xeifajttüAöz Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával "Térjenek vissza Magyarországba1’ i Tisztelt Szerkesztőség! Mint ujamerikás nem régóta olvasom a Magyar Szót, de azt már látom a “Levelek a szerkesztőhöz’’ c. rovatból, hogy sokunkból még mindig hiányzik az őszinteség. Az a megállapitásom, hogy nekünk, menekülteknek nagyrészünk nem a szegénység és diktatúra, stb. elől kellett elmenekülni, ahogy azt egyesek Írták. Igaz, hogy soknak az ellenforradalmárok aljas bosszúja miatt kellett eljönni, de a menekültek kétharmada a Szabad Európa Rádió, a röpiratok ezrei s más egyéb aljas propaganda csábítására hagyta el hazáját, melyek mind mesebeli mennyországgá festették Amerikát. Állításaimhoz hozzátehetem, hogy már az ausztriai lágerekben, az összeírások alkalmával szájról-szájra járt, hogy mit kell mondani: deportálás elől menekült és ezzel minden rendben volt. Ekkor már sokan igyekeztek minél nagyobb Szabadságharcosnak feltüntetni magukat. Ezek- után mindenkit igy könyveltek el és ezt a valótlanságot használták fel propagandára és nem né- hányezer fiatal létszámát használták, hanem ket- tőszázezres számot és máig is ezt emlegetik. Az a tény, hogy a fiatalok jórésze ellenforradalmár volt és bűnösségük olyan fokú, hogy most, amikor néhányan be is látták félrevezetettségüket és hogy jutalmul csak koldusalamizsnát kapnak a szeretetkonyhán és munkanélküliséget — visszatérni Magyarországba mégis félnek. Kényszer- helyzetünket mindenféle aljas munkára, tüntetésbe használják fel. Nem tudom, hogy a Magyar Szó lapkonferen- éiáján milyen formában fognak foglalkozni az ujamerikás magyarok kérdésével, de én javasolnám, hogy valamilyen külön kiáltvány, vagy felhívás formájában kellene a fiatalokhoz fordulni, hogy ne hagyják magukat a tőkések érdekében felhasználni. Talán fel kellene előttük -tárni, hogy odahaza mindent megadtak nekik, gondtalanul éltek és nem kellett félniök a jövőtől. A Szabad Európa rádió uszítására, Nagy Imre és társai felbujtására fegyvert fogtak a népi hatalom ellen, de hála a Szovjetunió segítségének, tervük nem sikerült. Itt Amerikában a nagy sajtó-szen- jsáció után csak koldusalamizsna, munkanélküliség, sötét jövő a jutalom. Fel kell hívni őket, hogy amíg nem késő, térjenek vissza Magyarországba becsületes munkára. A levelek a szerkesztőhöz rovatból olvastam, hogy kifogás alá esett, miért nem közöl a szerkesztőség minden levelet teljes egészében. Én nem helyeselném, hogy minden levelet leközöljenek, hiszen valaki irhát megtévesztő, vagy ilyenre alkalmas levelet, hogy azzal ártson a munkás- osztály ügyének. Hát ilyen levelet is le kell közölni ? Tisztelettel: E. H.-né U. i._— Nem tudom, hogy a magyar kormánynak mi az álláspontja az idemenekült ellenforradalmárokkal szemben. De ha előrelátható volna, hogy sok fiatal visszatér, talán jó lenne, ha a magyar kormány felhivná őket: aki visszatér rendes munkába, nem lesz bántódása. Persze szükség, esetén meg volna a lehetőség alapos megnövelésükre is. Szerintem csökkenne az aljas propaganda érdekében felhasználható eszköz a tőkések és lakájaik kezében. Egy magyar kisiparos Az alábbi magyarországi levelet egy olvasónk kapta unokaöccsétől. Érdekesnek tartjuk azt olvasóinkkal is közölni. Budapest, 1958. jun. 26 Kedves Feri Bátyám! Régen nem kaptam hirt Feri bátyámról, remélem jó egészségnek örvend. Sajnos nem mondhatom el ugyanazt magamról, mert az idén sokat betegeskedtem, utoljára vérmérgezést kaptam foghúzástól és bizony nem múlt sokon, hogy, át nem költöztem az árnyékvilágba. Már jobban vagyok és remélem, hogy egyszer már a sok betegségnek is végeszakad. Az 1958. évi Budapesti Ipari Vásáron én is kiállítottam, mint müanyagfeldolgozó. A vásár elég nagyszabású volt, a baráti országok: a Szovjetunió és a népi demokráciák is kiállítottak. Az, hogy én is kiállíthattam, nagy megbecsülését jelenti munkámnak, mert minden szakmát bele- , értve (asztalos, cipész, szabó, kötő, műszerész, stb.) mindössze 266 magán kisiparos vehetett részt a vásáron. Ezenkívül még külön elismerésben is részesültem világitó csipke és karácsonyfadísz készítményeimmel, mivel én voltam az egyetlen magán kisiparos,, akiről a Vásári Hiradó c. újság cikket is közölt. Nagyon sokat dolgozunk és igyekszem mindig valami újat kitalálni, mert mindig csak az újdonság az érdekes a piacon. De hát az erkölcsi elismerés nem is marad el, anyagilag azonban nem állok valami jól, mert bizony a munkához szükséges gépek nagyon költségesek egy ilyen hozzám, hasonló kispénzű embernek és a betegségem is sokat hátráltat, bár ami szerszámot tudok, magam készítem el. Remélem, hogy a sok munkának idővel megjön a gyümölcse és meg tudom keresni a megélhetéshez szükséges összeget, mert sajnos 55 százalékos rokkant is vagyok és igy állami állásban nem tudok elhelyezkedni. Az állam igy is sokat táiftogat, s mint magán kisiparos havi 90 forintért (betegsegélyző tagdíj) minden orvosi kezelést ingyen kapok. Sokszor öleli: Józsi AZ AMERIKAI National Park Service jelenti, hogy Utah államban fekvő “Dinosaur National Monument” parkot, ahol a már rég kiveszett őskori állatok maradványait mutogatják, igen sokan látogatják. Ahol várták a forradalmat Irak népe annyira gyűlölte a régi kormányt, hogy örömmel fogadta a katonai forradalmat (A szerkesztő meg jegyzése: A South Carolina államban fekvő Rock Hill város “Evening Herald” cimü napilapjának szerkesztője és tulajdonosa, Talbot Patrick, az iraki forradalom idején és azt követő nyolc napon át Bagdad városban tartózkodott. A kommunista szimpátiával valóban nem vádolható szerkesztő Irakot elhagyva Rómából, (tehát már cenzúra mentesen) az alábbi érdekes adatokat küldte lapjának az iraki forradalom lefolyásáról.) Ellentétben azzal a világgá kürtőit hírrel, hogy az iraki forradalomnak ezren és ezren estek áldozatául, a tény az, hogy a halottak száma nem érte el a két tucatot, mert a forradalmárok az egymillió lakosú Bagdad várost igen gyorsan és rendkívül hatásosan kontroljuk alá vették. Hogy a kormányhatalom erőszakos felcserélése miért került csak ilyen kevés emberéletbe? Ennek oka, véleményem szerint az, hogy Irak népe örömei fogadta a forradalmat. A forradalom julius 16-án, kora reggel kezdődött. Hotelszobámban 7 óra felé a távolból jövő ritmikusan hangzó kiabáló hangokra ébredtem. A kiabálásokat rövidesen elnyelte a nagyváros reggeli zaja, ahol a melegek miatt az üzleti életet reggel 7-kor kezdik. Én is rutinos módon elfogyasztottam a szobámba hozott zsemle és tea reggelit, majd borotválkozás s fürdés után öltözni kezdtem, nem is gyanítva, hogy a város rendkívüli események szintere lett. Félkilenckor kopogtak az ajtómon, majd belépett az az iraki újságíró barátom, aki itt kalauzom és tolmácsom gyanánt szerepelt. Rendkívül izgatott volt s szinte kiabálva mondotta: “Éppen jókor jöttél az országunkba, láthatod a forradalmat! Most kezdődött, hajnalban 4 óra 30 perckor s már vége is van. A katonatisztek egy csoportja csinálta. A király meghalt, meg a nagybátyja a trónörökös is! Jó lesz, ha nem hagyod el a szobádat, amig visszajövök érted”. Nagy izgatottság Az előző nap, amikor Bagdadba érkeztem mindjárt felkerestem a sajtóügyi minisztériumot, ahol a sajtóiroda főnöke, egy generális, biztosított, hogy Irak államban minden csendes és a király néhány miniszterével Istanbulba készül utazni a tervezett Bagdad-paktum államok konferenciájára. “Az a sajtófőnök már megbukott, meg a kormány is elbukott”, — mondotta a barátom. Lementem a szálloda fogadótermébe, ahonnan el lehetett látni a főutcával való keresztezésig, ahol izgatott népcsoportok vonultak keresztül. A lobby-teremben összegyűltek az idegenek, amerikaiak, angolok és más európaiak és kérdően néztek egymásra, mintha csak mondották volna: “Most már mit csináljunk?” Az utcán izgatottan kiabáló emberekkel rakott truck haladt el. Kimentem a járdára. Megint egy truck, aztán egy másik. . . mindegyik zsúfolásig telten izgatott emberekkel. Az egyik truckra felfűzték az egyiptomi elnök, híasser képét. Aztán gyalogos csoportok is, leginkább fiatalemberek és. nagyobb fiuk. Ezek is hozlak néhány Nasser- plakátot magukkal. Pár óra múltán visszajött a barátom. Az uj kormány zárlatot (curfew) rendelt el, — mondta. — Déli egy'órától kezdve holnap reggeli 5 óráig senki se mehet az utcára. — Igen, — válaszolta a kérdésemre. — Egészen uj kormány alakitít. Ekkor már köztudomásúvá lett, hogy a forradalmat psak egy katonai divízió tisztjei hajtották végre. Az égető kérdés tehát az volt, hogy vajon a haderő többi divíziói csatlakozni fognak-e, avagy a régi rend visszaállítására a forradalmárok ellen fordulnak? Korrupt uralom Másnapra aztán ez is kiderült. Csatlakozott az egész hadsereg, mert látták, hogy a nép mit akar. Az arabok , akikkel beszéltem, mind csak a “tolvajok, bitangok, zsarnokok” é.s hasonló jelzőkkel kisérve említették az elkergetett kormányt. “Igazi rendőr-állam volt”, — mondották számosán, — “amelyet az angolok erőszakoltak reánk. Kémeket helyeztek el közöttünk s azok jelentésére már abba kellett hagyni üzleteinket, vagy börtönbe vetettek. Igaz, volt Írásos alkotmányunk, olyanfajta, mint az Egyesült Államoknak, de a gyakorlatban a kormány azzal mitsem törődött”. A rádió 10,000 dinár ($28,000) dijat tűzött ki Nuri Said volt miniszterelnök kézrekeritésére. “Úgy hallottam, hogy Said becsületes ember volt?” — mondottam a barátomnak. “Lehet, hogy az volt”, — kaptam a választ. — “De védte és pártolta a magas állásokba került gonoszokat, mert csak úgy tarthatta magát hatalmon”. A királyi család Másnap elmentünk az egyik arab újság szerkesztőségébe. A folyton jövő-menő látogatók arcáról látni lehetett, hogy örülnek a forradalom sikerének. A Hashemite királyi családról, amelynek két tagját agyonlőtték a forradalmárok, mindenki nagyon rossz véleménnyel volt, nem sajnálták a királyt, se a trónörököst. Az egyik uj ságiró büszkén mutogatta a fényképeket, amit állítólag a “felhúzott” trónörökösről vett, amelyen azonban csak valami körül csoportosuló embereket láttam. Hogyan van az, — kérdeztem az egyik újságírót, — hogy az idősebb katonatisztek is oly gyorsan a forradalomhoz csatlakoztak, holott azok a királyi család legjobb hívei voltak? “Oh, az egészen természetes”, — világosított fel az újságíró. — “Mitsem tudtak a forradalom előkészitéséről és a forradalom napján arra ébredtek, hogy az alantasabb tisztek foglyai lettek. Erre aztán az egész hadsereg csatlakozott a forradalomhoz”. Pár nap múltán a zárlatot este 8-tól kezdték. Közben úgy a város lakói, mint az idegenek is lecsillapodtak és mentek normális napimunkájuk után. Olvasóink hozzászólnak a közügyekhez \ vww\wvvww\www»w**wv
