Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-08-07 / 32. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, August 7, 1958 HÉTVÉGI LEVÉL Írja: Rev. Gross A. László B. D., Th. M.-y t t ▼ ▼ t "T-gr-T' vv t ▼ ▼ (A szerkesztőség megjegyzése: E cikk két héttel ezelőtt íródott, de anyagtorlódás miatt nem jelenhetett meg legutóbbi lapszámunkban.) Mi a csudától fél Washington? Ma már a vak is látja, sőt a legkormánypártibb sajtó is beismeri, hogy Washington úgy irtózik a csucstalálkozásnak a lehetőségétől, mint a bél- poklosságtól és minden erejével igyekszik annak létrejöttét megakadályozni vagy a-végtelenségig elodázni. Mig a nagyvilág azt tartja: “Inkább száz sikertelen tárgyalást, mint egy sikeres háborút!” addig Washington kész inkább százszor haöbaszállni, mint egyszer leülni egy államfői tárgyalásra. . . Mi van e szinte mániákus borza- -dály mögött?? Akármi legyen is az, a józan észhez vajmi kevés köze lehet. . . A leggyakrabban hangoztatott kifogása Washingtonnak az, hogy a minden hájjal megkent Kruscsev a tervbevett csucstárgvalást kitűnő propaganda-fórumnak tekintené és igyekezne az alkalmat az utolsó unciáig alaposan kihasználni a szovjet-szempontok népszerűsítésére. Tegyük fel, hogy ez igy van. SO WHAT?! Tegyük fel, hegy KruScsev valóban számit arra, hogy ezt a nem mindennapi lehetőséget nem hagyja kiaknázatlanul. Bolond volna, ha hagyná. . . De kérdem szeretettel: Nincs az amerikai-angol-francia államfőknek külön-kiilön és együttesen UGYANOLYAN KEDVEZŐ ALKALMUK, hogy viszont az ő nézeteiket hangoztassák? Mi tarthatná visz- sza Eisenhowert, Macmillant és De Gaullet attól, hogy a nyugati álláspontot a legnagyobb ékesszólással ismertessék ? Kruscsev minden egyes kijelentésére alkalma és módja lesz mindháromnak megfelelni — három egy ellen... Ha olyan nagyon biztosak az ő álláspontjuk helyességét illetőleg, miért rettegnek attól, hogy Kruscsev — egyes-egyedül képes pozdorjává zúzni mindháromnak az érveit?! Nem találják egy kissé megalázónak, hogy magatartásuk egyet jelent annak a beismerésével, hogy a három nyugati államfő együttvéve sem tud megbirkózni az egyszál Kruscsev szónoki tehetségével? Hiszen ha a nyugati álláspont annyira felette áll a keletinek, akkor három olyan nagytekintélyű és nagy- tehetségű szónok és államférfi, mint Eisenhower, Macmillan és De Gaulle csak el tud bánni egy olyan “iszákos”, “faragatlan”, “kultúrálatlan” flótással, mint Kruscsev, akinek — mint azt a “szabad világ” minden egyes polgára oly bölcsen tudja — még sohasem volt igaza. . . Amikor három bajvívó fél összemérni az erejét egy ellenlábassal a kerekasztal körül, az kizárólag csak annak tulajdonítható, hogy annak az egynek könnyű dolga lenne bebizonyítani, hogy neki van igaza, mig a háromnak viszont együttvéve is roppant nehéz, vagy egyenesen lehetetlen volna a saját igazuk demonstrálása, igy hát a legokosabb a tusát kikerülni. (Hogy’ is tartja a magyar közmondás: “Szégyen a futás — de hasznos!”) Igenám, de örökkön-örökké mégsem lehet nemet mondani a szovjet minden közeledési szándékára. A világ közvéleménye viharosan követeli, hogy azok, akik az emberiség sorsát a kezükben tartják, telepedjenek le a kerekasztal köré és helyükről addig fel ne keljenek, mig valamilyen békés megoldást ki nem eszeltek, amely a fenyegető háborút megakadályozza. így hát nagy-kelletlenül, egy sereg “ha”, “netalán”, “azonban” és “mindazonáltal” kíséretében Washington és kapcsolt részei beleegyeztek abba, hogy egy ilyen csúcskonferencia egy későbbi időpontban — “talán” augusztus közepén — összeüljön, “de” olyan anyaggal és olyan feltételekkel, amelyeket az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa írna elő. (Azt meg az óvodás gyerek is tudja, hogy Washington az Egyesült Nemzetek tagállamainak a nagytöbbségét a szó legszorosabb értelmében a markában tartja.) Nem tudom mi lesz Kruscsev válasza erre a forró-kása-kerülésre (e sorok vasárnap íródnak}, de remélem, hogy még ezekkel a kikötésekkel is hajlandó lesz a kerekasztal mellé leülni. Nincs azonban kizárva, hogy amelyik pillanatban az igenlő válasz megérkezik Moszkvából. Washington egy újabb elodázási taktikát fog kiagyalni. Washington NEM AKAR semmiféle csucskonferénciát, de ha már a körülmények mégis kényszerítik, hogy résztvegyen egy ilyen összejövetelen, hát minden erejével és befolyásával igyekszik annak az időpontját kitolni — legalább két okból: 1. A kitűzendő határnapig — az események gyors irama mellett — sok minden történhetik, ami a találkozást egyszerűen lehetetlenné vagy szükségtelenné teszi. (Kártyások nyelvén ezt a “hátha valami történik” filozófiát a “gutaütés” politikájának nevezik.) 2. Legalább két-három heti intenzív “magolásra” van szüksége a mi nagyon tájékozatlan elnökünknek, hogy nagyjából megismerkedjék a valódi világhelyzettel és ugy-ahogy helyt tudjon állni a vitában anélkül, (hogy ismereteinek limitált- sága mindjárt az első néhány mondatában kiütközzék. Ha jel meggondoljuk: ez nem csekély feladat. Tiz-tizenöt nap alatt csaknem hatévi restanciát behozni: óriási teljesítmény, amely a legbrilliánsabb agyat is kemény próbára teszi. Mert tetszik tudni, a golf-pályán nem igen lehet lépést tartani a világtörténelem legkritikusabb korszakának száguldó eseményeivel és fordulataival ... Ez a csucstalálkozás nagyon hasonlít egy érettségi vizsgához, ahol a diák igen könnyen elhasalhat, ha nem tudja a tananyagot . . . A hanyag diák reszket is a vizsgától, mint a miskolci kocsonya, mert tudja, hogy egy egész évi tananyagot bebiflázni egy-két hét alatt: határos a lehetetlennel... Az pedig mégis csak furcsán hatna, ha a vizsgázó diák azt mondaná: “Tisztelt tanári kar, helyettem Dulles barátom fog felelni a kérdésre...” lésemről”, — egyet sem ismerek, akit ne gyötörne a betegségek egyik, vagy másik fajtája. Kevés van olyan közöttük, akinek az egészségét ne kellett volna valamilyen operációval megfoltozni. Nem is beszélve azoknak a seregéről, akik már nem gúnyolódnak, mert szívbaj, rák, tüdőbaj, gyomorbaj, .cukorbaj vagy más betegség idejekorán végzett velük. “Az olcsó szték” cikkben tudományos megállapítás akar lenni, hogy “az ember fogazatának meg a gyomrának a vizsgálata tisztán mutatja, hogy az állatvilág vezetőjét a természet vegyes étküvé nevelte...” A cikkíró ez állítását nem támasztotta alá semmi bizonyítékkal és igy elég lenne azt válaszolnom, hogy ez nem áll, az embert a természet növényevővé nevelte. Ehelyett azt mondom, hogy ha “tudományos” a megállapítás, ám legyen tudományos és néhány tudóst hívok segítségül. Dr. H. Carrington “Death Deferred” cirnü könyvében írja: “Az emberi test szerkezete tisztán mutatja, hogy nem alkalmas husevésre. Az ember hosszú belseje hasonlít a fü-evő állatok belsejéhez és nem a húsevők rövid belsejéhez. Az emberi álkapocs is olyan, hogy őrlésre alkalmas, mint a növényevő állatoké”. A “Natural Food of Man” cimii könyvében Írja: “Amire az emberi szervezetnek proteinban szüksége van, megkaphatja a tojás, sajt, diók, babok, borsók, lencse és hasonló növényi eledelekből és semmi szükség nincsen húsra”. Dr. Carringtonnal egybehangzóan olyan emberek, mint Cuvier, francia természettudós; Linnaeus svéd természettudós; Flourens, francia természettudós és a francia tudományos akadémia egykori titkára és sokan mások bizonyították és igazolták, hogy az ember nem húsevő vadállat, mert sem fogai, sem gyomra, sem többi belseje nem alkalmas husevésre. Cuvier szerint: “Az ember természetes eledele, test-szerkezete alapján gyümölcsök, gyökerek és főzelékek. Ezért a hus- evés emberek számára természetellenes. Megfőzi és megfűszerezi, hogy ezáltal leplezze a húst”. A valóban tudományos megállapítások összegezése az, hogy az emberiség kénytelen volt magát husevésre szánni a Jégkorszak idején, amikor hó és jég borított minden növényzetet. Mint sok más rosszról, erről sem tudott leszokni. Dr. J. Oldfield angol orvos Írja egyik könyvében: “A hús természetellenes eledel és betegségek okozója. Megfertőzött állapotban kerül fogyasztásra és igy az emberbe plántálja a tüdővész, rák, bél-férgek és különböző lázak bacillu- sait. Nem csoda, hogy a husevés a betegségek egyik legsúlyosabb okozója és száz ember közül 99-et visz sírba”. Nem vagyok hive a hosszú cikkeknek és ezért az olvasók és a szerkesztőség engedelmével, legközelebbi cikkemben ismét ezzel a tárggyal foglalkozom. A SZÁZ ÉVES DANKÓ PISTA Száz éve született Dankó Pista, a nagy magyar cigánymuzsikus, a csodálatos “nótafa”, Feszty Árpád, Pósa Lajos, Gárdonyi, irók és művészek barátja, az édes-bus vigasságok nagymestere. Szülővárosa, Szeged most, a centenárium alkalmával nagyszabású ünnepségekre készül: kiállításokat rendeznek, melyeken az egész Dankó- hagyaték bemutatásra kerül. Előadnak két, eddig ismeretlen Dankó-zenemüvet, az ujszegedi szabadtéri színpadon pedig dalestet tartanak, melyen népdalénekesek és más vendégművészek lépnek fel. Csongor Győző muzeológus, a szorgalmas Dankó-kutató összeállításában egy könyvet is megjelentetnek, mely az emlékezések, életrajzi adalékok mellett dalszövegeket és kottákat is tartalmaz. Dankó Pistáról Szegeden utcát is elneveznek. x Egy hétig húzzák, muzsikálják Lakatos Géza és Rácz Náci prímások a fülbemászó, örökbecsű nótákat, hogy aszondja, hogy: Még azt mondják nincs Szegeden boszorkány. HÁROM BIOLÓGIAI KONFERENCIA Magyarországon aug. 3-tól 9-ig Tihanyban lesz konferencia magyar tudósok, kutatók, valamint tiz külföldi vendég részvételével. H. Sz. Kosz- tojanc, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának levelező tagja Magyarországba megy ez évben augusztus hó 12-ikétöl 26-áig az élettani folyamatok fejlődéséről vezet tanfolyamot, szeptember 10—12 között a Magyar Tudományos Akadémia vácrátói botanikai kutatóintézetében növényanatómiai konferenciát rendeznek. 1 AHOGYAN ÉH LÁTOM... Vegetáriánusok védelmében ' i. Mint sok más újságban, úgy a mi lapunkban is időnkint olvasunk cikkeket a növényevőkről ■és a növényevésről. A cikkek irói vagy tudományos (?) alapon próbálják bizonyítani, hogy az embert a természet husevésre teremtette, vagy tréfásan arra céloznak, hogy a növényevők a kissé meghibbantak csoportjához tartoznak, mert Megélnék, mint a tehén”, ahelyett, hogy'Serpe- iiyes rostélyost, töltött káposztát, vagy paprikás ■Csirkét ennének. Éveken át ellentálltam a kisértésnek, hogy beleszóljak a vitába, — egészen a mai napig. Az olvasók egy része, mint barátaim legtöbbje, tudomást szerzett arról, hogy évtizedek óta megrögzött vegetáriánus vagyok. Ezért időnkint levélben kérnek tanácsot, hogy miképpen lehetne leszokni az ártalmas husevésről. Még gyakrabban akad olyan olvasó, aki egyenesen elvárja tőlem, hogy válaszoljak a növényevőket támadó, vagy ^gúnyoló cikkekre. Az általános óhajnak engedek tehát, amikor a “vegetáriánusok védelmében” a növényevők és érdeklődők rendelkezésére bocsátom e téren szerzett tapasztalataim és ismereteim egy részét. Mint fentebb említettem, a növényevőket vagy tréfásan, vagy “tudományos” alapon intézik el a cikkírók. Geréb kollégám és régi barátom például junius 10-iki, “Az olcsó szték” cimü cikkének az elején az elintézés mindkét módját igénybe vette. Nem akar kizárólagosan csak növényevő lenni, mert úgysem tudna olyan szép színdarabokat irni, mint a vegetáriánus Bemard Shaw és azt mondja a növényevőknek, hogy “...ne egyetek húst, legalább több marad nekünk”. Ezekre a kétségkívül tréfás megjegyzésekre személyes tapasztalat alapján ez a válaszom: 44 évvel ezelőtt mondtam le a hús-, hal-’és baromfi- evésről s azóta se orvosra, gyógyszerre nem volt szükségem. De ha körülnézek húsevő ismerőseim és barátaim körében, — akik állandóan tréfás fagy gúnyos megjegyzéseket tesznek az én “lege-
