Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1958-07-31 / 31. szám

6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, July SI, 1? MIT INTÉZETT EISENHOWER KANADÁBAN? Eisenhower elnök és Dulles külügyminiszter ottawai tartózkodásának kézzelfogható emlékét már legfeljebb csak az a függőhíd őrzi, amelyet a kanadai parlament üléstermében Eisenhower megjelenése alkalmából az amerikai titkosrendő­rök részére emeltek. A kanadai közvélemény azonban sokáig emlékezni fog az amerikai ven­dégek látogatására, amelynek során az amerikai korrtiánv vezetői a kanadai államférfiakkal foly­tattak eszmecserét. S mivel a megbeszélések nem hivatalos jellegűek voltak, hivatalos közleményt nem is adtak róluk. De azért a megbeszélések kö­rülbelül úgy folyhattak le, ahogyan Don Iddon a Daily Mail hasábjain egy Eisenhower és Diefen­baker közötti képzelt beszélgetés formájában megírta. A kanadai miniszterelnök nagyon ko­moly arccal kezdte sorolni hazája sérelmeit, de Eisenhower mintha csak nem is hallotta volna, stratégiai tervekről, repülőgépekről, miegymás­ról beszélt, s hiába terelte a szót a kanadai mi- niszterelelnök újra meg újra a sérelmeire, szóra sém méltatták. Hogy éz a képzelt beállítás körülbelül megfelel valóságnak, az kiderül az AFP ottawai tudó­sítójának következő szavaiból: “Az értekezlet pdzitiv volt azokon a területe­ken, amelyeken nem vártak konkrét eredménye­ket, s negativ azokban a kérdésekben, amelyek elsősorban foglalkoztatták Diefenbaker kormá­nyát.” Az amerikai államférfiak látogatása alig­hanem csak azt célozta, hogy megbizonyosodja­nak afelől, vajon nem csap-e át Latin-Amerikából ■láz amerikaellenesség hulláma Kanadába, hiszen Diefenbaker pártjának, a haladó konzervatívok­nak elsöprő győzelmét a márciusi parlamenti vá­lasztásokon a US News cimü amerikai hetilap úgy értékelte, hogy “Kanada a new dealre és az Egyesült Államoktól való függés lazítására sza­vazott”. A most lezajlott megbeszélések e tekin- ietben az Egyesült Államok politikusai számára tökéletesen megnyugtatóak voltak. Sikerült rá­venniük a kanadaiakat — amint az AFP már idézett jelentése megállapítja -r- “uj nemzetkö­zi felelősségek vállalására”, vagyis hogy tovább­ra is hűségesen szolgálják majd az Egyesült Ál­lamok stratégiai elgondolásait. Amerikai támaszpontok Az egyetlen konkrét megállapodás ugyanis az volt, hogy hattagú amerikai—kanadai bizottság alakul “a NATO általános keretében az Észak- Amerika közös védelmét érintő politikai kérdések tanulmányozására”. Az amerikai és a kanadai “védelmi együttműködés” igazi tartalmát az Ei­senhower—Dulles-látogatás előestéjén közzétett ínegállapodás tárja fel. Eszerint az Egyesült Ál­lamok jogot kap, hogy Kanada területén tetszése szerinti helyeken légitámaszpontokat létesítsen, s a kanadai kormány abban a “megtiszteltetés­ben" részesül, hogy 1. ingyen adhatja át a kívánt területeket: 2. megépítheti a támaszpontokhoz vezető utakat, olajvezetékeket és hírközlési háló­zatot, természetesen a maga költségére. Diefenbaker miniszterelnök és politikustársai vállalták a terheket, de legalább gazdasági vo­natkozásban kívántak némi kárpótlást kapni. A külső ellenőrzés A kanadaiak szerették volna elérni, hogy az Egyesült Államok könnyítsen a behozatali vámo­kon, és csökkentse importkorlátozásait, mert ■foindkettő súlyosan sérti Kanada érdekeit. Kana­da külkereskedelmében az oroszlánrész az Egye­sült Államoké. 1956-ban az ország exportjában 60, importjában pedig 73 százalék volt az Egye­sült Államok részaránya. Viszont a válság által Sújtott amerikai gazdaság nyersanyagigénye jó­val kisebb, mint volt a fellendülés éveiben, már­pedig a kanadai export zöme nyersanyag (fa, pa­pír, mezőgazdasági termék, színes fém és egyéb ipari nyersanyag alkotja a kanadai export 70 szá­zalékát). Az Egyesült Államokban igen magas vámokat vetettek ki az import-nyersanyagokra. Étenkivül a kanadai olaj importját közvetlenül is 15 százalékkal mérsékelték. Az ebből származó anyagi veszteséget csak- tetézte, hogy a nyers­anyagok világpiaci ára meredekén lefelé zuhan, viszont az ipari késztermékeké emelkedik. Kana- fV pedig elsősorban ipari termékeket vesz az Egyesült Államoktól. Súlyosbítja a helyzetét, hogy az Egyesült Álla­mokkal szembeni fizetési mérleg katasztrofálisan akikul, s az összképet alapvetően nem változtatja meg az Angliával és más országokkal szemben mutatkozó aktiva. A defieit 1956-ban már elérte az 1372 millió kanadai dollárt. 1957 első felében pedig meghaladta a 914 millió kanadai dollárt. Kanadát az észak-amerikai nagymonopóliumok gazdaságilag tökéletesen markukban tartják. Amerikai tőke ellenőrzi a kanadai olajipar 95, bányaipar 75 és feldolgozóipar 57 százalékát, te­hát a kanadai iparnak körülbelül kétharmad ré­szét (mintegy 3361-re rúg az amerikaiak által ellenőrzött kanadai vállalatok száma). A Kanadá­ban működő külföldi tőke 75 százaléka szintén amerikai (1956-ban 15,401 millió kanadai dollár­ból 11,651 millió amerikai; 2675 millió az angol tőke). Ez kettős értelemben is béklyóba veri Ka­nadát. Egyrészt az amerikai gazdasági élet leg­parányibb rendellenessége is felfokozottan jelent­kezik Kanadában, másrészt az ország külkereske­delmi politikáját a Wall Street szabja meg. Ez a magyarázata annak, hogy Kanada a közelmúlt­ban kénytelen volt visszautasítani a Kínai Nép- köztársaság jelentős gépkocsirendelését, holott a kanadai autóipar szinte teljesen rendelés nélkül áll. John Marshall, a windsori Star szerkesztője mondotta: “Ez az autóincidens önmagában véve csak apróság, de jól feltárja egész gazdasági életünk alapvető gyengéjét: a külső ellenőrzést.” A kanadai üzletembereknek óriási gondot okoz az is, hogy az Egyesült Államok hatalmas mező- gazdasági feleslegeivel dömpingáron árasztja el a világpiacot s igy ők képtelenek túladni saját készleteiken. Diefenbaker miniszterelnök tehát ezeken a problémákon szeretett volna segiteni. Program­ját a márciusi választások után a US Newsnak adott interjújában igy foglalta össze: “A kana­daiak nem akarják, hogy gazdasági, valamint po­litikai ügyeiket Kanadán kívül döntsék el... Együttműködünk katonailag, de a gazdasági együttműködés sem kevésbé fontos”. Eisenhower elnök a kanadai parlamentben mondott beszédé­ben azonban lényegileg visszautasított minden kritikát, s a korábbi politika változatlan folytatá­sa mellett tört lándzsát. A haladó konzervatív párt tehát, jóllehet a választási diadalt a “Kana­da a kanadaiaké!” jelszónak köszönheti, a jelek szerint elejtette programját, megszegte Ígéreteit. Kanada kapitulál Eisenhower elnök látogatásának kisérő jelensé­gei egyébként valósággal jelképpé nőnek a kana­daiak szemében. Mielőtt az elnök megjelent a parlamentben, a padsorok fölött függőhidat fe­szítettek ki, s a hidat amerikai titkosrendőrök­kel rakták tele. Amerikai detektívek kutatták át Diefenbaker miniszterelnök házát és a kanadai kormányépületeket is, ahol az amerikai vendégek megfordultak. Az történt tehát kicsiben, ami nagyban is jellemző: a “barátok”, a “vendégek” szolgának tekintették a háziakat, és mint saját­jukban, úgy dirigáltak a vendéglátó házban. De valami különbség azért mégiscsak van: a kor­mányzat, ugvlátszik, zokszó nélkül beletörődött, hogy ne csak a hid függjön, hanem az ország is az Egyesült Államoktól, viszont a közvélemény alighanem előnyben részesítené azt a megoldást, ha a függés legfeljebb csak a hid állapotát jelle­mezné. Zala Tamás Mendes-France “félhivatalos” látogatást tesz a népi Kínában Párizsi politikai körökben nagy feltűnést kel­tett, hogy De Gaulle tábornok fogadta Mendes- France radikális párti volt miniszterelnököt. Mendes-France — mint ismeretes — háromhetes tanulmányútra indul a Kinai Népköztársaságba. De Gaulle tábornok háromnegyed órás megbeszé­lést folytatott Mendes-France-szal. Párizsi politikai megfigyelők ezzel kapcsolat­ban arra hívják fel a figyelmet, hogy Mendes- France utazása ezzel félhivatalos jellegűvé válik és emlékeztetnek arra, hogy Paul Reynaud szov­jetunióbeli magánlátogatása is hasonló módon öltött félhivatalos jelleget: elindulása előtt és -visszaérkezése után is találkozott De Gaulle-lal. Párizsi politikai körökben azt várják, hogy Men­des-France pekingi útja során puhatolózó lépése­ket tesz a Kinai Népköztársaság kormányánál egy állandó francia kereskedelmi küldöttség pe­kingi felállítását illetően. De Gaulle “baloldali” hívei egyenesen azt várják, hogy a kereskedelmi kirendeltség felállítása az első lépés lenne a Ki­nai Népköztársaság kormányának Franciaország kormánya által történő elismerése felé. Nem hagyták a babyt elajándékozni Két fiatal kaliforniai leány, a 16 éves Sandra és a 13 éves Genevieve Hill elhagyta a szülői há­zat, de magukkal vitték 20 hónapos kisöccsüket is. Attól tartottak, hogy a szülők a kisfiút oda­ajándékozzák valakinek. Lyle Hill, 44 éves asztalos, a gyermekek édes­apja kijelentette, hogy nem tud munkát kapni és 8 gyermekével egy olyan házban lakik, melyet csak két személyre építettek. A leányokat 5 mérföldre otthonuktól találta meg egy rendőr. Egy parkban ültek, a kis Mike- kal az ölükben. Mrs. Hill» a gyermekekkel csak nemrégen jött Toledo, O-ból és igy még nem jogosak segélyre. Addig a család egymástól elszakítva élt, de most már elhatározták, hogy együtt maradnak és in­kább a babyt adják oda valakinek. A gyermekek szerencsére megkerültek és Mrs. Hill kijelentette, hogy meg fogja tartani a kis­fiút, csak legalább ő és férje munkát kaphatna. Férje azonban, aki nemrégen szabadult a börtön­ből, ahová kisebb lopásért került, kijelentette, hogy a kisfiút kénytelenek lesznek adoptálásra adni, mert képtelenek megélni. ‘‘Hogyan kell barátokat szerezni és embereket befolyásolni” A Szovjetunióval való összehasonlítás nyíltan folyik a sajtóorgánumokban és egyre ritkábban végződik az Egyesült Államok előnyére. Itt köz­lünk egy-két példát a “The Progressive” c. wis- consini folyóiratból: “Az oroszok elsajátították a fortélyát annak, hogyan tegyenek túl rajtunk kis dolgokban (?!), amik azonban sokra mennek. Már máskor meg­emlékeztünk néhány agyafúrt eljárásukról, most egy újabb esemény szolgáltat p'éldát. “Kormányunk elküldte Dél-Amerikába a New York Philharmonic zenekart Dimitri Mitropoulus és Leonard Bernstein karmesterrel — dicséretre- méltó intézkedés. “De a beléptidijat 'oly magasra szabta meg, hogy csak a jómódúak mehettek el meghallgat­ni a kitűnő zenekart. Buenos Airesben, Latin- Amerika legnagyobb városában, 5 millió lakos közül három koncerten összesen 6,000 hallgató volt. A Colon Operaiházban egy földszinti jegy ára 300 peso, azaz 7 dollár volt. elérhetetlen egy átlag ember számára. “Pár hónappal ezelőtt a Szovjetunió egyik ve­zető zeneszerzőjét, Aram Khachaturian-t küldöt­te Argentínába, hogy a Buenos Aires szimfoni­kus zenekart dirigálja. A jegyek ára 10 és 15 peso, azaz 35 és 50 cent volt. A concertet szabad­téren tartották és 33,000 tagú közönség hallgat­ta meg. “Amint a Herald Tribune munkatársa, Joseph Newman megjegyezte: ‘A Szovjetunió nagyszámú közönséget szerzett kis kiadással, az Egyesült ’Államok kisszámú közönséget nagy kiadással’. “A másik eset nemrégen történt. Ceylon kormánya arra kérte a szovjet kormányt, hogy küldjön egy vizszabályozó szakértőt. A Kremlin 10 napon belül teljesítette, a kérést. A State De­partment egy embere beismerte, hogy az Egye­sült Államoknak hat hónapot venne igénybe egy ilyen kérés teljesítése, főleg azért, mert hóna­pokig tart mig az erre kiszemelt egyén megbíz­hatósága tisztázást nyerne”. Hibás értékelés “A nyugati fehér ember bebeszélte magának azt, hogy a Kelet lakói és a színes emberek kép­telenek eltulajdonítani a nyugat tudását. Ami­kor Egyiptom államosította a Szuezi Csatornát, azon sírtunk, hogy sohasem lesz képes azt hoz­záértően és kellőképpen kezelni. “A Szuezi Csatorna Hivatal,' egyiptomi szerv, jelenti, hogy a csatorna teljesítménye 7.7 száza­lékkal emelkedett az államosítás óta. Létezése óta ez a legmagasabb teljesítmény. “Ugyancsak évekkel ezelőtt, nem is olyan ré­gen, azt hireszteltük, hogy az oroszok nem lesz­nek képesek gépeket eredményesen kezelni és hogy a japánok sohasem fognak megtanulni re­pülőgépet hajtani. Érdemes visszaemlékezni ko­mor jóslatainkra, hogy az újonnan felszabadult népek, mint India, Pakisztán, Burma és Ceylon képtelenek lesznek magukat kormányozni miután a gyarmati politikai zsarnokság alól felszabadui- nak”. ______ •____________ ____ . . Ellentmondás: Egy hátralékos előfizető!

Next

/
Thumbnails
Contents