Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-12-18 / 51. szám
Thursday, Dec. 18, 1958 AMERIKAI MAGYAR íiZó ”A magyarországi események egyetlen döntőbiráia maga a magyar nép” — mondotta Péter János az Egyesült Nemzetekben! Az Egyesült Nemzetek XIII. közgyűlésén 1958 december 11-én Péter János helyettes magyar külügyminiszter által mondott beszéd: Elnök ur! . . .Kormányom a leghatározottabban utasított, hogy ha lehetséges, oly módon foglalkozzam e kérdéssel, hogy a régi feszültség feloldásának és uj feszültség teremtésének elkerülésével e vita — bármennyire paradoxnak is tűnik ez — ha csekély mértékben is hozzájárulhasson a nemzetközi feszültség enyhüléséhez. Ugyanakkor azonban hivatalos, egyéni és erkölcsi kötelességem, hogy erőteljesen megvédelmezzem népem jogait mindenfajta hívatlan támadás és bármiféle intrika ellen. Azt hiszem, ezt a megállapítást igazolják a most hallott beszédek! Nehéz magyar diplomatának lenni az Egyesült Nemzetekben Elnök ur! Szives engedelmével egy személyes észrevétellel kezdem. Szeretném elmondani, hogy meglehetősen kényelmetlen személyes élmény a közgyűlés ülésszakán a magyar népet képviselni, mivel lehetetlen tudomásul nem venni egy-két delegáció minősíthetetlen magatartását. Ez delegációm minden tagja részéről személyes áldozatot jelent a magyar nép érdekében. A magam részé- ről viszonylag nyugodt és békés püspöki hivatalomat hagytam ott, hogy azokhoz csatlakozzam, akik életüket tették fel arra, hogy a magyar népet a békére és békés fejlődésre irányuló igaz és jogos törekvéseiben szolgálják. Elviselni azt, amit itt el kell viselnünk, valóban személyes áldozatot jelent. Megkérdezhetik bármelyik budapesti diplomatát, aki ma kormányok valamelyikét képviseli, amelynek delegációira megjegyzéseim vonatkoznak, vajon mi Budapesten, a velük való személyes érintkezésben viszonozzuk-e az ő magatartásukat. Ki fog derülni, hogy mi mindent elkövetünk, hogy azért a rosszért, amit itt el kell viselnünk, jóval fizessünk. De azt is rögtön hozzá kell tennem, hogy ez a minősíthetetlen magatartás és ezek a támadások megtisztelők számunkra, mert azok a modem gyarmatosítás legfőbb képviselőitől erednek. A gyarmati hatalmak céltáblájának lenni annyi, mint azok közé tartozni, akik az emberiség nagy tömegeinek érdekében azért harcolnak, hogy a világot a gyarmati hatalmak félelmetes árnyékától mindörökre megszabadítsák. A katonai támaszpontok Ha figyelemmel kisérik, amit a napirenden lévő kérdéssel kapcsolatban elmondandó vagyok, akkor szeretném, hogy tartsák szem előtt az alapvető ellentmondást a magyar nép jogos érdekei és a jelenlegi amerikai külpolitika nyilvánvaló szándékai között. A magyar nép legfőbb érdeke, hogy a lehető leggyorsabban fejlessze a szocialista gazdaság rendszerét, kulturális és társadalmi életét, szoros barátságban a többi szocialista országgal és mindenekelőtt a Szovjetunióval. Mellesleg meg kell említenem hogy ez nemcsak a magyar nép, ha nem egész Közép-Európa békés fejlődésének az érdeke. Az Egyesült Államok jelenlegi kormánya, amelynek külpolitikáját a Szovjetunióval való Csökönyös szembenállás határozza meg, azt tartja a maga érdekében, hogy a szocialista országokat, főleg a Szovjetuniót, katonai támaszpontokkal kerítse be. Ennek az érdeknek felelt volna meg az, ha Magyarországon sikerrel járt volna az ellenforradalom. Ezért üdvözölte az USA kormány az ellenforradalom, kitörését^ ezért ajánlott fel húszmillió dollárt annak támogatására és ezért volt bajban, amikor az ellenforradalom meghiúsult. Az érdekeknek ez az alapvető ellentmondása leküzdhetetlen és kibékíthetetlen. Szeretném kérni, hogy az érdekek e kibékíthetetlen voltát az egész vita során kisérjék figyelemmel. Hangsúlyoznom kell ezt mindjárt felszólalásom elején, különösén az USA képviselőjének most elhangzott beszéde után, mert a kérdés napirenden tartásának főtényezője az a politikai légkör, amelyet az Egyesült Államok kormányának képviselői teremtettek. Ez nyilvánvaló. A közgyűlés jól tudja, hogy a kérdés napirenden tartását; elvileg ellenezzük. Az Í956 őszi magyarországi események egyetlen illetékes döntő- birája maga a magyar nép. Hangsúlyozom: az egyetlen illetékes döntőbirája a magyar nép. A magyar kérdést az események félreértése következtében, az alapokmánnyal ellentétben tűzték napirendre. Ha az ellenforradalom sikerrel járt volna, akkor következményeivel foglalkozni kellett volna ebben a szervezetben, mert az veszélyeztette volna a nemzetközi békét és biztonságot. Felszólalásomban később kimutatom, hogy ennek a kérdésnek az alapját képező tények, még a szovjet hadsereg fellépése is, Magyarország belügye volt. Mindaz, ami Magyarországon az eseményekkel kapcsolatban történt, Magyarország belső joghatósága alá tartozik. A négy fö irányzat Miért állítjuk azt, hogy az 1956 őszi események minden vonatkozásukban és következményeikkel együtt teljesen a magyar kormány illetékessége alá tartoznak? Tulajdonképpen mi történt akkor Magyarországon ? Tőlem telhetőleg igyekszem ezt a kérdést a lehető legvilágosabban és a legrövidebben megválaszolni. Előbb azonban szeretném megemlíteni, hogy ha valaki nem ismeri a kelet- és közép-európai népek történelmének bonyolult hátterét, az aligha értheti meg a színfalak mögött ható egyes fő-irányzatokat, amelyek viszont világosak azok számára, akik vagy személyes tapasztalatból, vagy történelmi tanulmányaikból tudják, milyen megpróbáltatásokon mentek át azok a netnzetek, melyek voltak azok a főirányzatok, amelyek a magyarországi eseményeket oly bonyolulttá tették és mi forgott kockán ? A köny- nvebb megértés kedvéért négy főirányzatot fogok megvizsgálni. Az egyik azzal kapcsolatos, hogy Közép-Európa egyes részein, főleg a volt osztrák-magyar monarchia területén sok nemzetiség él. Ezeket a nemzetiségeket nemzedékeken keresztül egymás ellen uszították. Teljes őszinteséggel szólva, különösen minket, magyarokat, a huszas, harmincas években és a negyvenes évek első felében a Csehszlovákia, a Szovjetunió, Románia, Jugoszlávia és Ausztria elleni gyűlölet légkörében neveltek. Nemzedékeket oltottak be ezzel a gyűlölettel és arra tanították, hogy a hárommillió koldus országa szociális problémáit csak a szomszédos országok ellen folytatott különleges magyar revans- politikával oldhatja meg. Miután ezek a területek felszabadultak a fasiszta veszély alól, kialakult a jószomszédság és a baráti összetartozás békés légköre s ez kedvező hatását a nemzetközi kapcsolatokban is éreztette. A Horthy-korszaktól örökölt gyűlölet szomorú hagyománya azonban tovább élt egyes reakciós csoportokban, amelyeknek egyik része a második világháború után eltávozott Magyarországról, más része viszont otthon maradt. Ez a rejtett gyűlölet nemcsak az alkalomra várt, hogy újból életre keljen, hanem igyekezett is ezt az alkalmat előkészíteni. Ez a valóság. A félfeudális Magyarország A másik irányzat a szociális változással kapcsolatos, amelyen Magyarország a második világháború után keresztülment. A két háború között Magyarország félfeudális ország volt. Azokban az években, amikor legközelebbi szomszédai — Ausztria, Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia — különböző természetű és mértékű földreformot valósítottak meg, Magyarországon semmi sem változott, vagy legfeljebb rosszabbodott, mert a gazdasági helyzet a Horthy-rendszer alatt az Osztrák-Magyar Monarchiához viszonyítva romlott: a munkásosztályt és az agrárlakosság legszegényebb millióit kizsákmányoló rendszer még- inkább megmerevedett. Az ország felszabadulása után, a szocialista rendszer megerősödésével párhuzamosan, békés körülmények között forradalmi változások mentek végbe. Nemcsak a szociális problémákat oldották meg, hanem a gazdasági viszonyok is virágzó fejlődésnek indultak. Általános tapasztalat az emberiség történelmében, hogy amikor gyors változások történnek a társadalom túlnyomó többsége javára, akkor keli hogy legyenek olyanok is, akik számára ezek a változások hátrányt jelentenek. Ezek a csoportok, a volt nagybirtokosok, gyártulajdonosok és bankárok Magyarországon és a határokon túl a-' alkalomra vártak és azon dolgoztak, hogy ért * történelmi fejlődést megállítsak. Egészen természetes, hogy számíthattak a nemzetközi reakció erőinek és a \ Nyugaton lévő egyes politikai hatalmaknak t á m o g a tására, hiszen ezek mindenkor hajlandók befogadni a reakciós elemeket bármely olyan országból, ahol nagy szociális változások mennek végbe a tömegek javára. A közgyűlésben bármely delegátus, aki résztvett népének a szociális haladásért, szabadságért és függetlenségért országa reakciós elemei ellen vivott harcaiban, tapasztalhatta, milyen gyorsan összefog a nemzetközi reakció a világon bárhol fellépő reakciós elemek támogatására. Ez elkerülhetetlenül hozzátartozik annak a változó világnak a természetéhez, melyben élünk. A nemzeti és nemzetközi reakciós erők szövetkezése egyáltalában nem magyar sajátosság. Az uj társadalom A harmadik irányzat azzal a törekvéssel volt kapcsolatos, hogy több figyelmet fordítsanak az uj társadalom építésének emberi oldalára. A második világháború után, főleg pedig 1948 után, amikor a nemzetközi helyzet különösen feszültté vált, Magyarországon az uj gazdaság fejlesztése bizonyos mértékig szükségszerűen felgyorsult, s ebben a folyamatban az emberi szempontok némely tekintetben háttérbe szorultak. 1953 után és főleg 1956-ban, amikor a nemzetközi feszültség valamennyire enyhült, vagy ugv látszott, hogy enyhült, több figyelmet lehetett fordítani a lakosság minden rétegének életviszonyaira és evégből módosítások történtek az államapparátusban és a vezetés összetételében. A békét mentették meg A negyedik irányzat egészen rejtett volt. Olyan emberek egy csoportja, akUt látszólag a nép ügyének hívei voltak, titkos szervezkedésbe fogtak az- fal a szándékkal, hogy felhasználva az uj társadalom emberi oldalának megjavítására megindult folyamatot és az előbb említett irányzatokra támaszkodva megdöntsék az alkotmányt, lerombolják a népi demokrácia társadalmi, politikai és gazdasági rendszerét és hogy az országot és a népet beláthatatlan katasztrófába taszítsák. Mindeme tényezők együttesen vezettek az 1956 őszi magyarországi eseményekhez. Mi forgott kockán? Nemcsak az alkotmány, nemcsak maga az állam, hanem az egész nemzet léte s egyben Európa, sőt az egész világ békéje. Az ellenforradalom Magyarország egy általános polgárháború küszöbén állt: néhány nap alatt 234 embert eltek meg a haladó mozgalmak képviselői közül. Tízezer személy nevét vették fel néhány nap alatt a kivégzendők listájára. Ezek és egyéb tények hosszú polgárháború árnyékát vetették előre. Uszító propaganda kezdődött a szomszédos országok ellen, nemcsak Csehszlovákia, a Szovjetunió és Románia, hanem Jugoszlávia és Ausztria ellen is. Ezek tények. Ha ezeknek a törekvéseknek idejük lett volna arra, hogy megszilárduljanak Magyarország romjain, a magyar nép sírján és egy uj háború üsz- kében, önök közül sokan rájöttek volna arra. hogy a tragikus események egész folyamatát — hangsúlyozom — bánnilyen áldozat árán meg kell állítani. Ebben az esetben, akinek szeme van, megláthatta volna, hogy valójában honnan erednek és merre tartanak az események. De ez. már túl későn lett volna és a lecke túlsókba került volna s nemcsak a magyar népnek került volna sokba. (Befejező közlemény jövő heti lapszámunkban), 11
