Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-07-17 / 29. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, July 17, 19-58 Munkáslevelek és hozzászólások a lapkonferenciához OLVASÓINK FIGYELMÉBE! Előre nem látott ok miatt az Országos Lapkonferencia nem Chicagóban,, hanem DETROITBAN lesz megtartva augusztus 30-31-én! Ártott a béke ügyének | Tisztelt Szerkesztőség! Egyike vagyok azoknak, akik megdöbbenéssel olvasták a Nagy Imre és társainak kivégzéséről szóló híreket. Szóvá teszem ezt azért, mert nagy csalódással olvastam A Tény és a Magyar Szó hasábjain erről irt cikkeket. E két munkáslap olvasói tisztában voltak és vannak azzal, hogy a kivégzettek nagy bűnt követtek el a magyar nép és a Népköztársaság ellen. Tisztában vannak a nyugati felbujtók szerepével is az ellenforradalom előkészítésében, ki- rcbhántásában és annak felfegyverzésében. Emlékszünk azonban arra, hogy 1956 novemberében Kádár János megállapodásra jutott a jugoszláv kormánnyal, amelynek értelmében a magyar kormánynak nem állt szándékában büntető eljárást indítani Nagy Imre és társai múltbeli tevékenységei miatt. Az a véleményem, hogy Maiéter, de főként Nagy, Gimes és Szilágyi kivégzése csökkentette a békés együttélés és a Béke hivei harckészségét és harci képessségeit. Viszont uj és hathatós fegyvert adott a hidegháború és meredekpolitika hívei kezébe. A munkáslapok szerkesztőségei emlékezzenek, hogy elkésve bár, de rájöttek arra, hogy Rákosi- Gerő korszak idején súlyos mulasztást követtek el, amikor nem éltek a kritika jogával. Most is súlyos mulasztást követnek el, amikor nem hangsúlyozzák, hogy szószegés nem vezet együttéléshez. Utólag nyilvánosságra hozott titkos tárgyalások és akasztások nem jelei s kellékei a szocialista igazságszolgáltatásnak. Mi elitéljük Dullesék “krokodil könnyeit”; elítéljük az iráni munkáspárt vezetőjének és Algéria függetlenségi mozgalma négy vezetőjének kivégzését. Mi elitélünk MINDEN kivégzést főként a politikai kivégzéseket. A cyprusi, algériai, libanoni, adeni, jemeni, kenyai, cubai és dominikai kivégzésekre a szocialista államok példát mutató humanitással és ne titkos kivégzésekkel válaszoljanak. A Rajk kivégzést évek után követő “mea cul- pa”-zást ne kövessék évek múltán megint megbánások és Ígéretek, hogy ilyesmi a népi köztársaságokban többé nem fordulhat elő. Mert Rajk életfogytiglani elitélése később módot adott volna az őt megillető elégtételre és jo- , gaiba való visszahelyezésre. Nagy Imre és a két újságíró életfogytiglanra való elitélése nem keltett volna megdöbbenést és felháborodást világszerte, nem adott volna újabb fegyvert a “szabadságharcosok” és az őket felhasználó erők keiébe. Fennállt volna a lehetőség, hogy évek múltán és bünhődésük árán még hasznos tagjaivá válhattak volna egy megerősödött szocialista -társadalomnak. Hiszem, hogy e véleménnyel nem állok egyedül A TÉNY és a MAGYAR SZÓ olvasótáborá- >• ban* E. H. Neuwald Tanács az országos lapkonferencia figyelmébe 1 Tisztelt Szerkesztőség! Az országos Magyar Szó lapkonferencia azért lett egybenhiva, augusztus végére, hogy megtegyen minden olyan intézkedést, amire a haladó munkásmozgalomnak, annak lapjának a Magyar Szónak elengedhetetlen szüksége van előfizetéseinek a megsokszorozására és befolyásának a megerősítésére. Ilyen célkitűzés nélkül az országos konferenciának semmi értelme nem lenne. Felfogásom szerint a következő kérdésekben kell álláspontot foglalni és megfelelő szervezeti intézkedést tenni: I. Mióta a kormány megszüntette az IWO-t, . nincs országos, központosított progresszív szervezetük a magyar munkásoknak. Van ugyan , egy-egy Munkás Otthon vagy Kultur Egylet némelyik magyar lakta helyen, de ez nem elegendő ' és nem is rendelkezik országos vezetéssel. Ami van országos az AZ ORSZÁGOS LAPBIZOTT- *. iSÁG, amelyik nagyon szükkörü és igy nem is • elegendő. Ez az állapot szükségess teszi és napi- trendre tűzi egy Munkás Szövetség megszervezésének a szükségességét, amelynek az országos lapbizottság csak az egyik szerve lenne, 2. A lap szerkesztésében változást kell eszközölni. Egy fizetett szerkesztő mellett egy szerkesztő bizottságot kell megszervezni a munkatársakból, akik irányítsák és felügyeljenék a lap tartalmára és összeállítására. Felügyeljenék, hogy a lap szerkesztése a progresszív iránytól el ne térjen és ne a sokszor hangoztatott felfogás, hogy “ma másképpen nem lehet” folyásolja be a lap tartalmát, hanem a munkásosztály osztályérdekei legyenek az egyedüli irányt szabók Olyanoknak, akik beleestek a “ma nem lehet” hibába a lap szerkesztése körül semmi helye nincs. Az, vagy azok, akik belecsempésztek a lapba olyan felfogást ami tagadja vagy támadja a nemzetközi szolidaritás fontos, alapvető tételeit semmi helyet nem foglalhatnak el a lap előállítása körül. Az ilyen elemek nem képesek a munkások osztály érdekeinek megfelelő vezetésre. 3. ügykezelés. A lapnak a mai formájában elegendő két alkalmazott. Az egyik aki főképp a szerkesztés munkáit végzi a munkatársak segít ségével a szerkesztő bizottság utasításai alapján, a másik az ügykezelés különböző munkáit. Mindkét allkamazottnak kollektíván kell végeznie a munkát, ami azt jelenti, hogy egymást kisegítik, mindketten felelősek az összes munkák pontos és lelkiismerete elvégzéséért. E sorok írója gyakorlatból tudja, hogy egy heti lapnál több alkalmazottra szükség nincsen. Több alkalmazott csak felesleges terhet képvisel. 4. Egy megfelelő országos szervezőt kell munkába állítani, bizonyos időre aki minden magyár lakta városban megszervezi a lap híveit a lap terjesztési munkáira oly módon, aminőt az illető város sajátosságai megkívánnak. Megszervezi a lap egyes számonkénti eladását, ami elkerüi- hetelenül fontos. Gyakorlati példákkal demonstrálja, hogy lehet előfizetéseket felvenni, hogy lehet a lapot egyes számonként eladni. Igyekszik munkára megnyerni a “nyugdíjba” vonult elemekét — különösen mozgalmunk régi csatárait, akiknek egyenesen életmentés lehet a lap és mozgalmunk érdekeiben állandó egész napi munka, akiknek a “nyugalomba” vonulás nem teszi lehetővé, hogy öregségükre élvezhetik a társadalom összes javait, amelynek előteremtésében olyan nehéz és fáradtságos munkát végeztek. Ha ezek a lap bevételei bizonyos százalékának megtartására jogosultak lesznek, amit elérnek, akkor az anyagi nehézségek is könnyebbekké vállnak úgy az egyesek, mint a lap részére. 5. Uj-amerikás számokat kell kiadni időről- időre .amelyik programot nyújt az idetévedt uj amerikásoknak, akikre lapunknak és mozgalmunknak elengedethetetlen szüksége van, hogy uj vérrel frissítsük fel mozgalmunkat, uj erőket nyerjünk munkástársaknak. Az uj-amerikások- nak szükségük van mireánk! Nekünk szükségünk van az uj amerikásokra! így azok ellen fordíthatjuk az uj amerikásokat, akik Karnis reményekkel idecsalták őket. Fel kell ismertetni az uj amerikásokkal helyzetüket és azt a hibát amit magyarországi testvéreink ellen elkövettek, azok ellen, akik megvontak maguktól sok mindent, hogy jóiskoláztatást biztositsának az uj nemzedék tagjainak. Meg kell adni nekik az alkalmat, hogy jóvá tehessék hibáikat és segítsenek gyógyítani a súlyos sebeket, amiket a régi rendszer után vágyódó reakciós és fasiszta elemek uszítására, félrevezetésére elkövettek. Mozgalmunk talán sohasem volt oly sok lehetőség előtt mint ma lapunk és mozgalmunk megerősítésére. És sohasem volt ez olyan fontos mint ma, hogy osztálytudatunkból folyó bátorsággal, a béke erőinek győzelmébe vetett hittel analizáljuk a helyzetet ezen a konferencián és hozzunk olyan ujjitásokat amelyek összekapcsolnak bennünket az amerikai élettel a béke érde- kébeni harccal, z uj-amerikások megnyerésére és aktivizálására szolgáló cselekvésekkel. N. Doran Van Itt tiltakozni való elég Tisztelt Szerkesztőség! A junius 26-iki lapszámban megjelent “Bűn és bünhődés” cikk nagyon helyesen rámutat, hpgy mikor és hol lett volna helye és kötelessége kormányunk részéről a tiltakozásnak. Nekem is az járt az eszemben, amikor olvastam a nagy tiltakozásokat Nagy Imre miatt. Még nem- szeretnék említeni egy párat, amit a cikk Írója kihagyott, mint pl. amikor Franco és Mussolini meg ezri- vel gyilkoltatta az ártatlan embereket és Hitler, aki 6 millió embert pusztított el gázkamrákban és vérebbekkel tépette széjjel a Varsói Ghetto hőseit. Tiltakoztak, de nem országok; kormányai. És hol voltak akkor, amikor a német háborús bűnösöket kiengedték a börtönökből ? Vagy az 1956-os magyar eseményeknél ki tiltakozott, □ mikor Nagy Imréék engedelmével százakat húztak lárnpavasra és hídfőre? Vagy amikor a pártépületből fehér zászlóval kilépő embereket géppuskával lekaszálták aztán behatoltak a pártházba és borzalmas kínzásokkal gyilkoltak le mindenkit, akit ott találtak? Mi volt a bünük ezeknek az embereknek? Az, hogy hittek egy szebb életben, egy eszmében, amihez hűek maradtak és nem lettek árulók, mint Nagyék? Akkor' nemhogy tiltakoztak volna, hanem megnyitották az utat a szabaduláshoz, hogy elkerüljék büntetésüket és tárt karokkal fogadták a bűnösöket. Minél nagyobb volt a bünük, annál nagyobb pártfogásban részesítették őket. Egyházak ellátták őket minden jóval, munkába helyezték őket, nagy áruházak ingyen felöltöztették őket, akkor senkinek sem volt fontos a tiltakozás. Népi demokráciák ellen mindig találnak tiltakozni valót. Én nem is nagyon bánkódom afelett, mert ha Magyarország átúszta 1956-ot, akkor ezt a nagy tiltakozást is ki fogja bírni. Felháborít az, hogy a mi kormányunk annyira el van foglalva a külföldi tiltakozással, hogy nem ér rá tiltakozni az országunkban történő nagy igazságtalanságok ellen. Most is, ahelyett, hogy Nagy Imre és társai kivégzése ellen tiltakozna akiknek bűnösségük bebizonyosodott még 1956-ban, amikor rádión keresztül fegyveres segítségért könyörögtek a USA-tól a népi demokrácia megdöntéséhez, sokkal fontosabb volna az itt Kaliforniában múlt héten történt ártatlan emberek tiizhalállal történt borzalmas pusztulása miatt tiltakozni. Vajon hányán tudják olvasóink közül, hogy itt ha olcsó munkaerőre van szükség, csak átmennek a szomszédos Mexikóba és hoznak egy rakomány munkást. Ha elvégezték munkájukat, visz- sza viszik és átdobják őket a határon, mint a kifacsart citromot. De hogy biztosak legyenek, hogy egy se szökhessen el, hát összeláncolva szállítják őket még munkába is. Múlt héten az őkét szállító teherkocsi kigyulladt és az összeláncolt emberek nem tudtak menekülni. Tizenkét mexikói munkás halálra égett ! ' Ezeknek a haláláért ki felelős és kinek volna kötelessége véget vetni ilyen embertelen bánásmódnak, ha nem a kormányunknak? De erre nincs idő, mert nagyon elvannak foglalva a külfölddel. Az is gondolkodóba ejt, hogyha ilyen nagyon divatba jön a tiltakozás, mi lesz ha népek elkezdenek tiltakozni Ázsiában, Afrikában, Délameri- kában? Igaz, hogy Nixon már kapott egy kis kóstolót, dehát ő még fiatal, kibírta, de Dulles szegény, öregember, hallom ő is készül Braziliába, ő már aligha bírná ki. Befejezésül engedjék meg, hogy én is tiltakozzam. Tiltakozom a Szabadság Szobor ellen ott a newyorki kikötőben, hogy ebbe a fenenagy szabadságban, ami ma hazánkban van, még szégyenében nem sütötte le szemét. Gizi. Javaslat a Lapkonferenciához Tisztelt Szerkesztőség! Nekünk, a lap olvasóinak nagyon nehéz tanácsot adni arra nézve, hogy honnan vegyük a lapunk fenntartásához, a szükséges anyagiakat. Lapunk még a nyugdíjasoknál is rosszabb helyzetben van. A nyugdíjas munkás tudja, hogy minden hónapban megkapja a nyugdijat. Nyolcvan dollár, esetleg több vagy kevesebb az. A nyugdíj nem emelkedik ellenben a kiadás az igen. A Magyar Szó bevétele viszont csökken és a kiadása emelkedik. A Magyar Szónál biztosítani kellene a bevételt és csökkenteni a kiadást. Ez a legfontosabb kérdés. Ha ezt megtudjuk oldani
