Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-12-11 / 50. szám
felenné tette az a köztudomású tény, hogy a megállapodás többi pontjait, amelyekre ez az egy feltétel alapítva volt, már régen megszegték, sutbadobták, elfelejtették. Csak ehhez az egyhez ragaszkodnak rendületlenül, holott ez abszolúte semmiféle kapcsolatban sincs a németországi békeállapot helyreállitásával és az egységes Németország létesítésével.” Thursday, Dec. 11, 1958 A A A -*■ A A i. A A. A A, HÉT 9 É 61 LEIÉI' írja: Rev. Gross A. László B. D., Th. M. r t ▼ t'vt v T~y ▼ t w *r yv'-r Újra Berlin ... Amikor Krúscsev hathónapi gondolkodási időt javasolt a nyugati. hatalmaknak, hogy azalatt keressék a kibontakozás és megegyezés útját a berlini kérdés megoldása felé és amikor kihangsúlyozta, hogy ezt a félévi időt nem tekinti ultimátumnak, egyrészt olyan zsenialitásról, másrészt olyan higgadtvérüségről tett tanúbizonyságot, ami még engem is meglepett, holott én azelőtt is sokat tartottam ennek az államférfiunak a kvalitásairól. . . Világos, hogy a berlini állapot tarthatatlan. Szinte csodával határos, hogy ez a fából-vaskari- ka helyzet ily hosszú ideig tarthatta magát. Az oroszok próbálták már tiz évvel ezelőtt korrigálni ezt az abszurdumot, de az akkori világpolitikai “éghajlat” nem volt kedvező erre a kísérletre — a hidegháború talán akkor állott legközelebb a forrponthoz... A nyugati hatalmak abban az időben — valódi vagy képzelt atomerő-fölényük- től bátorítva — semmi hajlandóságot sem mutattak a közeledésre és jobb ügyhöz méltó erély- lyel és határozottsággal feleltek az oroszok követelésére. De mindenki tudta már akkor, hogy a berlini krízis nem nyert végleges megoldást azzal, hogy az oroszok ismét megnyitották a nyugat-Berlinbe vezető utakat az ott élő népesség szükségleteinek az ellátására. Tegyük fel, hogy az oroszok is éppen olyan makacsok maradtak volna, mint a nyugatiak és az utóbbiak továbbra is kénytelenek lettek volna légi utón (airlift) szállítani a két- milliónyi nyugatberlini lakosság mindenfajta szükségletét — vajon az igy ellátott berliniek nem maguktól követelték volna-e, hogy hagyjunk fel ezzel a bravúros, de távolról sem kielégítő megoldással, hiszen ennek a révén még a puszta létminimumnak is csak egy csekély töredékét lehetne számukra biztosítani és azt is csak ideig- óráig, de mint tartós vagy állandó intézmény, feltétlenül éhínséghez és pusztuláshoz vezetne? Ennél pedig a két Berlin egyesítése — a keletnémet népi demokrácia kebelén belül — mégis csak különb és emberibb prospektusnak látszik Ám az oroszok, nem akarván a hurt a végsőkig feszíteni és a nyugatberliniek szorult helyzetét politikailag még alaposabban kiaknázni, egy bizonyos idő — ha nem tévedek: 15 hónap — elteltével visszaállították a normális teherforgalmat nyugat-Berlin és nyugat-Németország között. Tették ezt azonban abban a jogos feltevésben, hogy idővel —talán egy-két éven belül — a józan felfogás, a történelmi tényekkel való reális szembenézés, no meg egy kis jóakarat mindkét részről lehetővé fogja tenni, hogy ez a fonák helyzet valahogyan — békés módon — tisztázódjék, de biztosra veszem: az oroszok nem számítottak arra, hogy ez a kérdés további tiz esztendeig rendezetlen marad. . . A berlini krízis legválságosabb időpontjában, több mint tiz évvel ezelőtt, igy elmélkedtem erről a kérdésről ebben a rovatban (1948 okt. 13) : . “Senkisem tagadja — még a Szovjet sem —, hogy volt egy olyanértelmti megállapodás, amely a nyugati hadseregeknek a Berlin elfoglalásában való részvételét lehetővé tette. Viszont annakidején senkisem merte kétségbevonni azt, hogy Berlin elfoglalásához és megszállásához, mint erkölcsi elégtételhez, ELSŐSORBAN a Szovjetnek volt joga. A Szovjet kész volt ezt az elégtételt megosztani a nyugati hatalmakkal, amelyek — érthető hiúságból — súlyt helyeztek arra, hogy Náciország fővárosának elfoglalásából és megszállásából ők is kivegyék a részüket. Az oroszok megértvén ezt a szempontot, készséggel hozzájárultak, hogy Berlin megszállása közös vállalkozás legyen. E megállapodás létrejöttekor azonban a terv az volt, hogy noha a négy megszálló hadsereg mindegyike elfoglal egy számára kijelölt területet, AZ EGÉSZ ORSZÁG ADMINISZTRÁCIÓJA BERLINBEN FOG MARADNI! Amikor tehát a Szovjet belement abba, hogy az ő számára kijelölt terület szivében, Berlinben a nyugati hatalmak katonai egységei ideiglenesen letelepedjenek, ezt abban a hiszemben tette, hogy Berlin egy KÖZPONTFKORMÁNY- ZATNAK lesz a székhelye. Ez a terv volt az alapja a megállapodásnak. “Azóta azonban a helyzet lényegesen megváltozott. Az ország a nyugatiak kezdeményezésére már régen fel van osztva övezetekre, amelyek az oroszoktól és a berlini legfelsőbb bizottságtól függetlenül adminisztrálják magukat, tehát a legcsekélyebb indok és jogcím is szertefoszlik arra nézve, hogy a nyugati katonai alakulatok — vagy akár polgári hatóságok is — Berlinben parádézzanak. Ottlétük semmiféle praktikus célt nem szolgál. Egyetlen jogalapjuk az ottmaradásra csupán az, hogy annakidején a potsdami megállapodásnak egyik pontja ezt lehetővé tette számukra, de ezt a feltételt semmissé, jogtalanná, érvényA vasúti szakszervezetek lapja, “Labor” a szenátus államközi kereskedelmi bizottságának kihallgatásával kapcsolatban — amivel a Magyar Szó nov. 27-iki számában “Sírva beszélt a munkanélküliek nyomoráról” cimü cikkben már foglalkoztunk — rámutat arra a tényre, hogy a polgári lapok hogyan értelmezik a “sajtószabadságot”. A szakszervezeteken élősködő néhány unió vezér visszaéléseit, vagy egyes uniótagok erőszakos eljárásait a lapok mindig szenzációt keltő “headline”-okkal közük, de amikor a munkáltatók erőszakoskodásáról és szakszervezet rombolásáról van szó, akkor azt szépen elhallgatják. Ez történt a fentnevezett kihallgatással kapcsolatban is. A kihallgatáson részvevő textilszakszervezeti vezetők rámutattak a textilgváro- sok alávaló eljárásaira a szakszervezet tönkretétele céljából. Hogyan üldöztek munkásokat, hogyan használtak kémeket a szakszervezetekben, hogyan költöztették át üzemeiket olyan vidékre, ahol a munkabér alacsony, mert a munkások szervezeteiének és “spekulánsok” hogyan vásárolják fel a gyártelepet “adóspekulációra”. A “Labor” kiemeli a McClellan-bizottság unióromboló jellegét is, amikor közli azt, hogy a textil unió már 18 hónappal ezelőtt beadványokat intézett a M-cClellan-bizottsághoz, amelyekben feltárta a gyárosok kivizsgálásra szoruló eljárásait. “A bizottság nem vett tudomást nanaszainkról”, vallotta, az egyik textilunió vezető. A Danville Silk Co., Danville, Pa.-ban egyike volt az unióellenes kampány leggonoszabb vezetői nek. A helyi rendőrség a legkészségesebb segítőtársa volt. Egy munkás házába berontottak, amikor csak a gyerekek voltak otthon és kutatási engedély nélkül az egész házat tiivé tették és ösz- szedobálták. A gyárvezetőség kitette a gyárból azokat a munkásokat, akik szakszervezeti tagnak jelentkeztek, kémeket küldött a szakszervezeti taggyűlésekre és olyan ügyvédet alkalmazott, akinek hosszú gyakorlata volt az uniórombolásban és ezt egyáltalán nem titkolta. Az egyik szakszervezeti vezető a Manchester, N. H.-i Gera Fabrics, Inc. cég “pénzügyi kaiózkoE 10 évvel ezelőtt hangoztatott véleményemhez nincs sok hozzátenni valóm ma, hacsak az nem, hogy az oroszok — ha más tekintetben türelmetleneknek és követelőzőknek tartják is őket a nyugatiak — ebben az egy tekintetben óriási önfegyelmet és türelmet tanúsítottak az elmúlt tiz éven át és most is, amikor végre ragaszkodnak a kérdés tisztázásához, bőséges időt kínálnak a kibontakozást kereső puhatolózások és tárgyalások lefolytatására/ Ha a Nyugat és Kelet legjobbjai egy kis valódi jóakarattal és őszinte békevággyal a szivükben letelepednek a kerekasztal köré, minden remény megvan arra, hogy nyugat- Berlin régóta vajúdó kérdése megszűnik a hidegháború egyik legirritálóbb pontja lenni. És ha ezt a kisebbfajta rákfenét sikerül békésen eltávolítani, ez a teljesítmény tápot adna az emberiség ama reménységének, hogy más — ennél sokkal nagyobb jelentőségű ■— kórokra is lehet gyógyirt találni, feltéve, hogy az orvosokat jobban érdekli a beteg kigvógyitása, mint a saját kedvenc — de legtöbb esetben elavult —'gyógymódjuk demonstrációja. .. dását” ismertette, amellyel a gyárat likvidálni akarja és 375 munkást akar kidobni a munkából. Arra kéri a bizottságot, hogy vizsgálja ki ezt az ügyet. Ezt a pénzügyi manőverezést a Peter Fuller Enterprises intézi, melynek vezetője egy volt kormányzónak, Alvin Fullernek a fia, ebből kifolyólag 400,000 dollár profitot fog csinálni. Egy polgárokból álló bizottság át akarja venni a gyárat Fullertől és az általa kifizetett vételáron kívül egy nagyobb összeget is felajánlott érte, de Fuller ezzel az ajánlattal nincs megelégedve. A “Labor” megemlíti a yonkersi szönyeggvár megszüntetésével munkanélkülivé vált munkások határtalan szenvedéseit, amit nov. 27-iki cikkünkben mi is ismertettünk. A kihallgatáson kitűnt, hogy hasonló eset van készülőben Roanoke. Va.- ban, ahol az American Viscose Corp. készül lezárni a gyárat és utcára dobni 2,600 alkalmazottját. A szakszervezet elnöke a bizottság segítségét kérte olyan törvényes intézkedéshez .amely meg- védené a munkások szervezkedési jogát. Kijelentette, hogy a Taft-Harüey-törvény és a National Labor Relations Board, mely e törvény körül felmerülő ügveket intézi, a munkásokat befolyásolja, terrorizálja és a munkáltatók javára hozza meg döntéseit. Ä Jupiter rádiósugárzása A floridai egyetem egyik kutatócsonortja megállapította, hogy a Jupiter bolygó felületének három pontjáról körülbelül 17 méteres hullámhosszú rádiósugárzás érkezik Földünkre.. E pontok helyzete öt év alatt nem változott. Forgásidé] ;k ugyanis egyezik a Jupiterével. Bizonyos tehát, bogv nem változtatják helyzetüket a bolygó felületén. A szakemberek úgy vélik hogy e rádióhullámok a Jupiteren lezajló vulkanikus tevékenységgel függenek össze. 0IH«KBRMBMBMR«B8BaNMMHAnHEHHlSSIMHI Ellentmondás: Egy hátralékos előfizető! AMIT A POLGÁRI SAJTÓ NEM HOZ NYILVÁNOSSÁGRA Fátyolt borit a munkáltató embertelenségére i\iYl IklYlíVxM iTiXlU 1 JTX1V KJ IS]agyKarácsonyi Bazár a 195B december 12-, 13- és 14-án, pénteken, szombaton és vasárnap a Magyar Házban, 2141 Southern Boulevard. Importált sálak, cserepek, abroszok, ágyteritők, dísztárgyak. Szép játékok, férfi és női alsónemiik, női kabátok, és sokminden más. OLCSÓ ÁRAK! KARÁCSONYI A.» KÁKÁIT PINDENKI BESZEP^KETü - ÍTEIEK, ITALOK, KÁVÉ IS MiKDERFÉLE SÜTEMÉNYEK!
