Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1958-12-11 / 50. szám

A VASFÜGGÖNY 1946-ban Fulton, Missouri-ban, a vendégségbe jött Winston Churchill, angol miniszterelnök a fenti jelszóval indította meg a hidegháborút a hitleri fasizmus felett győ­zedelmeskedő szövetségesek között. “Iron Curtain”-t emelt a kelet és nyugat közé, vasfüggönnyel választotta ketté az emberiséget és ezzel akadályozta meg azt, hogy a fasizmus­nak elképzelhetetlen áldozatok árán történt leverése után még 13 év múlva sem jött létre a világbéke. Soha nem sza­bad tehát elfelejteni, hogy a “vasfüggöny” a nyugati poli­tikai elme szülöttje. Ezt azért is szemünk előtt kell tartani, hogy átláthas­sunk azon a vasfüggönyön, amit politikusaink és közvéle­ményalkotóink emelnek, hogy á nép ne érthesse meg a poli­tikai események igazi jelentőségét. Ezt tette a N. Y. Times is e héten, amikor vezércikkben próbál rámutatni arra, hogy a Szovjetunió még mindig “ragaszkodik” a vasfüggönyhöz. Tette ezt azzal az álszemérmességgel, amivel — mondjuk — a prostituált beszél az erkölcs szentségéről. Hivatkozott az Egyesült Nemzetekben lefolyt jelenetre, amelyben az Egyesült Államok egy delegátusa, a fentihez hasonló álszemérmességgel követeléseket állított fel a Szov­jetunióhoz, többek között, hogy hagyjon szabad utat a nyu­gati rádióleadásoknak, amit külön a szovjet népnek készíte­nek, engedélyezzen szabad piacot a nyugati hírlapoknak és közlönyöknek, tekintet nélkül ideológiai tartalmukra, enged­je szabadon működni a nyugati újságírókat minden cenzúra és akadály nélkül, azaz biztosítsa ezekkel az engedélyekkel a béke létrejöttét. Arkady A. Sobolev szovjet delegátus átlátott az “olcsó propagandán” és meg is mondta ezt az amerikai felszólaló­nak. “Ne álljátok el az utunkat”, mondotta. “Ne alkalmat­lankodjatok nekünk azzal a céllal, hogy megakadályozzatok bennünket a szocializmus építésében és a szocialista rend­szer által nyújtott előnyök élvezésében.” Megismételte, hogy az Egyesült Államok nem győzheti le őket sem erőszakkal, sem felforgatással. Az erőszak ellen a Szovjetuniónak atom­bomba áll rendelkezésére, a felforgató kísérletekre ít rádió­hullámok megzavarásával felel. Hát kell-e még több bizonyíték? Sobolev maga mondja, hogy a “vasfüggöny itt van és marad”, torzítja az igazságot a N. Y. Times. De mint minden politikai torzításnak, ennek is megvan a célja. Emlékezzünk arra, hogy az utóbbi idők­ben egyre nagyobb számban utaznak amerikaiak a Szovjet­unióba és ottlétük alatt szenzációs felfedezéseket tesznek, amelyek belekerülnek az itteni újságokba is. A felfedezések azért szenzációsak, mert mig saját szemükkel nem látták, vagy saját fülükkel nem hallották, addig nem tudtak róla, a “szabad sajtó” itt nem találta érdemesnek veié foglalkoz­ni. És hogy a “szenzációs felfedezéseket” most mégis közük a lapok, az azért van, mert a felfedezők közismert amerikai politikusok vagy közéleti vezetők, akiknek működését és vé­leményét nem lehet teljesen elhallgatni. Mrs. Eleanor Roosevelt két év alatt kétszer látogatott el a Szovjetunióba. Ottani utazásairól a N. Y. Postban — ha nem is nagyon részletesen, de — elég kedvezően beszá­molt. Cyrus Eaton clevelandi iparbáró szovjetlátogatása előtt is, utána is a békés együttműködés lehetőségéről be­szélt, de különösen azután, hogy Kruscsevvel személyesen találkozott és beszélt. Walter Lippman kommentátor, Adlai E. Stevenson vezető demokrata politikus, bár egyik sem, — még mégközelitőleg sem — szovjetbarát, a béke lehetősé­géről és szükségességéről győződött meg szovjet kőrútján és Kruscsevvel való beszélgetése után. Most érkezett meg Hubert H. Humphrey, Minnesota demokrata szenátora a Szovjetunióból. Már ottléte alatt is kedvezően nyilatkozott a Szovjetunióval létesíthető különböző kapcsolatokról, de még csak ezután fogja nyilvánosságra hozni pl. a Kurscsev- vel eltöltött nyolc óra történetét, a “titkos” üzenetet, amit Kruscsev küldött Eisenhowernek és a többi szovjet ügynök­ségekkel folytatott megbeszéléseinek eredményeit. Ha mindezek a “szenzációs felfedezések” a maguk tel­jes valóságában jutnának minden amerikai polgár tudatába, akkor az amerikai képzeletben tudatosított “vasfüggöny” hamar széjjelfoszlana. Hogy ez meg ne történjen, azért acé­lozzák azt erősebbre vezércikkeikkel a közvélemény ková­csolok És mig politikusaink az amerikai sajtó-megbizottak szabad működését követelik a Szovjetuniótól a gátlásnél­küli felvilágosodottság nevében, addig az amerikai és a kí­nai nép közé emelt és általuk elnevezett “bambusz füg­gönyt” támogatják és védik az összeomlástól. Maga a sajtó megbotránkozva követeli Dullestól, hogy az újságíróknak adjon útlevelet, hogy elmehessenek Kinába. Még most is berzenkednek, ha eszükbe jut, hogy Dulles hogyan csúfolta meg őket 1957 augusztusában. A sok követelőzésre Dulles nagylelkűen 24 hírszerző szervezetnek megengedte, hogy egy-egy riportert küldjön Kinába. A nagy sértés abban volt. hogy Dulles nem fog kölcsönösen vízumot adni kínaiak­nak a kommunista kormány által kiadott útleveleikre! Ezzel természetesen lehetetlenné tette, hogy az amerikai újságírók a kínai kormánytól vízumot kaphassanak. Ha az Ujságszer kesztó'k és ügyvezetők Szervezete eredményt akar ez ügy­ben. akkor másképpen kell, hogy kezelje a “függönyök” kérdését. Nem kétséges ma már senki előtt, hogy a “vasfüggöny­re”, “bambusz függönyre” atb. sem az amerikai, sem az orosz, vagy kínai népnek nincs szüksége, soha nem is volt. A függönyöket a hidegháborús uszítok emelték és tartják ß v) Módosítani kell a W alter-McCarran-törvényt Az Idegensziiletésiieket Védő Amerikai Bizottság konferenciáján lelkes delegátusok határoztak a törvény megváltoztatására teendő lépésekről Az Idegenszületéstieket Vé­dő Amerikai Bizottság 26-ik évi országos konferenciáját 1958 december 6- és 7-én New Yorkban, a Hotel Bel­mont Plaza-ban tartotta meg. Az ország különböző részei- ! ben működő kerületi bizott­ságok szépszámú delegációval képviseltették magukat, köz- j tűk a New Yorkban székelő . ; Magyar Védelmi Bizottság majd teljes számban jelent ] meg és az Ohio kerületi bi- I zottságnak is volt magyar : képviselője. A konferencia fontos hatá­rozatokat hozott az idegen- születésüek jogainak megvé­dése érdekében. A konferen­cia delegátusai lelkesedéssel és elismeréssel fogadták az Amerikai Bizottság elnöké­nek, Abner Green-nek évi je­lentését, amelyben számos olyan győzelemről számolt be, amiket a Bizottság depor- tálandók ügyében és a depor- tálandók szigorú ellenőrzésé­nek enyhítése terén elért. A jelentés lényege a jövő évre j lefektetett munkaterv volt, ! amely főképpen a Walter-Mc- j Carran idegensziiletésüeket | sújtó törvény módosítására fog kiterjedni. Mr. Green sze­rint a törvény életbeléptetése óta — 1952-ben — sohasem j volt a helyzet ilyen kedvező annak legyőzésére, visszavo­nására vagy módositására. Ezt a lehetőséget abban fej­tette ki, hogy a törvény ha­tározott demokrácia-ellenes- sége olyan kirívó, hogy a leg- szélesebbkörii támogatást le­het felsorakoztatni a vissza­vonására megindított lépések­re. Ennek bizonyítására fel­sorolta azokat az ügyeket, a- melyekben a közvélemény nyomása megakadályozta a Bevándorlási Hivatalt ember­telen tervei kivitelezésében. Ilyen volt a Heikkila-ügy, a Rowoldt-ügy és más ügyek. Jelentés a kisebbségekről A kerületi bizottságok je- , lentéseinek kiemelkedő része volt a Dél-Kaüfornia delegá- jció vezetőjének, Mrs. Rose j Chernin-nek a nemzeti ki- ! sebbségről szóló jelentése. A ! hallgatóságra különösen a mexikói bevándorolt földmun­kásokkal szembeni bánásmód élénk leírása tett mélv be­nyomást, amelyben Mrs. Chernin e sorsüldözöttek tör­ténelmi hátterét és a jogaik­ért folytatott harcait vázolta figyelmet lekötő részletesség­gel. Ezzel egy másik alkalom­mal még foglalkozni fogunk. Áttekintve a folyamatban levő ügyeket, a konferencia megállapította, hogy az Ame­rikai Bizottság országszerte helyesen kezeli a védelmüket. Megállapítást nyert az is, hogy olyan egyének, akik ma­guk intézték az ellenük inté­zett támadás védelmét, kény­telenek voltak későbben az Amerikai Bizottság szolgála­tait igénybe venni, miután máskép nem tudtak védekez­ni a jogos érdekeiket kijátszó törvényes támadás ellen. Elfogadott határozatok A konferencia elfogadta a következő évre lefektetett 12 pontos munkaprogramot. Az elfogadott határozati javasla­tok egy központi kérdés köré j csoportosulnak, és pedig az Amerikai Bizottság által a Kongresszushoz benyújtandó törvényjavaslat köré, amely a Walter-McCarran törvény módosítását fogja kérni. A törvényjavaslat kimondja, j hogy nem deportálható olyan egyén, 1) aki hét éve él az Egyesült Államokban meg­szakítás nélkül, 2) aki törvé­nyes bevándorlása óta öt éve él az országban. Továbbá, hogy a polgárosodott beván­dorlótól öt év után nem vehe- | tő el a polgárlevele. A konferencia munkájából ! a delegátusok még azt a ta- j nulságot vonták le, hogy le I kell küzdeni azt a letargiát, ! ami egyes kerületekben mu­tatkozik az eddig elért küz­delmek eredményei után, mintha a veszély teljesen el­múlt volna. Elhatározták, hogy az előttük álló fontos munka elvégzésére mozgósi- tani fogják az Idegenszületé- süeket Védő Amerikai Bi­zottság barátait és támogató­it országszerte. mvHWMwvvmummmmvvwwHMUvuHmw\HvtwHi Humphrey szenátor moszkvai útjáról Hubert H. Humphrey min- nesotai demokrata szenátor első találkozása a newyorki riporterekkel a repülőtéren, a Szovjetunióból hazatérve, nem sok felvilágosítást, nyúj­tott ottani tapasztalatairól. Vérbeli politikus létére, aki tudja, hogy miből lehet poli­tikai tőkét kovácsolni, Hum­phrey, ki Európában tett ki­jelentéseivel felcsigázta az itteni érdeklődést, a riporte­rek kérdéseire adott általános feleleteivel sem újat, sem a béke ügyét szolgáló kijelen­tést nem tett. Meg mindig titkolódzva utalt a Kruscsev- től Eisenhowernek hozott üzenetekre, amelyeket előbb személyesen akar átadni, de véleménye szerint “senkire sem lesznek rossz hatással”. A délután folyamán a State Department vezetőivel tanács kozott. Az elnöknek hozott üzenetet csak másnap fogja átadni. Később a sajtókonferenci­án azt mondta, hogy a két or­szág közt fennálló politikai nézeteltérés még sokáig fog húzódni.. A következő hét évben nem lesz háború (mig a szovjet hétéves terv el nem készül), de ez nem jelenti azt, hogy azután lesz... A hozott “titkos üzenetek” atom- és katonai ügyekre vonatkoz­nak ... Kruscsevval sokáig beszélgetett a Kremlinben, azután Kruscsev ebédre hív­ta meg a szenátort. Összesen nyolc órát töltöttek együtt, — ilyesmi külföldi látogató­val még nem történt. wwvvwvw**vvw**wvv**wv**wvvv*vvwwvwiwvwwwwww*** fenn még ma is, erőfeszitéssel. De már sok helyen szakad és reped és ezeken a nyílásokon keresztül már nagyon sok igaz­ság átlátszik. Az igazságot keresők és a békét szeretők egy kis összefogása az egész mondvacsinált tákolmányt meg­döntheti. A népek igazi barátsága szabadon fog tudni kifej­lődni és ez fogja majd biztosítani a béke létrejöttét. A KUBAI POLGÁRHÁBORÚ Oriente tartományban a for­radalmi erők két heti osrom után elfoglalták La Maya vá­rost amely a tartomány fővá­rosa és a Guantanamo ameri­kai tengerészbázist összekötő főútvonalon fekszik. 100 kato­nát ejtettek foglyul. Elfogtak egy élelmiszert szállító hajót is. Batista diktátor összehívta a kongresszust, hogy a nemzet ostromállapotot hirdessen ki. Ez évben ezt harmadszor teszi, bár közben megszakítás nélkül minden alkotmányos jogot fel­függesztett az országban és ön­hatalmúlag intézkedik törvé­nyek beszüntetésével, birók el­távolításával, pénzek kiutalásá­val. Las Villas tartományban a forradalmárok visszaverték 1000 katonaság által ellenük intézett támadást. Mindkét oldalról so­kan elhullottak. Az AP hirszolgálat jelenti Bu­dapestről, hogy a leghíresebb éló magyar zeneszerző Kodály Zol­tán felesége, szül Sándor Kamu» meghalt. Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P.p. of N. Y„ N. Y, Vol VII. No. 50. Thursday December 11, 1958 NEW YORK, N. y7~

Next

/
Thumbnails
Contents