Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-11-27 / 48. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Nov. 27, 1958 mai cseremiszek. A Krónikák pedig javarészben regék. (Tehát a modern, lovon ülő történész oknyomozást végezzen s ne regét énekeljen.) A nemzeti büszkeség-sorozatba tartozik — sajnos Lengyel professzor szerint is — a “belső tűz”. “Belső heve” van pl. a magyar táncnak, pontosabban a csárdásnak. S hogyan szövődik bele a tüzes csárdás az 1000-éves történelembe? Lengyel ir a Bécsi Kongresszusról, ahol 1814-ben a nagy forradalom és a napóleoni idők felfordulása után összeültek Európa nagyhatalmai, visz- szaállitani a régi rendet. Az ilyesmi akkoriban is világraszóló murikkal járt. A mendemonda a Kongresszus tehetetlenségét azzal jellemzi, hogy “a Kongresszus nem halad, hanem táncol/’ Lengyel nem tud ellenállni a kisértésnek, hogy bele ne szőj je saját gondolatát: a magyar mágnások a Kongresszuson a “tüzes csárdás”-t ropták. Nos, ez még anekdotának is rossz, mert egyrészt akkoriban éppen azt vetették a magyar mágnások szemére, hogy elnemzetietlenedtek, hogy “fran- cus táncokat járnak”. Másrészt a tüzes csárdást akkor sem járhatták volna, ha szerették volna, mert a csárdás csak egy fél emberöltővel később keletkezett. Deák Ferenc önzetlen hazafi volt. Ezt és úgyszólván csak ezt tudja róla mindenki. Igaz, kivételes tulajdonság volt ez a politikai meggazdagodás világában! De nem kell túlságosan hangsúlyozni, mert ha erről beszélünk, azt is hozzá kell tenni, a történeti hűség kedvéért, hogy semmi akadálya nem volt annak, hogy Ferenc József, Deák teljesen jelentéktelen sógorainak, az Oster- hubereknek, tetemes hitbizományt adományozzon. Tisza Kálmán sem fogadott el 15 éves miniszterelnöksége idején rangemelést, csak a családját tették grófokká. Lónyay miniszterelnök is csak Lónyay maradt, de az atyafisága gróf, sőt herceg is lett. Az “1000 éves Magyarország”-ban több szó esik a magyar parasztról, mint ez általában szokás. De a földtelen, a nagyrészben írástudatlan, nyomorult milliókról, kubikusokról, cselédsarjakról aránylag kevés szó esik. Megint csak furcsaságként hat, ha a “zsíros paraszt” fogalmát úgy próbáljuk az amerikaiakhoz közelebb hozni, ha azt meséljük róluk, hogy “who ate well.” Tudni kellene, hogy a “zsíros” szó a korbeli magyar nyelven egyszerűen “vagyonost” jelentett. A zsidóság fogalma, ha Magyarországról van szó — bármiként forgatjuk is — nem hanyagolható el. Lengyel leírásából nem tűnik ki, hogy a magyar zsidók tulnyomórésze szegény volt s mentői keletebbre mentünk az országban, annál szegényebb. Nem esik szó a zsidóság tagoltságáról, osztályairól. Ha a zsidó-arisztokrata kapcsolatokról van szó, a Lengyel által felemlített mágnás- zsidó-házasságok nyugodtan elhanyagolhatók, mert a legnagyobb ritkaságok közé tartoztak. Ellenben volt egy másik zsidó-arisztokrata közösség, a tetemes anyagi érdekközösség, melyről viszont alig esik szó a könyvben. Gondolok a korai kapitalista időkre, amikor az arisztokrácia a városok közelében lévő birtokain hagyta megtelepülni a városi polgárság által kizárt zsidókat; amikor zsidóknak föld- és regálé-bérleteket adott, termékeit a zsidókkal értékesítette, kölcsöneiket, egyéb gazdasági szolgálataikat haszonnal igénybevette. Majd az előrehaladottabb kapitalizmus idején az arisztokrácia a zsidó, vagy zsidók által Lengyel Emil, magyarszármazásu newyorki egyetemi tanár kézikönyve a minap jelent meg. Összehasonlítva más hasonló müvekkel, meg kell állapítani, hogy jobb az átlagnál. Igyekszik nem pártoskodni, szempontjai haladottabbak, van érzéke tömegjelenségek iránt, vagyis komolyan vehető, ami azt jelenti, hogy elbírja a méltányos bírálatot. Bevezetésül meg kell említeni, hogy-az Írónak nincs biztos érzéke az iránt, hogy mi a legérdekesebb, a legfontosabb, mi a tanulságos az idegen, a nem-magyar, tehát az elfogulatlanabb olvasó, a nem honvágyó részére. Rendszertelen észrevételeimet egy jogtörténeti csodabogárral kezdem, a “szent-korona elméletével”. Kérdezhetjük, hogy ez kit érdekel? Azt is nehéz megérteni, hogy miért él egy mai történetiró efféle megállapításokkal: a magyar “büszke fajta” (proud race) ? Mindenek előtt a “büszkeség” emberi tulajdonság, egyéni s csak képletesen alkalmazható egy népre, egy nemzetre. Még Hitler sem volt elég, hogy kiábrándítsa Mr. Lengyelt az ilyen — enyhén szólva — faji tévhitből? De tegyük fel, hogy vannak büszke és nembüszke fajták! A spanyol is közmondásosan büszke, a lengyel is, a magyar .is. De akkor kérdezhetjük: megakadályozta-e valaha is ez a büszkeség a “történelmi osztályt” és a “született népvezéreket” abban, hogy többségük behódoljon annak a hatalomnak, amely éppen uralmon volt. A légmagyarabb s az igy kiváltképpen büszke Erdély simán behódolt szultánnak, császárnak s köztudomású, hogy a főnemesség többsége miként viselkedett a Habsburgok idején, s hogyan álltak át a büszkék a reformáció, vagy az ellenreformáció idején. Az iró nem tud ellenállni annak a szólás-mondásnak sem, hogy a magyarok mindig a Nyugathoz kívántak tartozni. Valóságban a magvar nemességnek csak egy töredéke húzott a Nyugathoz. Pl. a protestánsok egy része, szembenállva a császári hatalommal, a katolikus túlerővel, iskolázást, támaszt remélt és kapott az Ausztrián túli Nyugattól. A magyar vezetőség egy jelentékeny része, enyhén szólva, hol a Kelettel, hol a Nyugattal kacérkodott. A törzsökös költők szerették énekelni: “Büszke magyar vagyok én, Keleten nőtt törzsöké fámnak.” A nép zömét a maga leszoritottságában sem keletről, sem nyugatról nem irányították, hanem csakis felülről. A Keletről még egy szót kell szólni. Az iskolai oktatásban és a hivatalos magyar tudományban a magyarság keleti vonatkozásait (származás, rokonság, stb.) mindig eltúlozták. Nagy urnák, tudósnak kellett jönnie, aki a mesékkel szembe mert szállni. Gróf Zichy István, Nemzeti Múzeumi igazgató nem nagy feltűnéssel a Hor- thy-időkben megjelent népszerű könyvecskéjében kimutatta, hogy a délibábos, csabavezéres, csodaszarvasos Hunor-Magyar időkről csak any- nyi biztosat tudunk, hogy Ázsia bizonyos részeiben a legeltetésre alkalmas füves területek meddig terjedtek. Továbbá gondosan figyelve a mostani népek ottani életét, rá kellett jönni, hogy a lovas nemzetről való elképzelések alapjukban hamisak, hogy az ázsiai magyarok pásztorkodtak, de halásztak is, prémvadászok is voltak, akár a hatalom burzsoá arcát. így jött létre kettős hatalom : a koalíciós kormány hatalma és mellette a fölfegyverzett népé. Ez utóbbit próbálták megsemmisíteni fokozatosan, ami érthető is. A liberális polgárság október végi és november eleji ölelkezése a proletár és a katona paraszti tömegekkel nem bizonyult tartósnak. A polgárság októbrista része csakhamar rádöbbent, hogy már maga október is olyan kezdet, amely befejezésnek is sok. A néptömegek viszont csakhamar arra ébredtek, hogy október 31-e nem a befejezés, hanem csak az elindulás volt. A kormány lényegében polgári érdekeket, tőkés törekvéseket képviselt, s ezért nem befejezni, hanem leszerelni kívánta a forradalmat. Az októbert követő hónapokban a régi rend visszaállítására szövetkezett erők ellen alig vagy sehogy sem lépett föl. Mind világosabbá vált, hogy a polgári demokratikus feladatokat is csupán akkor lehet következetesen megvalósítani, ha az októberi forradalom szocialista jellegűvé alakul át. Nálunk, ahol a-burzsoázia gyenge volt, a történelem kétségkívül igy tette föl a kérdést: vagy győz a szocialista forradalom vagy visszatér a régi födesuri és nagytőkés uralom. A magyar polgárság nem volt elég erős arra, hogy egyszerre harcoljon a munkásosztály és a régi rend erői ellen. A Kommunisták Magyarországi Pártjának, amely 1918 november 20- án alakult, elévülhetetlen történelmi érdeme, hogy fölismerte: ha a magyar nép csak egy kicsit is előbbre akar lépni, szocialista forradalmat kell végrehajtania, s hogy a dolgozó tömegeket — élén a munkásosztály derékhadával — 1919 március 21-én a Tanácsköztársaság létrehozásával elvezette e forradalomhoz. Kirschner Béla sSérvezett, vezetett vállalatok, bankok kiaknázásába kezdett; amikor a zsidó kezekben lévő bankok elnökei arisztokraták lettek, de a vidéki takarékok sem voltak elképzelhetők a helyi zsentri- vezérek elnökösködése nélkül. Az arisztokráciáról szólva álljunk meg egy pillanatra Károlyi Mihálynál, akit a szerző méltányosan ítél meg, de nem hibátlanul. Kun Béla jellemzésébe is hiba csúszott be, de ezeknek helyreigazítására most nincs helyünk. Végül nem hagyható szó nélkül a szerző által lényegesnek vélt két pont. Az egyik az a begyökeresedett történelmi tévhit, hogy “mi védtük Európát vagy a Nyugatot török-tatár ellen.” A tatár-betörés ellen Magyarország senkit sem . védett meg, még sajátmagát sem. A tatár hadak elpusztították Magyarország tetemes részét és nem a magyar védelemnek tulajdonítható, hogy nem bántották a nyugatibb Európát, hanem annak, hogy otthon bajok voltak és nem tudtak átkelni a Dunán. A török elleni védekezés kezdetén még volt egyideig magyar ellenállás, amely később megszűnt, mert a török tulhatalommal, szervezettséggel szemben egy züllött magyar arisztokrácia és tehetetlen uralkodó állt. Az sem állja meg a helyét, hogy Bécset és a Nyugatot a magyarok védték meg. Az “1000 éves Magyarország” megérdemelne egy második, átdolgozott kiadást, különösen, ha az elsőnél kevésbé regényes s ugyanakkor tár- gyilagosabb volna. P. P. UJ SZEREP.......... Az ifjú színművész vezetőszerephez jutott. Autót vett, amit ő maga vezetett. Uj szerepére büszkébb, mintha Hamlet szerepét kapta volna meg. Igaz, hogy ahhoz nem jár gépkocsivezetői jogosítvány. A színész roppant rátarti vadonatúj Wartburg kocsijára. Wartburgján jár az előadásra, azzal robog a próbákra, talán oda is azzal megy, ahová még Lear király is gyalog jár. De nem elégszik meg ezzel. Az újdonsült autó- tulajdonosok szokásához híven költséget, fáradságot, sőt benzint §em kiméivé fuvarozza ismerőseit, csakhogy autóvezető pozícióját fitogtathassa. A szenvedélyes autófuvarozónak kollégái a színháznál már ki is osztottak egy parádés Hauptmann cimszerepet, a “Hensehel fuvaros”-t. így nevezik őt'és ezt meg merik mondani a háta mögött is. A színész a napokban mosolyogva mondta a társalgóban: — Én valóban autodidakta vagyok, mert a saját erőmből lettem,autótulajdonos. — Nono— jegyezte meg egy kolléga. — Autó- didakta, az túlzás. Téged legfeljebb kredit-di- daktának lehet nevezni, mert nem a magad erejéből, hanem a bank-hitelből vetted az autódat. A színész gőgösen legyintett: — Mindegy, hogy hogyan vettem, de mégsem akárki az, akinek saját Wartburgja van. A kolléga igy replikázott: — Ami azt illeti, nagvobb dolog taxin járni. — Miért? — Mert azt azonnal kell fizetni. H. F. ..A RÓMAI lapokban a következő hh'detés jelent meg: “Mrs. Henry Hennigson kék kosztümjének átalakítása végett felkeresett a Via VentF Settembre környékén egy divatszalont. Mrs . Hennigson tökéletesen elfelejtette a szalon nevét és pontos címét. Kéri, hogy a kosztümöt:, küldjék utána a Grand Hotelbe.” • SARTRE, az ötvenhárom éves francia iró Párizsból Rómába költözött, mert — amint kijelentette — nincsen megelégedve a jelenlegi franciaországi politikai helyzettel. ★ PICASSO, aki évtizedek óta számtalan bika- viadalt ábrázoló kénét festett, rövidesen meg- örökiti Luis Miguel Dominguint, “a világ legjobb torreádorját.” . :i •... ★ A LEGUTÓBBI fél év évszázad egyik legfontosabb tudományos eredményét a Manchester Guardian szerint Kozirev szovjet tudós érte el, amikor vulkánkitörést észlelt a holdon. _____12_____ Magyar Írások I 'll. *, ‘!;Ií!!:ÍU ^z “1000 éves Magyarország” angolul
