Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-09-25 / 39. szám
Thursday, Sept. 25, 1958 Földünk térképe szinte a szemünk láttára alakúi át. A népességstatisztika (demográfia) szakemberei jó ideje uj népvándorlásról beszélnek. Világszerte roppant tömegek változtatják ugyanis a lakóhelyüket, s vándorolnak faluhelyről a városokba vagy egyik országrészből a másikba, sőt távoli országokba és más világrészekbe is. Napjaink élénk ütemü gazdasági és társadalmi átalakulásának egyik velejárójaként újabb városok születnek, s a városi lakosság lélekszáma gyorsan gyarapszik. A múlt század elejétől napjainkig a világ népessége 2.6—2.8-szeresére nőtt, s a városlakók száma ugyanakkor a 23—-24-sze- resére növekedett. Különösen szembetűnő és gyors volt a városok fejlődése az elmúlt évtizedekben s kivált a második világháború alatt és után azokban a régebbi gyarmati országokban, amelyek .kivívták függetlenségüket és iparosítani kezdtek. Indiában ma már háromszor annyian élnek 100,000-esnél nagyobb lélekszámú városokban, mint 1920-ban. Mexikóban a városlakók száma megnégyszereződött, Chilében csaknem megkétszereződött. Olyan helységek, amelyeket a 30—50 évvel ezelőtti térképek 15,000—20,C00-es lélekszámúnak tüntetnek föl, nemegyszer százezres nagyvárosokká, sőt milliós világvárosokká fejlődtek. (Belga-Kongó Leopoldville nevű városának lakossága az 1938-as 36,000-ről 1954-ig 301,000-re, a Francia Nvugatafrika-i Dakar lakossága az 1936-os 93,000-ről 1955-ig 230,000-re, a dél-afrikai Johannesburgé az 1938-as 522,000- ről ’56-ig több mint 1 millióra nőtt. Indiában s Pakisztánban a háború előtti kettővel szemben most hat vagy hét városnak van egymillió lakosa. Report of the World Social Situation, New York. 1957.) Mi magyarázza ezt a fejlődést? Vagy az ültetvény, vagy a város A legtöbb gyarmati vagy volt gyarmati országban az, ami a törzsi társadalomból, a rabszolgaságból és főként a hűbéri rendszerből megmaradt, mái- csak falun él tovább, a városokban a kapitalizmus uralkodik (cikkünkben csak azokról az elmaradt országokról szólunk, amelyek r.em léptek a szocializmus útjára). Ez nagyobb szabadságot — s azoknak, akik a gyárakban dolgoznak," rendszerint kedvezőbb megélhetést is -— nyújt. Ázsia, Afrika és Latin-Amerika számos országában a városokba vándorlást részben ez magyarázza. A másik fő ok az, hogy sok falusi család kénytelen a városokban keresni megélhetését. Az elmaradott országokban mindig is nagy volt a gyér mekáldás, de mert ugyanakkor nagy volt a csecsemő- és a gyermekhalandóság is, a népesség összesen viszonylag kismértékben növekedett. Manapság a nemzetközi intézmények közreműködésével sok-sok járványos betegség pusztításait sikerült mérsékelni, némelyiket teljesen visz- szaszoritani. Elsősorban a csecsemő- és. a gyermekhalandóság csökken, s ez vitathatatlanul örvendetes. De átmenetileg azt is jelenti, hogy a dolgozók és a nem foglalkoztatottak aránya eltolódik és — még ott is, ahol egyébként az ország érdekeinek megfelelő politikát követnek — nehezíti a kilábolást a nyomorból. E probléma különösen a falvakban súlyos, ahol amilyen mértékben a tőkés ültetvények terjednek, olyan mértékben veszítik el kis földjüket a családok. A United Fruit Co. birtokain Latin-Amerikában például a “Banántröszt”, a United Fruit 2.5 millió hold földterületet birtokol, belőle azonban csak 260,000 holdat műveltet meg, a többit tartalékolja, nehogy termékeinek ára csökkenjen. Amikor 1954-ben Guatemala akkori kormánya a parlagon hagyott földterületeket fel akarta osztani (Guatefala lakosságának háromnegyede mezőgazdaságból él, de a földnek még ez egytizede sincs a parasztok kezében), a United Fruit pénzelte csoportok Dulles közreműködésével a kormányt megdöntötték. Az afrikai Elefántcsont-parton néhány évvel ezelőtt az Unilever cég egyik leányvállalata részére 33,628 hektár földet vettek el a kisparasztoktól. Szenegálban három nagytőkés cég 900,000 hektár területnyi földet foglalt, Nigériában a gyarmati hatóságok ültetvények céljaira 426,000 hektár földet koboztak el a Niger-folyó deltájában a United Africa Co. javára stb. De az erőszakos eszközök nem egyetlen fegyvere: a nagy tőkés vállalatoknak. A Unilever említ pH leányvállalata például több gyarmaton kizárólagos jogot szerzett a kisparasztok termékeinek fölvásárlására, s monopóliuma kiterjed az iparcikkek és élelmiszerek eladására is —, ennek kárát elsősorban a kisparasztok sinylik meg. Hogy csökkenő jövedelmük ellenére továbbra is fizethessék az adókat és fenntarthassák gazdaságukat, kénytelenek jelzálogkölcsönt felvenni. Az uzsorakölcsönök hamar tönkreteszik őket, s ilyenkor — gyakran potom pénzért — elárverez- tetik földjüket. Ezután már csupán két ut marad számukra. Az egyik az, hogy munkára szegődnek ültetvényeken. De miféle élet vár ott rájuk! Miguel Meija-Femandez mexikói polgári közgazdász a “Kényszermunka Latin-Amerikában” ci- mü, 1957-ben megjelent könyvében leírja, hogyan kötik ezer lánccal a United Fruit Co. ültetvényeire a föld nélküli vagy földjüktől megfosztott indiánokat: “Munkába léptükkor oly szerződést kényszerítenek az irni-olvasni nem tudó indiánokra, hogy öt évig nem hagyhatják el az ültetvény területét, ez azonban gyakorlatilag örökös rabságot jelent... Keresetüket csak a társaság üzleteiben költhetik el. Olyan összegeket kell fizetniük lakbérre és az élelmiszerekért, hogy azt folyó keresetükből kiegyenlíteni nem tudják. Ezért örökös adósai a United Fruitnak”. Nem jobb a helyzet az afrikai vagy a délkeletázsiai ültetvényeken sem. Malájföldön például 40 falu tartozik a Dunlop Rubber cég uralma alá, s a cégnek harckocsikkal felszerelt saját rendőrsége van. A földjüktől megfosztott parasztok nagy tömegei ezért az ületevényeken végzendő kényszermunka vagy a legreménytelenebb falusi tengődés helyett a városba menekülést választják. A munkanélküliség átka Csakhogy az újabb városlakók zöme nem talál állandó munkahelyet. Az ipar fejlődése ezekben az országokban nem eléggé gyors ahhoz, hogy folszivja s jól meggyökereztesse a városokba vándorló milliókat. A munkanélküliek aránya a városokban néhány év alatt ugrásszerűen megnőtt. Akit sokáig sehol nem foglalkoztatnak, az bizony hajlik arra, hogy az átlagosnál kevesebb bérrel is beérje, kivált ha népes családot kell eltartania. így hát a munkanélküliek tömegei a foglalkoztatottak bérét is lenyomják, ezek életszínvonalát is lejjebb s zoritják. A városok élénk fejlődése persze vitathatatlanul alapvető fontosságú és kedvező változásokhoz vezet az elmaradott országok gazdasági és társadalmi életében. Hiszen törvényszerűen együtt jár vele a munkásosztály szervezkedésének meggyorsulása, szakszervezetek, szociális intézmények föllendülése, pártok alakulása. így a városok az idegen tőke uralma ellen induló harcok s a társadalmi küzdelmek központjaivá válnak. De ez átmeneti helyzetben a városok fejlődése nyomán nyomasztó problémák is jelentkeznek. Viskók és barakkok A gazdaságilag elmaradott országok nagyvárosainak három jellegzetes része van: a modern üzleti és közigazgatási központ (ez egyben az uralkodó osztályok lakóhelye is), a “történelmi városmag” sziik sikátorokkal és túlzsúfolt ósdi épületekkel, a végül a “viskó- és barakkváros”, amelynek külseje egyáltalán nem városias, sűrűn lakott, s olykor kívül esik az anyaváros közigazgatási hatáskörén. A városok jövevény lakói s a munkanélküliek többsége e viskóvárosokban tengeti életét. A viskók tulajdonosai néha bért fizetnek a telekért. De ez tán a jobbik eset, mert olykor olyan helyeken tákoliák össze viskóikat, amelyek nem alkalmasak állandó épületek építésére: mocsaras, ingoványos vidékeken (ilyeneken települtek Bangkok barakk-negyedei), dombok és hegyek meredek lejtőin (Rio de Janeiro “favelas” negyede), vagy alacsony fekvésű árterületeken (Bagdad külvárosai). A viskóvárosokban nemegyszer kétezer-háromezer család kényszerül osztozkodni egy-egy vízcsapon, vagy a vizet kénytelenek messziről, víztartályokból vagy vizárusok- tól beszerezni. Az ilyen helyeken emésztőgödröket nem ásnak, s a környék gyerekhada egész nap a piszokban és a szemétben játszadozik. Nem sokkal kedvezőbb a helyzet a “történelmi város”- bau sem. A túlzsúfolt régi házakban egy-egy szobában gyakran 4—6 család préselődik össze, és sok embernek még ilyen lakása sjjncs: utcákon, tereken vagy kapuk alatt éjszakáznak. A városi lakosság iszonyatos rosszul táplálkozik, minthogy a több évszázados gyarmati uralom miatt a legtöbb elmaradott ország gazdasági élete egyoldalúvá vált. Csupán egy vagy néhány árucikknek termelésére szorítkozik, és az élelem java részét külföldről kell behozniuk. A gyarmatvilág városi lakosságának élelmiszerfogyasztásáról közölt statisztikai ad? tok pontatlanok, de meg szépítenek is. Ám igy i eléggé sokatmondók. Az 1954-ben Dakarban végzett megfigyelések szerint még a legmagasabb bérkategóriába tartozó afrikai munkások élelmiszerfogyasztása is csupán napi 1,000—1,500 kalória volt. Latin-Amerikában egy 1957-es UN- jelentés szerint “számos nagyvárosban kevés és gyakran romlott élelmiszer jut csak a kisebb jövedelmű dolgozók asztalára’!. Az embertelen lakás- és élelmezési viszonyok persze rontják az egészségi színvonalat is. Egy- egy viskóváros lakosságát időnként megtizedeli az egyébként már ritkaságszámba menő kolera, pestis és feketehimlő. (Az elmúlt hónapokban pédául pakisztáni és indiai nagyvárosokból érkéz tek járványokról szóló hírek.) Sok a nemibeteg, kivált a vérbajos. A halálozási betegségek között szinte valamennyi elmaradott országban a legelső helyen áll a tuberkulózis. A romlott és tisztátalanul tartott élelmiszerek miatt általánosan elterjedt a tífusz és a vérhas. A kórházi férőhelyek száma is nagyon kevés, s olykor' egy-egy ágyba két felnőtt beteget fektetnek össze. Hivatalos UN-adatok szerint az európai országok 150 —200 lakosára jut egy-egy kórházi ágy, Burmában 10,800-ra, Indiában 3,060-ra, Iránban 2.300- ra. .. A fiatalkori bűnözés és a prostitúció Az utóbbi években az elmaradott országok nagyvárosaiban rendkívüli méreteket öltött a fiatalkori bűnözés. Ez ugyan nem új és nem meglepő, Csakhogy ennyire tömeges méretekben eddig még nem fordult elő ezekben az országokban. Terjedése összefügg a hagyományos családi kötelékek bomlásával is. A családi-rokonsági össze- tartozandóság az elmaradt országok társadalmában, kivált faluhelyen, még ma is nagy, főképp ott, ahol a lakosság nagy része még törzsi szervezetben él. A városi fejlődés e hagyományos kötelékeket szétrombolja, de a nyomor és a munka- nélküliség miatt az uj társadalmias fonnák csak lassan születnek helyette: a szó igazi értelmében vett közösség a városokban csak a módosabb családok életében alakul ki. A nyomorban tengődő férfiak és nők kapcsolatának “ideiglenes” jellegét főként a gyerekek sinylik meg. A The Journal of Educational Sociology cimii neves folyóirat 1955. évi márciusi száma például arról számolt be, hogs'-: “a legáltalánosabban elterjedt büntettek a fiatalok között az ind’ai nagyvárosokban a lopás, a tiltott 'szerencsejáték üzése, idősebbek elvezetése a prostituáltakhoz, kábítószerek árusítása stb. Afrikában ezeken kívül gyakori a fiatal lányokon elkövetett erőszak, egyes dél-amerikai nagyvárosokban pedig fiatalkorú bandák gyakran bérgyilkosságokra is vállalkoznak”. A fiatalkorú bűnözésen kívül rettentő méreteket ölt a prostitúció is, aminek “nagy hagyományai” vannak ezekben az országokban. A falvakból a városokba'áramló nők rendszerint nem találnak munkát; választhatnak az éhhalál és a prostitúció között. A burmai népjóléti minisztérium a prostitúcióval foglalkozó, 1955-ben kiadott jelentése megállapítja, hogy 1948—1954 közötí a falvakból a városokba vándorló 20—30 éves nők 60 százaléka (!j prostituálttá vált (részben a munkanélküli férj beleegyezésével). A megoldás útja ■ Az egykori gyarmat világ városainak fejlődésében azonban e negativ kisérő jelenségek szerves betegségek, s a gyarmati múlttal, az imperialista hatalmaktól való függéssel és részint ez országok kapitalista fejlődésével függnek össze. E tehertételek közül az imperialista hatalmaktól való gazdasági függés a legnyomasztóbb. Hiszen a United Fruit és a többi hasonló vállala* profitok formájában továbbra is óriási összegeket szív ki a függetlenné vált országokból is, megfosztva őket nemzeti jövedelmüknek gyakran az egynegyedétől is, tehát attól a gazdasági erőtől, amely mezőgazdasági és ipari fejlődésüket serkentené. A gyarmatvilág metropoliszainak e problémái szempontjából is érthető a nemrég függetlenné vált elmaradott országok többségének nagy erőfeszítése, hogy minél gyorsabb ütemben saját ipart teremtsenek és gazdaságilag is megszabaduljanak tegnapi gyarmattartóiktól. Simái Mihály A GYARMATI METROPOLISZOK ÁRNYÉKÁBAN AMERIKAI MAGYAR SZÓ-UJ_______
