Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-09-25 / 39. szám
Thursday, Sept. 25, 1958 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Dulles politikai visszaélései Becsapja a kongresszust, félrevezeti a népet Látszólagosan Eisenhower elnök és Dulles azon erőlködnek, hogy megoldást találjanak a Que- moy-Matsu kérdésben a távolkeleten, de ténylegesen minden tettük és kijelentésük még bonyolultabbá teszi a helyzetet. Politikusaink aggódva figyelik az eseményeket és már sejtik, hogy hova fognak vezetni, ha Dulles meredek-álomjá- rását'nem szüntetik be. De amellett, hogy Dulles a világ népeinek életét kockáztatja háborús játszmájával, egyre erősebb hangok tiltakoznak az ellen, hogy hatalmi őrjöngésében semmibe veszi az amerikai népet, és érdekeivel nem törődik, becsapja a kongresszust és Eisenhower elnökre ráerőszakolja a távolkeleti háborús terveit. Wayne Morse oregoni demokrata szenátor a “The Nation” szeptember hó 20-iki számában megjelent cikkében részletesen analizálja Dulles népbolonditó eljárását. Vádolja Dullest, hogy teljesen ellentétben a kongresszus által 1955-ben elfogadott “Formóza-ja- vaslattal” és a Kínai Köztársasággal (értsd For- móza) kötött Kölcsönös Védelmi Egyezménnyel, olyan lépéseket tett, melyek országunkat a jelenlegi hínárba vezették. Formóza és a kongresszusi határozat A “Formóza-javaslat”-ban a kongresszus felhatalmazta az elnököt, hogy belátása szerint alkalmazhatja az ország haderejét Formóza és a Pescadores-szigetek biztonságának megvédésére fegyveres támadás ellen és kitérj eszheti ezt a felhatalmazást olyan területek megvédésére is melyek jelenleg baráti kézen vannak és oly más lépések tételére, amelyeket szükségesnek talál a fenti szigetek megvédésére. A szenátusban annakidején volt egy kisebbségi szavazat, amely ellenezte azt, hogy az elnököt ezzel a joggal felruházzák. Akkor szó sem volt arról, hogy Quemoy és Matsu fontos tényezői Formóza megvédésének. Sőt katonai szakértők vallomásai szerint a partmenti szigetek védelme nehézségekbe ütközik és nem éri meg a fáradságot. Mig Morse szenátor — amint cikkében kifejti — meg van győződve arról, hogy a Csendesóceánban az Aleution szigetcsoporttól kezdve Japánon és Formózán keresztül Ausztráliáig vonuló szigetcsoportok a “szabad világ” szempontjából fontosak, addig Quemoy és Matsu szigeteket még a “képzelet megerőltetésével sem lehet ezek közé sorolni. Más országok már tudtunkra adták, hogy nem fognak bennünket támogatni, ha bajba sodródunk miattuk”. Röviddel a “Formóza-javaslat” után a Formóza Egyezményt is elfogadta a kongresszus, melyben mindkét fél kötelezi magát megvédeni az érdekkörükbe eső területeket a külső támadástól. Az Egyezmény V'I-ik szakasza Formóza (Taiwan) és Pescadores (Penghu) szigeteket jelöli meg, mint a “Kínai Köztársaság” területét, az Egyesült Államok érdekkörének pedig az általa kormányzott Csendes-óceánbeli szigeteket. Az Egyezmény pontjai kiterjeszthetők közös megállapodással meghatározott területekre is. Ezen utóbbi kitétel kételyeket támasztott a szenátus külügyi bizottságának egyes tagjaiban, amikor az egyezményt tárgyalták, mert ez az elnök vagy bármely körülötte levő polgári vagy katonai tanácsadójától teszi függővé, hogy Quemoy vagy Matsu szigetekre is kiterjesszük védnökségünket, vagy hogy védelmi háborút indíthassunk Kina ellen. Ezért a bizottság a következő véleményt fűzte az Egyezményről szóló jelentéséhez : “A szenátus úgy értelmezi az Egremenv v 1. pontját, hogy a más területekre kiterjeszthető védelem megkívánja a szenátus előzetes tanácsát és hozzájárulását”. Ezt annak a kijelentésnek az alapján fűzték a jelentéshez, amit Dulles a bizottság előtt az Egyezményre vonatkozó kihallgatáson tett: “Véleményünk szerint a védelemnek más területekre való kiterjesztésére vonatkozó megállapodás az Egyezmény módosítását jelentené, ami a szenátus tanácsára és hozzájárulására szorul”, mondotta Dulles. Nincs a szenátusnak szava a formózai ügyben Dacára a szenátusi bizottság ezen kitételének, az Egyezmény elfogadása óta senki sem fordult a szenátushoz tanácsért és hozzájárulásért, hogy az Egyesült Államok kiterjeszthesse érdekkörét Quemoyra és Matsura. “Dulles államtitkár tehát csak ugratta a szenátust és Amerika népét, amikor 1955-ben megígérte, hogy a szenátus hozzájárulását fogja kikérni az ilyen katonai lépések megtételéhez”, mondja Morse szenátor. Hogy kikerülje ezen ígérete betartását, Dulles a “Formóza-javaslat” pontjai alapján intézkedik Quemoy és Matsu ügyében és nem a közös Egyezmény alapján, amely pedig pontosan meghatárolja az amerikai érdekkört, óvatosan és célszerűen körülírja a Formóza és Pescadores szigetekre vonatkozó védelmet és határozottan “közös megegyezést” követel a védelem kiterjesztésére, ami világosan meghatározza, hogy ehhez a szenátus tanácsa és hozzájárulása szükséges. Az adminisztráció más félrevezető lépéséről is lerántja a leplet Morse. Csak a napokban derült ki az, hogy Formózáról kb. 100,000 főnyi katonaságot telepítettek Quemoyra. így akart a ravasz Dulles egy olyan helyzetet teremteni, amely Formóza védelmét természetesen kiterjesztené Quemoyra, mert hiszen ott van a katonaság zöme, meg kell őket védeni. Ehhez szintén nem kérte ki a kongresszus beleegyezését Dulles, de hogy tudott róla az nem kétséges, Csang nem tesz semmit, mig meg nem kapja Amerika áldását hozzá. De változtat ez a helyzeten? Morse véleménye az, hogy a parti szigetek most sem fontosabbak Formóza védelméhez, mint ezelőtt voltak. Egyszerűen vissza kell szállítani az odatelepitett katonaságot. Dwight D. Eisenhower Kétszínű politikus Dulles szeptember 4-én helyezte éles megvilágításba diplomáciai kétszínűségét Newport, R. I.-on, ahol az elnökkel volt megbeszélése. Nyilatkozatot adott ki, amelyben a “Formóza-javaslatra” hivatkozva, azt mondta, hogy az elnök még nem határozott, hogy szükséges vagy helyénvaló amerikai haderő alkalmazása Formóza megvédésére. Röviddel azután sajtóértekezleten megvilágították a nyilatkozat értelmét. Másnap a N. Y. Times idézte egy “magas állású tisztviselő” kijelentését, melyszerint “az Egyesült Államok elhatározta, hogy visszaveri a kínai kommunistáknak Quemoy és Matsu megszállására törekvő támadásait”. Nyílt titok, hogy a “magasállásu tisztviselő” maga Dulles volt, aki pár perccel azelőtt Írásbeli nyilatkozatot adott ki arról, hogy Amerika álláspontja Quemoy-al szemben még határozatlan. Ezt a diplomáciai trükköt, amikor egy nyílt hivatalos álláspontot a másik percben* névtelenül megmásít, Dulles az ellenség eszes kijátszásának tekintheti, de Morse szenátor szemében ez nem más, mint “hitszegés”. Tart, hogy visszahatása se szövetségeseink, ‘ke a kongresszus vagy az amerikai nép körében nem lesz kedvező. Ezentúl sohasem tudhatjuk, hogy Dulles hivatalos kijelentése milyen népszerűtlen tervét takarja. A népnek tisztában kell lennie a kormánya terveivel és nem akarja, hogy a külpolitikáról egy álarcos névtelentől vegyen tudomást. Dulles diplomáciai önkényeskedéseit Morse szenátor élesen kritizálja és megengedhetetlennek tartja... “Amikor Dulles büszkén lépeget a há5 ború meredekén, ugyanakkor túllépi az alkotmányosság meredekét, mert ahogy Quemoynak, a Közép-Keletnek Libanonnak elkötelezté az országot, azt önfejűén tette és nem a kongresszus és a nép beleegyezésével”. Mi a véleménye \ f az elnöki tisztségről? Morse cikkének élesen megvilágító befejezését szóról-szóra idézzük: “Alapjában a nemzetnek olyan elnökre vám szüksége, aki tudja, hogy mi történik, akinek megvan a háttere és képessége ahhoz, hogy nemzetközileg fontos eseményeket fel tudjon mérni és legyen képes felelősségteljesen határozatot hozni. Csak eg.y vezetőnélküli adminisztráció hozhat létre egy Duzest és egy Sherman Adams-ot. “Dwight Eisenhower elfoglalja a Fehér Házat — néha — de nem gyakorolja az elnöki hatalmat és kötelezettségeket. A hiányt Dulles tölti be külpolitikai téren és Adams a honi kérdésekben. Mivel egyik sem a nép által választott felelős tisztviselő, a zárt ajtók mögött hozott határozatokról nem tudunk, csak akkor, ha bejelentik azokat, így történik az, hogy a távolkeleti álláspontunk Dullestól, az államtitkártól, a névtelen szószólótól és Smoot admirálistól, a Formóza-szoros parancsnokától ered, de nem az Egyesült Államok elnökétől”. Morse kritikája sok igazságot tartalmaz, habár csak a formalitásokban találja a hibát, amikor a lényeg a Csang-“köztársaság” elismerésének tarthatatlanságában van. A demokrata szenátor kipellengérezi a republikánus adminisztráció baklövéseit, de megáll feleűton. A közelgő választások szempontjából ez is elég, de az amerikai nép élete és a világbéke szempontjából bizony elégtelen. Hamilton Fish ellenzi a taiwani politikái Aki emlékszik Hamilton Fish volt newyorki republikánus képviselő Hitlertvédő ultrareakciós szereplésére Roosevelt idejében, az meglepve olvashatta a N. Y. Times szept. 17-iki számában megjelent levelét. 22 évig volt a külügyi bizottság tagja és amint mondja a “nemzetközi kommunizmusnak nem volt következetesebb ellenfele nálam.” Most mégis hosszú levélben tiltakozik a partmenti szigetek kérdésében folytatott kormánypolitika és általában a külpolitika dul- lesi vezetése ellen, mely minden esetben Amerikát gyengíti és a Szovjetuniót erősiti. Példaként emliti Vietnamot, ahová majdnem, és Libanont ahová ténylegesen elküldtük katonaságunkat, “A mi veszett, szélsőséges beavatkozási politikánk a világ békéjét veszélyezteti és a kommunisták kezére játszik. Ideje már, hogy az amerikai nép tiltakozzon az atom-halál-angyallal való flörtölés ellen”, mondja Fish. ; Hitvallásként a következő pontokat szegezi le: Ellene van az elhárító háborúnak, a rendőri tevékenységnek a kongresszus beleegyezése nélkül, az olaj társulatok érdekében az arabokkal való háborúskodásnak, az ámításra, hetvenkedésra alapozott külpolitikának, a hiábavaló beavatkozásnak, az atomháborúnak, amely a Szovjetunióval közös pusztulásunkat eredményezné. Híva minden atom próbarobbantás eltiltásának, as atomfegyver használat tilalmának és a UN-feíe- lősségének tartja az atom-lefegyverzés keresztülvitelét. .. STATISZTIKA A népszámláló hivatal jelentése szerint a fér‘ :- munkások száma a U. S.-ben 24 millióról 42.5 millióra szaporodott 1900-tól 1950-ig. Ugyanakkor a nőmunkások száma 5.3 millióról 16.4 millióra emelkedett, ami 300 százalékos szaporodást jelent. A nőmunkások száma leginkább a hivatalokban emelkedett, de a népszámláló hivatal szerint más téren is előretörtek a nők. Pl. ma 780 megyei rendőrfőnök (sheriff) és végrehajtó nő, mig 50 évvel ezelőtt egy sem volt. A repülőtársaságok 205 nőt alkalmaznak, mint pilótát és kormányost. Ugyanakkor 14,295 bartender (csapos) akad a nők között, mig 1900-ban csak 440 volt. wwvww*vvv<,wv\vwv\vwvwwwvw*-wwvw»w*v&M Sherburn Falls, Vermontbau Irving Jennings 49 éves farmer, 10 gyerek apja, egy 125 acre' ft mon gazdálkodik. Naponta 25 tehenet fej mer. Mr. Jennings mindkét szemére teljesen vak.
