Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-09-18 / 38. szám
Thursday, Sept. 18, 1958 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 12 AHOL ÉJJEL REFLEKTORFÉNYBEN DOLGOZIK A FÚRÓ — Magyarországi riport — Furcsa építmény. Azt mondják, hogy ez a himba. Nekem úgy tűnik, mintha egy lusta elefánt hintáztatná ormányán a környék gyerekeit. Persze, ez csak képzelődés: hogy kerülnének ide lusta elefántok! A nagvlengyeli olajmezőkön járunk, s az elefántot idéző himba nem más, mint mélyszivó berendezés amellyel több ezer méter mélységből hozzák felszínre az olajat. Nagylengyelben és a mezőhöz tartozó tiz község határában nincs éjszaka és nincs nappal. Három műszakban hozzák felszínre a világszerte .-itkaságszámbamenő meszes-réteges kőzetből, nehéz és kiszámíthatatlan körülmények között az olajat. Éjjel megvilágítják a himbákat, a tartály- telepeket és a hatalmas fúrótornyok is úgy dolgoznak a reflektorok fényében, mintha sütne a nap. Fiatal leány — Bogár Hona olajmérnök — kalauzol a “mezőn”. Kezdetben volt a semmi — Nézzen körül és mondja meg, hogy mi érdekli. Ha akarja, elmondom magának, hogy kezdtük itt az életet hat évvel ezelőtt — hirtelen széttárja karját, és nevetve folytatja: — Kezdetben vala a semmi. Ezt szó szerint értse, mert a puszta földön itt nyoma sem volt a kultúrának. A mü utat és a lakótelepet mutatja? Annak sem. De ne csak tőlem kérdezze, menjünk az emberek közé. A torony félelmetesen magas. Negyvenkét méterre tör fel, fenn egészen elkeskenyedik, s ezáltal'még magasabbnak látszik. Rajta emberek. Olajbányászok, akik esőben és napsütésben itt dolgoznak. Nyáron, hiába a hőség, könnyebb a munka, mert levetkőznek egy szál nadrágra. De télen sokszor vattaruhában is fáznak. Hordják a központból a forró feketét, s az egy kis időre felmelegiti őket. De hát most ősz van, és az olaj munkások nem a télről és az eljövendő nehéz munkákról panaszkodnak. Azt megszokták. Az életükről mesélnek, -illetve biztatják Bedő Istvánt, hogy szóljon. A tarisznya, az igen . . . — Beszélj hát, te vagy a politikus — mondja Tóth László. Bedő kissé restelkedik. Nem mintha szégyellné “politikus” voltát, hanem hát minek kell azt idegen előtt is kibeszélni, hogy ő a csoport szószólója. — El tudod azt te is mondani éppúgy, mint én — böki ki. — Meg különben is, miről beszéljek. Bennünket nem lehet a ruháról megítélni, mert mindig piszkosak vagyunk. De a tarisznya, az igen. Az már beszél. . . Par évvel ezelőtt még sokat panaszkodtunk. Most már szépen keresünk, jó helyen lakunk, vagy aki hazajár, annak a külön autóbuszon állandó helye van. . . Változó élet Az olajról, erről a “szeszélyes kisasszonyról,” meg az uj szovjet gépekről beszélnek, amelyekkel álom dolgozni. így mondják, hogy “álom”, és meg is magyarázzák. Az “URALMAS” mellett fele annyi erővel, viszont sokkal biztonságosabban dolgoznak. Az “álom”-ról eszünkbe jut nagy ellenségünk, az álmosság. Sok errefelé a kétlaki munkás. A nappali, “otthoni műszak” kihúzza az erejüket, és a csendesen duruzsoló gépek zaja vagy a himba egyenletes zúgása alvásra csábítja egyik-másik embert az éjszakai műszakban. De nagy a szigorúság, mert akit rajtakapnak a szunyókálá- son, alacsonyabb munkakörbe helyezik. Ezért aztán egyre kevesebb már az ilyen fegyelmi eset. A lakótelep. Arról beszélnek csak igazán szívesen, mert olyah, mintha egy világváros csücske szakadt volna a zalai dombok elhagyatott hátára. Modern házak, s az elrendezéssel, a főtérre helyezett emeletes kulturházzal szép és kedves látványt nyújtanak. Különösen hogy az ipartelep vezetősége gondot fordít a kulturált környezet gondozására is. A sétányon sok a virág az év minden szakában, akár a strand felé, akár az eszpresszóhoz vagy a teniszpályához sétálnak a helybeliek. Nem mondhatjuk, hogy a kultúra központja már a nagylengyeli olajmezők ipartelepe, az olajváros. Itt még nem tartunk. De hol van ma már ez a vidék attól, amikor az emberek agya eltompult a nohabortól, mert ez volt az egyetlen szórakozás, s pénzük sem akadt, hogy jobbfajta bort igyanak. Most könyvtárba járnak, a televíziót nézik. S csak azt sajnálták, hogy a repülő idő miatt nem hallgathattam meg, milyen szépen kezelik a zongorát, a hegedűt, a harmonikát meg a xilofont az olajbányászok gyerekei. Lendvai Vera Rómaikori falut találtak Dorog melleti Egy kő kidobta az ekét a szántásból Dorog határában, a leányvári réten. A múlt héten történt, de még azóta sincs felszántva a hatalmas tábla, mert a követ valaki bevitte a szentendrei múzeumba, s azóta gödröket ásó munkások lepték el a rétet, délutánonként önkéntes bányászfiatalok csákánnyal lapáttal mennek feltárni — a rómaikori települést. — Egy egész falura bukkantunk — mondja Soproni Sándor, a szentendrei muzeum igazgatója, aki a feltárást vezeti. — Eddigi tapasztalataink szerint a IV. és V. század fordulóján pusztulhatott el. Egyelőre csak kutatóárkokat ásunk, amelyekkel az épületek alaprajzait és kiterjedését határozzuk meg. Egy tiz helyiségből álló épületet már megtaláltunk. Még ez évben feltárjuk és konzerváljuk. — A bécsi országuttól ötszáz méternyire levő ásatásnak rendkívül nagy idegenforgalmi jelentősége is lesz. Külön dicséret illeti a Dorogi Szén- bányászati Trösztöt és a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetét azért az áldozatkészségért, mely- lyel munkánkat támogatja. Egyéb ‘klasszikus’ szenzációja is van most Dorognak. Néhány nappal ezelőtt érkezett meg a bányavárosba a tokod Erzsébet-akna iszapgödrében talált ősi kerámiaégető kemence. Világviszonylatban is egyedülálló ez a lelet, mert az eddig talált hasonló kemencék csak a rostig maradtak épek. Ennek azonban a boltozata is áll. Külföldről is nagy érdeklődés nyilvánul meg a IV. századbeli kemence iránt. A dorogiak szeptember 7-én, a bányászok ünnepén vették át megőrzésre. A József Attila Művelődési Ház udvarán helyezik el, s föléje üvegházat emelnek. UJ VIRÁGBÉLYEG-BLOKK. Szeptember 9-én a III. virágbélyeg sorozat háromszögletű bélyegeinek jeepével, összesen 6 forint névértékű em- lékbélyeg-blokkot bocsát forgalomba a posta. ★ EGY jugoszláv rádióriporter megkérdezte az egyik kis adriai szigeten élő 100 esztendős Dinkó Balusictől, mi a titka hosszú életének? Az aggastyán azt felelte: azért ért el ilyen magas kort, mert egész életében vegetáriánus volt és rá se nézett a húsra. Erre a szigetlakok hahotázni kezd tek. — Balusic ugyanis ifjúkora óta a sziget egyetlen hentese. Sajtónk és a nemzetközi események (Folytatás a 10-ik oldalról) banoni és az angol hadsereg Jordánba való bevonulását. Az amerikai kormány természetesen — akárcsak a múltban — most is próbálta félrevezetni a közvéleményt. El akarta hitetni velük, _ hogy minden rossznak az az átkos nasserizmus az oka, mert azelőtt semmi baj sem volt és ha Nasser nem volna, ismét minden rendben lenne. Az amerikai nagytőke el akarja kerülni annak beismerését, hogy cselekedeteivel magát a fejlődést szeretné megállítani, s ha lehetséges, csupán egy kis változásba hajlandó csak belemenni. Mintahogy sohasem akart tudomást venni az elmúlt évtizedekben azokról a társadalmi, politikai, gazdasági változásokról sem, melyek országról országra jelentkeztek. Mindent elkövetett, hogy megállítsa a fejlődést, még ellenforradalmak megszervezése és támogatása árán is, amint azt Guatemalában, Indonéziában, Magyarországon is láthattuk. Az arab világ fokozódó nyugtalanságában mé- lyenfekvő gazdasági és társadalmi erők húzódnak meg. Amit Nasser az arab államok egyesítésével s a független állampolitika gyakorlásával akar létrehozni, az teljesen megfelel az idők követelményének és cselekedetével a társadalom fejlődését szolgálja. Bizony már régen szükség iett volna arra, hogy létrejöjjön a nemzeti öntudatraébredés a föld azon részén, ahol kb. nyolcvanmillió arab él. A világ egyik legsiralmasabb, éhínséggel párosult, embertelen szenvedésekkel telt életet élnek ezek az emberek. Joggal mondhatjuk, hogy ez a világ szegényháza. Itt van a világon a legnagyobb halálozási arányszám, a ragályos betegségek minden fajtája pusztít. Irák hatmillió lakosa közül csak maláriában 50 ezer ember hal meg évente, Irán 16 milliónyi lakosának egynegyede szenved maláriában. Nem is csoda, hogy ezek a népek végre emberibb életet akarnak élni. Ugyanakkor bebizonyul, hogy milyen kíméletlenül szívják ki a népek erejét, vagyonát a világ olajmágnásai. Amerika külügyi politikáját az amerikai olajipar döntően befolyásolja. Az acélipar, mely eddig a helyzetet uralta, ma már a sokkal erősebb olajiparnak kell, hogy átadja a vezető szerepet. Ezért határozta el olyan gyorsan az amerikai kormány, hogy ezt a busás profitot hozó területet, ha milliók pusztulását is jelentené, biztosítsa az olajbárók számára. De az események alakulása következtében a háborús provokálok nagy pofont kaptak és a nemzetközi reakció az Egyesült Nemzetek ülésén a legsúlyosabb vereséget szenvedte. Ezek a jelek a nagytőke általános válságát mutatják. Felgyülemlett problémáikat csak foltoz- gatással tudják, átmenetileg, megoldani, de nem gyökerében. Franciaországról Napjaink egyik jellemző tünete az a válság, mely Franciaországban bekövetkezett. Ez a nagyhatalomnak számitó ország jelképezi a zsákutcába jutott kapitalista rendszert. Kivénhedt honatyák egymásnak adják át az állam vezetését abban a reményben, hogy ami az egyiknek nem sikerült, az a másiknak sikerülhet. A végén a fasizmust becsempészni akaró De Gaulle ölébe dobták az országot. De a francia nép, a munkásosztály vezetésével, némely szociáldemokrata vezető árulása ellenére is, tovább folytatja a harcot, hogy megmentse a nemzetet a súlyos tragédiától. M agyarországról A nemzetközi események között vannak még olyanok, amelyek a hozzászólások folyamán fel fognak merülni. S ez a magyarországi 1956-03 ellenforradalom sorainkban észlelhető utóhatása. Ennek a kérdésnek különböző változatairól már irtunk és még fogunk írni a jövőben is, a követelményeknek megfelelően. Voltak olyanok, akik a Nagy Imre kivégzésével kapcsolatosan egyes dolgokat kifogásoltak és erős krjtikát gyakoroltak a szocializmust építő Magyarország ellen. A kritika szükséges, mert anélkül nem is élhetünk. De amikor a fejlődést szolgáló kritikát, ami a munkásmozgalmakban megindul, a nemzetközi reakció a maga hasznára fordítja, hogy ezzel a munkásosztály sorait bomlassza, akkor erőnket a reakció ezen támadásának visszaverésére kell, hogy fordítsuk s csak miután ezen ellenünk jövő támadást meggyengítettük, akkor folytathatjuk a vádaskodástól mentes, a fejlődést szolgáló építő kritikánkat. Munkástársak, nagy változásokat hozó korszakban élünk. Egy uj, fiatal társadalmi rend, a szocializmus hívja ki versenyre az alkonyát élő, sajátmagát a megsemmisülés felé vivő kapitalizmust. A népek a békét, szabadságot jelentő szocializmus felé tekintenek. Ezt a reményt adó sugarat többé megsemmisíteni nem lehet. A szocializmus boldog és tanult embereket akar nevelni. Mi is boldogabb és tanultabb embereket akarunk. Ebben a világküzdelemben mi nem vagyunk semlegesek, mi békét, szabadságot, jólétet akarunk minden ember számára. Nagy elismeréssel adózunk a déli államok egyenlőségért sikra szálló néger népének. Nincsenek az amerikai népnek nagyobb hősei, mint azok a gyermekek, akik szu- ronyosok sorfala között vonulnak be az iskolákba, hogy műveltebb emberekké váljanak. A halállal néznek szembe, amikor az emberségükből kivetkőzött csőcselék veszi őket körül. Mi, a szabadságban hivő emberek, testvéri kezünket nyújtjuk a néger népnek és Ígérjük, hogy méltó szövetségesük leszünk az afnerikai nép m nagy küzdelmében. i
