Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-09-11 / 37. szám
14 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Sept. 11. 1958 HOGYAN «TETTE MEG F. JOLIOT-CURIE A FRANCIA NEHÉZVÍZ-KÉSZLETEI Ma már senki előtt nem kétséges, hogy a világháborús német hadigépezet az atombomba bir- tokában nagy pusztulást idézett volna elő. S hogy ez nem igy történt, abban nagy szerepe van Frédéric Joliot-Curie-nek, a most elhunyt kiváló atomfizikusnak, a francia nép nagy fiának. Ez alkalommal nem a tudományos eredményeiről, hanem az emberiség sorsát féltő francia hazafiról, a francia ellenállási mozgalom vezéralakjáról emlékezünk meg. A történelem legdrágább itala A második világháború előtti években az újságok hasábjain gyakran találkozhattunk ezzel a kérdéssel: melyik a világ legdrágább itala? Nem az évszázados francia ókonyak és nem a magyar tokaji, hanem a nehézvíz. Ez a különös folyadék a közönséges vízben elkeveredve található; tiz liter vízből alig 2 grammot nyerhetünk. Harold C. Urey amerikai fizikus fedezte fel még 1933- ban a világ legdrágább “italát”. Egyetlen literjének előállítása 15,000 dollárba került annak idején. A nehezen előállítható nehézvíz külsőre olyan mint a közönséges viz, de 102° a forráspontja, és —4 Celsius fokon fagy meg. Évekig alig törődtek vele, és csak 1939-ben került a szaklapok címoldalára újból, mikor Joliot-Curie és munkatársai bebizonyították, hogy a nehézvíz és bizonyosfajta uránium kapcsolata révén atomenergiát szabadíthatunk fel. A nehézviz nagyüzemi előállítására akkoriban csak egyetlen gyár rendezkedett be, s ez a norvégjai Rjukan városa mellett működött. A legnagyobb titokban dolgozó üzem — francia érdekeltség — 1939-ben már napi 300 gramm nehézvizet állított elő. Az európai háború kitörésekor, 1939 szeptemberében a francia kormány — Joliot- Curie erélyes fellépésére — megvásárolta a gyár 165 kg-os készletét — ezzel elejét véve a németek túlságos érdeklődésének. Két gép elindul — egy megérkezik A német kémhálózat a hírhedt I. G. Farbenindustrie nyomására már régebben kivetette hálóját a Norvégiában tároló nehézvízre, mely a világ akkori teljes készletének 75 százalékát jelentette. A féltve őrzött áru elszállításával megbízott személy — Joliot-Curie tanácsára — cselhez folyamodott, hogy a német titkos szolgálatot félrevezesse. Az értékes rakományt többször is elindították, majd támadástól félve visszaszállították, mig végül 1940 márcus 12-én sikerült az oslói repülőtérre juttatni. A tehergépkocsi a betonkifutóra hajtatott és két, egymás mellett álló, írtra kész repülőgép közé állt. A végig nyomukban levő ügynököknek nem sikerült megfigyelniük, melyik gépbe rakták a víztartályokat. A két gép azonnal elindult, az egyik déli irányban, a másik nyugat felé repült. A lesbenálló német vadászgépek üldözőbe vették a Hollandia felé tartó gépet, s a túlerő győzött: Hamburgban leszállásra kényszeritették. A játszma a németek számára elveszett: a gép üres volt, és a nehézviz ezalatt a másik repülőgéppel megérkezett Skóciába, majd átrakás után Párizsba. A kalandos sorsú rakományt Joliot felügyelete mellett a College de France épületében raktározták el, Néhány hét múlva a németek elözönlöt- ték Dániát és Norvégiát, majd nyugaton lángolt fel a villámháboru: Belgiumot és Hollandiát napok alatt megszállták. A hitleri hadsereg Párizs felé közeledett: a nehézviz ismét veszélybe került. A francia tudós utasítására a veszélyes nyersanyagot délebbre szállították, s ideiglenesen a hires riomi börtönben raktározták el. Joliot tudományos feljegyzéseivel, kísérleteinek leírásával együtt. A tudomány mártírjai Párizs elesett, a német invázió elborította Fran eiaországot, a francia hadsereg felbomlóban volt, s előtérbe került az általános kapituláció kérdése. A Nobel-dijas tudós válaszút előtt állt: átmenti a sok viszontagságot megért nehézvizet a szövetségesek valamelyik országába, vagy pedig elrejti és a szerencsére bízza, rátalál-e az ellenség. Az utóbbi megoldásban a belső árulók miatt egyre kevésbé bízott. Ez a nagy mennyiségű veszélyes nyersanyag német kézben nem kevesebbet jelentett volna, mint az atomkisérletek azonnali megindítását. így a továbbszállítás mellett döntött. A menekülő kormány beleegyezését hamar megszerezte: cselekedjék legjobb belátása szerint. Két munkatársa, az osztrák Halban és a lengyel Kovarsky segítségével Bordeaux kikötőjébe szállították a rakományt. Mire a német elővéd elérte a várost, a szállitóhajó már elhagyta a parti vizeket. így jutott a nehézviz, Joliot-Curie értékes feljegyzéseivel együtt, sértetlenül az angol atomtudósok kezébe 1940 nyarán. Frédéric Joliot-Curie nem menekült el, és a számára életveszélyt jelentő megszállás alatt maradt, és vezető szerepet játszott a francia nép ellenállási mozgalmában. Többször letartóztatták, vallatták, de atomtitkot sohasem árult el. Az állandó fenyegetés sem tudta soha szóra bírni, pedig a Gestapo valóra váltotta Ígéreteit. Elsőnek Fernand Holwecket, az idősebb Curie-né munkatársát gyilkolták meg. Holweck a nevéről elnevezett molekuláris pumpa felfedezése révén vált világhírűvé. “Ahol a németek atomtitkot sejtettek, ott nem voltak elnézők” — írja egy helyütt Louis Aragon, az ellenállók kiváló költője. Holwecket 11 napig vallatták, kezét-lábát leégették, mig meghalt. Utána Joliot baráti? ' • munkatársa, Jacques Solomon, a világhírt’~ gevin ve je került sorra. Solomont, a nagy Bon’r tanítványát, a francia atomfizika legnagyobb Ígéretét 1942-ben túszként agyonlőtték. A francia tudóst a megpróbáltatások sem törték meg és feleségével, Irene Curie asszonnyal együtt: mindvégig a francia ellenállás szellemi vezérei maradtak. Túlzás lenne azt hinni, hogy éppen az Angliába átmentett 165 liter nehézviz hiánya okozta a németek kudarcát. Mégis Joliot-Curie tette a szabadságért harcoló milliók előtt szimbólummá vált. Hiába gyártották később Norvégiában hektoliterszámra a nehézvizet — az sohasem jutott el a német titkos üzemekig. Az egész Európára kiterjedő ellenállási mozgalom — különösen a norvég hazafiak szabotázscselekményei — ezt mindenkor megakadályozták. IGENIS, VAN UJ A NAB ALATT! Vezetőink a kormányban és azonkívül azt mondják, hogy hazafias kötelességünk most vásárolni, bármit is, akár van reá szükségünk, akár nem, hogy leküzd- hessük a gazdasági válságot. Eddig mindig azt hittük — Írja a Wall Street Journal —, hogy, teljesen a fogyasztótól függ, hogy vásárolni akar vagy takarékoskodni. Hazafiassága sohasem esett gyanú alá, mert ezen szabad rendelkezési jogát gyakorolta. S most jönnek a “free enterprise” emberek és ennek éppen az ellenkezőjét állítják. ★ A CSEHSZLOVÁKIAI olmützi eszperantó kör nemzetközi pályázatán az első dijat olasz, a másodikat dán, a harmadikat magyar miiforditó nyerte, az orosházi dr Szemenyei Bálint, a megyei tanács dolgozója, a Békés megyei eszperantó bizottság titkára. Newman Andor beszéde Geo. Kohm temetésén Los Angeles, Cal. more and more families were With saddened heart we are gathered together to bid last farewell to GEORGE KOHM, who was the model of the honest, sober, class-conscious union worker, who has done everything possible for his family and always kept in mind, that every worker, working for wages, also belongs to his greater family, the family of workingmen. All through his life, he never lost sight of this. He was born in Hungary, a little more than 69 years ago, but his fate brought him to America where he settled in Cleveland, Ohio. He realized early in life, that the only possible way to better his own condition, is to unite with his fellow workers in a trade union of his own trade. He joined the labor organization in his early apprenticeship years in Hungary and actively participated in the struggles of organized labor, helping to organize the unorganized. As a young man, he realized, that workingmen, working for wages, can safeguard their best interests only through union action and he always acted as a class-conscious member of the union. In Cleveland, he found conditions very distressing. There was not enough work, people worked for starvation wages; ousted from their homes, not being able to pay the monthly I installments. George did not think of his rundown health, he had no time for that. He got busy to save his own family from want and to help his fellow workers, knowing that his own condition can be bettered only by collective and organized action, by improving the conditions of others. So he organized the unorganized, the unemployed and the Small Property Owners Associa- i tion and helped to save many homes. AH these activities did not do any good to his health. After leaving Ohio, he came to California, about 25 years ago. The situation here in Los Angeles was not much better. He found that a first-class cabinetmaker earned 40—50 cents an hour and the speed-up was tremendous. He again became a leader, a voluntary union-organizer, who organized his fellow workers at the Weber Co. Although in poor health, he lead them in a strike for better wages and working conditions, which ended in victory. Then he landed in a hospital, in serious condition. The Weber Co. was forced to give in and the wages were raised from 40 to 80 cents an hour. I George never gave up the fight in the interest of working people. Always fought in the f.rst line of the struggle, until finally his health declined and at the age of not quite 70, he fell asleep forever. We, his friends, his fighting partners and his family, whom he loved so dearly, -his beloved wife, who was always with him in joy and distress, his daughter with her family, all bid him farewell forever. But in our mind, in the mind of his fellow workers and union brothers, especially in the mind of his family, the memory of George Kohm, the real man, the good fighter, the wonderful husband and father, will live forever. Kilenc halott 34 sebesült I volt Lahore, Pakistan városban, amikor a nagy esőzések következtében házak omlottak j össze. Huszonnégy óra alatt 15 incs eső esett. Haitvan tanuló tért vissza Afrikában tett tanulmányújáról, ahol csoportokba osztva Sierra Leona, Liberia, Ghana, Nigéria és Francia Cam- meroon államokban töltötték idejüket. Little Rock mindig az első beszédtárgy volt a bennszülöttek részéről. Porto Rico gazdasági fejlődése iránt is érdeklődtek. KINEK, MINEK.-.-.-. (Az alábbi verset Olexo Endre munkásköltő “R. G.” augusztus 28-i lapszámunkban megjelent “TereljüK a lapot osztályvonalra” cimü levelében foglalt felszólítására irta. Véleményt szeretnénk hozzáfűzni. Olexo Endrétől, mint minden munkásköltőtől, az elet szeretetének, a reménynek és a tárgyilagos derűlátásnak hangját vártuk, amit eme versében nem találunk. Megértjüx Olexo munkástársunk “rémületét” a körülötte megnyilvánuló “gonoszság” és a “rémbomba” pusztító lehetőségeitől, de van az éremnek másik, erősebb oldala is, ami méltó a költő tollára. Ne a “kevélyek- nek” írjon a munkásköltő, hanem azoknak a százmillióknak, akiknek tábora bizony nem “jajgat, mindig jajgat”, hanem dolgozik, harcol és bizakodva néz a bombamentes, békés jövő felé, amikor nem lesz gond, hogy “vagyonúnkat” ki fogja örökölni. “R. G.” levélírónk is arra gondolt, hogy ezeknek és ezekről szeretne verset olvasni, amikor azt irta levelében, hogy “becsüljük meg korunk betüvetőit, mi magyar munkások!”... — Szerk.) (R. G.-nak küldöm) Kinek, minek A dal, a virág, Ha pusztulni Kész a Világ ...? Hallgass dalnok, Hervadj virág, Sok szép virág . . . Minek, kinek A szerelem, Ha rémület Ül perceken ...? Szépség, leány Ne légy kegyes, Rám ne nevess. Kinek, minek Tudás, Jóság, Ha erősebb A gonoszság . Hallgass Jóság, Szív légy kemény — Konok, kemény ... Kinek, minek A kincs, vagyon, Ha utódra Nem hagyhatom ..? Pusztul Sáfár, Pusztul vagyon. Utód, vagyon. Kinek, minek Vigasz ének, Ha réme van Napnak, éjnek Ha rémbomba Tüze lobban, Romhalmokban ... Kinek, minek Ilyen ének .;.? Nem hallják ezt A kevélyek__ ~ Aki hallja, Az már jajgat — Mindég jajgat. OLEXO ENDRE
