Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-09-11 / 37. szám
V VW V •* + + '****'***'*'**' T T T 'T T T'T T T ▼ T”T TTTTTTTTy^1 Munkásmozgalom “HIDEGVÉRŰ ÖSSZEESKÜVÉS UNIÓNK ELLEN” David M. McDonald, az acélmunkások szakszervezetének elnöke az alábbi beszédet mondta Washington, Pa.-ban és Clevelandon a 13-as és 28-as lokálok konferenciáján: “Szakszervezetünk életét fenyegető eszes, hidegvérű összeesküvés kezd kialakulni ebben az országban. És ez nemcsak feltevés részemről, hanem tény. Csak körül kell néznünk és láthatjuk azokat a. látszólag összefüggés nélküli eseményeket, amelyek egymásba illeszkednek, akárcsak a rejtvény egyes részei. “Sok minden figyelmeztet bennünket, hogy már most szörnyű harcba kerülünk olyanokkal, akik összetörnék mindazt, amit mindannyian segítettünk felépíteni és ami már majdnem negyed- százada olyan kedves részünkre. “Még nagyobb fontossággal bírnak ezek az^ese- mények, ha tekintetbe vesszük, hogy elérkezett az acéltársaságokkal meglévő három éves szerződésünk utolsó esztendeje. Nemsokára megkezdjük a tárgyalásokat az acél, az aluminium és más kapcsolatos iparokkal. S mit látunk ebben a helyzetben? A Gyárosok Országos Szövetsége, (NAM) a Kereskedelmi Kamara (CC) és más csoportok, mint az “alkotmányos kormányzat bizottsága”, a ‘munkához-való-jog’ országos bizottsága milliókat költ reklámozásra és mindenféle cselszövésre, hogy rossz hírbe keverjen bennünket. “Nyílt háborút üzentek az egész munkásmozgalomnak. S ne gondolják, hogy a hatalmas autógyárosok véletlenül fogtak össze az autómunkások és szakszervezetük ellen, várva, hogy mernek-e majd harcolni egy tisztességes bér szerződésért! “Ne higyjék azt se, hogy véletlen az, hogy a leghatalmasabb villamossági társaság valóságos ultimátumot adott munkásainak, még mielőtt a tényleges tárgyalások megindultak volna! “Tagjaink közül is sokan vannak a piketvona- lon jelenleg, úgy Kanadában, mint Ohioban, mert a munkaadók nem hajlandók jobb szerződést biztosítani részükre. “Ezenfelül itt vannak a McClellan-bizottság kihallgatásai, amelyeket néhány áruló bűneinek kivizsgálására indítottak és ezzel az egész munkás- mozgalmat megbélyegzik. Nézzük meg, mi történik Washingtonban, ahol a reakciósok együttes erővel igyekeznek a munkásmozgalmat törvényhozói késükkel darabokra vágni? Azután nézzük meg a nagy üzletemberek szószólóinak jól elhelyezett kijelentéseit, melyekkel meg akarják győzni a közönséget, hogy a munkások jól kiérdemelt béremelése okozza az inflációt. “Ezek nem véletlenek! Ezek hónapokon, sőt éveken át jól kidolgozott sötét tervezet részletei, melyekkel addig várnak, amig az idő alkalmas lesz. Szakszervezetünk már régen komolyan foglalkozik ezzel a kérdéssel, sőt egy évvel ezelőtt megkezdtük annak kivizsgálását is, hogy tulajdonképpen miről is van szó. Miért van egyszerre ez a nagy kampány a “munkához-való-jog” törvényekért? Miért az őrült próbálkozások munkásvezetők megbélyegzésére ? Miért a nagy kampány az uniók szétrombolására? “Mindezek már 1947-ben megkezdődtek, a Gyárosok Országos Szövetségének vezetésével. Legelőször a Taft-Hartley-törvényt sikerült életbe- léptetniök. Azután lépésről-iépésre mentek előre, a “munkához-való-jog” törvényekig, ami a leggonoszabb törvényhozás, amit ember csak elgondolhat. . j , i : I . , “Most azután megpróbálnak éket verni a munkások és unióvezetők közé addig a pontig, hogy a “rank-and-file” tagságot elszakítsák a panasz- bizottságok tagjaitól és a helyi unió tisztviselőitől. “A mi szakszervezetünk mindig igazságosan akart eljárni a munkaadókkal szemben, mindig támogattuk a békés és jóakaratu megegyezést, amikor csak lehetett. “S mit kapunk cserébe? A nagy társaságok cinkosai a Gyárosok Országos Szövetségén keresztül dolgoznak és támogatják a “munkához- való-jog” törvényt és más munkásellenes mozgalmakat. Ha ezen vállalatok féltucat főtisztviselője követelné a Gyárosok Szövetségétől, hogy hagyja abba ezt a piszkos harcot a munkások ellen, akkor annak meg volna az eredménye. “Az acélmunkások, azok a milliók, akik tagjai voltak és jelenleg is tagjai ennek az uniónak, mindig ismeretesek voltak harciasságukról. El sem tudom képzelni, hogy nyugodtan nézzék ezeket az eseményeket. Azt hiszem, hogy eljött az ideje annak, hogy szembenézzünk a kritikus időkkel és ismét felkészüljünk a küzdelemre.” Az AFL-G10 közp. vezetőségi gyűlése A depresszió enyhítésért ajánl lépéseket Augusztusban az AEL-CIO negyedévi központi vezetőségi gyűlését a női ruhakészítők (ILG- WU) szakszervezetének tulajdonát képező Unity Houseban, Pennsylvania kies hegyvidékén tartotta meg. A gyűlés élesen kritizálta az Eisenhower adminisztráció gazdasági politikáját a létező gazdasági depresszióban. A következő 18 hónapra több, mint 6 százalékos munkanélküliséget lát, amelynek enyhítésére adóleszállitást ajánl a munkások részére, profit megszorítást a nagyipar részére, magasabb kormány kiadásokat népjóléti intézkedésekre és magasabb munkabéreket. Kormány- segítséget kér Ínséges területek számára. ■ Központi segítséget Ígért az autómunkásoknak, lia sztrájkra kényszerítik őket az autógyárosok. Megrótta az adminisztrációt, de különösen a Fehér Házat tette felelőssé azért, hogy a “munkástörvények” nem mentek keresztül a kongresszuson ez évben. A McClellan Committee kivizsgálásai nyomában a szakszervezetek ellenőrzésére benyújtott törvényjavaslatokat George Meany melegen pártolta, amint mondta, azok a korrupció megszüntetésére irányultak. A bányászunió merően ellentétes véleménye A bányász szakszervezet havi közlönye vezércikkben foglalkozott a Kennedy-Ivés törvényjavaslatokkal és örömét fejezi ki afelett, hogy nem váltak törvénnyé. A United Mine Workers kezdettől fogva ártalmasnak minősítette ezen törvényjavaslatokat a munkásmozgalomra és a vezércikkben rámutat arra, hogy eleinte George Meany is ellenezte őket, mert akkor még úgy találta, hogy “oktalanok,... a gyakorlatban nem fognak beválni... a szak- szervezetekkel szemben igazságtalanok és elnyomó jellegűek”. Idővel Meany megváltoztatta álláspontját. A gyűlésen elfogadott határozati javaslat a bányász szakszervezetet is azok közé sorolja, akik gátolták a törvényjavaslatok elfogadását. A központi vezetőségi gyűlés a szervezett munkások érdekeivel ellentétes álláspontot foglalt el abban is, hogy határozati javaslatban jóváhagyta Libanon és Jordánia amerikai, illetve angol katonai megszállását. Mennyi a munkabér egy font hús után? Az emelkedő húsárakért nem lehet a szakszervezeteket felelőssé tenni, mert a tényleges munkabérek a húsiparban estek. A húsipari munkások szakszervezete a következőket mondta Eisenhower azon kijelentésével kapcsolatban, hogy az inflációt főleg a munkabérek emelkedése okozza: “Azok a nők és férfiak, akik a mészárszékekben és a húskonzerv-gyárakban dolgoznak, egy centet sem láttak abból a 14 centből, amivel 1956 óta a húsárak emelkedtek. Sőt, ha a munkások egyáltalán nem kapnának béreket és minden cent, amit ezzel az ipar megtakarítana, a fogyasztóhoz kerülne, a húsárak ma magasabbak lennének, mint 1956-ban”. Egy font húsra összesen tiz cent munkabér esik. De 1956 óta a hús kiskereskedelmi ára 14 centtel emelkedett fontonként, vagyis többel, mint amennyit a munkás kap egy font hús után. Az árak emelkedtek, a nagy társaságok óriási hasznot húztak belőle, viszont a munkások nagyobb termelékenysége következtében a tényleA “right-to-work” törvényre elkeseredett harc lehel csak a válasz Megindult a harc a gonosz “munkához-való- jog” törvénykezés kérdésében, a nyílt üzemek és a szakszervezeti üzemek támogatói között. Egyik oldalon ott van a gyárosok által vezetett csoport, a másik oldalon a munkásszervezetek, egyházi, polgári vezetők és nagy számban farmerek. A “nyílt” üzem támogatói négy nyugati államban kezdenek támadást az ősz folyamán. Ezekben az államokban a szakszervezetek arról jelentenek, hogy a kezdeti szakszervezeti harcok ideje óta soha egyetlen ,egy ügv sem kovácsolta úgy össze a munkásokat, mint a “munkához-való-jog” törvénykezés elleni küzdelem. Kaliforniában várhatók a legerősebb harcok, mert a munkásellenes erők itt akarják erejüket leginkább latba vetni. De a munkások is mind gyorsabban felismerik a veszélyt, hogy a “munkához-való-jog” törvénykezés igazi tragédiát jelentene a bérek és munkásvédelem szempontjából és ez a veszély gyorsan kiterjedne más ipari területekre is. Ebben az államban a munkásellenes erők a dollárok millióit fektetik be e törvény- javaslat keresztülvitelének érdekében, habár a nemrégen lezajlott előválasztások eredménye, amikor e javaslat főszószólója, William Knowland csúfos vereséget szenvedett, nem sok jóval kecsegtet részükre. Idahoban, Washingtonban, Coloradoban szintén harcokra lehet számítani. Az idahoi munkásmozgalom ugyan kicsi, de harcos és számíthat kívülálló befolyásos erők segítségére. Coloradoban eddig még nem jártak sikerrel a zárt üzem megbuktatására irányuló törvényhozói próbálkozások. Washingtonban pedig két évvel ezelőtt a szavazók 3:1 arányban leszavazták ezt a munkásellenes törvényjavaslatot, de biztosak lehetünk abban, hogy a sok pénzzel támogatott kereskedelmi és ipari csoportok nem adják fel a harcot olyan könnyen. • Azokban a nyugati államokban, ahol már sikerült munkásellenes törvényt keresztül erőszakolni, a szakszervezetek nem sok sikerrel harcolnak az alacsony bérek ellen, mert a törvény meggvön- gitette erejüket a munkások érdekeiért folytatott alkudozások terén. A munkások tudatában vannak ezeknek a tényeknek, ami részben megmagyarázza, hogy miért fejlődött ki olyan egység a “munkához-való- jog” törvényjavaslat ellen országszerte. Rövidebb munkahét a UE követelése A hatalmas General Electric munkásai két szakszervezet kötelékébe tartoznak. A társulat tárgyalást kezdett mindkét szakszervezettel az öt évre szóló munkaszerződés harmadik évi áttekintése alkalmával, amikor közös megegyezéssel változásokat lehet eszközölni rajta. A szerződés értelmében szeptember 15-én 3.48 százalékos fizetésemelés jár a munkásoknak, jövő szeptemberben egy újabb 3.46 százalékos béremelés. A United Electrical, Radio and Machine Workers of America a munkások egyrészét képviselő szervezet azt ajánlotta, hogy a munkások mondjanak le a béremelésről a leszállított munkahét érdekében, hogy ezzel ellensúlyozzák a munkáselbocsátásokat. Jelenleg 40 órás munkahét van érvényben. A szakszervezet ajánlata szerint most 37 és fél órára és a jövő évben 35 órára szállítanák le a munkahetet. Az ajánlatot úgy a társulat, mint James B. Carey, az International Union of Electrical, Radio and Machine Workers, a munkások másik részét képviselő szervezet elnöke ellenezte. Carey ajánlata az, hogy a munkanélküliek részére nagyobb munkanélküli segélypótlékot adjon a társulat. Azonban a társulat ezt az ajánlatot sem fogadja el. Nem hajlandó a szerződés által megállapított kötelezettségénél tovább menni a munkások érdekében. Ellenben egy takarék és biztosítási tervet ajánlott, melyszerint minden munkás megtakarított és letétbe helyezett dollárjához a társulat 50 centtel járulna hozzá. A pénzt a társulat kötvényeibe fektetnék. (A “népi-kapitalizmus” áldása.) kVWWWWVWVWWWWWWWWWWVWWVVWVVVWWVV ges termelési költségek nem emelkedtek. Majdnem ugyanilyen a helyzet az acélmunkások esetében is. Az acélmunkások szakszervezete leleplezte az ipar azon törekvését, hogy a munkásokat tegyék felelőssé az emelkedő árakért, a termelékenység fokozódásával, a magasabb árakkal és a nagyobb haszonnal szemben. ■ —- . • — • • u ' ..V, . - •/ •; - -hr-. . ’ 4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ___________________________ Thursday, Sept. 11, 1958 . - ■ ■ ■ .
