Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-07-03 / 27. szám
14 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, July 3, 1958 így néztek ki, a magyar nemzet sírásói... Sok könyv jelent már meg a második világháború borzalmairól, a fasizmus iszonyú kegyetlenségeiről, Dr. Mengele auschwitzi kísérletezéseiről, melyek ezrek és ezrek életét oltották ki. . Sokat írtak már a nyolc kémény örökös füstöléséről, az égő emberi hullák okozta szagokról. A magyarországi fasizmus szerepéről is eleget hallottunk, hiszen Horthy volt az első, aki az imperialisták segítségével azt a világra zuditotta. Nem lehet és' nem szabad elfelejteni a borzalmakat, amiket a fasiszták véghezvittek az emberiség ellen. Ámbár e nemrégen megjelent könyv kissé elkésett, mégis érdemesnek tartjuk arra, hogy mindenki elolvassa. Mostanában az utolsó náci bűnözőknek is megkegyelmeztek. Szép és méltóságos dolog a kegyelem gyakorlása, de-amikor emberi bőrükből kivetkőzött fenevadakról van szó, kétséges, hogy helyes-e ilyen szörnyetegeket ismét a világ nyakába zúdítani. Borzalmas az is, hogy •akadnak olyan egyének, akik mártíroknak nevezik őket. Úgy érezzük tehát, hogy Himler Márton könyve, mely hivatalosan, három ember jelenlétében felvett jegyzőkönyvek alapján készült, jó szolgálatot tesz, hogy közelebbről megismerkedjünk a kormányhatalmat bitorló magyarországi fasisztákkal és felfrissítsük azok emlékeze- . tét, akik tudtak ezekről a dolgokról, de gyorsan felejtenek. A 196 oldalas könyv, melynek cime: “így néztek ki — A magyar nemzet sírásói” kérdések és feleletek formájában közli a kihallgatások részleteit. Érdemes elolvasni, hogy a védtelenekkel szembeni “nagy hősök” milyen gyáván és meghunyászkodva okolták egymást a borzalmak elkövetéséért. Valamennyi ártatlanságát bizonygatta, kegyelemért esedezve és azt hajtogatva, hogy a kulturnemzetek nem adhatják ki őket saját népük igazságszolgáltatásának. Ugylátszik, tudták, hogy a magyar nép számonkéri tőlük legázolt, sárbatiport nemzeti becsületét. Himler Márton az amerikai kormány részéről az “Office of Strategic Services magyar osztályá nak vezetőjeként teljesített szolgálatot. Könyvét bárki megrendelheti általunk, vagy a Magyar Bányászlaptól, 1550 N. Wilcox Ave., Hollywood, Cal. címen $3.50 ellenében. Beviszik Magyarországot a második világháborúba A magyar nemzet történetének legsötétebb napjaira és legelvetemültebb embereire vet e könyv világosságot. Megállapítható, hogy köny- nyü fajsúlyú egyének minden hozzáértés, felelősség és morális gátlások nélkül kormányozták Magyarországot a legválságosabb időkben és küldtek a megdöbbent világ szemeláttára félmillió ártatlan embert máglyahalálba. A világtörténelem arra tanít, hogy értelmesen kormányzott kis nemzetek háborúk, nemzetközi viharok idején igyekeznek semlegesnek maradni. Magyarország viszont sietett a nagyhatalmak háborújába belépni, bár azt semmilyen nemzeti érdek nem kívánta; sőt akkor még Hitlerék sem kívánták. A magyar hadüzenetet tudvalevőleg az orosz kormány azzal adta vissza a magyar követnek, hogy fontolják meg a dolgot még egyszer, ne lépjenek erre a végzetes útra, mert a két nemzetnek semmi baja nincs egymással. De a magyar kormány hajthatatlan maradt s hogy sem az orosz józanság, se a józan magyar közvélemény ne állhasson a háború útjába, példátlan csalással megfelelő “incidenst” csináltak: orosz jelzéssel meghamisított repülőgépekkel Kassát kezdték bombázni. Valósággal bezsarolták magukat a háborúba és ezzel megásták a magyar nép sírját. Himler Márton adatai Himler Márton a Stratégiai Hivatalok Szolgálata salzburgi főparancsnokától, a néhai Howard Chapin ezredestől nyert engedélyt arra, hogy a magyar háborús bűnösök kihallgatásáról felvett jegyzőkönyveket lemásolhassa és néhány olyan okmányt is megtarthasson, melyekre a magyar ügyészségnek nem volt szüksége. Könyve bevezető soraiban kijelenti, hogy “amikor a lefogott magyar gonosztevők kihallgatását folytattam, állandóan arra a kérdésre kerestem feleletet, amit már 1938-ban Magyarországon is kérdeztem magamtól, s amivel az egész megdöbbent civilizált világ nem volt tisztában: Mi vitte rá az állítólag keresztény, állítólag Krisztus tanait követő szörnyetegeket arra a borzalmas útra, amely Auschwitznál végződött?” “Amikor a Heves megyei, Vas megyei gettók áldozatait elvitték — a többi testvéreimre gondoltam, akik közül négy bátyám kitüntetéssel harcolt az első világháborúban, s közülük egy megvakult, egy hősi halált halt. Akik között volt még egy hadiözvegy és akik ... 47 áldozatot adtak Auschwitznak. Megértettem, hogy nehéz időkben, szociális forrongások és forradalmak közben nagytőkések, iparfejedelmek, bányamágnások, bankárok ellenszenvet váltanak ki a tömegből, de az Auschwitzban elégetett százezrek kilencven százaléka, csakúgy, mint bátyám, sógoraim, iparosok, kis emberek voltak, akik kenyerüket két kezük munkájával keresték. S emberi felfogás meg nem értheti, hogy mit véthettek például a csecsemők, akiket szüleikkel együtt dobáltak a kemencékbe”. “Nem értettem hosszú ideig, hogy mi bírhatta egy kulturnemzet akármilyen söpredékből álló csoportját arra a lemérhetetlen lelki züllésre, mely évszázadokra szóló szégyent borított saját nemzetünkre, s mely fölött az egész világ megborzadt. Hogy mi váltotta ki belőlük azt a leírhatatlan, sőt normális emberek előtt szinte elképzelhetetlen brutalitást, mely fölött a megfizetett bérgyilkosok is megborzadtak s mely ellen két ízben is tiltakoztak a magyar kormánynál. A kihallgatások során erre a kérdésre igyekeztem szüntelenül feleletet találni, de a kihallgatott egyének mindannyian gyáván és hitványul viny- nyogtak, egynek sem volt annyi önérzete, hogy tetteiért a legparányibb felelősséget vállalta volna. .. ; valamennyien igyekeztek bűneikért a felelősséget másokra hárítani, hol Horthyt, hol a németeket, hol saját bűntársaikat vádolták. A deportálások idején fennhangon és gőgösen Írták és szavalták, hogy ezt a borzalmat nem Hitler, hanem ők hozták Szegedről a világra, de most más húrokat pengettek, csak éppen azt nem állították magukról, hogy ők valamennyien szerették és pártolták a zsidókat”. Miért dolgozzon a dzsentri, mikor rabolhat “Budapesten jártam, amikor a második zsidó- törvény a jobb állásokon kívül minden üzleti lehetőséget elvett a zsidóktól, s könyörögve kérte a kormány a dzsentriket, hogy képezzék át magukat üzletre és erre a célra mindenkinek 3,000 pengő kiutalást ígértek. S’enki sem akart jelentkezni, mert a munka továbbra is büdös volt az urak szemében s ők már látták Németországban, hogy egy védtelen kisebbséget teljesen ki is lehet rabolni”. “Nem volt véletlen, hogy a magyar-parasztságot . .. bírták rá a legnehezebben és a legkésőbb, hogy a zsidók ellen forduljon. Azok ösztönösen érezték és tudták, hogy nekik mi sem juthatott azokból a javakból, melyeket a két zsidótörvén^- nyel raboltak el a zsidóktól”. “A németek tudvalevőleg az ország zsidótlani- tását felajánlották a hagyományosan antiszemita román kormánynak is. Márton Áron, a hős magyar püspök a tanú rá, hogy azt a román kormány a legnagyobb undorral utasította el magától”. “Letagadhatatlan tény, hogy —- bizonyos számú egyént — nőt, férfit,-aggot, csecsemőt elküldték Auschwitzba. Vannak br igán tik, akjk a számokat vitatják. . . mintha százezer, vagy egyezer ártatlan egyén meggyilkolása mentség, vagy akárcsak enyhítő körülmény is lehetne. Magát a tömeggyilkosságot nem lehet tagadni és azt a legvakmerőbb és leghangosabb uszitó sem próbálja megtenni”. “Szálasiakat, Endre Lászlókat ünneplő társaság azzal ad ezeknek a tömeghóhérokriak felmentést, hogy “nemzeti akarat” küldte a zsidó magyarokat halálba, tehát halálos bürrt követnek el nap-nap után a magyar nemzet ellen- amely Auschwitzért a teljes felelősséget nem vállalhat ja”. “Kértem, hogy a nemzet gyilkosait hazaküld hessem, mert akkor is tagadtam, ma is állítom hogy nem a nemzet akarata, hanem egy az ide gén megszállás védelmében, a nemzet nyakár, ült bűnszövetkezet okozta Auschwitzot s ezt be bizonyította a magyar nép, amikor a gyilkosság ért felelős egyének közül, akiket elért, felelősség re vont. Semmivel sem változtatta e meggyőző désemet az a tény, hogy néhai Galambos József a szentéletü plébános keresztényi szeretettel ki nevezett .. . “telavivi hóhérnak”. Szálasi Ferenc kihallgatása Szálasi Ferenc kihallgatásával kapcsolatban pl megjegyzi Himler, hogy “korlátolt és őrült volt . . .egy magyar származású embernek szégyen keznie kellett, hogy akármilyen kevés és akármi lyen söpredék is akadt Magyarországon, amely nek tagjai ezt a korlátolt őrültet követték. Szá lasi kormánya szökésével kapcsolatban ezeke mondta: “...én és kormányom nem szöktünk meghívott bennünket a német birodalmi kormány, hogy az egész magyar kormányapparátus áttelepíthetjük s Németország vendégei leszünk . . .amig teljes győzelmet nem aratunk”. “S milyen volt a németek vendégszeretete?" — kérdezték a kihallgatok. “Sajnos nem olyan — mondta Szálasi an;_ _ . ígértek. Megfelelő helységeket nem bocsátottal rendelkezésünkre. . . nem fékezték a lakosságot amely a kihozott magyar értékeket és állatállo mányt szünet nélkül dézsmálta”. “Maga szereplésének első napjától kezdve ál landóan uszított a zsidó vallásu magyarok ellen “Nem a zsidó vallásu magyarok ellen, hanen a zsidó fajhoz tartozó egyének Magyarországoi való tartózkodását kifogásoltam. S nem uszitot tani ellenük, csak eltávolításukat követeltem é: később intéztem. Minden nemzetnek joga vai az ott élő idegenektől mentesíteni az országot De soha semmi szándékom nem volt őket bántál mazni”. “Szóval maga csak fajmagyarokat akart meg tűrni hazájában?” “Igen, csak ugyanazon vérséghez tartozó era berek alkothatnak egészséges nemzeti életet”. Majd Szilágyi Lászlót, aki a kivételezett zsidói ügyeit kezelte, szembesítették Szálasival. “Mi volt a maga hatásköre, mikor Szálasi Fe renc Magyarországon az uralmat átvette?” “A kormányzó ur (Horthy) által kivételezett zsidók ügyosztályát vezettem”. “Hány ilyen kivételezett zsidó volt akkor Ma gyár országon ?” “Nyolcezer”. “Erről informálta Szálasit?” “Igenis, Vájna kegyelmes úrral együtt voltunl kihallgatáson a nemzetvezető urnái (Szálasi) akinek kérdésére ezt az információt megadtuk” “Mi volt Szálasi Ferenc felelete?” “Azt mondta, hogy ennyi a nemzetre nézvt életbevágóan fontos zsidó érték nem lehet Ma gyarországon, s elrendelte, hogy a 8,000-es szá mot 800-ra redukáljuk”. “Milyen utasítást adott a többi 7,200-ra vonat kozóan ?” “Hogy azokat azonnal tartóztassuk le és he lyezzlik el a budai téglagyári gettóban”. A zsidók deportálásával kapcsolatban Szálas a következőket vallotta: “. . . Magyarország zsidótlanitása automatiku san folyamatban volt”. Arra a kérdésre, hogy “Ki adott rendeletet ar ra nézve, hogy 20,000 zsidót gyalog inditsanal Bécs felé ?” — a következőket válaszolta: “Én nem specifikáltam, hogy gyalog, vagy ha jón vigyék őket. Vasúti szállítás akkor már lehe teilen volt; nemcsak zsidók, de fajmagyarok tiz ezrei is menekültek az oröszok elől. Nem tehet tem éppen a zsidókkal kivételt”. “S mit gondolt, mi történik velük Bécsben?” “A német birodalomban a közlekedés épségbei volt, tudtam, hogy onnan tovább fogják őke' szállítani rendeltetési helyükre”. “Mit ért rendeltetési hely alatt, Auschwitzot ? “Én nem tudhattam, hogy hová fogják őke beosztani munkára”. “Volt róla tudomása, hogy a zsidókat kíséri csőcselék 6,000 egyént már az utón agyonvert?" “Nem volt, de ha megtették,'bizonyosan aZÓr tették, mert a menetben résztvevő zsidók vágj zavarogtak, vagy szökni próbáltak”.. '(Folytatjuk)
