Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1958-09-04 / 36. szám

Beszámoló magyarországi utamról Bécsből Magyarországra utaztam. Az első na­pokban megnéztem a Halászbástyát, Hősök te­rét, Sztálin teret, Gellérthegyet, Margitszigetet, Városligetet, Szabadságszobrot és a Gyermekva- gutat a János hegyen. Mindez nagyon szép vo'lt és ami a legjobban meglepett, hogy a nép csakúgy nyüzsgött min­denütt és úgy a gyerekek, mint a felnőttek, ren­desen voltak öltözve. Ezt azért tartottam fontos­nak megfigyelni, mert Kanadában mindig azt fújják a reakciósok, hogy Magyarországon mi­lyen ruhátlanok a népek, meg hogyan éheznek. Az igazat megvallva sok esetben szégyeltem azokat a ruhákat, amiket magammal vittem, mert az ottani kelmék és a női kosztümök sokkal különbek az enyémnél és a cipők is. Ha tehát a háboruokozta helyzetből kifolyólag nincs olyan bőven ruházat, mint mondjuk Kana­dában, de ami van, az jóminőségü. Az üzletek tömve vannak áruval és az emberek vásárol­nak is. Az is valótlanság ,hogy sorban állnak a kenyér­ért, vagy más egyebekért. Bementem az üzletbe és megfigyeltem, hogy a pénztárnál állnak sorba fizetni. Ami hiányt láttam, az a papirhiány volt; na­gyon kicsi papirt adnak az üzletekben, ha valaki vásárol valamit. De venni annyit vehet mindenki, amennyit tud, vagy ahogy az erszénye éppen engedi. Junius 7-én délután a parlamentben volt Béke- gyülés, amelyen résztvettem. A nagy gyüléste- rem tömve volt, ami szintén igazolja, hogy a ma­gyar nép mennyire óhajtja a békét. Pest megyében meglátogattam a “Szabadság Termelőszövetkezet”-et, ahol nagyon szép fogad­tatást rendeztek a tagok. A szövetkezet 1950-ben 25 taggal alakult és 280 hold területet müveitek meg, ami a felszaba­dulás előtt nagybirtok volt. De most a tagok már ugv szervezkedtek, hogy mindenki hozta a szö­vetkezetbe, amije volt. Jelenleg 420 holdon gaz­dálkodik 29 család. A jószágállományuk is nagyon szép; akivel csak beszélgettem, nagyon meg van elégedve. Megnéztem a lakásokat is, tiszták és nagyon szép berendezésük van. Innen a Pest megyében lévő Gyermekvárosba vitt az utam. Ez is valamelyik nagybirtokos kas­télya volt. Ide gyűjtik össze az ország különböző részeiből az árva gyermekeket vagy akiket szülei f unkába álltak az új modern öntözőkocsik Budapesten. Köztisztasági Hivatal 24 S—700-as univerzális locsoló- .Wtttót kapott Csehszlovákiából, Ezekkel naponta 35—40 |Utomóter utat lehet portalanítani 18 méter szélességben. elhagyta. Ezelőtt az ország különböző részein voltak, most ide toborozzák őket. Ebbe a nemes munkába belekapcsolódik az egész ország. Pl. a dorogi bányászok az elmúlt télen 75 vagon szenet adtak a Gyermekvárosnak, amit terven felül és a saját költségükön termel­tek. Az V. kerület egy autóbuszkirándulást szer­vezett ugyancsak erre a célra, mely 5000 forintot eredményezett. Ezen a pénzen megvásárolták a padlónak való faanyagot, amit önkéntes mes­teremberek készítettek a gyermekek részére. Az épületek félmillió forintba kerültek, de a demok­ratikus összefogással könnyebben megcsinálják. A 66 holdon maguk a 12—18—14 éves gyere­kek dolgoznak az ottlévő gépekkel, emellett ter­mészetesen tanulnak is. Az építkezéshez ország­szerte a nők vállalták a tégla megvásárlását. Voltam Veszprém, Tolna, Baranya megyékben, meglátogattam a Herendi Porcellángyárat, ahol a gyönyörű edényeket készítik, amiből sokat ex­portálnak külföldre is. Végigmentem az üzeme­ken, ahol fiatal nők és férfiak kézzel festik az edényeket. Az udvarban üzemi étkezde van a dol­gozók részére. A Porcellángyárből a Magyar-tengerhez: a Ba­latonhoz mentünk. Megnéztem a szép fürdőhe­lyet, ahová most nem a nagyurak, hanem a mun­kások járnak nyaralni. Majd Héviz-fürdőre mentem, ahol nagyon sok üdülőt láttam, akiket a szakszervezet küld oda gyógyulni. Egy gyűlésen beszámoltam a Bécsben tartott Nőkongresszusról és ami az embereket legjobban érdekelte: a kanadai helyzetről. A gyűlés után az egész tömeg a Halász-csárdába ment. A halat aznap fogták az élelmes halászok, hogy friss hallal szolgálhassák ki a vendégeket. Másnap Dombóvárra mentem, ahol megtekin­tettem az óvodákat és napközi otthonokat, ahol a szülők kisgyermekeiket hagyják amig ők dol­goznak. Ez idő alatt a gyermekekre vigyáznak és gondozzák őket, van játékszerük és még fil­met is mutatnak nekik. Ebéd után lefektetik őket kis ágyaikba. Mindegyiknek megvan a saját kis ágya, mosdója és a kis törülközője. A kis törül­közők fel vannak aggatva, de a kicsikék tudják, hogy melyik az övék^ Minden törülköző felett kü­lönböző gyümölcs van papírszalagra festve, erről ismerik meg a saját törülközőjüket. A gyerme­keket egy forintért gondozzák naponta. Meglátogattam a nagy tejcsarnokot, ahol csak vajat készítenek külföldi eladásra. Este pedig nagygyűlés volt, ahol nagyon sokan voltak jelen és sok szép ajándékkal halmoztak el. Voltam Bölcskén is, ahol nagy odaadással ké­szültek a fogadtatásra. A bölcskei nők megér­demlik a dicséretet, mert boldogan mesélték, hogyan élnek; hogyan végzik munkájukat és még marad annyi idejük is, hogy a közjóért is fára­dozzanak. Voltam Dunapentelén is, ahol már vártak az asszonyok. Pécsen találkoztam a Kanadából (Windsor) ha­zavándorolt Hódinéval. Sajnos nem tudtam sok mindent megtekinteni, mert az eső szakadatlanul esett; csak a város egy részét láttam. De a nők­kel való barátságos beszélgetés is boldoggá tett engem. Innen Dorogra vitt az utam, ahol megnéztem a gyermekóvodákat, bölcsődéket, kórházat. Jóleső érzés volt látni, milyen szépen gondját viselik a gyermekeknek egy forintért. naponta, s milyen Thursday, September 4, 195L nyugodtan dolgozhat az anya. Amikor a kicsit szoptatni kell, az anya odamegy a bölcsődébe és megszoptatja a kisbabát, majd visszamegy a munkába. De a fizetés erre az időre is jár neki; nincs levonás, amig távol van a kicsikét szop­tatni. Itt is jó gyűlés volt. Beszélgettem a bányászok­kal, megnéztem lakásukat. Szép két szoba-konyha és fürdő, kamrával. Viz benn van a lakásban. Tudni kell, hogy a látnivalót mindig magam vá­lasztottam ki, a választékban nem gátolt senki és semmi. Az egyik bányász elmondta, hogy 2,500 forint­tól 3,000-ig keres havonta. Ezenkívül kétszer évente kapnak osztalékot: május elsején és szep­tember elsején. Ez az Összeg kb. 5—6 ezer forin­tot tesz ki, amely a többtermelésből származik. Ha egy bányász sajátmaga építkezik, az állam tói kamatmentes kölcsönt kap és annyi ezer fo­rintot, ahány éve a bányában dolgozik. Ezen utóbbi összeget soha nem kell visszafizetnie. Ez nem kölcsön, hanem ajándék. Ezelőtt apartment-házakat építettek, de most már építik a magános lakásokat. Olyan sok szép téglaházat láttam, hogy maholnap egész kis vá­ros lesz belőle. Ezeket a bányászok építik. Nem­csak kívül szépek az uj házak, hanem belül is. Olyan gyönyörű bútor van a lakásokban, hogy szebbet Kanadában sem láttam. Ugyanígy van Tatabányán is. Aki szorgalma­san dolgozik és nem . önti le a “garaton” kerese­tének nagyrészét, annak van megélhetése és szép diófa-bútora is. Házat építhet magának, mert az állam kisegíti, igy aztán nem kell mással egy fedél alatt lakni. De azért megfigyeltem azt is, hogy még min­dig vannak hanyag emberek, akik nem törődnek a máséval, vagy az állam vagyonával. Ezek még nem tudják, hogy szocialista rendszerben, ami az államé, az az övék is. Vagyis: elsősorban az övék. És ha az állam gazdag, gazdag a népe is. Voltam olyan nagy apartment-házakban is, amelyeket nemrégen építettek. Sok helyen elég piszkosak a lépcsők, a vakolat is több helyen leüt­ve, ami nem nagyon tetszett, mert azokat az épü­leteket úgy építették apartment-házaknak, ami­re elsősorban is a lakóknak kellene vigyázni, hogy tiszták legyenek és ne rongálják meg azo­kat. Voltam Sztálinvárosban is. Megnéztem a kór­házat és körültekintettem a városban. Az épüle­tek, meg a széles utcák gyönyörűek, mindenütt sok szép virág. Az utcák parkosítva vannak. Ezekután még körülnéztem Budapesten. Két­szer voltam színházban és moziban, ahová a Nő­szövetség tagjai vittek. Ottlétem alatt láttam néhány részegembert is, olyat is, akit a felesége húzott ki a vendéglő­ből. Mondta a felesége, hogy ez a “jómadár” el­issza a keresetét, a gyerekek meg nélkülöznek. Még sokan vannak ilyenek is, akik nem törőd­nek semmivel és nem is nagyon iparkodnak dol­gozni. De ugyanakkor a rendszert okolják. Volt szerencsém látni, hogy az országutakon ott van­VÄROSTROM? ... Nem!... Sziklabiztosítási munkálatok» végeznek a Gellérthegyen, hogy a sziklaomlásokat meg . előzzék. _____-T.__ (MTI Foto. Ueroztír felvj Uj színfalt a fővárosban a Kerepesi úti lakótelep. _______AMERIKAI MAGYAR SZÓ_________ _12_______

Next

/
Thumbnails
Contents