Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1958-09-04 / 36. szám

inursday, September 4, iyo» IE GAULLE AFRIKAI KŐRÚTJÁN FÜGGETLENSÉG MELLETT TÜNTETTEK A GYARMATI NÉPEK A De Gaulle generális, Franciaország elnöke ál­tal benyújtott, uj alkotmány javaslatnak az afri­kai gyarmatokra vonatkozó része látszólagos en­gedményeket nyújt ezeknek a függetlenségükre és szabadságukra vágyó népeknek. A szeptember 28-án esedékes népszavazásnál különböző utakat választhatnak maguknak ezek az országok. Sza­vazhatnak arra, hogy a francia birodalom szer­ves részei maradnak, választhatnak maguknak részleges autonómiát vagy teljes önkormányza­tot a francia szövetségi állam keretén belül és ha nagyon ragaszkodnak hozzá, akkor szavazhatnak a teljes elszakadásra és függetlenségre is. Az utóbbi elhatározás azonban további megfontolást igényel és az államközösségek jóváhagyására szorul. Ebből az utóbbi lehetőségből Algéria ki van zárva; a francia nagytőke ezt a gyarmatot már most Franciaország szerves részeként tekin­ti és elszakadása semmi körülmények között sem lehet a népszavazás tárgya. Ha De Gaulle azt gondolta, hogy az alkotmány­javaslat eme jontjait a gyarmatok népei az irán­tuk való jóindulata kifejezésének fogják tekinte­ni és azért ment el a gyarmatok meglátogatásá­ra, Hogy hódolatukat személyesen elfogadja, ak­kor nagyon keserű csalódásban részesült. A gyar­matok népei De Gaulle látogatását kitűnő alka­lomnak használták fel arra, hogy függetlenségi törekvéseiket személyesen és félre nem érthető módon adják tudtára. A hivatalosan ellenőrzött, De Gaulle fogadta­tására rendezet^ felvonulásokon a népek szenvedé lyesen tüntettek a javaslat eme pontjai mellett. A régen vágyott függetlenség közeli megvalósu­lását ünnepelték. A felszabadulás érzésének ilyen gátlástalan ki­fejezése nem tetszhetett De Gaullenek. Hideg arckifejezéssel hallgatta Francia Guineában a nép politikai vezérének, Sekou Tourenak beszé­dét, aki “a francia gyarmati igazságtalanságo­kat” emlegette és kijelentette, hogy csak úgy fogadhatják el az uj alkotmányt, ha a teljes ön- kormányzat mellett Franciaországgal egyenlő jo­gú tagjai lehetnek a szövetségnek. Azt is köve­telte, hogy az afrikai területeknek joguk legyen egymással tetszés szerint egyezséget kötni. De Gaulle nem mulasztotta el válaszában ki­emelni, hogy az uj alkotmány feljogosítja Fran­ciaországot arra, hogy a magukat függetlenítő területektől megvonhassa gazdasági támogatá­sát. A politikai kritikusok az alkotmányjavaslat ezen pontját úgy magyarázzák, hogy DeGaulle “függetlenséggel fenyegeti”.a gyarmatokat. Szenegál fővárosába, Dakarba való bevonulása­kor a bennszülöttek ezrei “azonnali függetlensé­get”-. jelszavakkal fogadták De Gaullet, aki ha­ragosan ordított vissza, hogy ha akarják, az övék lehet. Szavai a hangszóró dacára elvesztek á tö­meg zajában. A táblákon hordozott jelszavak kö­zött olyat is látott, amelyek az Algéri Nemzeti FIGYELEM, OLVASÓK! NAGYON KÉRJÜK nézze meg a lap boríték­ján a név felett található dátumot. Ha ez a dá­tum ’58—9-nél, vagyis ez év szept.-nél korábbi az azt jelenti, hogy előfizetésével hátralékban van. Sajnos, jelenleg körülbelül 450 olyan olva­sónk van, aki elmaradt lapja előfizetésével. Ha ön is ezek között volna, kérjük, tegyen szíves­séget lapunknak és az alábbi szelvény felhaszná­lásával tisztázza hátralékát, vagy legalább is annak egy részét, lehetőleg minél előbb. Lapunk megjelenése függ az ön gyors csele­kedetétől! Tisztelettel A Magyar Szó kiadóhivatala. ALEX ROSNER, Manager L30 East 16th Street New York 3, N, Y. Tisztelt Rosner Munkástárs! Megértettem felhívását. Tudom mit jelent egy munkaslapnak, ha sok a hátralékos, ezért most igyekszem egy részét letörleszteni. Csatolva küldök ..............................dollárt. Név: . .................................................................... Függetlenség Szervezetét dicsőítették, meg olyat, mely azt mondta, hogy “De Gaulle menj haza!” A Francia Szocialista Párt balszárnya a gaulleista alkotmány ellen A Le Monde értesülése szerint 41 szocialista pártszerv küldöttei Párizsban bizalmas értekez­letet tartottak, hogy előkészítsék a párt úgyne­vezett belső ellenzékének határozati javaslatait a szeptember 11-re kitűzött pártkongresszusra. A lap szerint a szocialista balszárny “kisebbsége” azt reméli, hogy nem marad sokáig kisebbségi helyzetben. Szó van arról, hogy a “hagyomá­nyos” pártellenzék olyan képviselőihez, mint Verdier, Depreux, Lussy, csatlakoznak “centris­ta” képviselők is, mint például Pineau és Gazier volt miniszterek. OLVASÁS KőZBENi: tt t T- írja: Márky István A jó barát Vagy nagyon jó az ember, vagy brutálisan rossz. Ezen a két szélsőségen belül azután keres­hetjük a középutat, s ki-ki a maga módján bírál­hatja el embertársának viselkedését, — sőt még példaképet is összerakhat magának a levont kö­vetkeztetések szines mozaikjaiból. Palinak az esetét mondom el, akiről első be­szélgetés során meg lehetett állapítani, hogy go­nosznak született; olyan ékesszólással rendelke­zett, hogy még az édesanyját is ki tudta rabolni, elhitetve vele, hogy ő volt az, aki ezáltal megvéd­te vagyonának többi részét a banditáktól. Ez a visszataszító külsejű ember minden pillanatát az­zal töltötte, hogy szerét-módját találja, hogy le­hetne másokon élősködni, legénykedni .és egy milliomos könnyedségével a söntésre dobni bűnös utakon szerzett pénzeket a sarki kocsmában, ahol agyára szorított szivarral mindennapos vendég volt legújabb barátjával, akit notórius, de csen­des természetű alkoholistának ismert a szomszéd­ság. Ez az uj barát sötét bőrével, sima fekete hajá­val, keselyűre emlékeztető orrával indián törzs­főnökre hasonlított, még a tollas fejdisz nélkül is. Ezért hívták Indiánnak. Napi alkohol-adagja négy-öt liter bor volt, melyre valahogy megke­reste, lopta, vagy összekoldulta a rávalót. Még pénz nélkül is jókedvvel tűrték maguk mellett a kocsmatöltelékek, alázatos természete miatt. így tehát nem volt nehéz dolga Palinak meggyőzni őt, amidőn egy bizalmas ölelés közben a fülébe súgta: “Pajtikám, se neked, se nekem az égvilá­gon senkink sincs, még csak egy tisztességes te­metést sem kapunk, ha netalán valamikor kimú­lunk ebből a hálátlan világból. Ezért ajánlom, hogy biztosítsuk be egymást öt darab ezresre. Mit szólsz hozzá, pajtikám?” “Ugyan, ki biztosítana be engem? Egyszer huncutságból csináltam egy végrendeletet, hogy májamat az orvosokra hagyom, hogy fölfedez­hessék annak titkát, miért tudok annyi alkoholt lenyelni, — és még ezt is visszautasították. Azon­ban, ha te megtudod csinálni, — Isten neki!” “Van olyan társaság, amely orvosi vizsgálat nélkül is ad ezer dolláros biztosítást. Keresek ilyen ötöt, — aztán jöhet a kaszás!” Az Indián rásunyitott Palira tatárvágási sze­mének sarkából és ezzel a pillantással adta tud­tára: csinálj, amit akarsz. És Pali nyomban munkához látott. Megszerezte az ötezer dolláros kötvényeket, saját magára is, nehogy gyanúba kerüljön, hogy tervei vannak. A kötvényeket úgy írták, hogy az veheti fel az összeget teljes egészében, aki utoljára marad. Persze most már Palinak, a hires dologkerülönek munkát kellett vállalni, hogy fizethesse a biztositást. No meg az Indiánt is itatni kellett naponta, hogy erősítse közöttük a barátság intimitását. Majd el kezdett rajta dolgozni. A legmérgesebb alkoholt keverte borába, de az Indiánnak kutya-baja sem lett. Az­A szocialista baloldal konferenciája első elfo­gadott határozatában erélyesen állást foglal a kormány uj alkotmányterve ellen. Eszerint a szo­cialista képviselők egy része az októberi népsza­vazáson “nem” szavazatot fog leadni. Egy másik határozat élesen elitéli Guy Mol- let és Lacoste politikáját. Az Oreste Rosenfeld szenátor által előterjesz­tett általános politikai határozat elitéli szocialis­ta miniszterek jelenlétét a De Gaulle-kormány- ban és követeli, hogy a kongresszus olyan politi­kát szabjon meg, amely lehetővé teszi, hogy a párt ismét valóban szocialista párt legyen. • Csütörtök este a Köztársaság téren, mely Pá­rizs munkásnegyedének központjában áll, szabad­téri népgyülés lesz, melyen úgy a kormány, mint az ellenzéki pártok részt fognak venni. De Gaulle maga fogja ismertetni uj alkotmány-javaslatát. Az ellenzék élén a Kommunista Párt áll, melynek szónokai a De Gaulle-a.lkotmány demokráciaelle- nességére fogják a nép figyelmét felhívni és ar­ra. hogy a népszavazás alkalmával a leghatáro­zottabban utasítsák vissza. után egy novembervégi éjszakán a berúgott em­bert önkívületi állapotban a hóban hagyta feküd­ni, ahol elesett. Reggel, amikor elment megnézni, hogy él-e még, az éppen feltápászkodott nagyot ásítva, nyújtózkodva, hidegtől kékült arcát és kezeit dörzsölgetve. Egy másik alkalommal még vizet is öntött rá azzal a szándékkal, hogy igy talán hamarább megfagy, vagy legalább is tüdő- gyulladást kap és belepusztul. Az azonban még azt is, két-három tüsszentéssel, megúszta. Most már csak az automobil segíthet. Egyik éjszaka záróra után hazafelé mendegéltek, az In­dián holtrészegen. Pali csak játszva a részeget, amikor szembe jött velük egy teherautó. Ügyes számítással meglökte az indiánt, aki a kerekek közé esett, de egy gyenge horzsoláson kívül sem­mi komoly baja nem történt. Sőt a szerencsétlen­séget vizsgáló rendőr kishija, hogy Palit be nem csukatta. Ez sem sikerült. Áprilisra már végle­gesen belebetegedett a dologba, mert a költsége­it az Indián azzal is emelte, hogy csak jobb minő­ségű pálinkát ivott, mivel megtudta, hogy a rossz pálinkától vesebajt kaphat. Tehát nap-nap után többe került neki a gonosz játék a halállal, las- san-lassan elvesztette nyugalmát, rettenetes, kín­zó álmai voltak és a biztosítás költségei miatt mindig kevesebb futotta ennivalóra. Húsz kilót lefogyott és miután az adagolt, porra őrölt üveg sem ölte meg az Indiánt, egy napon ágynak esett és súlyos gyomorvérzéssel beszállították a Belle­vue kórházba, de már a barátja által adományo­zott egy pint vér sem tudta megmenteni. Pár nap múlva meghalt. Az Indián ekkor elment a temetkezési vállalko­zóhoz, megmutatta a biztosítási kötvényt és meg­rendelte a temetést. Szép koporsót választott, költséges sírhellyel és meghívta az összes kocs­mabarátokat a végtisztesség adásához. A simái az Indián hangos zokogással dobta az utolsó ma­rék földet a leeresztett koporsó tetejére és mind­addig sirdogált, amig csak bele nem melegedtek a kocsmában rendezett halotti tor dinom-dáno- mának mámorába. Ekkor azután ' érthetetlenül többen megkérdezték tőle, hogy miért sirt any- nyira Pali temetésén? A kérdésre igy válaszolt: — Mert igen jó volt hozzám. . . ő volt az egyet­len, igaz barátom... Sohasem tudom elfelejteni. w*ww\*vwvwvww*wwwvw*wvwwww*wwww* A Bányászati Kutató Intézet új székhaza A Mátyás-hegy alján van a magyar bányászok uj otthona Budapesten

Next

/
Thumbnails
Contents