Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-02-13 / 7. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, February 13, 1958 JL “Én öt dicsérem csak, az éiet anyját, Kitől jövendő győzelmünk ered; A munkát dalolom, ki a szabadság Útjára visz gyász s romok felett. A gyárkémény harsogja diadalát S a zengő sínen kattogó vonat. A béke ő, a haladás, igazság, Mely leigázza a villámokat. Nagy városokban, végtelen mezőkön ; A dala zeng és zúgni fog örökkön, Míg minden bálvány porba omol itt. Én őt dicsérem csak, az élet anyját, Kinek nővére Szépség cs Szabadság S kinek világa most hajnalodik.” _ Juhász Gyula; A munka Szerényen, halkan, de magabiztosan kopogtatott be 55 esztendővel ezelőtt Magyar Amerika ajtaján az uj korszak, uj idők magyarszavu hirnöke, az első amerikai magyar munkásujság, sajtónk elődje: a Népakarat. •Volt magyar újság Amerikában előtte is, alakult újság utána is, de csaknem valamennyi "biznisz” volt hazulról idevetődött élelmes üzletemberek számára, akik készséggel folytatták magyar testvéreiken való élősködést az uj hazában is. A magyar szó használatán kívül igen kevés volt, amiben a mi sajtónk hasonlított az “üzleti” «ajtóhoz. A mi sajtónk mindig a munkások oldalán állt, mindig az ő érdekeiket képviselte. Az üzleti sajtó mindig az iizletesek, a nagyiparosok oldalán állt és amikor a két fél között kenyértörésre került a dolog* mint sztrájkok idején, az üzleti sajtó készséggel adta magát oda sztrájktörésre, a munkásság elleni izgatásra. A mi sajtónk hti maradt a dolgozókhoz, de ezen tulmenő- leg az egész amerikai nép igazi érdekeihez. Közismert tények ezek olvasóink előtt, talán nem is igen szükséges ezeket most ismételni. Amit most. 55-ik évfordulónk előtt akarunk kiemelni, az egy olyan jellegzetessége sajtónknak, amelyet talán nem veszünk elég következetesen tudomásul, amelyet talán nem emeltünk ki elég KI ISTA? Úgy véljük, hogy olvasóink már átolvasták naptárunkat és igyekeztek megtalálni a “KI IRTA?” kooperativ cikk egyes részeinek szerzőit. A helyes megfejtők között két értékes- könyvet sorsolunk ki. Az egyik Darwin Károly nagy tudós hires utazási naplója magyar nyelven. Ezt az igen érdekes tudományos munkát még csak 1951-ben adták ki magyarul s egyetlen példányunk nagy értékét több külmunka társunk aláírása is bizonyítja. A másik könyv: Móricz Zsigfnond: “Forr a bor” cimii kitűnő regénye. Szeretnénk, ha minél több olvasónk venne résit a. versenyben. Hiszen úgyis beküldik a naptár árát, — amire bizony igen nagy szükségünk van, — ugyanakkor az alanti szelvény felhasználásával küldjék be a megfejtést is március hó 15-ig. A szelvény megfelelő helyére Írja be az Eörsi, Márki, Rev. Gross, Csont, Geréb, Rusty a szerzők neveit a legjobb Ítélete szerint. (Itt vágja ki) Darwin Károly .................................................... Ady Endre .................................................. Fr. Ferrer ................................................... Mária ................................................................... V ■ _* * Cl. Darrow .......................................................... Liszt F.................................................................. Név: ....................................................................... Cim : ........................ ....................................... (Aki nem akarja az újságot megcsonkítani, természetesen egy darab papíron Is beküldheti a’ J megfejtést.) _______________________________________________ gyakran és amelyet talán még olvasóink sem értékeltek eléggé. És ez pedig az, hogy sajtónk nemcsak barátja, tanítója volt az amerikai magyarságnak, hanem látnoki erejű szószólója. Vajon értékeljük-e valamennyien akik olvassuk és olvastuk e sajtót, hogy a történelem milv következetesen igazolta MINDEN KIÁLLÁSUNKAT, MINDEN ELVÜNKET? Hogy mily gyakran történt meg az, hogy ÁLDOTT LETT AZ, AKIT MI ÁLDOTTUNK ÉS ELPUSZTULT AZ, AKIT VAGY AMIT BŰNÖSNEK ÍTÉLTÜNK! Sajtónk egyik legelső célkitűzése az amerikai szakszervezeti mozgalom erősítése és a magyar munkásságnak abba való bevonása volt. Az amerikai szakszervezeti mozgalom azóta valóban döntő társadalmi erővé vált az országban. NINCS EGYETLEN MÁS AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG, MELYNEK FONTOSABB SZEREPE LETT VOLNA AZ AMERIKAI MAGYAR DOLGOZÓKNAK AZ EGYETEMES AMERIKAI MUNKÁSMOZGALOMBA VALÓ BEVONÁSA. BESZERVEZÉSE TERÉN, MINT A MI SAJTÓNKNAK! Sajtónk harcolt a Habsburg monarchia ellen és a Habsburg monarchia elpusztult. Ne értsen bennünket senki sem félre, nem azt állítjuk, hogy azért pusztult el, mert mi is ellene voltunk. De hangsúlyozni akarjuk sajtónk abbeli képességét, hogy felismerje azt, ami a történelem törvényei szerint MEGÉRETT A PUSZTULÁSRA, és megértesse ennek elkerülhetetlenségét olvasóival. Sajtónk harcolt a becstelen Horthy-fasizmus ellen és a Horthy-fasizmus elpusztult. Sajtónk volt az egyetlen és legkövetkezetesebb magyarnyelvű A butaság A Legfelsőbb Bíróság utóbbi számos döntése sok demokratikusan gondolkodó amerikai honpolgárban felélesztette azt a reményt, hogy az Amerikaelienes Tevékenységeket Kivizsgáló Bizottság e döntések következtében elvesztette működési alapját és a Kongresszus ennek felismerésében nem fog ifjabb pénzösszegeket kiutalni számára. Ám a boszorkány üldözés e kimúlásra érett szerve nagyon ragaszkodik az élethez. Húszegynéhány évi szenzációs és dicstelen működése után avval igyekszik meggyőzni a közvéleményt további működésének szükségességéről, hogy újabb rémmeséket tár fel az országunkat fenyegető kommunista veszedelemről. A Watkins uniószervező ügyében hozott Supreme Court döntés kétségbevonja az Amerika- ebenes Bizottság jogát ahhoz, hogy embereket önkényesen beidézzen és vallomásra kényszerítsek Ha az alkotmány első módosításának (first amendment) megsértésével járó kérdésekről van szó, mint a sajtó-, szólás-, vallás-szabadságról, akkor a bíróság legalaposabb kivizsgálásnak kell az ügyet alávesse. Úgy a kihallgatásra beidézett tanuknak, mint a bíróságnak nehéz megállapítani a bizottság törvényes jogainak határát, miután úgy a neve (un-American), mint a kongresszustól nyert működési megbízatása nagyon tág és bizonytalan meghatározások. A Legfelsőbb Bíróságnak nem áll ugyan jogában a Kongresszus által kinevezett bizottságokat megsemmisíteni, de annyit megtehet, hogy a bizottsággal szembeszálló tanút felmenti a “tiszteletlenség” vádja alól és megmenti a büntetéstől. Ezzel esetleg meggátolja azt, hogy a bizottság a jövőben beidézzen és megbüntessen tanukat, akik nem hajlandók vallani. Polgárok a képviselőkhöz Az eltartott sajtó majdnem figyelmen kívül hagyta azt a nagyjelentőségű kérelmet, amit 61 kiváló chicagói lakos küldött 16 Chicago és környékét képviselő kongresszusi taghoz, amelyben az Amerikaelienes Bizottság megsemmisité- sét előmozdító közreműködésüket kérték. Felsorolta a kérelem a bizottságnak a Legfelsőbb Bíróság által is megemlített káros működését, a szabadságjogok megsértését, a beidézett tanú és az általa esetleg megnevezett egyének ellen elkövetett személyi sérelmeket és szenvedéseket. Kimutatja azt is, hogy' az Amerikaelienes Bizottság ellensége a hitleri nácizmusnak és a hitleri nácizmus is letűnt a történelem szinpadáról. Sajtónk már 55 évvel ezelőtt, tehát jóval az orosz forradalom előtt hirdette azt, hogy a magyar nép egyedül szocialista társadalomban boldogulhat és ez be is következett. Fogadott hazánkban is a társadalmi reformok egész sorozata, amelyek támogatásában résztvet- tünk, mint a munkanélküliségi biztosítás, társadalombiztosítás, megvalósult. A több mint 56— 60 más magyar újság közül soha egyetlen egy sem mozgatta meg egy ujját sem, hogy segítsen az amerikai népnek e ma már életszükségletté vált vívmányait megszerezni. Egyedül a mi sajtónk tette ezt* meg! A második világháború után sajtónk központi célkitűzésévé vált a béke ügye'támogatása, a különböző' társadalmi rendszerek közötti békés együttélés szükségességének hirdetése. Ezért éveken át rágalmazás, terror volt Osztályrészünk, de meggyőződésünket fel nem adtuk, utunkon meg nem torpantunk. És most, sajtónk 55-ik esztendejének küszöbén fennen hirdetjük: A BÉKE GYŐZNI FOG AZ EGÉSZ VILÁGON! 55 esztendő távlatából, meggyőződéssel hirdetjük és hisszük, hogy igazunk lesz, miként igazunk volt eddig is. De hiszünk abban is, hogy amikorára a mi kezünkből ki fog hullni a haladás örökérvényű törvényeinek magyarnyelvű hirdetője, sajtónk, akkorára az amerikai nép, az amerikai munkásság sorából meg fog alakulni, fel fog épülni az a sajtó, amely magáévá téve s megértve e törvényeket, hűséges utitársa lesz az amerikai népnek a most hajnalodó uj korszak felé vivő utján. Addig azonban legyen gondunk sajtónk további fenntartására. Becsületes jó szolgálatot teszünk ezzel önmagunknak, az amerikai néonek. szülőhazánk népének, az egész emberiség ügyének. netovábbja működését erős kivizsgálás tárgyává kell tenni. “Különösen fontos, hogy ezt a kivizsgálást a képviselőház tagjai végezzék el, akiknek kollektiv felelőssége irányítani és ellenőrizni minden általuk kinevezett bizottságot”. “Sürgetjük, hogy az Amerikaelienes Tevékenységeket Kivizsgáló Bizottságot a képviselőház szüntesse meg”. A 61 aláíró között találunk neves egyetemi tanárokat, tudósokat, egyházi kiválóságokat, szak- szervezeti vezetőket és más polgári közéleti vezetőket. Azt mondja a bizottság, hogy az országban működő kommunizmus sokkal nagyobb veszély- ivei fenyeget, mint valaha. Uj területeket fedezett fel, ahova a kommunizmus “beszivárgott”. Nagyon fontos kormányszervek és ügynökségek, valamint az ipar és művészet el van árasztva ártalmas jelenlétükkel. Mindenekfölött kiemelte, hogy a szovjet sput- nikok újabb bizonyítékát adták az orosz technológia előrehaladásának, “mely haladás főleg annak az eredménye, hogy a belföldi védelmi szerveinket szov jet összeesküvők lepték el és ellopták legfontosabb katonai és tudományos titkainkat”. Nem lehet tudni, hogy milyen hatással lesz ez a már régen kihűlt és újból felmelegitett képtelenség a képviselőház tagjaira. Lehet, hogy egyesek, akiknek honfiúi szivét nagyon bántja a tengerészet és a hadsereg között folyó versengés a távlövegek tökéletesítése terén, elgondolkoznak majd a saját kém- és kémelháritó szolgálataink tehetetlensége felett. Hogy lehet az, hogy az oroszoknak sikerült az, ami a tengerészeti hivatalnak nem sikerült. T. i. megszerezni a hadsereg tudományos titkait. (Mivelhogy annak már sikerült felereszteni az amerikai műholdat és a Na- vynek még nem.) S ha a hasereg meg tudja óvni titkait a Navytől, miért nem tudta megóvni az oroszoktól? Hogy lehetséges az, hogy az oroszok oly titkokat lophattak el, melyeket mi ő utánuk sok sikertelenség után tudtunk csak érvényesíteni ? De a gyanú árnyékát még tovább is terjeszti az életét féltő bizottság. Maga a legújabb kémelhárító ügynök, Borris Moros vezette őket rá arra, hogy “a kommunisták benyomultak már az Egyesült Államok kongresszusa testületéibe is”. Sajnos, még ezeknek a “kommunistáknak” nem sikerült az Amerikaelienes Tevékenységeket Kivizsgáló Bizottságot beszüntetni. Sajtónk, a látnok
