Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-02-06 / 6. szám
amerikai magyar sző 2 PNMjréilISS” Amerika 1 egbe f oly ás osab b napilapja, a szabad világ “szabad sajtó”-jának és a “tárgyilagos” újságírás mintaképe, a Times “Egy óvatos kommunista” címmel irt Mönnich Ferercről, Magyarország új miniszterelnökéről. A cikkhez csatolt kép aláírásában a cikkíró megállapítja Münnichről, hogy “mindig távoltartotta magát a tüzvonaltól”. A cikk gondos elolvasásából megállapíthattuk a következőket: 1. Münméh Ferenc két évig harcolt az első világháborúban a magyar-osztrák hadseregben. 2. Orosz fogságba esése után résztvett a cáriz- Bius megdöntésében 1917 tavaszán. 3. 1917 őszén résztvett a világtörténelmi októberi forradalomban. 4. 4919 tavaszán résztvett a magyar tanácsköztársaság önvédelmi harcában a román és cseh invázió ellen. 5. 1937-ben dandárparancsnok volt a spanyol polgárháborúban a lojalista hadseregben. 6~A II. világháborúban harcolt a nácik ellen az oroszok oldalán. 7. Az 1956-iki eseményekben belügyminiszter, majd hadügyminiszter volt a Nagy- és Kádár- kormányokban . Szemeink erős megdörzsölése és a cikk (valamint a képaláírás) másodszori elolvasása után kénytelenek voltunk feltenni a kérdést: Ki tartotta magát távol és mitől? Münnich a tüzvonal- tól, vagy a Times cikkírója a tárgyilagosságtól?! Lesz-e nemzetközi bonyodalom? Á hódítók ideje lejárt. A világ területe már ígl van osztva. Az utóbbi háborúkat már azért indították, mert a modern hódítók úgy képzelték, hogy ők hivatottabbak egyes területek felett uralkodni és háborúval igyekeztek mással is elhitetni ezt. A múlt héten is történt egy nemzetközi incidens, vajon az hogy fog végződni? A déli sarkvidéken lévő Deception Island (neve megtévesztő) nem több, mint a tengerből kiugró sziklatömb Chile partvidékének közelében. Egy argentínai hadihajó egy 100 tagú turista- csoporttal közeledett partjaihoz-, ami magában is rif’-a ielenség ezen tájakon, A szigetlakó pingvineken kívül meglepetésükre egy angol vitorlás cirkálót találtak ott, amelynek kapitánya nagyon udvariasan üzenetet küldött: “szívesen látja őket angol területen”. Az argentínai kapitány szintén ismerte az udvariasság e formáját és vissza- Özent, hogy ő meg szívesen látja az angolokat "argentin területen”. E formalitások folytatását félbeszakította egy helikopteren odaérkezett chilei tengerésztiszt, aki tudomására adta az angol és argentin hódítóknak, hogy a sziget Chiléhez tartozik. Végül is elhatározták, hogy a döntést a diplomáciára bízzák és ki-ki a maga külügyminiszteréhez utalta az ügyet. Lehet, hogy ez példának szolgálhat bonyodalmas nemzetközi ügyek nyugodt elintézéséhez, de tekintetbe kell venni, hogy Deception szigeten még eddig nem fedeztek fel semmi kitermelhető értéket. AMERIKÁBAN 1957-ben valamivel nagyobb lakóházakat építettek, mint az előző évben. Amig 1956-ban a lakóházaknak csak 10 százaléka volt nagyobb 1,500 négyzetlábnál, 1957-ben már 15, százalék érte el ezt a nagyságot. Amerikai Magyar Szó Subscription in ü. S. and Canada for one year $7.06, for six months $4.00. Foreign Countries for one year fSUM), for six months $5.00. Published every week by Hungarian Word, Inc. ISO East 16th Street, New York 3, N. Y. Telephone: AL 4-03S“ Előfizetési árak: New York városában, az USA-ban és Kanadában egy évre $7.00, 'élévre $4.00. Minden m»r külföldi országban egy évre $8.00, félévre $5.00. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 130 East 16th Street, New York 3, N. Y. Telefon: AJL 4-0397 f8*' HÓI ~1 ' (Folytatás az első oldalról)Az amerikai hatóságok 1955'nyarától kezdve rendszeresen jelentettek a program előrehaladásáról és 1957 tavaszán nyilvánosságra hozták, hogy az első mübolygónk, a négyfontos “Vanguard” novemberben lesz felbocsátva. Egy nagyobb, 21 fontos bolygó pedig 1958 tavaszán. A Szovjetunióból.ezzel szemben nem volt 1955 óta semminemű bejelentés vagy programközlés. Az első bejelentés a következő szenzációs pár szó volt: • “Az első műholdat sikeresen felrepitették a Szovjetunióban október 4-én”. Az emberiség ámulva vette tudomásul a lakó- nikus bejelentést. Nemcsak azon ámultak el, hogy a Szovjetunió volt az első ország, amely ezt az elképesztő teljesítményt -végrehajtotta, hanem azon is, hogy az első mübolygó nem egy 4 fontos, még csak nem is 22 fontos, hanem 184 fontos készülék volt. Egy hónapra rá pedig a szovjet kirepitette a világűrbe a második sputnikot, melynek súlya 4,120 font volt. Ennek már volt utasa is, a Laika kutya. A szovjet eredmények elképesztették Washingtont. “A legtöbbünk nem képzelte el, hogy mily lélektani hatást fog kiváltani a világból az első mübolygó elindítása” — mondta Eisenhower elnök. Az Egyesült Államok kormánya attól kezdve teljes erejével nekifeküdt az amerikai mübolygó elindítása feladatának. Először a haditengerészet illetékes osztályát bízták meg a feladattal, de nekik nem volt szerencséjük. Túlzott behirdetés után a haditengerészet Vanguard nevű rakétája 1957 december 6-án felrobbant, még mielőtt képes lett volna a levegőbe emelkedni. A kudarc természetesen rontotta Amerika tekintélyét nemcsak tudományos körökben, hanem a nemzetközi politika arénáján is. Nyilvánvaló lett, hogy Amerika tekintélyének helyreállítása megkívánja a mübolygó sikeres elindítását. A haditengerészet még egyszer megpróbálkozott — a múlt hónapban — a Vanguard elindításával, de ismét sikertelenül. Ekkor a hadsereg Jupiter nevű rakétaiövegével kísérelték azt meg és ez, mint fentebb megírtuk, teljes sikerrel járt. Hogy áll a sputnik-verseny? Mi a helyzet a rakéta technológia és a világűr meghódításának kilátásai terén, most, hogy Amerikának is van már mesterséges bolygója? Utolérte-e már Amerika a Szovjetuniót? A sikeres amerikai mübolygó tervezője, a né- metszármazásu Dr. Wernher von Braun (a Ií-ik világháborúban Londont bombázó német V-2 lö- vegek tervezője) volt az első, aki rámutatott arra, hogy a Szovjetunió még mindig messzire előttünk van. Szerinte legalább- öt évet fog igényelni, hogy utolérjük őket e téren. (Ezt azért is volt fontos megállapítani, nehogy a kongresszusben azok az erők legyenek többségben, akik az adók leszállítására törekednek. — Szóval ne bizakodjunk el.) A 30 fontos amerikai mübolygó — miként a N. Y. Times is hangsúlyozza — csupán egy kis törpe a szovjet, sputnikhoz képest. Amerikai szakértők becslése szerint a szovjet rakétalövegnek, amely a második, az 1,120 fontos szovjet bolygót kilőtte 250,000 fontnyi lökhajtóerővel kell rendelkeznie. Ezzel szemben a Jupiter rakétánk mindössze 75,000 fontnyi, tehát valamivel több mint negyedannyi erővel rendelkezik. Az általános vélemény az, hogy azzal a szovjet rakétával, amely a második sputnikot kilőtte, el lehet érni a földkerekség bármelyik pontját. A niübolygók felbocsátásának természetesen nem a fegyverkezési verseny fokozása és egyre borzalmasabb hadieszközök létesítése volt a célja, legkevésbé az, hogy a világűr “meghódítása” révén valamely állam a föld planéta korlátlan urává váljon —- miként azt néhány hónappal ezelőtt Johnson demokrata szenátor USA politikai céljának javasolta. Azóta talán már Johnson is visszaszivta e jellegzetes, de nem nagyon illedelmes kijelentését. Az emberiség a mübolygók révén uj, minden ediginél nagyobb horderejű tudományos felfedezések. a miudenség eddig hétpecsétes lakat alatt tartott nagy titkainak megismerése küszöbéhez juthat el. És ezt nagyon helyesen hangsúlyozta a N. Y. Times az amerikai mübolygó elindítását kommentáló vezércikkében: “A Jupiter... /révén meglepő feivilágosiMst fogunk nyerni a világegyetemről és az abban rejlő roppant erőkről, amely túl fog haladni minden fantáziát... Uj erők felfedezésének küszöbén állunk, olyan erők, amelyek mellett még az atomenergia is eltörpül. . . “Tartsuk meg méltóságunkat. Ne tegyük ezt a pillanatot gyorsabb, még őrjítőbb fegyverkezés kiindulópontjává. Reméljük, hogy amidőn a mi bolygóink az oroszokéval egyetemhen hatolnak keresztül a világűr felmérhetetlen mélységein, a béke és nem a háború gondolata lesz készítői szivében. . Teljes egészében aláírjuk és magunkévá tesszük e nemes gondolatokat. Csak azt sajnáljuk, hogy a Times, amely magától javasolja azt, hogy “tartsuk meg méltóságunkat”, még e nagy és ünnepélyes pillanatban sem képes betartani az illem, jóizlés és józan ész önmaga által követelt szabályait. Mert ugyanannak a vezércikknek az elején a Times a következő, lényegében félrevezető és a két ország közötti viszonyt tovább mérgező kijelentést tette: “Most már tudjuk, hogy akármit mond a szovjet propaganda ezentúl, sohasem lehet többé oly csípős és gúnyos, mint; amilyen az elmúlt hetekben volt, amidőn a szovjet sputnikok egyedül száguldoztak az egekben”. Mi meglehetősen figyeltük és figyeljük a világsajtót és kijelenthetjük, hogy amikor az első amerikai törekvés a mübolygó elindítására tavaly decemberben kudarcot vallott a csípős és gú nyos megjegyzések 99 és fél százaléka itt Amerikában vagy pedig nyugati szövetségeseink sajtójában hangzott el. Amerikaiak kovácsolták a “flopnik” kifejezést. Nyugatnémetországban- a “spétnik”-et. (Spét: németül Késő-t jelent.) Japán sajtóban jelent meg egy rajz, amely a kiskutyát ábrázolta a szovjet miibolygóban amint éppen az Empire State Building fölött repült el és amelyben a kiskutya egy meglehetősen udvariatlan pózban volt rajzolva... és igy tovább. A szovjet sajtó és a szovjet vezetők nagy önuralmat és megértést tanúsítottak. Köztudomású, hogy Kruscsev például a november 6-iki ünnepségen azt a kijelentést tette, hogy várja ama nap elérkezését, amelyen a mindenféle nemzetiségű, sputnikok egész társasága fog repdesni a világűrben. Szovjet tudósok nem egy Ízben kijelentették, hogy biztosra veszik Amerika képességét a mübolygó elindításának eszközlésére. Száz szónak is egy a vége, a Times vezércikk- . Íróját saját moszkvai tudósítója, William J. Jorden hazudtolta meg ugyanabban a lapszámban a Moszkvából küldött tudósításának utolsó szakaszában: “Egy tényt le kell szögeznem: Az itteni vezető emberek és az átlagos polgárok reagálása nem olyan volt, amilyen az amerikaiaké volt, amidőn a világ megtudta, hogy a szovjetnek sikerült egy mübolygót felbocsájtani... a Szovjetunió minden elismerést hajlandó megadni az amerikai szakértőknek teljesítményeikért”. TITKOS RENDELETEK WASHINGTON. — A képviselőház “Government Information” nevű albizottsága előtt tanúvallomást tévő Dr. Lloyd V. Berkner elmondotta, hogy a hadügyi hivatalban (Pentagon) valóságos mániává lett jelentéktelen dolgoknak nagy fontosságot és annak megfelelő titkosságot tanúsítani. “Ha háború törne ki”, — mondotta Dr. Berkner, — “akkor fegyverek helyett ilyen nagyon titkos okmányokkal kellene harcolnunk!” Dr. Berkner azt állítja, hogy a “titkos” osztályozása dolgoknak 90 százaléka egyáltalán NEM TITKOS. Miután mások is tettek ilyen vallomást, az egyik újságíró szerint a Pentagonban a következő eset történt. A generális aláirt valami rendelkezést, majd kivülről ráírta: “Bizalmas” s úgy továbbította az ezredeshez. Az ezredes elolvasván a rendeletet, mutatni akarván, hogy követi feljebbvalója utasítását, ráírta “Titkos” s úgy adta tovább az okmányt az őrnagynak. Az őrnagy természetesen kiegészítette az utasítást “Nagyon titkosra”, igy kapta meg a- kapitány, aki, hogy hü maradjon feletteseihez, az okmányra ezt irta: “Elolvasás után elégetendő!” így ment a főhadnagyhoz, aki, hogy a titkosságot tovább emelje, kijavította az “után” szót « az iratot ezzel az utasítással adta tovább: “Eíel- v»sás előtt elég*tends!” Thursday, February 6, 1958
