Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-30 / 5. szám
10 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Jan. 30, 1958 A Roosevelt-idők emléke A “New Deal” adminisztrációjának történelmi mérlege Az alanti énekét Geréb munkástárs a naptárunk részére készítette, de helyszűke miatt, mint sok más, ez is kimaradt. Azért közöljük le az e heti lapszámunkban, mert ezzel akarunk megemlékezni egykori nagy elnökünk, F. D. Roosevelt születésének 76-ik évfordulójáról. Hazánk jelenlegi helyzetében sok olyan problémával nézünk szembe, mint amilyenekkel Rooseveltnek kellett annakidején megküzdenie. A huszadik század első évtizede erős lökést adott a demokratikus eszméknek és mozgalmaknak szerte a civilizált világban és azért szinte magától kínálkozott az a jelszó, hogy az első világháborút a demokrácia b i z tositásáért vívták. “Megmentjük a demokráciát a világ számára”, — harsogták mindenfelé a nyugati szövetségesek országaiban, amely csoporthoz az Egyesült Államok is tartozott. De soha még jelszó olyan tökéletesen el nem bukott, mint ez a szépenhangzó frázis, mert alig pár évvel a győztes háború után “d e m o krácia” üres frázissá lett csaknem az egész világon. Mert az első világháború után a világ fejlődés Aelyett a történelem legnagyobb tespedő betegségébe esett. Nemcsak a politikai demokrácia tűnt el a föld sziliéről, de a megélhetőségi lehetőségek is. Még a fejlettebb iparú államokban is megálltak a termelés kerekei; munkások, kereskedők, hivatalnokok százezrei járták az utcákat céltalanul, mintha a föld elérkezett volna az enyészet napjaihoz. Ez a roppant arányú gazdasági pangás a tőkés termelés teljes lezüllését mutatta. A háború alatt -a fejlődő technika újabb meg újabb termelő eszközöket hozott létre, amelyeket már nem lehetett a régi, magántermelő rendszerben és módszerekkel sikeresen használni, mert a korlátlan versenynél a nagyobbak hamar felfalták a kisebbeket. Az uj gépekkel hamarosan ellátták a szükségletet, mire megkezdődött a gyárak lezárása, amely olyan láncolattá lett, hogy éhínség keletkezett a nagy bőség és technikai tudás közepette. Hoover-fálvak Ezen nagy ipari pangás alól a tőkés termelés vezető országa, az Egyesült Államok sem tudta kivonni magát. A 20-as évek vége felé a nagyvárosok peremein, itt is láthatók lettek a hulladék deszkákból, bádogdarabokból és papirdobo- zokból épített Hoover-falvak: a városok utcáin mindenfelé kóboroltak a veterán katonák, akik almaárulással, álcázták a koldulást; a subway- állomásokon, menhelyeken és hidak alatt a hajléktalanok ezrei húzódtak meg éjszakánként. Ez a pangásokozta nagy nyomor hozta létre Európában a fasizmust s annak német formáját, a nácizmust. De az elégedetlenség az Egyesült Államokban is magas fokra hágott. A Hoover- adminisztráció, amely semmit sem tett a pangás megfékezésére, ahelyett állhatatosan hirdette, hogy a proszperitás már a sarkon van, katonasággal verette ki Washington városból a kérvényező' veteránokat. A Hoover-aclminisztráció utolsó évében már forradalmi jellegű feszültség vett erőt az ország-pú. így nem csoda, hogy az 1982-es elnökválasztástól mindenki nagy változást remélt s miután olyasmit Iloovertöl nem várhattak, a választók óriási szavazattöbbséggel a demokrata párt jelöltjét, FRANKJÁN DELANO ROOSEVELT-et ültették az elnöki székbe. Roosevelt ifjúsága Ki és milyen ember volt ez a Roosevelt, aki felé az amerikai nép bizalma fordult ilyen válságos időkben? Franklin Delano Roosevelt a Hudson-folyó partján fekvő Hyde Park, N. Y. városkában született 1882 január 30-án. Szülei tehetős emberek voltak, akik mindkét oldalról nagy vagyont örököltek. Atyai ágon közeli rokonságban állott Theodore Roosevelttel, az Egyesült Államok 26. elnökével. Elemi és középiskolái elvégzése után a Har- wafd-egyetemen tanult, majd New Yorkban a Columbia-egyetemen megszerezte az ügyvédi diplomát és 1907-ben New Yorkban ügyvédi prak- szist kezdett. Az 1912-es elnökválasztásoknál erősen korteskedett a demokrata jelölt, Woodrow Wilson mellett, aki megválasztása után. 1913-ban, a fiatal ügyvédet az “Assistant Secretary of the Navy” tisztségre nevezte ki. Ettől az időtől kezdve jelentékeny részt vett annak a kornak a politikai küzdelmeiben. Erélyesen támogatta a “League of Nation” világszervezetet, bátran kiállt a nők szavazati jogáért és jelentékeny segítséget nyújtott a közalkalmazottak (civil service) szolgálatának reformjához is. Ezen tevékenységével elérte, hogy az 1920-as elnökválasztásnál a Demokrata Párt James M. Cox mellett alelnöknek jelölte, de mint tudjuk, annál a választásnál a republikánus jelölt, Warren G. Harding győzött. Paralizis A választást követő évben, — 1921-ben, Roose- veltet igen nagy csapás érte; elfogta a gyermek- paralizis, amely a jobb oldalát megbénította. Hét évig tartó rendkívüli erős és szívós akarattal, leginkább csak úszó gyakoi lattal sikerült neki annyira győzelmet aratni a súlyos betegségen, hogy a kezét teljesen, a lábát pedig rövidebb gyaloglásra is tudta használni. Betegségéből már részben kigyógyulva vett részt a Demokrata Párt 1924-es elnökjelölő konvencióján, ahol a barátját, Alfred Smith, New York állam kormányzóját ajánlotta jelöltnek olyan beszédben, amivel országos feltűnést keltett. Ez volt az első alkalom, amikor Roosevelt valóban leigázó, csaknem hipnotikus hatású szónoki képességét országos méretű hallgatóság előtt mutatta be. Habár akkor a “Happy Warrior”, — mint Smithet nevezte, —- nem nyerte el a jelölést, de négy év múltán, 1928-ban, ugyancsak a Roosevelt ajánló beszédére, “A1 Smith” lett a demokraták zászlóvivője. Smith, hogy kortesmozgalmát erősbitse, rávette Rooseveltet, hogy az pályázzon a New York kormányzói állásra. Mint ismeretes, Smith elbukott, Roosevelt ellenben New York állam kormányzója lett, amely tisztségre 1930-ban újból megválasztották. Amig Roosevelt nagy energiával intézte New York állam ügyeit, az országos kormányzatban soha addig nem tapasztalt tespedés állt be. Az egyre súlyosabb depresszió elkeseredett választási küzdelmet váltott ki. A legfontosabb, az egyetlen igazi nagy “ISSUE” az volt, hogy vajon az államhatalom tartozik-e valami felelősséggel azok kai szemben, akik bár nem a saját hibájuk folytán. képtelenek munkát kapni s igy az éhínség szélére jutottak? A nagy vita Hoover és a republikánus párt vezetői ugv tartották, hogy az államhatalomnak nem szabad beleavatkozni az ilyen gazdasági kérdésekbe, azt a munkáltatóknak kell elintézni. Azt az elcsépelt frázist hangoztatták, hogy a “szabad termelésnél'’ a kereslet és a kínálat elintézi az ilyen problémát. Úgy tartották, hogy a termelés csak azért szünetel, mert túl sok áru került a piacra s igy ha a fölös áru elfogy, a szükséglet, vagyis a “kereslet” majd újból megindítja az ideiglenesen leállított iparokat. Ezzel szemben Roosevelt nyíltan hirdette, hogy az államhatalomnak igenis kötelessége a depresz- szió megszüntetése, szóval oly intézkedések fogaFranklin D. Roosevelt natositása, amelyek emelik a nagy tömegek vásárló képességeit s igy az életszínvonal emelésével lehet ellensúlyozni a gépek technikai fejlődését. Roosevelt észrevette, hogv nem a túltermelés, hanem a leszállított fogyasztás a depresszió legfőbb oka. Ezért fordultak feléje a demokraták az 1932-es konvención s jelölték elnöknek. Roosevelt a jelölést megköszönő beszédében kijelentette, hogy megválasztása esetén az amerikai nép a kormány részéről uj elbánásban fog részesülni. Ezt a hamarosan az egész világon ismertté lett “NEW DEAL” (Uj osztás) szóképpel fejezte ki. Három havi nagyon erőteljes korteskodás után Amerika népe valóban rábízta az ország vezetését, mire az 1933 március 4-ikén tartott beiktatási beszédével az Egyesült Államokban megkezdődött a “New Deal” korszak. Bezárt bankok Éppen ideje volt a változásnak! A Hoover-ad- minisztráció utolsó hőnapjaibanr az ország gazdasági élete rohamos züllésnek esett. A bankok egyre-másra buktak, zárták be kapuikat és millió meg millió ember vesztette el még a legkisebb betétjét is. Roosevelt legelső intézkedéseinek egyike az volt, hogy március 6-án az ország öszszes bankjait lezáratta; ez volt a 9 napig tartó “Bank-holiday”, amely idő alatt elintézték, hogy 1 a bankokat s z ö v etségi biztosítás alá vették - úgy, hogy minden betétet biztosítottak 5,000 dollár erejéig. Ezzel az intézkedéssel végetvetettek a további bankbukásoknak. Roosevelt Ígéretéhez képest valóban nagy energiával és akaraterővel fogott hozzá a depresszió megszüntetéséhez, vagy legalább is korlátozásához. Hamarosan rendkívüli ülés-szakra hívta a kongresszust, melytől valóságos diktátori hatalmat nyert. Miután a kongresszus is magáévá tette a “New Deal” alaptételét, hogy az állam felelősséggel tartozik a munkanélküliek és az Ínségbe kerül- tekkel szemben, junius 16-án életbe léptették a “National Industrial Recovery Act” (NIRA) néven említett termelési irányelvet, amit ugyan később a Supreme Court alkotmányellenesnek minősített, de egy ideig mégis jelentékeny ipari megmozdulást okozott. A végtelenül letört, eladósodott farmerek segítésére meghozták az “Agricultural Adjustment Act” (A.A.A.) törvényt, amit ugyan a iSupreme Court szintén megsemmisített, de addig már jelentékeny összegekkel segítették a földművelőket. Ugyancsak gyors intézkedéssel megindult a sörgyártás addig is, amig törvényesen visszavonhatták az italtilalmat elrendelő alkotmány függeléket, amely úgyis rendkívül sok visszaélésre adott okot s a nép nagytöbbsége ellenezte. Politikailag nagyjelentőségű volt a Szovjetunió elismerése, amely gazdaságilag is fontos volt. mert uj kereskedelmi összeköttetést teremtett. A következő évben, 1934-ben pedig keresztülvitte, hogy az Egyesült Államok a Phillipini-szigetek- nek 10 év alatt fokozatosan visszaadja a teljes függetlenséget. Nagy szónok Kétségtelen, hogy Roosevelt nagy sikereit szónoki képességének köszönhette. Amerikai szakértők kora legnagyobb szónokának mondják. Úgy a beiktatásoknál mondott beszédei, mint azok, amelyeket az egyre nagyobb használatba jövő rádió hálózatokon át mondott szép, — az értelemhez és a szívhez egyformán szóló mintabeszédek voltak. Rokonszenves mély hangja és a speciális Roosevelt hangfestése ellenállhatatlan erővel hatott. Erre célzott az ellenzék egyik vezére, Wm. E. Borah, Idaho állam szenátora, midőn ezt a kijelentést tette: “Nem akarom hallgatni a beszédét, mert hangja igézetének nem tudnék ellenállni!” Habár Rooseveltnek is éppenugy, mint minden más elnöknek titkárok és más tanácsadók segítettek a beszédek összeállításánál, de életrajzírói azt állítják, hogy a híressé vált tetszetős szólamok és frázisok tőle származnak. Ilyen volt például az, amit mindjárt az első beiktatási beszédében mondott: “Egyetlen dolog, amitől félnünk kell: — maga a félelem!” Rádió-beszédeit, akárhol mondotta is. el, — (Fo’y tatás a 14-ík oldalon)
