Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-30 / 5. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Jan. 30, 1958 MEZÖQAZBASÁGUHK VÁLSÁGA - ÉHSÉG A BŐSÉGBEN 35 esztendeje annak, hogy mezőgazdasági válságunk megkezdődött. Sok, sok billió dollárt költöttek rá és vagy tiz tervet találtak ki megoldására, de még mindig ott tartanak, ahol elkezdték. Egyre több és több terményfelesleg hever raktárainkban. Egyre több és több pénzt költ kormányunk e fából vaskarikaszerü megoldhatatlannak látszó rejtélyre. 1921 óta próbálkoznak, de bevallják a vezetők is, hogy 1958-ban sem várnak megoldást a problémára, de azért most is, mint minden évben a kongresszus elé kerül megtárgyalásra. Mi okozza tulajdonképpen nagy problémánkat? Az, hogy a háborús éveket kivéve az amerikai farmer több élelmiszert és nyersanyagot termel, mint ami elkel a piacon. Hiába az elköltött billiók, a rengeteg terv, a U. S. News és World Riport cimü befolyásos lapot idézve a következőket mondhatjuk: “Tízbillió dollárokat költöttünk a farm-kérdés megoldására. Tiz tervet, ugyanannyi variációval próbáltunk ki. Konzervatív, modern republikánusok, “New Deal” és “Fair Deal” demokraták próbálkoztak a kérdés megoldásával, de sikertelen maradt”. — Hiába a rengeteg* terv, a különböző egyezmények megkötése, a farmerek képtelenek még olyan megélhetést is biztosítani családjaiknak, mint ami a városi munkásnak van. A mezőgazda- sági termékek pedig egyre halmozódnak a raktárakban. Mi mindent próbált kormányunk a elmúlt öt évben 1. 12 billió dollár értékű mezőgazdasági tef- ményt eladtunk. Igaz, hogy potom áron. Azt is mondhatjuk, hogy odaadtuk, vagy elcseréltük. Ennek dacára ma is 7 billió dollár ára felesleg fekszik raktárainkban. 4.6 billióval több, mint 1953-ban. 2. 7.5 billió dollárt költöttünk, hogy stabilizáljuk a farmerek jövedelmét. Ennek ellenére 1957- ben 359 dollárral kevesebb volt a farmerek évi jövedelme, mint 1952-ben. 3. A “soil bank”, —- (parlagon tartani a föld egy részét) egybillió dollárjába került adófizetőinknek. Két évre a “Soil Bank” létrehozása után éppen annyi volt a megművelt föld termése, mint azelőtt, a jobb termelési módszer következtében. Hiába minden próbálkozás, minden terv dugába dőlt. 1953-ban a koreai háború segített ugyan valamit a helyzeten, miután a hadsereg felhasználta az élelmiszerfelesleget, de utána még rosz- szabb lett. Kormánközegeink óriási összegeket adtak a farm óriásoknak, hogy ne termeljenek. 67 farm kapott 50,000 dollárnál többet fejenként a kormánytól. A legnagyobb összegeket a következő farmok kapták: Garves Farms, Colby, Kansas búzatermelők $278,187.38 Harris Ranches, Sahuarita, Arizona, gyapot 209,701.80 Ray Flanagan, Red Top, Calif, gyapot és rizs 138,122.00 Tierra Prieta Ranch, Elrov, Arizona, gyapot 135,107.45 Sutter Basin Corp. Ltd. Robbins, Cal. búza és rizs 128,442.88 Westlake Farms, Stratford, California, gyapot 125.942.50 Robert Pelletier, Bakersfield, Cal. gyapot 124,378.80. J. H. Williams, Natchitoches, La., gyapot 120.088.50 Crews Farid, Pecos, Texas, gyapot 107,200.00 Vista Del Llano, Firebough, Calif, búzatermelő 103,411.02 Amint a táblázat mutatja csupán a fenti tiz nagy farm több mint egymillió dollárt kapott a kormánvtól azért, hogy ne termeljen annyit, trónt amennyit képes volna. 9 billió dollárt fektetett ebbe a tervbe a kormány, mégsem sikerült, 1956—57-ben éppenannyi volt a termelés eredménye, mint 1948-ban a “'soil-bank” megalapítása előtt. Szegénység a bőségben A billiók elpocsékolása mellett éppen ott állt a termelés mint 1930-ban, mikor az iowai farmerek kukoricával tüzeltek, mert ojcsóbb volt a szénnél, viszont a városok munkásai a szemétdombokon is étel után halásztak, mert családjaikkal együtt milliószámra éheztek. A világ minden részében most is éhesen fekszenek le gyermekek és mi billiókat költünk arra, hogy ne termelj ünk sokat, mert annyi az élelem feleslegünk. Azzal is baj van, ha eladjuk, mert akkor szövetségeseink képtelenek eladni termeléseiket. Olaszországnak adtunk alig 5 centért vajat, — mikor mi 70 cent körül fizettünk érte — de azért az olasz nép jórésze ma is éhezik, mert nem a népnek adtuk, hanem a kereskedőknek, akik abból is jó hasznot húztak. Az igazság az, hogy az áldás átokká vált kezünkben, bár tudjuk, hogy élelmi feleleslegünk nagy segítségünkre volt a második világháború megnyerésében. Nyakatekert kapitalista filozófiánk oda vezet, hogy saját népünk is éhezik a rengeteg felesleg, a bőség közepette. E pillanatban több mint négymillió munkanélküli van és családjaiknak alig tellik a legszükségesebbre, még ha kapják is fél évig a munkanélküli biztosítást. A zöld főzelék, a gyümölcs, sőt még a kenyér ára is egyre emelkedik, hiába a rengeteg búza stb. A munkanélküliek képtelenek cipőt, ruhát és más házi felszerelést vásárolni, még a keveset kereső amerikai munkás sem tudja összes szükségleteit beszerezni. Itt következik be az a hires ellentmondás, mely a kapitalizmus rákfenéje, amit közgazdasági nyelven úgy hívnak, hogy anarchia a termelés terén. Ez társadalmunk alapvető hibája és ez az oka annak, hogy képtelenek vagyunk megoldani termelési problémáinkat. A NYERSANYAGPIAC A nyersanyagárak nemzetközi alakulása azzal fenyeget, hogy az általános gazdasági helyzettől függetlenül — közvetlen gazdasági válságtényezővé alakul — írja kissé eltúlozva a helyzetet a Neue Zürcher Zeitung. A túlzás abban van, hogy “közvetlen válságtényező” lesz. Az viszont nem túlzás, hogy súlyos hatással van és lész a tőkés államok gazdaságára. Hogyan alakultak az árak a tőkés nyersanyag- piacon 1945-től mostanáig- A második világháború után kifogytak a nyersaílyagtartalékok, igén sok békés fogyasztási cikkben a piacon kereslet mutatkozott és az európai államoknak nagy helyreállítási munkálatokat s beruházásokat kellett végrehajtaniok. Ezért 1945-ben növekvő kereslet jelentkezett’ a nyersanyagpiacokon. A kereslet felhajtotta az árakat. Öt év alatt az élelmiszerek világpiaci ára 30—50 százalékkal emelkedett. A színes fémek árai még többel emelkedtek. Például: az ón ára ötszörösen, a réz ára több mint négyszeresen, a gumi ára 4—5-szere- sen haladta meg 1950-ig a második világháború végén kialakult árakat. A nyersolaj ára két és félszeresre emelkedett. De 1950—51-ben a kereslet csökkent, a áresés elkezdődött, és azóta is tart. Csak egyes háborús események tudtak valami csekély áremelkedést eredményezni, mint a koreai háború, a szuezi válság. Mind a két esetben az árak ideiglenesen emelkedtek, s utána ismét csökkentek. Érdemes megfigyelni áraiból összeállított úgynevezett Reuter-index alakulását. Az index az 1931 szeptember 18-i árakat veszi 100-nak. Ennek megfelelően az index a következőképpen alakult: Korea után 1953-ban ................................. 475,9 Szuez előtt 1956-ban ................................ 468.1 A szuezi , válság alatt ...................................512,9 lj)57 elején ................................................... 503,5 1957 első negyedév végén .......................... 478 1957 második negyedév végén ................. 464,2 1957 harmadik negyedév végén ................ 436,7 A számok világosan mutatják, hogy még a válságos, háborús idők sem tudtak tartós áremelkedést vagy akárcsak stabilitást hozni. Ez is azt igazolja, hogy nem átmeneti áreséssel, vagy esetleg spekulációs tevékenységggel van dolgunk, hanem az áresés tartós irányzatával kell számolnunk. Ha az áresés okait vizsgáljuk, külön kell választanunk a fémeket és az élelmiszereket. Mindkét árucsoportban az árak esésének általános oka ugyan egyforma: a kereslet csökkenése; de más a kereslet csökkenése mögött álló, az azt kiváltó ok. A fémek áresése szorosan összefügg a tőkés országok ipari termelésének alakulásával. A legnagyobb nyersanyagfogyasztó államok ipari termelése 1956-ban alig emelkedett valamit (áz ENSZ statisztikák szerint 1955-öz képest csak 4 százalékkal) és 1957-ben lényegében egy helyben topog. Ugyanakkor a bányászat termelésének indexe több mint 10 százalékkal nőtt, s idén az első félévben 6—7 százalékkal volt magasabb. Tehat a bányászati termékek kínálata feltehetően nőtt. Ehhez képest is az ipari nyersanyagok kereslete csökkent. Növelte a nyersanyagok kínálatát az is, hogy idén dobta piacra Anglia és az Egyesült Államok a stratégiai 'nyersanyag-készletének jelentős részét. Az élelmiszerek világpiaci árának az esése viszont azzal függ össze, hogy néhány vezető mező- gazdasági cikket importáló országban hatalmas tartalékok halmozódtak fel. Ezek a készletek nyomasztóan hatnak a piacokra és minden mesterséges ár-stabilizáló tényező ellenére az árak esését eredményezték. Az árak általános eséséből hiba lenne elsősorban azt a következtetést levonni, hogy az használ a tőkéseknek, hiszen olcsóbban juthatnak a szükséges nyersanyagokhoz és csökkenthetik a termékek előállítási költségét. Van ilyen hatása is, de nem ez a legfontosabb. Sokkal lényegesebb, hogy a nyersanyagárak csökkenése súlyos helyzetbe hozza a monokultúrás államokat és azután a nagy tőkés országokat is. A monokultúrás, lényegében a gazdaságilag fejletlen, nyersanyag- termelő országok a kisebb kereslet miatt kevesebbet tudnak exportálni, lényegesen kevesebb devizához, követeléshez) jutnak, s ezért kevesebbet tdnak a kész iparcikkekből is vásárolni. Ezért csökken a világpiacon a készáruk utáni kereslet és ez visszahat a vezető tőkés országok exportjára, végső soron az iparára is. Az ipari termelés ■ tovább csökken, még kevesebb nyersanyagra lesz szükségük, s ez tovább rontja a helyzetet. Ha a vezető tőkés országokban a " belső fogyasztás is tovább fog csökkenni — s erre igen sok jel van — akkor bizony súlyos értékesítési probléma elé kerülhetnek. Ekkor, és csak ekkor hathat a nyersanyag-áralakulás a válság irányában, fejlődhet válságtényezővé. Ezért ne higyje az olvasó, hogy az olcsóbb nyersanyag világpiac árainak csökkenése bárhol is azt jelentené, hogy a fogyasztók olcsóbb árakban élvezhették volna azt. ÜZEN A SZERKESZTŐ Dr. B. F., Haifa, Izráel. — Hosszú leveléből idézzük a következő részleteket: “Több mint negyven éven át éltem Budapesten, ahol hittanár (rabbinus) voltam. Szerkesztésemben megjelent ott a biblia (ótestamentum) modern magyar fordítása, amely nemcsak zsidó körökben talált nagy tetszésre, hanem protestáns környezetben is, mert a fordítás olyan, mintha Mózes és társai magyarul beszéltek volna”. Még tovább aztán ezt írja: “A fordítás 'ad usum Delphini’ módjára készült, vagyis kihagytuk belőle a szekszuális jellegű részeket, a gene- lógiákat, stb.” Miután “tekintettel a jelenlegi magyarországi viszonyokra, semmi kilátás sincs arra, hogy ott a könyvet újból ki lehetne adni”, arra kér bennünket, segítsük ahhoz, hogy itt adja ki ezt a munkát, “amire most nagyobb szükség van, mint valaha”. Először is mi nem hisszük el azt a megállapítást, hogy egy ilyen munka kiadására “ma nagyobb szükség van, mint valaha”. De azonkívül mi, — enyhén szólva, — hamisításnak tartjuk azt, hogy a Thora fordításában kihagyta a szekszuális és más olyan részeket, amelyek leginkább bizonyítják, hogy a Biblia, mint minden más vallási legenda, csak emberek müve és nem természetfeletti erők megnyilvánulása. Az ön által kihagyott részek a legfontosabb bizonyítékok erre. Sajnáljuk, de a kérelmének nem tehetünk eleget. 'k R. K., Kanada. — A “Gallup Poll” néven említett “Közvéleményt Kutató Intézmény” ((American Institute of Public Opinion) jóslatait nem kell tulkomolyan venni. Alapjában véve ez a tőkés sajtó s a mögötte álló reakciós korporációk propaganda intézménye, amit az amerikai születésű (1901, Iowa) George Horace Gallup, statisztikus, majd hirdetési ügynökség vezetője alapított 1935-ben, amikor észrevette, hogy a közvélemény informálásának álcája alatt a közönséget nemcsak félre lehet vezetni, hanem csak a kisebbségnek javát szolgáló dolgokat, mint közjót lehet bemutatni. Gallupot azon újságok fizetik, amelyeknek érdekeit szolgálja. f ' '___ _____ r
