Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-30 / 5. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Jan. 30, 1958 4 Munkásmozgalom SHEFFERMAN ÉS A TEAMSTEREK CHICAGO. — A televízió felvevő készülékek fényében sok aljas dolog derült ki Nathan W. Shefferman és munkásáruló ügynökségéről. A McClellan-bizottság előtt előadta “ügyfelei” tör­ténetét. Ezek közül is kiemelkedik a közismert Englander Company, mely matracokat gyártó, hatalmas vállalat. A történet egy része már hónapokkal ezelőtt nyilvánosságra került, az a része ami Sheffer- man és a szállítási szakszervezetek (Teamsters Union) vezetősége között történt.' A történet többi részét az Englander gyár munkásai mond­ják el.- Hat évvel ezelőtt a butorkészitő munkások szakszervezete megpróbálta az Englander gyár munkásait megszervezni. Shefferman közremű­ködésével egy szakszervezet-ellenes bizottságot szerveztek az üzemben. Ez a bizottság olyan ügyesen dolgozott, hogy a butorkészitő munká­sok szakszervezetét leszavazták. A gyár 175 munkása továbbra is teljesen ki volt szolgál­tatva, hála Shefferman és ügynökei agyafúrt­ságának. Samuel Alexander, a chicagói Englander gyár egyik munkása szintén tagja volt ennek az unio- ellenes bizottságnak. Most közjegyzővel hitele­sített nyilatkozatot adott a butorkészitők szak- szervezetének, amelyben részletesen leírja az 1952-es Shefferman kampányt. Beszámol arról, hogy hamis Ígéretekkel leszerelték a munkáso­kat, hogyan vesztegették meg őket italokkal, in­gyenes lunchokkal és fenyegetéssel azokat, akik nem dőltek be a megvesztegetéseknek Két munkástársa, Bob Castle és A1 Kolosky szintén tagja volt e bizottságnak. Harcoltak a szakszervezet ellen. Néhány évvel később aktiv ügynökei lettek a szállítási munkások szakszer­vezetének. Mi történt e unióellenes egyénekkel, hogy a “Teamster” unió érdekében dolgoztak? Sheffermanék segítségével rövid pár hét le­forgása alatt a szállító munkások szakszerve­zete számos Englander 'üzemet szervezett meg 1955-ben. Shefferman 76,401 dollárt kapott az Englander üzemtől szép teljesítményéért. De az Englander gyárak munkásai édes keve­set kaptak ebből kifolyólag. Michigan City, Indi- anai gyárukban például az órabér $1.07 és 1 dol­lár 17 és fél cent között váltakozik. Három év óta nem emelték a béreket. Sokan 37 dollár 50 cent heti keresettel mennek haza a gyárból. Chicagóban Englander munkásai próbálkoz­nak helyzetük javításával. A National Labor Re­lations Board elé vitték ügyüket, hamarosan vá­lasztani fognak a Teamster, vagy a butorkészitők szakszervezete között. A chicagói Englander gyár munkásai csupán a szenátusi kihallgatások al­kalmával jöttek rá a Shefferman-Englander- Teamster manőverezésre és főképpen arra, hogy miképpen csapták őket be 1955-ben. Otthagyták a “Teamster Uniót” Tíz nap alatt 139 munkás hagyta ott a Teams­ter Uniót és csatlakozott a butorkészitők szak- szervezetéhez. A gyár régi módszereit követte és azonnal elbocsátotta az egész éjjel dolgozó cso­portot, hogy igy' szabaduljon meg az uj unió támogatóitól. A chicagói üzemben dolgozók csak éppen vala­mivel több fizetést kaptak, mint a Michigan Ci- ty-ben dolgozók Az átlagos fizetés Chicagóban 1 dollár 40 cent volt óránként. Ebben már két fizetés javítás is bennfoglaltatik. 1955-ben 5 cen­tes órabérjavitást kaptak, mikor 3 éves szerző­dést kötöttek a szállítási munkások szakszerveze­tével. Hét és fél centes órabérjavitást kaptak no­vemberben, mikor a butorkészitők szakszerveze­te szavazásra hívta az üzem munkásait. A butorkészitők szakszervezete ígéretet tett mindkét üzem munkásságának, hogy harcolni fognak azért, hogy az ország többi, hasonló üze­meiben fennálló bért érjék el az Enlander-mun- kások számára is. Englander 40—60 cent órabér­rel fizet kevesebbet, mint az ország többi üzemei. Demokratikus jogokat igér a butorkészitők uniója. Üzembizottságot választanak és saját képviselőiket állíthatják be a munkások az üzem minden osztályában. “Jelenleg egyetlen “shop-steward” van az egész gyárban, ezt is a Teamsterek jelölték ki és nem a tagság választotta. Egyetlen munkásnak sincs elsőbbségi (seniority) joga jelenleg az üzemek­ben, a gváv úgy és akkor küldi el bármelyiket, amikor neki tetszik”. Ez volt az a nagyszerű helyzet, amit Sheffer- mannak köszönhettek. PÓTLÉKOT KÉR AZ AUTO UNIÓ DETROIT. — Az automobilmunkások szak- szervezete egy újabb követelést nyújt be szerző­dései megtárgyalása alkalmából, legalább-is úgy határoztak rendkívüli konvenciójukon, mely nem­régen folyt le. Mig az autóipar vezetőit a hideg rázza a pro­fitrészesedés gondolatára is, amit Reuther köve­tel, a szakszervezet újabb követelése a munka- nélküli biztosítás kiegészítésének felemelése, úgy, hogy a munkanélküli autómunkás fizetésének 80 százalékát vihes.se haza hetenként, az eddigi 60— 65 százalék helvett. Arról is szó van, hogy a pót­lékot ne csupán 26 hétre folyósítsák, hanem 52 hétre. Ugyanakkor nyugdíjemelést is kérnek a mun­kások részére. Eddig minden munkában eltöltött óv után havi 2 dollár 25 cent nyugdíj járt, most ezt 2 dollár 75 centre szeretnék felemelni. Leonard Woodstock az UAW alelnöke azt ál­lítja, hogy az utolsó három év alatt felgyülem­lett munkanélküli biztosítás összege lehetővé te­szi, hogy az unió követelését könnyűszerrel telje­sítsék. AZ AFL ADÓLEVÁGÁST KÉR WASHINGTON. — Az AFL-CIO leszállítaná az adót legalább annyival, hogy 100 dollárral több adómentességet kapjon minden egyes sze­mély. Ugyanakkor arra kéri a kongresszust, hogy zárják el az adótörvényben azt a rengeteg rést amit a nagyvállalatok felhasználnak arra, hogy kibújjanak a teljes adó kötelezettségük megfizetése alól. Stanley Ruttenberg, az AFL- CIO kutatási igazgatója hozta fel ezeket az aján­latokat a képviselőház bizottsága előtt. Rutten­berg szerint ez az ajánlat nagy segítségére volna kormányunknak a hanyatló gazdasági helyzet megjavításában. “Katonai, gazdasági és társadalmi progra­munk emelkedő költségeit, kis- és középkerese- tüek adó levágását könnyen eszközölhetnénk, ha eltüntetnék azt a sok kibúvót, ami adórendsze­rünket, keresztül-kasul szegi. Az utóbbi időben adórendszerünk egyre igazságtalanabb. Vásár­lási, fogyasztási, jövedelmi, állami, városi adók­kal egyre jobban sújtjuk azokat, akik képtele­nek azt megfizetni,” mondta Ruttenberg. A katonai költségek mellett vezetőink egyre jobban megfeledkeznek társadalmi és népjóléti kötelezettségeikről. Semmit, vagy csak keveset adnak iskolák építésére, több tanító beállítására, kórházak építésére, nincs segítség a szellemi be­tegek részére, egészségügyi programra, utak és közlekedés kiterjesztésére, az öreg és szükségben levők istápolására, rendes lakásokra a kis és középjövedelmüek részére, a nyomortanyák el­törlésére. Herbert Zelenko, new yorki demokrata képvi­selő törvényjavaslatot nyújtott be, mely 7 billió dollárt hozna a kormánynak be nem vallott adók­ban. Zelenko szerint legalább 26 billió dollár be nem jelentett jövedelmet húznak az Egyesült Ál­lamokban, mely 7 billió dollár adót eredményez­ne, ha utána járnának. Kanada válasza Bulganin-nak John Diefenbaker, Kanada miniszterelnöke Bulganin csúcs-konferenciára való felhívására le­vélben válaszolt és felajánlotta, hogy szívesen látná a konferencia megtartását Kanada terüle­tén. “A konferencia sikerének biztosítására szük­ségesnek tartom annak előzetes diplomáciai utón való előkészítését,” fűzte hozzá Diefenbaker. Floridában is vannak éhezők... A Miami Herald napilap január 15-i számában beszámol arról, hogy a bürokrácia miatt nem kaptak segélyt az éhező farmmunkások és csa­ládjaik. Dade megye (Miami és környéke) tisztviselői nem találták realisztikusnak a kormány élelmi­szerfelesleg ajánlatát sem a válságos helyzet­ben. Immokaleeban egy polgári védelmi csoportot, amely Miamiból jött és élelmet osztott ki a ván­dor földművelő munkások között, megállítot­ták, mert nőtlen egyéneknek is adtak élelmiszert. Igen sokan két-háromszor is jelentkeztek enni­valóért. (Bizony csúnya dolog, amikor valaki oly éhes; hogy egy ebédért háromszor is jelentkezik. Nem adhatnak valami nagy adagot a kiosztók. — szerk.) Broward Countyban, Fort Lauderdale hatósá­gai úgy találták, hogy hat—nyolc napig is eltart amig az élelmiszerfelesleg megérkezik a kormány raktáraiból, dacára, hogy a raktárak Floridában vannak. 3000—5000 a vándorló munkások száma, akiknek azonnali élelemre lenne szüksége. 4,500 férfi, nő és gyermek éhezik Dade Coun- tyban, ahol 3000 munkást elbocsátottak ültető és arató munkájukból. Mindegyik esetben az egy hónapon keresztül tartó viharokat és hideg időjárást okozzák a ba­jok miatt. Remélik, hogy februárban újra alkal­mazzák a munkásokat a krumpliszedésnél. A kormány egyszerre háromféle kérdőív kiállí­tását is követeli; és egy hónapra szóló élelmiszert szeretnének kiosztani az éhező lakosság között. Dade County népjóléti hatósága helyteleníti, mert Immokaleeben azt tapasztalta, hogy egy hónapra való élelmiszer egy hét alatt elfogyott és “szükségkonyhákat” kellett felállítani. Febru­ár 10 előtt nem kapnak újabb élelmiszeradagokat. (Ugvlátszik igen kevés voR az, amit egy egész hónapra adtak ki. — Szerk.) “Azonkivili a sátrakban, autókban, vagy put­rikban, ahol ezek a családok laknak összezsúfol­va, lisztnek, kukorica-lisztnek, rizsnek, tejpor­nak nem :gen tudnak helyet adni’-’, mondta Mr. Walker, népjóléti igazgató. “Meg aztán nincs is hol főzhessenek, vagy süthessenek”. Miamiban egyelőre privát egyének segítségét kérik arra, hogy a szerentsétlen vándormunkások számára élelmiszert adjanak. Baj van az egészségügyi helyzettel is Három ilyen vándor munkástábor ellen tettek feljelentest, mert felszerelésük nem felel meg a legelemibb egészségügyi követelményeknek sem. A Shaw nevezetű táborban 65 nő, férfi s gyerek van összezsúfolva 24-nek alig megfelelő helyen és csak két szabadban álló árnyékszék áll mind­össze rendelkezésükre. 19 embert zsúfoltak egy kunyhóba, mely négy személynek felel meg. A Johnson-farmqn két sze­mélynek megfelelő helyre 9-et zsúfoltak össze. Ezek nagyobb részben mexikói, portorikói és né­ger munkások és családjaik. RÖVIDEN 1 _________________________________f Az Eisenhower-kormány elrendelte a kamatláb felemelését, ami által a kormány adósságának a kamatai 2.8 billió dollárral emelkedett 1955 és 1957 között. Ebből az összegből felépíthettek volna 40,000 iskola-szobát, 3,000 mile országutat, kifizethették volna az összes emberi lakásra alkalmatlan vá­rosnegyedek helyébe tiszta, uj otthonok építését, amint azt a U. S. városainak polgármesterei kö­vetelték konferenciájukon. Ezáltal a republikánus nagypénzüekből álló adminisztráció kitűnő szolgálatot tett a banká­itoknak, a gyermekek, autóhajtók és a piszkos, félig összedőlt, betegséget okozó lakások lakóinak a rovására. Vajon hányán fognak erre gondolni a követ­kező választásokon? + ..KÉT DOLLÁRÉRT AZ ATLANTIC ÓCEÁN­TÓL A PACIFIC ÓCEÁNIG. — Ez hihetetlennek hangzik, pedig igaz. A Panama Csatorna zóná­ban, ahol a vasúti távolság a két tenger között 48 mile, a U. S. Panama Railroad kevesebb, mint 1% óra alatt teszi meg az utat.

Next

/
Thumbnails
Contents