Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-23 / 4. szám
Thursday, Jan. 23, 1958 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 13 Kodály Zoltán 75 éves A legutóbbi évtizedekben, ha valaki Magyar- országon kellő komolysággal beszélt a zene kérdéseiről, nem tehette Bartók Béla és Kodály Zoltánt idézése nélkül. A két nagy fegyvertárs közül már csak Kodály Zoltán él közöttünk. Nevét a jelenkor művelődéstörténete úgy fűzi egybe Bartókéval •— bár egymástól különböző zeneszerző egyéniségek —, ahogyan az irodalomban Ady és Móricz Zsig- mond, Arany és Petőfi áll egymás mellett, elválaszthatatlan testvériségben. Kodály Zoltán 1882 december 16-án született: most ünnepelte hetvenötödik születésnapját. Budapesten és a vidéken hangversenyek egész sora köszönti az ősz mestert. Ez az ünneplés nemcsak a világhírű zeneszerzőt övezi, köszönti a zenetudomány világszerte megbecsült egyik legnagyobb tekintélyét, az Arany János-i értelemben vett igy beszél erről: “Mély gyökerű művészet csak akkor keletkezik, ha milliók éreznek egyformán, s ezt egyeseknek sikerül kifejezni.” Megteremti tehát az énekkari kultúra olyan reneszánszát, amilyenről a régebbi nemzedék nem is álmodott. S kórus-remekeinek egész sorával fejezi ki “milliók érzéseit”. E nagyszabású és korunkban szinte páratlanul gazdag énekkari irodalomban is különös jelentőségük van a gyermekek számára alkotott kis remekeknek. A szabadságot szerető, őszintén demokrata Kodály Zoltán a felszabadulásig egész életművével szüntelen küzdelmet vívott a reakcióval az uj zenei anyanyelvért, az uj magyar zene győzelméért, a nép kulturális felemelkedéséért. Amiért Kodály Zoltán fél évszázadon át küzdött, az a felszabadulás után, a népi demokráciában megvalósult vagy — ha sok is még a tennivaló — megvalósulóban van. A népdal mind szélesebb tömegek zenei tápláléka lett, a zenei művelődés eddig soha nem tapasztalt tömegmozgalommá vált, müveinek szépségét milliós tömegek zárták már szivükbe. Kodály Zoltán a Tudományos Akadémián, a zenefőiskolán, a Zenei Tanácsban fáradhatatlanul dolgozik; s mint az Országos Béketanács tagja, tevékenyen részt vesz a békéért való küzdelemben is. Népünk állama háromszor tüntette ki Kossuth-dijjal, legutóbb a forradalmi munkás-' paraszt kormány idén márciusban. Mintegy ki-‘ fejezéséül annak, hogy bár voltak, lehettek és* lehetnek kérdések, amelyekben Kodály Zoltánnal vitázni kellett, s hogy bár müvét és tanításait | egyesek az ellen az ügy ellen akarták felhasznál-. ni, amelyet egész életműve szolgál — mély tisztelettel és megbecsüléssel adózunk alkotómunkás-i ságának. Szocializmust épitő népünk szeretettel és büszkeséggel köszönti a hetvenöt éves Kodály Zoltánt. Lózsy János ★ Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen diszdoktorrá avatják Kodály Zoltánt Kodály Zoltán 75. születésnapja alkalmával az. Eötvös Loránd Tudományegyetem tanácsa kedden délután, az egyetem aulájában ünnepi közgyűlést rendezett. A közgyűlést dr. Ortutay nyitja meg, majd Turóczr-Trostler József, a bölcsészettudományi kar dékánja mond ünnepi beszédet. Ezután kerül sor a közgyűlés legkiemelkedőbb eseményére: Kodály Zoltán diszdoktorrá avatására. Az ünnepélyes aktust és a rektor zárszavát követő műsorban a zeneszerző legszebb dallamai csendülnek fel. Közreműködik: Török Erzsi Kossuth-dijas énekmüvésznő, Arató Pál Zongoraművész, az Egyetemi Énekkar a Magyar Állami Férfikar és az Állami Hangversenyzenekar Lukin László, Vass Lajos, illetve Max'gittay Sándor vezényletével. jj LÁTOGATÁS A HEGYESHALMI ’’VÁMHÁLÓNÁL“ “doctus poétát” is, a nemzet nagy zenei nevelőjét, aki egész életének munkásságát szánta rá a zenéjében is műveltebb Magyarországra. 1900-ban, tizennyolc éves korában Nagyszombatról kerül Budapestre. Még nem tud dönteni tanár lesz-e vagy muzsikus. Kezdi tisztán látni -• zenekultúránk klegenségét, elmaradottságát, parlagiasságát, s mélyrehatóan kutatja az okokat is, a •tennivalókat is. 1905-ben köt életre szóló eszme-baráti szövetséget Bartók Bélával, s a két fiatal zeneművész hatalmas feladatra vállalkozik: nemzetivé tenni a magyar zeneéletet, megteremteni, s egyúttal bekapcsolni a világ zenéjének áramába a minden izében nemzeti zeneművészetet. “Magyar zeneszerző... nem tehette azt, amit régi kultúrájú országoké tehetett, hogy egyszerűen leül szobájában és írja egyik müvét a másik után. Mert mit és kinek irt volna? 1867 után a magyar müzenei kísérletek elfordultak a néptől, nem folytatták a reformkor nagyszerű lendületét, amely különben még nem jutott el kialakult magyar zenestilusig. A zeneélet főképp idegen müvekből táplálkozott. A századfordulón élt itt egy igen vékony, zeneileg müveit réteg, de a magyarságtól teljesen (nagyrészt nyelvben is) idegenül. Másfelől itt voltak a magyarság tömegei, minden zenei műveltség nélkül, egyedüli táplálékuk a cigányzene. Világos volt, hogy ilyen elemekből egy, a magasabb zenét óhajtó és tápló közösséget csak úgy lehet teremteni, hogy müveit réteget zeneileg magyarrá, a magyar jmegeket zeneileg műveltté kell változtatni... Mi adott erőt erre a szinte lehetetlennek látszó vállalkozásra? A néphagyomány”... — Írja Kodály Zoltán erről a korszakról. S még ugyanabban az esztendőben elindul népdalt gyűjteni a Mátyusföldre, hogy azután 1906-tól már Bartók Bélával együtt járja a nagy felfedezések útját. “1900 körül a magyar zeneszerzőnek előbb népdalt kellett gyűjtenie. Csakúgy, mint Íróinknak, egy századdal előbb, sőt Petőfiig, Aranyig.” Az addig ismeretlen népzenekincs feltárásában a magyar zenekultúra felszabadításáért Vívott küzdelmében az adott társadalmi körülmények között óhatatlanul szembekerül az uralkodó osztályokkal. Munkája, különösen a kezdetben, igen nehéz küzdelem; nem a maga elismertetéséért, hanem a népzenei hagyományok megbecsüléséért. Évtizedeken át érik a támadások, a reakciós zenei költemény valósággal sajtóhadjáratot indít a népdalgyűjtés, s a népi zene hangvételében születő uj zene ellen. Munkásságában hatalmas szerep jutott annak i felismerésnek, hogy a művészetnek — ha gényt tart a valódi művészet rangjára — szo- osan össze kell forrnia a tömegekkel, ő maga — Magyarországi riport — — Nézze, kedves Kovácsné, én elhiszem magának, hogy a budapesti posta- és vámhivatalokban nem történik semmi suskus a csomagokkal, de hogy a határon kiszedik belőle az értékesebb küldeményeket, az biztos. A múltkor irt Sándor bácsi Montreálból, hogy küld a gyerekeknek egy pár selyemkendőt és amikor kibontottam a csomagot, hiába kerestem a kabátbélésben a kendőket, sehol semmi... Ráadásul egyetlen konzer- vet sem találtam. Egyszóval hallatlan! A riporter feljegyezte az ellesett beszélgetést és megkérdezte a vámőrség országos parancsnokságát: valóban előfordulhat-e ilyen? — Néha tucatjával kapjuk a reklamáló leveleket — mondták a vámparancsnokságon. — Hangjuk nem valami dicsérő és a hiányokért kizárólag a vámőrséget okolják. Ajánljuk önöknek, keressék fel az egyik hatái'állomást és nézzék meg, hogyan történik a csomagok kezelése, elvámolása. Pontos vám jegyzék készül Hegyeshalom a legforgalmasabb nyugati határállomásunk. A vámépület egyik oldalát az osztrák, másikat a magyar vámőrség foglalja el. A csomagokat gondos mérlegelés után veszi át a vasút az osztrákoktól, majd raktározzák- Az ünnepek előtti napokban valóságos csomagáradat zudult ide a világ minden részéből. Naponta négyötszáz, látogatásunkkor hétszáz csomag vái't feldolgozásra. A vámhivatal parancsnoka 24 órája dolgozik pihenés nélkül munkatársaival. A csomagokat a MÁV képviselője jelenlétében bontják fel és minden darabot külön feljegyeznek a vámjegyzékre, amely később tovább utazik a csomaggal. Az egyik ládából öt kilónyi, túlérett narancs került elő. Megmérik, megszámolják, azután óvatosan visszarakják a papiros közé. Amott egy női télikabátot húznak ki a csomagból: nem szerepelt a küldeménylistán. Ugylátszik, feladója elfeledkezett róla. De nem történt semmi baj, szépen visszakerült a csomagba, a vám jegyzékre pedig felírják. A terem végében prémes férfibunda bélését tapogatja az egyik vámőrtiszt. Kis bontás: negyven selyemkendő hullik az asztalra... A címzettet értesíti, hogy a csempészárut lefoglalták. Egy fenyőláda fenekéről konzerveket emelnek ki. A címzettet szintén értesítik, hogy vissza kell küldenie a feladónak, mert konzervet tilos külföldről feladni. Előfordult ugyanis, hogy aranyórát vagy éppen robbanóanyagot rejtett egyik-másik konzervdoboz. Szemelvény a csempészáru-raktárkönyvből Belepillantunk a csempészáru-raktárkönyvbe. íme, néhány “szemelvény”: 500 selyemkendő a gépkocsivezetőnél, 24 karóra az osztrák mozdony- vezetőnél. Női halásznadrágban 154 pár nylon harisnya, 350,000 bélyeg egy “gyűjtőnél” és végül : két és fél mázsa ezüst, tiz kiló arany, hatvan, csiszolt brilliáns — duplafenekü gépkocsiban elrejtve. A vámőrség és a határőrség együttesen ebben az esztendőben Hegyeshalmon körülbelül hatmillió forint értékű csempészárut kobozott el, amelyek java része Nyugatra szökött ellenforradalmárok ittrekedt vagyona volt. Ellátogattunk a sorompókhoz, ahol a közúti forgalmat ellenőrzik. Éppen egyik kitűnő művésznőnk várta bécsi ismerőseit. A gépkocsi megérkezett és mig az utasok a reprezentatív, kényelmes vámházban kissé megpihentek, a vám- vizsgálat lezajlott: máris roboghatott a gépkocsi Budapest felé. Motozás mint fogyókúra Érdeklődünk, történik-e személyi motozás? Válaszul érdekes látványnak lehettünk tanúi. Méltatlankodó, jól megtermett asszonyságot kisér udvariasan a vámőrnő az egyik szobába. Néhány perc múlva kissé megfogyatkozva tér vissza a néni és ki győzné összeszámlálni a sok nylon harisnyát, selyemkendőt és egyebet, ami formás gömbölydedségét domborította? A vámőrök azért győzik... Csak komoly gyanú esetén kerülhet, sor személyi motozásra és eddig még egyszex- sem fordult elő, hogy a gyanú alaptalannak bizonyult volna. A vámőrök csak ránéznek “emberükre” és már tudják, mi a teendő. Az elvámolás után a csomagok a vasutasok által leplombált vagonokba kerülnek és: úgy jutnak a rendeltetési állomásra. Mégis előfordult, hogy a vám jegyzékben szereplő küldemény nem volt benne a csomagban. Az ilyen esetekért kizárólag a szállítóvállalatok a felelősek, mei*t többször megtörtént, hogy az elvámolás után vagonfosztogatók felbontották a csomagokat és címzettjeik hiába várták a jelzett küldeményt. Az ily módon eltűnt csomagok megkeresésére, valamint a tettesek leleplezésére a posta és a MÁV minden intézkedést megtesz. A személyes tapasztalat, a látottak alapján*, nyugodtan kijelenthetjük, hogy a magyar vámőrök lelkiismeretesen, pontosan látják el feladataikat. Ha valaki mégis kételkednék benne, mód- * jában áll elolvasni azokat a köszönőleveleket is,.; amelyek Hegyeshalomra és a budapesti parancsnokságra érkeznek úgyszólván a világ minden részéből: megköszönik a vámőrök gondos és becsületes munkáját. Jankovszky János RÖVIDTÁVLATU (negyedmérföld) futásban a leggyorsabb állat a tigrisfajhoz tartozó chita, amely ily rövid távolság alatt az óránkénti 70 mérföldes sebességet is eléri. A gazella 60 mér- földes sebességgel nagyobb távolságig bírja a futást.
