Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-16 / 3. szám
14 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Híipr nf 'Tol ,-M-a'T Thursday, Jan. 16, 1958 ŐSAPÁINK MOST MÁR BŐSÉGESEN VÁLOGATHATUNK ŐSEINK KÖZÖTT lila: GERÉB JÓZSEF Úgy száz évvel ezelőtt Európában, — de különösen Angliában, — a műveltebb középosztály összejövetelein gyakran kérdezték egymástól; — Hallottad, hogy a tudósok már megint mit beszélnek ? — Nem hallottam. Ugyan mit eszeltek ki már megint ? A hirthozó erre közelebb hajolva, lenyomott, szinte súgó hangon adta meg a választ, nehogy mindenki meghallja l — Azt hirdetik, hogy az embert nem az isten teremtette, hanem hogy a majomtól származik! Képzelhető, mily nagy megütközést váltott ki ez az 'inforrpái# az olyan emberből, aki azt először hallotta, különösen ha vallásos ember volt az illető, aki magát a teremtés koronájának, isten képmásának tartotta. Micsoda fejbevágásként hatott az ilyen emberre az. evolúció első hallása ? ! Miután Charles R. Darwin (1809—1882) csak 1859-ben adta ki az ember származásáról szóló hires könyvét, legtöbben a fejlődés elméletének ismeretét ettől az időtől számítják. Ez azonban téves. Darwin már 1840-ben rájött az evolúció gondolatára, 1842-ben azt 30 oldalnyi értekezésben foglalta össze, ami két év múltán, vagyis 1844-ben már 189 oldalra növekedett. Darwin azonban ezeket az értekezéseket nem merte kiadni. Nagyon vallásos nevelésben részesült és félt a következményektől. Sok időbe tellett, amig be merte vallani önmagának, hogy a biblia, meg minden más vallásos legenda csak az emberi agy szüleményei, tehát a meseirodalomba tartoznak. Azonban amíg az első értekezést eldugta, addig a kibővített 1844-ben már megmutatta Herbert Spencer (1820—1903) nagyhírű filozófusnak, Joseph D. Hooker (1817—1911) botanikusnak, professzor Thomas Henry Huxley (1825— 1895) biológusnak és más barátainak is, akik Írásaikban, beszédeikben már emlitették az elméletet s csupán csak a bizonyító adatokra vártak. A nagy vita Az egyházak természetesen mindenfelé erősen támadták az elméletet, azért beszéltek róla csak suttogva a “műveltebb” körökben. De hogyisne, hiszen ez az elmélet alapjában támadta nemcsak a zsidó-keresztény, hanem minden más vallás teológiáját. Azért a könyv megjelenése után az angol protestáns vezetők megbízásából Sámuel Wilberforce püspök nagy vitára hívta Darwint, aki akkor, beteg volt, miért is helyette professzor Huxley vállalta az elmélet védelmét. Ez a Wilberforce püspök korának egyik legnépszerűbb szónoka volt, aki éles, maró gúnnyal bánt, el ellenfeleivel. Ezért nagyon behirdették a vitát, amit 1860-ban tartottak Oxford városban s amelynek meghallgatására Anglia tudósainak és egyházi-vezetőinek a szme-java jött össze. A cél nvilyáiwaióan a. darwinisták nevetségessé tétele volt. Aj szónoki erejében nagyon bizó püspök vajmi kévését mondott magáról az evolúcióról, inkább csak gúnyolta azokat, akik nincsenek megelégedve a|z isten alkotta renddel, mint pl. a geológusok, biológusok s hasonló tulokos egyének, majd be-, szédjét Huxle^ félé fordulva igy fejezte be;-4 Most pedig azt szeretném megkérdezni Huxley professzortól, hogy melyik, — áz apai, vagy az anyai ágon származik a majomtól? Nagy nevetés fogadta ezt a kérdést s úgy látszott, hogy azzal az evolúció kérdése elintézést nyeld. Huxleyt meglepte a vitának ily személyes térré való terelése, elhalványult, majd hirtelen odasugta a szomszédjának: “Az istenek elvették az ejgzét, hogy a kezembe juttassák!” Aílhires biológus előbb úgy tett, mintha nem is hallotta volpa a gúnyos kérdést. Nagyon szépen, érthető módon megmagyarázta a fokozatos fejlődés elméletéi «ismertette a Darwin áltál adott bizonyítékokat aztán hozzátette: —- Ugye, a püspök ur mindezekről egy szót sem szólt? Pedig ez volt a vita tárgya. Ahelyett összefecsegett mindenféle ide nem tartozó dolgot, bizonyítva azt, hogy fogalma sincs sem a geológiáról, sem a biológiáról, amiket itt gimy tárgyává tett. Ezért én azt mondom, hogy inkább dicsekszem a majom tóli származásommal, mint azzal, hogy a püspökhöz hasonló intellektuális prostituált ember volt az ősapám! Leírhatatlan az a hatás, amit ez a mondat kiváltott, A darwinisták tapsoltak, a vallásosak, — különösen a nők, ájuldoztak. Abban a korban még nem igen mertek ilyesmit mondani egy püspökről. Huxley azonban nemcsak mondotta, hanem a szó szoros értelmében a szószátyárkodáson rajta fogta a püspököt. Ilyesmire Angliában addig még nem volt eset. Szégyenli az őseit De dacára Huxley és mások bátor kiállásának a csimpánz, gorilla vagy orangutang ősapákat annyira szégyelték, hogy Tennessee államban még 1925-ben is törvénnyel tiltották el a fejlődés elméletének tanítását. Sok egyházi tulajdonban lévő iskolában ma sem szabad tanítani. Azért talán igaz lehetett ez a kis történet, amit adomának szoktak elmondani. Ezen történet szerint a vallásom apa gyermeke valahol hallott valamit a Darwin-elméletről és hazatérve megkérdezte az apját: — Apus, igaz az, hogy mi a majomtól származunk ? Mire a méltóságában magát sértettnek érző apa mérgesen felelte: — Lehet, hogy te igen, de én ném! Hogy miért mondottam én most mindezt el? Egyrészről azért, mert a száz évvel ezelőtti dolgok íelemlitése mindig időszerű és érdekes. Másrészről meg azért, mert most megint az ember származásáról beszélnek. Az amerikai tudósok évi gyűlésén ugyanis sok mindenről tárgyalnak, igy szó esett az ember származásáról is, amit Lawrence S. Dillon, a Texas-egyetem tanára vetett napirendre. Lehet, hogy ennek a Dr. Dillonnak sem tetszenek a majom-ősök s azért azt mondja, hogy menjünk egy kicsit messzebb a fejlődés kérdésében, ne törődjünk a majmokkal, mert azok éppenugy mint mi is csak az ALGA, (vagy algae) nevű egysejtű véglényből származnak. Elmondotta ez a nagy tudós, hogy az alga legegyszerűbb formája, noha csak egy sejtből áll, képes a növekedésre és a szaporodásra, mert a sejtben a mag mellett már ott van a ‘chlorophyF, amely magába veszi a napfényt s az abból nyert energiával újabb sejtet tud létrehozni. így most már egyszerűen átugorhatjuk gorilla ősapánkat és némi büszkeséggel mondhatjuk, hogy nem a majomtól, hanem az algától származunk...Sőt-itt még válogathatunk is, mert Dr. Dillon elmondja, hogy még a legegyszerűbb algának is több válfaja van, amelyek színben különbözném 'egymástól. Itt van például az Algae Isokontate. vagyis zöld alga; az Algae Heterokontate, vagyis zöldes-sárga alga és az Algae Phaeophyceae, vagyis barna alga. Ez utóbbi név nekem nagyon tetszik, de kár, hogynem tudom a kiejtését, mert mindjárt kiválasztanám ősapámnak. De igy, legfeljebb csak Bendeguzig tudok elmenni. No, .jól van, dicsekedjünk tehát Alga ősapánkkal! Remélem, nyájas olvasó, hogy nem adod fel ezt az újonnan szerzett ősapát még akkor sem, ha megtudod, hogy az algát magyarul BÉKANYÁLNAK mondják. Nap-apánk ' Én például, nem adom fel, legfeljebb csak ke- resztiillépek rajta úgy, mint léptünk a majmokon. Megyek még hátrább az idő végtelenségébe őseim keresésére. Ebben is segítségemre jönnek a tudósok, akik megállapították, hogy a földre valószínűleg a Napból került az első energia, ami az első életet itt megindította. Ugyancsak a tudósok gyűlésén számos értekezést olvastak fel, amelyekben azt bizonyították, hogy a biológia fejlődésével kapcsolatban vegyi, vagy kémiai fejlődésről is kell beszélnünk. Sőt mitöbb, ez a fejlődés (úgy a kémiai, mint a biológiai) folyamatban van az idők kezdete óta, folyik most is és folyni fog az idők végéig. — Amig a biológiai folyamat uj szerves lényeket hoz létre, addig a kémiai uj elemeket, uj anyagokat. amiket a biológiai fejlődés aztán felhasználhat. Ezen elmélet szerint tehát állandóan kapunk oly energiát a Naptól vagy más égitestektől, amelyek hatása alatt elemek elbomlanak, másokkal egyesülnek, vagy újak keletkeznek. Valószínű, hogy ebben a tekintetben itt, a földön a Nap a fő kutforrás. Talán az ősnépek is észrevették ezt s azért lettek napimádók. És talán már a rómaiak is tudtak eryől valamit —, amint azt a római mithológia egyik hősnőjének, a szépséges Danae királylánynak a története mutatja. Elmondom a történetet, mert egyrészről mutatja a Nap-energia hatalmát, másrészről meg igen alkalmas ezen rovat befejezésére. Jupiter szerelmei A rómaiak hitregéje szerint a nagyon sok isten között Jupiter, a Nap-isten volt a leghatalmasabb; valójában ő volt az istenek királya. És dacára annak, hogy a felesége, Juno istenasszony meseszép nő volt, Jupiter atyánk bizony elég gyakran követett el egy kis házasságtörést. Ha megtetszett neki valamelyik istenasszony, hát hamarosan magához rendelte “auidenciára”. Hiába rendezett Junó féltékenységi jeleneteket, a vén betyár nem sokat adott reá. Egyszer a földön kószálva meglátta az argosi király, Acrisius gyönyörű lányát, Danaet s mindjárt szemet vetett rá. De miután ezen a téren már nagyon rossz hirneve volt, a király fogta a lányát, felvitte várának a tornyába és ott elzárta. Magában persze gondolta, hogy most kibabrált a vén szoknyavadásszal. Jupiter azonban ott ólálkodott a vár körül és észrevette, hogy a torony-szobának van egy ablaka. Megvárta, amig az ablakon keresztül besütött a nap. Lévén ő a Nap-isten, azonnal napsugárrá változtatta magát és igy szökött be a leányhoz. így Acrisius király minden őrködése dacára is a szépséges királylánynak megszületett az istentől származó gyermeke. Ez a kis mese azt látszik bizonyítani, hogy ahová a napsugár bejut, ott élet keletkezik. , Ezért azok, akik szégyenük a majom, vagy a békanyál őseiket, verjenek büszkén mellükre és mondják: Én a Naptól származom! Hová megy az adófizetők pénze? A múlt nyáron nagy port vert fel Gen. Douglas MacArthur erélyes ’ szónoklata, amelyben a kormányt ostorozta pénzpazarlásért és tiltakozott az óriási összegű adók ellen, amit az beszed. Ebben velünk együtt nagyon sokan egyetértenek a jó tábornokkal. R. L. Neuberger szenátor Oregonból kiváncsi ember lehet. Levelet irt a hadsereg fizetési osztályához, Megkérdezte, hogy MacArthur nyugalmazott tábornok mennyit kap a beszedett adókból, és válaszul a következőt írták: MacArthur évi 15,543 dollár nyugdijat kap megélhetés és lakchelyköltség (subsistence an quarters allowance) címen. Ezenkívül évi 5,000 dollárt személyes költségekre. Ez 20,- 543 dollár, amelyből $7,640 adómentes. Mindezeken kívül ingyenes irodahelyiséget kap New Yorkban a Government Buildingben. Ez még nem minden. Egy hadsegéd (chief warrant officer) és egy master sergeant áll rendelkezésére, akiknek évi fizétésell,518 dollárt tesz ki évente. Ehhez hozzáadandó a $40,000 évi fizetés, amit a Sperry Rand Co.-tói kap. Mindezt megszorozzuk avval a számmal, ahány ilyen nyugalmazott tábornok van. Látjuk tehát, hogy hova megy az adó egy része. ★ George E. Sokolsky, a véletekig konzervatív újságíró, aki rovatában mindig a gazdagokkal tart majdnem minden kérdésben. A jövedelmi adók törvényéről és szabályairól a következő véleményt irta: “Mindent egybevetve a kisember igen nagy bajban van az adó kérdésében. Csak a nagyon gazdagoknak sikerül elérni profit-lehetőségeik folytán az adóelengedések mennyországát. Az ország kisjövedelmű népei belefáradtak azokba a rideg, megalkuvás nélküli szabályokba, amelyeket az adók kiszámítása és behajtása terén velük szemben alkalmaznak. Ugyanakkor bámulva látják, hogy a gazdagok részére nagy számban hagynak nyitva kibúvókat, nemcsak, hogy leszoríthatják a fizetendő adók összegét, hanem anv- nyira kibővítették azokat, hogy egy egész uj foglalkozás támadt az ügyvédek közt, mely csakis adócsalással foglalkozik. Úgy eltudják intézni a szabályokat, hogy az igazi nagypénzüek több pénzt csinálnak adóleszoritással, mint eredeti üzletükkel. Persze szegény embernek ez lehetetlen, mert tőlük szigorúan levesznek mindent és nincs mivel vagy hol kibújni.
