Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-06-19 / 25. szám
ÜL AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, June 19, 1958-a: OLVASÁS KÖZBEN: v v v ▼ írja: Márky Istvánr t t t Túlfűtött ambíció elpusztíthatja az embert éppen úgy, mint az anya méhében fejlődő gyermekembrió. ha nem jut elég táplálékhoz, mivel egyszerűen felemészti az anya testének husszövet- sejtjelt, — másszóval: élve megeszi saját anyját. Ugyanez a megállapítás a túlfűtött ambícióval rendelkező egyénre is illik, különösen, ha elveszíti maga fölött a kontrolt, mivel a benne gyökerezett ambíció kielégülés híján fölemészti a lélek erejét és elpusztítja azt. S ugyanez történhet a kielégülés utáni hajs'zában is. Nézzünk csak körül a politikusok, vezéremberek, de különösen a művészek világában. A gyermekkortól bennük égő ambició, hogy legyenek valakik, többek, nagyobbak a másiknál, elismerjék őket és hogy a már elért magaslatot megtarthassák, — mindenre képessé teszi őket, még arra is, hogy kivetkőzzenek emberi mivoltukból. Az üzleti világban ugyanezt észlelhetjük és sajnos tulgyakran találkozunk érzéketlen tipu&u üzletemberrel, aki a valóságra akkor ébred fel közönyéből, amikor egy uj tervének keresztülviteléhez egyéniségének teljes egészére szüksége van. Ezek már megállapított tények, aminek orvoslása csakis az lehet, hogy nem szabad megengedni, hogy az én, az egó túlnőjön az ember egyéniségén annál az egyszerű oknál fogva, hogy a táplálékra is csak annyira van szüksége szervezetünknek, amig azt egészségesen tartja. Az ambíciót sem szabad fölénk helyezni, mert ha megengedjük, hogy cselekedeteinket ez irányítsa, akkor ezáltal túlkapásokba esünk, ez fogja dominálni életünket, ami által kíméletlenül mások rovására cselekszünk olyan dolgokat amelyek homlokegyenest ellenkeznek maradandó életelvekkel. A sikerekben gazdag múltú ember rendszerint lenézi a mögötte maradiakat, mert szerinte ezek elpocsékolták életüket, nem érdemesek barátságára, mivel ezek nem tudták, vagy nem akarták a maguk számára kihasználni a kínálkozó alkalmakat. Azonban, ha a sikerdus egyéneket megfigyeljük, könnyen észrevesszük, hogy tele vannak elemi hibákkal és hogy a sikerhajszában nem csupán kiélték saját egyéniségüket, hanem éhségükben felemésztették szellemük birálóképes- ségét, amit már soha többé pótolni nem lehet. Gyermekeinket ambiciózusra neveljük, serkentjük őket áz előretörésre, de nem gondolunk arra, hogy mindennek van és kell, hogy legyen határa. A legtöbb szülő még csak nem is figyelmezteti őket arra, hogy a túlfűtött ambició sokszor megbosszulja magát, és megtörténhetik, hogy óriási árat kell fizetni érte nemcsak az egyénnek, családnak, közösségnek, hanem néha egy egész nemzetnek is. Az utóbbi időben szaktudósok mindig többet foglalkoznak azon gondolattal, hogy tán jó lenni ha a szülők maguk szabnák meg határát a gyér mekeikben felébresztett ambíciónak mielőtt e veszélyes utakra terelődne. Elvégre az átlag szűk rendszerint nem kiván sokkal többet, minthogy r gyermeke könnyebb körülmények között élhes - sen, mint ahogyan ő élt, ezért próbálja iskoláztatni, mesterségre fogni, mert mindebben gaz/- clasági és társadalmi előnyt lát 3 húsából-véréből nevelt emberpalánták számára. Ez a normális megnyilvánulás egészséges mindenki számán, mígnem azok, akik pattanásig feszitik gvermc keikben az ambició húrját, tűzzel játszanak, mel; könnyen megégetheti mindannyiukat. Mert a túlfűtött ambició felemészti a lélek szö- vődéseinek táplálékát, mely után csupán az élettelen, üres váz marad meg minden érték nélkül. Ezt pedig a környezet halottnak tekinti, igy álí- ván bosszút a zabolátlan ambició okozta erkölcsi és anyagi — másoknak okozott károkért. Időszerűen érdekes, hogy szaktekintélyek komolyan kezdenek foglalkozni ezzel a témává1, aminek gyakorlatba vitele valószínűleg hozzásegít egy kiegyensúlyozottabb életmódhoz, s csökkenteni fogja az idegletörésben szenvedők számát. ORVOSI TANÁCS. Egy aggódó amerikai anya háziorvosától megkérdezte, hogy mit tegyen 12 éves kisfiával, aki rákapott a dohányzásra és ágyban cigarettázik. A felelet igen rövid volt: “Adjon oda neki egy hamutartót”. A MOISEYEV TÁNCOSOK Az amerikai közönség rendkívüli szeretettel fogadta az orosz táncosokat Irta. SCHUBERT JÓZSEF Mikor az újságokból hirülvet- tűk, hogy egy hires orosz tánctársulat amerikai körútra jön s Los Angelesbe is el fognak látogatni, elhatároztuk, hogy elmegyünk megnézni őket. Az újságok hírei alapján sokat vártunk tőlük, ami még csak fokozódott, amikor az itteni első előadásukról a ‘Los Angeles Times’ egész oldalra terjedő rendkívül dicsérő bírálatot hozott. — Pe dig ezt az újságot már igazán NEM LEHET orosz barátsággal vádolni. Az orosz táncosok a május 28-i, zsúfolt ház előtt tartott előadásukkal minden várakozásunkat messze felülmúló élvezetben részesítettek bennünket. A bemutatott táncok nagyszerűsége, szellemessége és precíz kivitele mindenkit bámulatra ragadtak. Nekem sem irói képességem, sem művészeti ismereteim nem elegendők arra, hogy egy ilyen magasszinvonalu előadást érdemlegesen bírálni tudnék. Az egyetlen, amit mondhatok az, hogy nemcsak nekünk, de az egész közönségnek nagyon tetszett, amit az előadás utáni taps-orkán és a szűnni nem akaró kihívások is mutattak. Azonban másnap kezembe került a “The Reporter” nevű folyóirat május 29-i száma, melyben terjedelmes és igen érdekes cikket találtam erről a tánccsoportról. Ugyhiszem, hogy a Magyar Szó olvasóit érdekelni fogja az a pár adat, amit ebből a cikkből átvéve az alantokban felsorolok: Igor Moiseyev Az igen sok nemzetiségi csoportot magában foglaló Szovjetunióban az uj rendszerrel a nemzeti kultúrák is gyors fejlődésnek indultak. Ezt a fejlődést szolgálták az 1936-ban rendezett országos méretű néptánc- fesztiválok (ünnepélyek) is, melyeken az egyes nemzetiségek a saját néptáncaikat mutatták be. Ezen ünnepélyek egyik főrendezője Igor Moiseyev volt. Igor Moiseyev 1906-ban született Kiev városban. A színi pályára ment, ahová a tánc iránti szeretete és képessége vonzotta. Harminc éves korára már a hires Bolshoi színház balettmestere lett és ő volt az, aki a néptánc ünnepségeket kezdeményezte, amelyek olyan sikerekre vezettek, hogy megteremtették az állandó “Állami Néptánc Társulatot”, amelynek természetesen ő lett az igazgatója. Később ennek a tánc-csoportnak a “Moiseyev Tánc Együttes” (Moiseyev Dance Ensemble) lett' a neve. Az uj társulat először 1937- ben mutatkozott be Moszkvában, amikor még csak 30 táncoló művésze volt s a programúkon is csak három táncot mutattak be. Jelenleg százon felüli tagja van a társulatnak s a táncok száma (a repertoár) meghaladja a 160-at. Már eddig 3,000-ren felüli előadást fartot- lak, amelyekben több mint hétmillió néző gyönyörködött. A nagy sikerek elismeréséül Moiseyev már három kitüntetést is kapott a szovjet kormánytól. De azonkívül Moiseyev táncosainak kiképzésére a Bolshoi Balett Iskola speciális osztályt tart fenn. Népies motívumok Moiseyev és segítői sokszor beutazták a 180 etnikai csoportot magábanfoglaló Szovjetuniót, hogy kikutassák, ellessék és 1 megtanuljál: a régi néptáncokat 1 s azokat igy megőrizzék az utókor számára. A táncokkal együtt a népdalokat is összegyűjtötték. Moiseyev kiszedte azokból az értékeseket, az igazán szépet s azoknak felhasználásával alkot- ta míg azokat a táncokat, ! amikkel most oly hihetetlen i nagy sikereket arak I _ - •Azt hiszem, hogy mi, magya- 1 tok. Moiseyev munkáját úgy I érthetjük meg legkönnyebben, ha Bartók Bélával hásonlitjuk össze. Bartók Béla is bejárta és gondosan összegyűjtötte Magyarország, Románia, Jugoszlávia: ép több más ország népdalait, azokat gondosan tanulmányozta és azután az igy szerzőit népies motívumok felhasználásával készítette gyönyörű zene- kompozícióit. Moiseyev is ugyan ezt csinálta, de zene helyett el- I ső sorban a táncokkal, noha azokkal egyetemben a népdalokat is fel kellett használni. A béke apostolai A Moiseyev tánc-csoport amerikai körútját az a kulturális egyezség tette lehetővé, amit a két orozág még 1956-ban kötött, .de amiből egyideig semmi sem lett, mert az orosz művészek nem akarták magukat alávetni az ujjlenyomatnak, amit itt mindenkitől megkövetelnek, aki ideérkezik. Az oroszok ezt nagyon megalázónak mondották, mire a kongresszus 1957 szeptemberében megváltoztatta az idevonatkozó törvényt s ezzel lehetővé vált a művészcsoportok kicserélése. Mialatt az orosz táncosok az amerikai néző közönséget ejtik bámulatba, amerikai művészek a Szovjetuniót járják éf. az újsághírekből Ítélve, szintén nagy sikereket aratnak. Ilyen nagysikerű volt Van .Cliburn fiatal zongoraművész útja és ilyen hatalmas 'sikereket arat a ma- gyarszármazásu Eugene Or- rnandy vezetése alatt álló Philadelphia Szimfonikus Zenekar is. Nyilvánvaló, hogy az a meleg testvéries érzés, ami. az ily művészi előadások végén a függöny legördülése után megnyilvánul nem csupán annak a kis művészcsoportnak szól, hanem szól a békét kívánó összes emberiségnek. így ezek a művészek valóban a népek közötti egyetértésnek, a barátságos érintkezésnek, — másszóval: a békének az apostolai. Akik végignézték ezeket az előadásokat az egyéni élvezet mellett azt is tapasztalták, hogy ez a kulturális csere a legjobb ellenszere a hidegháborút éltető, mérgező politikának. A Moiseyev-tánccsoport nagy sikere Kanadában — Kanadai riport — A szovjet táncosok torontói bemutatkozása alkalmából megtelt a Maple Leaf Gardens minden ülése. Első Ízben szerepelt a Moiseyev-együttes Torontóban és mint a világ legjobb népi tánccsoportja, bámulatba ejtette a közönséget, mely nagy tapsviharral jutalmazott minden táncszámot. A polgári lapok korábbi helytelen beállítottságukat teljesen félretéve a legnagyobb elismeréssel Írtak ró-, luk. I „ Az előadást a kanadai és szovjet himnusz eléneklésével kezdték, majd keleti szolidsággal megkezdődött az előadás. Az első szám öt régi táncból állott. A “Kazán”-ból eredő táncot két nő, Tamara Zeifert és V. Nikitina, valamint két férfi, Sergei Tsvetkov és Mikhail Alexandrov adták elő. Humoros jelenetet ábrázolt, melyben a két nő furfangos játékkal kifigurázza partnereit. Képzettséget, ügyes- I séget és artista tudást tükrözött vissza ez a táncszám. A “Yurochka” táncban Yu- rochkát (Gyurit) akarták meg- házasitani, de ő csapodár létére minden nőt meg akart kapni és végén hoppon maradt. A következő táncszámnál elsötétült a kanadaiak által nyújtott szegényes színpad. A-“Khorumi” (páratlan) következett. A kék reflektor fényénél két sötétruhás férfi és egy csatadobos pattant a nézők elé. Az öt harcos földhöz lapulva érezte az ellenség közeledését, majd a harci menetben egyik baj társuk meg- 1 sebesül, védett területre viszik, folytatva a harcot a győzelemért. Szédületes gyorsasággal és önfegyelemmel játszódott le a “Partizán” csatajáték, mely a Kaukázusban lezajlott fasiszta- ellenes partizánharcot örökiti meg. Boris Lavruchin parancs- f noksága alatt a csoport bámu- j latos csatába kezd. Lovon, majd j lovat eresztve közelharcban, karddal aprították a náci hadsereget. A közönség elmerengve bámulta a szájában kardot tartó harcost, amint szédületes gyorsasággal pörgött. Végül örömtáncokkal ünnepük meg a győztes csatát. Ezután következett a szünet, amerre csak járkáltam mindenütt az elismerés szavait hallottam. A szünet után egy sporttánccal folytatták a műsort. Futball játékosokat, bírót, és egy ideges drukkert láttunk munkában, amint a mérkőzés egy jelenetét ábrázolták igen reálisan. Majd két fiú birkózását mutatta be tökéletes formában egy személy. Kezére csizmát huzva s hátára kalapot ragasztva a két személy tökéletes vonásait láttuk. Az utolsó szám egy ukrán eredetű tánc volt az est legkiemelkedőbb száma. A közönség óriási és szűnni nem akaró tapssal, kiabálással, lábdobogással honorálta a táncosokat, majd a szovjet fiatalok bu- csuintegetését baráti kézlenge- téssel viszonozta. A nézők a legnagyobb megelégedéssel távoztak és feledve a nyugat propaganda hadjáratát a szovjet kultúra tiszta, egyenes vonalát látva tértek haza otthonaikba, j Tiborka, ujkanadás Union-shop kampány A New York állami egyesült szakszervezetek, az AFL-CIO ipari szervezeti osztálya kétnapos összejövetelt tart New Yorkban, a Commodore Hotelben azzal a céllal, hogy a szervezett műhelyt népszerűsítsék. A gyűlésnek azt a nevet adták, hogy “a szervezett gyár és a közjóiét”. Meghívott szónokok között van Wagner polgármester, demokrata és republiánus politikusok és a nagyipar egy vezetője. ELLENTMONDÁS: EGY HÁTRALÉKOS OLVASÓ!
