Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-06-19 / 25. szám
\2 AMISBII^ , . ’ V, .. Thursday, June 19, 1958 Jj^ J/jk /p Magyarorszag Sok panasz hangzik el a falusi húsellátással kapcsolatban. A napokban meglátogattunk néhány Tolna megyei községet és meggyőződtünk róla, hogy a panaszok jogosak. Szombatonként a husboltok lehúzott redőnyei, bezárt ajtói előtt ott várakoznak az emberek és várják a hus- ezállitó autót, amely legtöbbször nem jön. A Tolna megyei 120 községből mindössze 15—20 kap rendszeresen húst. — De hát mi az oka? — kérdik az emberek Dunakömlődön, Bölcskén, Madocsán, Dunaszent- györgyön és máshol. — Hiszen mi szerződtünk és az Állatforgalmi Vállalat szabadpiacon is felvásárolta, amit lehetett. Ez igaz, soha annyi húst nem termeltünk, mint az elmúlt évben, de viszont az is igaz, hogy ez a viszonylag “sok” nem sokkal több, mint a felszabadulás előtti években. És ugyanekkor a falusi lakosság igényei is igen nagyot nőttek, ma már a legtöbben nem elégszünk meg azzal, hogy a kamrában levágunk egy darab sonkát vagy szalonnát, hanem inkább sorbaállunk friss disznóhusért. Bármennyire furcsán hangzik is, ez nem rossz dolog, mert végeredményben azt bizonyítja, mennyit nőtt a falusi lakosság igénye, vásárlóereje. Növekednek az igények No, de sajnos, az ország hústermelése nem tart lépést az igények növekedésével. Ez az érem egyik oldala. A másik — és erről is nyíltan kell beszélni —, hogy a népgazdaság egyensúlya megköveteli, hogy a mezőgazdaság is teljesítse export kötelességeit, mert sok nélkülözhetetlen áruhoz — mint például a rézgálic, műtrágya, mezőgazdasági gépek — csak igy juthatunk hozzá. Hol hát a kiút? Hús kell a falura, nem lehet és ezt senki sem kívánja, hogy ne jussanak friss húshoz a falusi emberek. Mit lehet hát tenni? Látszólag egyszerű és a gyakorlatban egyes helyeken már bevezetett módszer enyhítené ezt a súlyos gondot. A földmüvesszövetkeze- ti hizlaldákra gondolunk. Tolna megyében hét ilyen hizlalda van a föld- müvesszövetkezetek felügyelete alatt, amelyek többé-kevésbbé eredményesen működnek és ami a lényeg, községük lakosságát hétről hétre ellátják friss sertéshússal. Igen ám, de e hizlaldáknak van egy kis szépséghibájuk. Többségük ráfizetéssel dolgozik, ezért a földmüvesszövetke- zeti vezetők idegenkednek a hizlalástól. A dombóvári földmüvesszövetkezet könyvelője “félhivatalosan” már be is jelentette, hogy1 ők jövőre nem hizlalnak, mert 17 ezer forintot ráfizettek. Ez a hangulat kezd uralkodni más földmti- vesszövetkezeteknél is. Pedig a hizlalást semmi körülmények, között sem volna szabad abbahagyni ! A szövetkezeti hizlaldákat nemhogy csökkenteni, hanem gyarapítani kellene, lehetőleg »■■■■■■■■nHBHIHEHRBflanaflaHHHllHH A LAP ÉRDEKÉBEN!!!... Kérjük olvasóinkat, nézzék meg lapjuk lejáratát és ha folyó évi JÚNIUSNÁL korábbi dátum Van rajta, szíveskedjenek lapjuk előfizetését meghosszabbítani az alábbi szelvény beküldésével ^_________ [ ALEX ROSNER, Manager 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Tisztelt Rosner Munkástárs! I í ' '*$-■ $: j 1 j Megértettem felhívását. Tudom mit jelent egr munkáslapnak, ha sok a hátralékos, ezért most igyekszem egy részét letörleszteni. Csatolva küldök 5 ’■ !.................................dollárt. * Név: ............................................................................ I f Cím: ..................................................................... minden olyan községben, ahol erre lehetőség van! Igaz, hogy Dombóváron és még máshol is párezer forintot ráfizettek, de tudjuk, hogy minden kezdet nehéz. Először mindent meg kell tanulni, még a szövetkezeti hizlalást is. A du- naföldvári sertéshizlalda eredményei azt mutatják, hogy a ráfizetés csak kezdeti, ideiglenes dolog. Itt ugyanis ebben az évben már 25 ezer forint nyereséget könyveltek el a hizlalda révén. Igaz, az ő munkájukat aztán meg lehet nézni! A 400 férőhelyes, minden nagy kifutókkal, vízvezetékkel ellátott, ragyogóan tiszta hizlalda minta lehetne, a megyében. A jó tanács Sporos Zoltán főkönyvelővel beszélgettünk és megkérdeztük, hogy véleménye szerint minek köszönhetők az eredmények. Négy fő feladatot jelölt meg: 1. Megfelelő egészséges süldők beállítása. 2. Elegendő jóminőségü takarmány. 3. Állandó orvosi felügyelet. 4. Gondos ápolás, tisztántartás. — Magyarországi riport — Egy évvel ezelőtt Kairótól 34 kilométerre a heluáni hid építkezésén találkoztam Szakáll Sándorral, a MÁVAG hidgyárának főmechanikusával. A hőmérő 45 fokot mutatott árnyékban, de a MÁVAG hidászai, mérnökök, állványozók, szerelők, szeggcsejok mind egy szálig dolgoztak a perzselő napon: ruhájukon kiütött a só, a szó igazi értelmében patakzott róluk a veríték. S most — miután Szakáll Sándor dolga végeztével hazajött — hiis zugligeti szobájában egy csésze brazil kávé mellett idézzük fel a hősi munka emlékeit. Szakáll Sándor 35 esztendeje fagyban, szúró napon, esőben ázva műveli a hidászmesterséget, itthon és külföldön tucatnyi hid dicséri keze munkáját. — Tavalyelőtt áprilisban érkeztünk meg a Nílus partjára, oda, ahonnan kőhajitásnyi a sivatag Szerszámos ládáinkon csináltunk helyett a satupadnak, magunk építettünk gépházat, majd áram- fejlesztőt, mert arrafelé még nem “divat” a villany. S minden nehézséget betetőzött a szokatlan kiima és az étkezés. Szudáni négerek főztek, s mire megtanultak szájunk ize szerint szakács- kodni, igencsak eltelt egy esztendő. Hat hónapig egy csepp vizet sem ittunk: hűsítő italokkal, coca-colával oltottuk végtelen szomjunkát. Dömper helyett szamárcsorda hordta a földet, a szerszámok úgy átmelegedtek a napon, mintha a kályháról vettük volna le azokat, a vasszerkezeteket pedig vízzel kellett lelocsolni, nehogy megégesse a tenyerünket. Hát igy kezdődött. — S most? — Áll a hid, csaknem egy kilométer hosszan íveli át a Nílust a 7,000 tonnás vasszerkezet. Á magyar ipar ilyen nagy “testet” ezelőtt aligha szállított külföldre. A hidászok befejezték a munkát: mielőtt hazautaztam, Egyiptom és Szíria közlekedési miniszterei kedves kis ünnepség közepette helyezték be az utolsó szöget a vasszerkezetbe. Rövidesen megindul a közúti forgalom a Níluson át. Évszázados vágya az egyiptomiaknak. Ezelőtt csak Kairóban és valahol nagyon messze, 800—900 kilométerre délen lehetett átkelni a folyón. Heluán tőszomszédságában május 23-án megindult az első turbina a magyarok építette erőműben. Asszuán felől már elindultak a vasércszállitmányok, amelyek az uj hidon át futnak be az El-Tabin-i kohászati kombinátba. Szakáll Sándor naphosszat beszélni tudna a hidászok egyiptomi élményeiről, arról, hogy orvősi rendelőj ükben az egyik matracban olyan kobrát fogtak, amely párját ritkítja a kairói állatkertben; hogy a Nílus partján mennyire keveredik az [S az eredmény? Hetenként kétszer vágnak p—5 darab, összesen tiz darab hízót, ami mef f- jiövelte a föMniüvesszövefkezet' tekintélyét a lp- fíosság körében. Miért ne lehetne ezt máshol iis jfnegcsinálni? Sporos Zoltán és a megyei hizlalda Vezetője szerint mindenhol meg lehet, csa k akarni kell. Takarmány van elegendő a megyeiben, kihasználatlan hizlalda is sok akad. Gond csak a süldők felvásárlása. Igaz, hogy ez nem kis gond. A dunaföldváriaknak 480 süldőre lei \- ne szükségük, hogy a folyamatos húsellátást augusztus, szeptemberre is biztosítsák és csak 80 darabot kaptak. A földmüvesszövetkezet felvásárlói a megengedett árért nem tudják megvenni az egészséges süldőket. Éppen ezért véleményünk szerint nagyon figyelemreméltó Sporos javaslata, amely szerint helyes lenne, ha járásonként egy-egy termelő- szövetkezet, vagy állami gazdaság tervszerűen foglalkozna süldőneveléssel a földmüvesszövet- kezeti hizlaldák részére. így rendszeresen* minden hónapban beállíthatnának megfelelő süldőket és hónapról hónapra biztosíthatnák a lakosság húsellátását. Természetesen, a hizlaldák leadnának bizonyos térítést, fizetnének a termelőszövetkezeteknek, vagy állami gazdaságoknak, mert a nevelés sokkal költségesebb, mint a hizlalás. Sporos Zoltánon kívül bizonyára másoknak is van hasznositható javaslatuk, úgy gondoljuk, nem lenne értelmetlen, ha az illetékes Tolna megyei vezetők és szakemberek beszélgetnének uj és a régi: az erőmü-épités és a faekével való szántás, hogy a kétszáz egynéhány arab közül, akiket annak idején az angolok csak alantas munkára fogtak be, a magyarokkal együtt dolgozva, sokan mesterei lettek a szakmának, arab és angol nyelvű ajánló levelekkel mehetnek más építkezésekre, hogy bejárták Kairót, Memphist, Alexandriát, s fürödtek a Vörös-tengerben, hogy a Törökországban felépített tizenegy hid után Egyiptomban is hire van e két szónak: magyar hidász. A magyar hidászok búcsúznak a Nílustól: bontják a gépházakat, szerelik a darukat, csomagolják szerszámaikat. A Szeged tengerjáró útban van Egyiptom felé, hogy hazaszállítsa a mávag- isták poggyászait. Néhány nap múlva a hidászok is utrakelnek. De ottmarad kezük munkája, s hirdeti a Nílus partján, hogy mit ér a magyarok szakértelme, munkaszeretete. Kőszegi Frigyes Eszegetem a halászlét a szegedi tiszahid melletti halászcsárdában, amikor egy idős, meglehetősen rosszul öltözött néni áll az asztalom elé és sírásba csukló hangon mondja könyörögve: — Vegyen, kedves egy csokor virágot. Egy forint. — Nem tudok vele mit kezdeni, mire hazaérek elhervad. A néni rimánkodik, más asztaltól is már idefigyelnek, a helyzet kezd kínossá válni. Átadom az egy forintot. Percek múlva majd tiz vendég előtt hever egy-egy csokor virág, a néni alázatos könyörgésének csak a legkérgesebb szivüek tudtak ellenállni. A dologban- eddig nincs semmi meglepő. Igenám, de a néni nem hagyta el a csárdát, hanem a mellettem levő asztalhoz telepedett, feltűnő otthonossággal egy halászlét és egy kis- fröccsöt rendelt s amikor fizetett, azt mondta.a pincérnek: — Rég ettem ilyen finom halászlét — azt hangosan hozzátette:—Itt van, fiam, ez a magi Két forint borravalót is adott. . . KÉT HÓNAP ALATT három uj tsz, Jászfel! szentgvörgyön Május 1 néven uj termelőszövi kezet alakult. A közös útra lépő 11 család 160 k; hold földön aratás után kezdi meg a szövetkéz.« munkát. A tagok már előre gondoskodnak ai-:r hogy a közös-jószágállornánynak megfelelő mek nviségü takarmánya legyen. A jászberényi járrí ban az utóbbi két hónap alatt ez a hármán újonnan alakult termelőszövetkezet. r erről a nagyon sok embert érzékenyen érintő problémáról. Rapai Piroska. MAGYAR HIDÁSZOK BÚCSÚZNAK A NÍLUSTÓL Elkészült a csaknem egy kilométeres heluáni óriáshid NEM ELÉG A SERTÉSHÚS A FALU PROBLÉMÁI:
