Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-16 / 3. szám

fi AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Jan. 16, 1958 __ - - - - . ................................................... AHOGYAN ÉN LÁTOM... írja: EHN VIZ!UTAK ÉS ERŐMÜVEK FEJLESZTÉSÉBEN VEZETŐHELYEN VAN A SZOVJETUNIÓ Válasz egy levélre Pár nappal ezelőtt levelet hozott a posta, ame­lyet érdeklődéssel olvastam és bizonyos fokig értékeltem is. A levelet az alabamai Birmingham városból a “Passionist Fathers” küldték, — te­hát szentéletü atyák, akik tudomásomra adták, hogy az iskoláikban csaknem ezer gyermeket ta­nítanak ugyancsak szentéletü apácák. Miután nem élhet a levegőből az Ur jámbor szolgája, minél bőkezűbb adományokat kértek a saját és az apácák szükségleteire. Értékeltem a levelet, mint ahogyan minden hirt értékelni kell, amely gyermekek tanításáról számol be. Nem lepett meg az adakozásra, való felszólítás, mert hasonló tartalmú levelet elég gyakran hoz a posta címemre és mások címére is. Már-már ott tartottam, hogy megadjam a' szokott választ, ami abból áll', hogy a válaszborí­tékot egy dollárral kibélelve, de egyébként szó nélkül visszaküldjem, — amikor úgy határoztam, hogy a dollár mellé néhány sor. Írást is biggyesz­tek. Ez, bár szokatlan, de megfelelő válasz lesz az atyák levelére. Erre az elhatározásra két kis cédula késztetett, amely a levelet kisérte. Az egyik cédulán a levél­író azt kérdezi, hogy vajon hajlandó lennék-e segélyt nyújtani a “szinesek” (colored) között végzendő munkához. E kérdést érthetőnek talál­tam, mert hiszen a levél Alabama-ból, a legsö­tétebb Dél egyik államából jött. Első benyomásom az ezer gyermek tanításával kapcsolatban az volt, hogy a szentéletü atyák ezer gyermeket tanítanak, tekintet nélkül arra, hogy ezek az ártatlan ember-csemeték milyen szintiek. A kis cédulán továbbított kérdés rámu­tat a tényre, hogy a szentéletü apácák alabamai iskolákban tanítanak, ahol fehér gyermekek mel­lé tilos feketebőrü gyermeket ültetni. Ebből kö­vetkezik, hogy a feketék között külön kell a “munkát” végezni. Erre tehát külön kell pénz. A másik • cédulán is kérdéseket intéztek hoz­zám az atyák. Azt kérdezték, hogy beküldendő és elvárt adományom fejében kiért és miért imádkozzanak, azon felül, hogy imádkozni fog­nak értem is, mint arra érdemes nagylelkű ado­mányozóért. A mellékelt lista elég szép választás­ra adott módot, akárcsak egy jóhirü vendéglő étlapja és én válaszomban igyekeztem kellőkép­pen tájékoztatni az atyákat kívánságaimról. KÉRDÉS: Imádkozzanak-e azért, hogy kigyó­gyuljak alkoholizmusból? VÁLASZ: Ebből nem kérek, mert sem tejet, sem gyümölcs-Ieveket nem fogyasztok oly meny- nyiségben, hogy megártana. KÉRDÉS: Imádkozzanak-e elhalt rokonokért? Válasz: Erről is lemondok. Ugyanis volt idő, amikor mindent — talán még a szenvedelmes atyák imáját is — megreszkiroztam volna test­véreim, az ő gyermekeik és unokáik biztonsága érdekében, — amig éltek. De jöttek a gyilkos nyilasok és rabló nácik és testvéreimet gyerekes­től, unokástól 'elégették. Ezek számára tehát .minden imát elkésettnek és hiábavalónak tartok. KÉRDÉS: Imádkozzanak-e Oroszország meg­térítésért? Válasz: Ebből sem kérek, mert úgy látom, az illető ország elég szép sikerrel halad előre úgy a földön, mint a légUrben, az atyák térí­tési kisérletei nélkül. De különben is, a legkisebb gondom is nagyobb annál, mint hogy a távoli Oroszországban finanszírozzak térítést, amikor sokkal közelebb bő alkalom kínálkozik hasonló ténykedésre. Ehelyett ajánlottam, hogy a szent- . életű atyák imádkozzanak Alabama és a szom­szédos államok megtérítéséért, mert ott a fehér csőcselék szenátorok és kormányzók jóváhagyá­sával, sőt bátorításával terrorizálja áz Ur sötét- bőrű gyermekeit. KÉRDÉS: Imádkozzanak-e boldog házasságom­ért? \alasz: Miután ezt féleségemmel teljes egyetértésben már évek óta nagy sikerrel gya­korlom, erre sem tartok igényt és külső beavat­kozást sém kérek oly atyák részéről, akik éppen házas ágban kevés gyakorlattal rendelkeznek. KÉRDÉS: Imádkozzanak-e boldog halálomért? Válasz. E kérdést idejekoránnak tartom s miután , •• lépést hosszú életem legeslegvégére tartogatom ■egyelőre' erről is lemondok. Ha ellenben lehetsé­ges lenne esetleg mások haláláért imát elrendel­ni, akkor értesítésük után elküldöm azok listáját, i dk -— véleményem szerint — működésükkel az MURRAY MONT AN AI SZENÁTOR SZERINT Murray, Montana demokrata szenátora és a Szenátus Belügyi Bizottsága vezetője, egy le­folytatott tanulmány következtetéseként kije­lentette, hogy az Egyesült Államok “gyorsan le­marad a nagyfontosságu folyam-fejlesztés terén a kommunista vezetőkkel szemben.” Amióta a rakéta és tudomány terén vezető szerepet nyerve fellobbantották itt a katonai és oktatási terjeszkedés lángját, ez az első eset, hogy belgazdasági téren is felkerült az orosz haladással való versengés szükségessége. A jelentés kimutatja, hogy bár U. S vezet a villanyerő termelésben, de a növekedés aránya magasabb a Szovjetunióban. Az utolsó nyolc év­ben 138 százalékkal nőtt az energia termelés a Szovjetunióban, és csak 97 százalékkal az Egye­sült Államokban. Az ott működésben levő négy vízerőmű mindegyike nagyobb, mint az eddig a világon a legnagyobbnak elismert amerikai Gr. Coulee gát. A hajózható viziutak is nagyobb arányban nőnek a Szovjetben, mint itt, vagyis 1928—1956 között több, mint négyszeresére emelkedett, mig nálunk alig több, mint duplájára. A Kínai Népköztársaságról szóló tanulmány azt mutatja, hogy bár ott kétszer nagyobb arány­ban nő a villanyerő termelés, mint itt, de Mur­ray szenátor azzal vigasztalja magát, hogy mi annyira megelőzzük, hogy talán sohasem fog minket utolérni. Ami a viziutakat illeti, a tanulmány bevallja, hogy úgy a növekedés ará­nyában, mint a viziutak teljes hosszában, Kína előttünk jár. Ez a tény annak tudható be, hogy Kínában kevés az országút és vasút és földrajzi helyzete is előnyösebb viziutak kiépítésére. A fenti cikk megvilágítására szolgáljon az alanti ismertetés: SZÜLETETT: 1955-BEN - NEVE: KUJBISEVI TENGER Roppant erejű tengeri vihar tombolt a na­pokban — félezer kilométernyire az Ural hegy­ség déli nyúlványaitól nyugatra. Vagyis: a Szov­jetunió európai szárazf oldj ének kellős közepén... A halászhajók, kisebb motorosok alig tudtak ide­jében menedéket találni a védett öblökben, ki­kötőkben... Mindez a Kujbisevi tengeren tör­tént. A Kujbisevi tengert — a modern technika, a természet erőit sórra-rendre megnyergelő ember uj, nagyszerűi alkotását^ — pia már ott látjuk a legújabb térképeken. Mikor is “született”? Októberben volt két éve. Akkor zárták el örökre a Volga ősi medrét, hogy a folyamóriás ezentúl oda és akkor hömpölyög- tesse vizét, ahová és amikor “előírják” neki. A gátnál megtorpanó viz által képződő uj, óriási víztároló csakhamar bebizonyította, hogy méltó a tenger névre. Már a tavalyi áradáskor, amikor pedig “csupán” 24 / milliárd köbméter viz gyűlt fel benne, (a Balaton vízmennyiségének jó tizen­háromszorosa!) máris igazi tengeri viharokat produkált. Idén, a tavaszi áradáskor pedig már másodpercenként 45 ezer köbméter viz zudult alá az erőmű zsilipéin és a vasbetongát kibo­csátóin. Naponta harminc centimétert növeke­dett a vízállás, s pár héttel ezelőtt elérte az 53 métert. Ezzel be is fejeződött a tároló megtöl­tése. És ma ott kéklik, hullámzik a világ legna­gyobb mesterséges vízgyűjtő medencéje. Terü­lete eléri a 6500 négyzetkilométert — a Genfi tó, vagy a Balaton területének mintegy tizenegy­szeresét. Hatszáz kilométer hosszú, helyenkint negyven kilométer széles — tehát valóban ten­ger a szárazföld szivében. Számadatairól még csak annyit, hogy felgyújtott vízmennyisége 58 milliárd köbméter. (Harminckétszer annyi, mint a Balatoné...) Ez pedig azt jelenti, hogy még az idén biztosítani tudják mind a húsz áramfej­lesztő gépegység zavartalan, működését a kujbi­sevi erőmütelepen. Az uj tenger megalkotása azonban nemcsak abban állott, hogy gáttal elzárták a Volgát. Hi­szen az elárasztásra kerülő területről nem ke­vesebb, mint 270 lakott helyiséget — köztük: 17 várost és munkás lakótelepet — kellett részben. Pótlólag kértem még egy-egy fohásszal teli­tett imát azért, hogy szeretett elnökünk éljen egészségben, nehogy arra érdemtelen egyén ke­rüljön az ország élére. Azután azért, hogy drága külügyminiszterünket tartsák távol kedvenc me­redek-politikájától. Azért is, hogy Amerika, Ang­lia és Oroszország kormányát bírják rá az atom­bomba-robbantások azonnali beszüntetésére. És végül: kértem egy alapos imát — esetleg a szent­életü apácák bevonásával — azért, hogy a nyu­gati és keleti hatalmak vezérférfiai rendezzenek egy minden tekintetben sikeres, barátságos össze­jövetelt, amely a népek által hőn óhajtott lesze­relést és általános BÉKÉT eredményezze. Köte­lező Ígéretet tettem, hogy az utóbbi ima sikere esetén életem végéig a szentéletü atyák hü ado- mányzója maradok, teljes tisztelettel, kelt, mint fent... vagy teljesen “áthelyezni.” Például Sztavropolt, Zelenodorszkot, Laisevet. Az állam költségén mintegy 32 ezer családi házat, 5600 kolhozépüle­tet és majdnem 6500 állami tulajdonban levő objektumot bontottak le és építettek fel újonnan az előre kijelölt távolabb eső helyeken. Mind­ehhez időben biztositották a korszerű kommu­nális és higiéniai feltételeket. Négyszáznál több artézi kutat fúrtak, uj vízvezetékeket, többszáz kilométer uj műutat, villany- és telefonvezeté­keket, építettek; kiirtottak a víztároló területé­ről több mint 300 ezer hektár erdőt — ebből hétmillió köbméter faanyagot nyertek. Ponto­san kijelölték az uj hajójáratok útvonalait; a halászat követelményeiről sem feledkeztek meg; biztositották Kazany, Uljanovszk, Melekessz és más városok partvédelmét; uj hidakat építettek a Volgán. S még hosszan sorolhatnánk a gondos, körültekintő munka részleteit. A népgazdaság szempontjából igen nagy je­lentőségű volgai hajózásban is nagy változást hozott a Kujbisevi tenger. Már eddig is ezer meg ezer kisebb-nagyobb hajó, uszály- és tutaj kara­ván haladt át a kujbisevi zsilipeken. Sztálingrád, Gorkij és más városok hajógyáraiból egymás­után kerültek ki és járják már a “nagy Volga” viziutjait az uj, tengeri méreteknek megfelelő motoroshajók. Mind több olyan uszály is épült, amelyet nem vontatással, hanem az újabban jól bevált tolatással (tehát kevesebb energia fel­használásával) járatnak. És mind sűrűbben tűn­nek fel az ujtipusu tartályhajók. A legtöbb ha­jót rádiólokátorral látták el. Tökéletes biztonsággal közlekednek az uj ten­geren a hajók, már csak azért is, mert örökre eltűntek a .— különösen alacsony vízállásnál — régebben sok kellemetlenséget okozó zátonyok és szüli “átjárók”. Ennek természetesen az az elő­nye is megvan, hogy a hajók sokkal gyorsabban tehetik meg az utat. A partokon mindenütt uj jelzések, , a hajózási útvonalakon modern, vilá- gitó-uszó bólvák. Uj város is épült — és fejlődik rohamosan —• az uj tenger partján: a Volga-menti Komszo- molszk, a fiatalok városa. Itt van egyebek közt a Kujbisevi tenger tudományos “vezérkara”: a hidrometeorologiai megfigyelő állomás. Tudósok és mérnökök kutatják, tanulmányozzák itt la hul­lámzást, a széljárást, a vízállást, a jégképződést, a viz vegyi összetételét — egyszóval mindazt, ami megönnyiti az uj tenger kihasználását, se­gítséget nyújt a hajózásnak és a halászatnak, s uj adatokkal gazdagítja a mesterséges víztárolók építésével kapcsolatos ismereteket. Tizennégy agregát termeli már az áramot: az erőmű-óriás jelenlegi teljesítőképessége megköze­líti a másfélmillió kilowattot. Az első gépegysé­gek indítása óta kereken hatmilliárd kilowatt­óra energiát termelt a Kujbisevi Erőmű. Sok­száz kilométerre viszik el innen a Volga uj kin­csét a távvezetékek. Ellentmondás: Egy hátralékos előfizető!

Next

/
Thumbnails
Contents