Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-05-22 / 21. szám
Thursday, May 22, 1958 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 11 AMIT EGY GRÓFI KASTÉLY FALAI MESÉLNEK... Háromezerkétszáz kataszteri hold föld, négy tágas major és egy szeszgyár tartozott gróf Zichy Ernő 36 szobás ácsi kastélyához. A majorokban tágas istállók, szellös magtárak mellett egy szobából álló cselédlakások sorakoztak. A gróf ur __ ahogy az egykori cselédek visszaemlékeznek — sohasem nyitott be a béresházakba. Nem volt kiváncsi arra, hogy birtokán miképpen élnek az emberek, s nem vett tudomást róla, hogy a közös konyhákon, a közös tűzhely használata miatt miként veszekednek a béresasszonyok. Ilyen “apróságokra” hogy is lett volna ideje a grófnak, mikor még a kastélya parkjában rendezett aratóünnepre se tudott minden esztendőben hazautazni, mert szörnyen “elfoglalt” ember volt..., Egy alkalommal az aratókoszorut az ispán javaslatára Olaszországba küldték a gróf után... Róma, Bécs, Budapest. Ez a három város volt a Zichy-család kedvenc szórakozóhelye s az ácsi kastélyban egy esztendőből mindössze háromnégy hónapot töltöttek el. Ilyenkor egymást ériék a mulatozások, a nagyúri tivornyák. De nemcsak a mulatozásoktól, hanem a veszekedésektől is gyakran volt hangos a kastély. Különösen az öreg grófnő és Ernő fia között volt gyakori a ci- vódás. — Csitt. Csöndesebben, mert még a falaknak is füle van — intette le egy alkalommal az öreg “méltó” hangoskodó fiát, aki éppen amiatt lármázott titkárával, hogy túlságosan bőkezű a személyzettel s nem ellenőrzi a szakácsnőt a bevásárlásnál. Igazi főúri “szórakozás” A falak valóban tanúi voltak a grófi szeszélyek és gonoszságok ezer megnyilvánulásának. A vadászterem arról mesél, hogy milyen dege- nerált volt Zichy Ernő. Egyszer nagy vendégség volt a kastélyban, amikor a tehenesgazda jelentette: bivalyborju született. — Látni akarjuk azt a bivalyborjut! — szólt a kastély ura és nyomban parancsot adott, hogy négy markos legény tegye lepedőbe a kis fekete jószágot s hozza fel azt egyenesen a vadászterembe. Az ispán tudta az illendőséget, levettette a legények csizmáit s azok mezítláb vitték a vadásztrófeákkal díszített terembe az ügyetlen kis bivalyborjut. Az előkelő vendégek kacagtak a házigazda tréfáján. A borjú pedig fittyethányva a grófi illemtanra, lekecmergett a lepedőről és vagy másfél négyzetméter területen úgy bened- vesitette a parkettet, hogy a vendégek orrukat befogva vonultak ki a furcsa állatbemutatóról. Inkább 6—8 kilométert kerüljenek a parasztok . . . A dolgozószoba közepén nehéz tölgyfa íróasztal állott. A kastély ura itt adta ki a parancsot, hogy a grófi birtokon átvezető utakat sorompóval kell lezárni a falubeli parasztok előtt. Ne járjanak azok rövid utón a szőlőikbe, a Rostarétre, kerüljenek inkább 6—8 kilométert, mintsemhogy parasztkerekek által fölvert port nyeljen a Zichy- család valamelyik tagja. A társalgó falai arról tanúskodnak, amit a legkényelmesebb vendég herceg Odescalchyné,. követelt meg környezetétől és családjától is. A kegyelmes asszony botrányokról hires fiacskája — a 30-as évek egyik legmulatósabb arisztokratája mindennap táviratban volt kénytelen beszámolni hogvlétéről. Az egyik Ácsra küldött távirat szó szerint igy hangzott: “Amit a pesti lapok írnak rólam — hogy egy kis dizőz miatt a Dunába ugrottam — valótlanság. Tény, hogy a Margitszigeti Nagyszállóban mulattunk s hogy frakkban nyakig belegázoltam a vízbe. A Duna azonban kijózanított: nem érdemes egy dizőzért búsulni”. Miért mondtak fel a szobalányoknak? A nagy ebédlő egyik virágvázájába egeret csempészett a gróf-csemete, hogy nagyanyját, az öreg méltóságos asszonyt bosszantsa — de ennek a “tréfának” is a személyzet itta meg a levét. Az egér csodálatos véletlen folytán éppen akkor ugrott ki a vázából, amikor a család ebédhez ült, és a nagymama kanalát a párolgó tyuk- levesbe merítette. — Jézus Mária! Milyen személyzet van ebben a kastélyban ? Hogyan takarítanak... Egy percig sem maradok itt. Utazok vissza Bécsbe — kiabált a grófnő ingerülten. ígéretét valóra is váltotta, még aznap felült a bécsi gyorsra s elutazott. De hogy ne maradjon megtorlás nélkül a dolog, mind a két szobalányt azonnali hatállyal elbocsátotta, s fizetésükből levonta az ebédlő “egértelenitésének” költségeit. A folyosó falain régi kakukos órák, zenélődobozok fogadták a kastélyba lépőt. Volt itt vagy 30 falióra s mikor Ernő gróf Ácson tartózkodott, legfőbb munkájának tekintette, hogy a sok időmérőeszközt, zenélődobozt működtesse. Hát ez valóban megerőltető “munka” lehetett!... Reggel maga húzta fel a rugós szerkezeteket, s a kastély folyosója naphosszat hangos volt a kakukkolástól, ugyanakkor, amikor a személyzetnek megmukkanni is tilos volt. Grófok a pokolban A hálószoba ablakából nagyszerű kilátás nyílott a “pokolra” és a “mennyországra”. A gróf ur ugyanis a tágas parkban építtetett két furcsa pinceszerü folyosót, s az egyikbe jászolt állíttatott. Belefektette a kisded Jézus gipszfiguráját. A mennyezetre pedig fényes csillagokat festetett, amelyek a három királyokat vezetik útjukon. A pokol kisértő rémeit is megelevenítette Zichy Ernő, de azért nem is volt ez olyan borzalmas, mert ebben a pokolban intim zugok fogadták a dorbézolás közben idelátogató grófi hölgyeket és urakat. (A gróf ur úgy látszik, nem tudta, hogy nem jó az ördögöt a falra festeni. A végén őt is elvitte az ördög.) ★ Amit az ácsi kastély falai mesélnek — mindaz már visszavonhatatlanul a múlté. Most az épüUj életet fakasztó tavaszi szél szikkasztotta a földeket végig a Tisza mentén, Csanytelek- től le egészen Algyőig 13 évvel ezelőtt is, amikor Dózsa György késő unokái végre igazi honfoglalásukat ülték. Földet osztottak. Ezeréves jussukat vették birtokukba Algyő, Sándorfalva, Sövényháza, Pusztaszer, Baks, Csanytelek, Tömörkény, Felgyő, Mindszent nincstelen parasztjai, őrgróf Pallavicini Alfonz Károly volt napszámosai, cselédei. Több mint 40 ezer katasztrális hold földet birtokoltak itt a Pallaviciniek. A feudális nagybirtok úgy fonta körül ezeket a községeket, mint egy óriási polip. Sándorfalva. .. Ezt a községet a szegedi nagy árviz után maguk a Pallaviciniek telepítették ide, hogy olcsó napszámosaik legyenek. A falu közel 7000 lakosának a fele tengődött föld nélkül, vagy pár hold földdel, esetleg kisbérleten a nagybirtok karmai között. “Itt nincs rétegeződés, az egész falu egyetlen nyomortanyának tekinthető” — irta Féja Géza a “Viharsarok” cimü könyvében a községről. A földosztáskor a falu 8000 kát. holdat jussolt a Pallavicini birtokból, amelyet 1200 nincstelen család között osztottak széjjel. Persze nehéz volt az uj élet megkezdése is, mert nagyon sokan csak a puszta két kezükkel, ásóval, kapával fogtak a föld megmunkálásához. Alig volt a községnek 100 pár lova, 250 tehene. És most itt az egykori büszke kastélypark előtt — a kastélyból iskolát csináltak —■ ahol valamikor 500—600 munkanélküli ácsorgott és csak néhány kofaasszony rakta ki szegényes áruját, jól öltözött parasztok kínálják saját terményeiket a népes hetipiacon. A község lóállománya ma 840, a szarvasmarhaállománya pedig 750-re szaporodott. Ahol azelőtt ritkaság volt a kerékpár és gyalogosan jártak sokszor a 18—20 kilométerre fekvő majorokba is — most közel 400 motorkerékpár fut, a kerékpároknak pedig se szeri, se száma. A régi 3—4 fejhallgatós rádió helyett is 800 szól már a faluban. Az őrgróf egykori cselédei, napszámosai közül pedig 120-an már “nagy- birtokosok” lettek. A nagyüzemi gazdálkodás uj útját járják. Termelőszövetkezetet alakítottak még 1949-ben és ma csaknem kétmillió forint értékű közös vagyonnak a gazdái. Dóc ... A Pallaviciniek egyik legnyomorusá- gosabb majorja a dóci volt, ahol a nagybérlők egymást váltogatták, de a cselédség, zsellérség maradt apáról, fiúra. A felszabaduláskor 50 család lakott itt és kapott földet. De erősen elcsodálkozna azonban az, aki a régi Dócot keresné. A rosszemlékű major földbe süllyedt cselédházai teljesen eltűntek. A faluvá fejlődött Dócot ma let egyik szárnyában napközi otthont létesítettek* a kastély másik felében pedig községi kulturház és könyvtár van; vagyis a hajdani uralkodó családok egyikének “fellegvárát” is egyszer s mindenkorra birtokába vette a nép! Danes József MEGHALT FÖLDES IMRE Földes Imre, a magyar színpadi irodalom jeles képviselője 77 éves korában elhunyt. Igaz, hogy nevét az utóbbi időben csak ritkán láthattuk a színházi előadásokat hirdető plakátokon, de még jól emlékszünk egykori sikereire. Már fiatalon a legjobb színpadi írók között emlegették nevét, s müveivel többször nyert irodalmi dijat, többek között húszéves korában az Akadémia Koczán-diját. Több sikeres vígjátékot és operett-szöveget irt, a legnagyobb elismerést azonban mint mé- lyenszántó szinmüiró érte el. Az 1900-as évek elején két drámai hangvételű színdarabjával keltett feltűnést és aratott nagy sikert. Mindkettőt az akkori Magyar Színház mutatta be. Egyiknek — A császár katonáinak — az volt a nevezetessége, hogy bátran s erőteljes művészi eszközökkel leplezte le a Ferenc József-i kor hadseregének szellemét. Az 1909-ben szinreke- rült Hivatalnok urakban a magyar csinovnyik figuráját rajzolta meg, feltűnő kritikai éllel. Földes Imre müvei a szerző kitűnő színpadi érzékéről tanúskodtak, s rendkívül népszerűek voltak nemcsak nálunk, hanem az ország határain kívül is. Életének utolsó éveiben is sokat dolgozott, s egy ideig, mint a színpadi irók egyesületének elnöke is tevékenykedett. * ban, 380 teljesen uj, csinos, egészséges ház alkotja. Házat épített Süli Mátyás, Borsi Balázs, Lázár György, Dékány József, Kormányos Mihály és mindahányan, akik a grófnál négyen is laktak, egy konyhára. A falu közepén épiült fel a kulturház, a szép nagy iskola, a tanácsház. Villany világit, ártézikutból folyik a viz és autóbusz is jár naponta a községben. — Csak még mozi kellene — mpndja Süli Mátyás bácsi, aki 4 hold juttatott földjén gazdálkodik, 70 darab birkája van és már kétszer építkezett. Valahogy most már elboldogulunk itt — teszi hozzá —, csak az örgrófnak soha hírét se halljuk. Nem is igen emlékeztet itt már semmi a régi uradalmi világra. Csupán az italbolt épülete a régi és a falu végén áll még a juhhodály, a “nagy sopa” a múltból, az is a sándorfalvi tsz tulajdona. De bármerre járunk is a volt Pallavicini uradalom területén, azt tapasztaljuk, hogy az egykori nincstelen cselédek, napszámosok erős gyökeret vertek a termékeny talajba. Még azokon a helyeken is, ahol a régi uradalmi épületeket lakják, mint Sövényházán a pusztaszeri majorban, erősen megváltozott az életük. Sövényháza is, amely a Pallaviciniek alatt sohasem tudott igazi községgé fejlődni, csupán szétszórt tanyái, majorjai voltak, most erőteljes fejlődésnek indult. A gőgös főúri kastély szomszédságában épül a falu központja. Itt épített többekkel együtt csinos, többszobás villaszerű házat Jaksa Ferenc, volt urasági cseléd, Bóta László 4 hold juttatott földjével. Kiss Gáborék is nemrég költöztek be uj bútorral berendezett, kétszobás házukba. A 6 holdakis gazdaságban pedig 2 ló, 1 csikó, 1 tehén és üsző, 1 hasas koca és 6 süldő található most is_ És a faluközpontban megépült 23 uj ház melle az i^én 19-en építenek uj családi házat. Hasonló a helyzet Mindszenten, Csanyteleken . Tömörkényen, Bakson, amelyek szintén jussol— tak a Pallavicini uradalomból... Megnövekedett igénnyel is sokkal jobban élnek az emberek még ha néha panaszkodnak is és nem akad közöttük olyan, aki vissza óhajtaná mégegyszer a Pallaviciniek uralmát. .. Pedig 1956 őszén már közel jártunk ehhez. És Pallavicini őrgróf fia is akcióba lépett, Mindszen- ty hercegprímás kiszabaditójaként Pálinkás András néven. Sándorfalván többen fel is ismerték benne az őrgróf fiát, köztük Nagy Lajos is, aki szintén a gazdag földesur szűkös kenyerét ette. De hiába léptek újra sorompóba a gróf urak. A történelem kerekét nem tudták visszafordita- ni, hogy újra az övék legyenek a hatalmas birtokok. Hajdú Julia ■ AKIK A PALLAVICINI-IMADALOMBÓL JUSSOLTAK
