Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-05-22 / 21. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, May 22, 1958 Külpolitikai Szemle j Li—....................... ......TT---------1 ,-----------------T................... ^S5i.......................... , ~j A GÖRÖGORSZÁGI VÁLASZTÁSOK HÁTTERÉBEN Az athéni belváros lakóinak és járókelőinek ezen a héten, a mai választás utolsó előtti napjaiban, jócskán kijutott a politikai beszédekből. A hangerősitők messzire elhordták a hangot a gyűlés színhelyétől, s csend csak a távolesö utcákban volt. Azt tapasztaltam azonban, hogy az athéniek nem igen törekedtek a menekvésre. Ha nem is értettek egyet a szónokkal, szívesen, egyszerű kíváncsiságból vagy komoly érdeklődéssel meghallgatták, hogy azután — mint a polgári lapok írják — “saját belátásuk szerint adják le szavazatukat.” Az öt párt, illetve választási koalíció központi gyűléseinek lezajlása után még mindig tartja magát az a vélemény, hogy a legnépszerűbb az EDA — a Baloldali Demokratikus Tömörülés — hétfői, körülbelül 250 ezres nagygyűlése volt. Az utána következő PODE-gyülés (a Markezinisz vezette Haladó, Agrár és Demokrata Párt választási tömbje) már lényegesen kisebb volt, de itt is megjelent jó 60,000 ember. (Markezinisz, mint ismeretes, tárgyalásokat folytatott az EDA- val, választási szövetség megalakításáról, de Utolsó pillanatban visszalépett). Szerdán a jobbod“!; néppártiak tartottak gyűlést, eléggé gyenge részvétellel. v Csütörtökön került sor a Nemzeti Radikális Unió (ERE), a Karamanlisz volt miniszterelnök vezetése alatt álló párt nagygyűlésére. Hatalmas tömeg jelent meg a Kathmonosz téren és a környező utcákon: számban megközelítették, de nem érték el a hétfői EDA-gyülést. A pénteki, utolsó gyűlés a liberálisoké volt, szintén nagy, az ERE-gyülésnél is nagyobb és valamivel lelkesebb tömeggel. A liberális párt sok évtizedes gyökerekkel rendelkezik a görög politikai életben s ha vezetőségében nem is, de tagjai között sok haladó érzelmű ember van. A zajos nagygyűlések ellenére a választások előtti hangulat nyugodtnak mondható. Ez figyelemre méltó dolog itt, Görögországban, ahol az emberek általában szenvedélyesen, hevesen vitatkoznak, akár politikáról, akár másról legyen szó. A Georgekopoulosz vezette hivatalnokkormány igyekszik tartani magát a választások “demokratikus” lebonyolításáért vállalt kötelezettséghez, igy kevés incidensről lehet hallani. (Krétán néhány napja a csendőrségen összeverték az EDA-jelöltet, utána az illetékes csendőrtisztet “büntetésként” 45 napig eltiltották a szolgálattól. Lariszában röpiratosztásért letartóztattak öt “kommunistát.”) Mennyire nyújt a jelenlegi választási rendszer lehetőséget arra, hogy a tömegek törekvései érvényre jussanak? A választási rendszert “megerősitett arányossági rendszernek” hívják. Lényege a kővetkező: a mandátumok elsődleges elosztása az egyszerű arányossági rendszer szerint történik. A 300 képviselőt 55 választási körzetben választják meg, minden körzet meghatározott számú képviselőt (pl. Athén — 16, Athén külvárosai — 10 stb.) Az egy körzetben leadott összes érvényes szavazatokat elosztják a mandátumok számával, — s igy megkapják a választási mércét (hány szavazat kell egy mandátumhoz.) Ezzel a számmal azután elosztják az egy-egy pártra vagy koalícióra leadott szavazatok összegét. Az eredmény mutatja, hány man dátumot nyert el az illető párt, vágy koalició. De egy-egy pártra nem pontosan kétszer vagy háromszor a választási mércének, megfelelő szavazat jut, hanem esetleg valamivel több, vagy még egy mandátum elnyeréséhez sem elegendő. Az igy fennmaradt szavazatokat (becslések szerint az össz-szavazatok egyhar- mada) másodszor is elosztják, de már a többségi rendszer szerint. Vagyis, csak azok a pártok részesülhetnek a maradék szavazatok elosztásában. amelyek országosan az össz-szavazatok 25 százalékát nyerték el (koaliciók esetében — 40 százalék.) Ha csak egy párt szerzi meg a 25 vagy annál nagyobb százalékot, a második elosztásban a második legtöbb szavazatot elnyert párt is részesül. A rendszer nyilvánvalóan kedvez a nagy pártoknak. Markezinisz szerint “összeesküvés, a- melynek célja: megzsarolni a választók akaratát és arra kényszeríteni őket, hogy rájuk (vagyis az ERE-re és a liberálisokra) szavazzanak”. Ha feltételezzük, hogy a Karamanlisz- párt 25 százaléknál többet kap, a liberális párt pedig másodiknak fut be, akár csak 1 százalékkal több szavazattal, mint az EDA, akkor ez a két nagy párt kapja meg az összes maradék szavazatot s természetesen a vele járó mandátumokat. AZ OLASZ VÁLASZTÁSOK HÁTTERE Amerikai nátha — olasz tüdőgyulladás Olaszországban pár nap múlva választások lesznek. Az előkészületek lázasan folynak. A választásban résztvevő tiz politikai párt alapos kampányt folytat. A hírek szerint 50 ezer politikai gyűlést tartottak országszerte és mindenütt, ahol tömegek gyülekeztek, mint pl. a nagy meleg elől a tengerpartre menekült lakosság között, hangszórók ismertetik a pártok programját. Az alábbiakban a Magyarországon járt Giorgio Casalino, olasz szakszervezeti vezető újságírók előtt ismertette az olasz gazdasági és politikai helyzetet. ★ — Annak ellenére, hogy Olaszországban a munkanélküliek száma már túlhaladta a kétmilliót és ez a tömeg állandóan növekszik, az olasz munkásság aCGIL, a legnagyobb szakszervezeti szövetség vezetésével sorozatosan vívja elkeseredett harcait az életszínvonal megvédéséért és emeléséért. Pillanatnyilag a papíripari dolgozók hónapok óta tartó bérmozgalma áll az érdeklődés előterében. Tárgyalások állandóan folynak a szakszervezet és a munkáltatók között, de időnként hosszab-rövidebb sztrájkokkal is kifejezi a munkásság, hogy nem mond le jogos követeléseiről. Reméljük, hogy ezt az 1957 november óta húzódó harcot még a választások előtt győzelmesen befejezzük. Másik jelentős frontszakasz Olaszországban a mezőgazdasági dolgozók minduntalan fellángoló küzdelme. Ezen a területen is anyagi követelések állnak előtérben. A délolasz agrárproletáriátus bére az északi ipari munkásság keresetének alig 35 százaléka. Egységesen elfogadott követelés a napi ezer lira bérminimum, ami igen szerény célkitűzés, hiszen az iparvidékeken a fizetések napi 2500 lira körül mozognak. — Hogyan alakult Olaszország gazdasági helyzete? — Bizony ez egyáltalán nem rózsás. Igen bonyolult és állandó éberséget követel meg a szak- szervezetektől. Nálunk ma már az amerikai helyzetet — mert sajnos, Amerikával kell kezdeni az olasz gazdasági viszonyok elemzését — még polgári közgazdászok sem úgy látják, mint átmeneti visszaesést a termelés egyes ágaiban, hanem mint kezdődő, de tartósnak Ígérkező, mély gazdasági, válságot. Legutóbb egyik elismert polgári közgazdászunk mondotta elkeseredetten, de őszintén, hogy az az Egyesült Államok náthás, akkor Olaszországban tüdőgyulladás jelentkezik. 1957-re a kormány az ipari termelés hét százalékos emelkedését várta és igér- 4e. Ezzel szemben nemcsak az emelkedés maradt el, hanem határozott visszaesés következett be. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a nyugat-európai országokból is egyre tömegesebben áramlanak haza az ott kenyerüket vesztett honfitársaink. Nem lehet kétséges,' hogy a fokozódó válság- jelenségek az olasz munkásság fokozott ellenállását, tömeges harcait váltják majd ki. — Milyenek a kilátások a küszöbönálló választásokat illetően? — Az Olasz Kommunista Párt reálisan Ítéli meg a helyzetet. Nem várunk döntő, átütő erejű győzelmet, de bizunk abban, hogy eddigi pozícióinkat megvédj ük, ső|t egyes térületeken meg is javítjuk. Bár a kommunisták mindent megtesznek a baloldali erők összefogására a Keresztény Demokrata Unióval és a különféle neofasiszta pártokkal szemben, de a szocialista vezetők között sokan vannak, akik nem hivei az egységnek. Persze, azért tekintetbe kell venni, Baloldali körökben mindenesetre arra számítanak, hogy nem lesz számottevő különbség a liberálisokra és az EDA-ra leadott szavazatok számában. A két koalició, a PADE és a néppártiak nem számíthatnak a második elosztásban való részvételhez szükséges 40 százalékra, ★ A beérkezett választási eredmények szerint az EDA párt (Difiekoratikus Baloldali Tömörülés) a szavazatok 24.4 százalékát nyerte el és evvel a második helyet foglalta el a parlamentben Képviselőinek száma az azelőtti 17-től 78-ra emelkedett. Karamanlisz pártja 41.1 százalékot és a Liberális párt 20.7 százalékot nyert. Úgy a választás, mint a választások eredménye megmutatta, milyen hatalmas rokonszenvet élvez az EDA, a dolgozó nép, a nemzeti függetlenség és a béke pártja. hogy a kormány helyzete nem valami irigylésre méltó* A fasizmus bukása után ez az első választás, amelyben a keresztény-demokraták elszigetelten, szövetségesek nélkül veszik fel a harcot. A LIBANONI HELYZET BEIRUT. — Az elmúlt hét folyamán polgárháború tört ki a kis középkeleti államban, Libanonban. A hírek szerint Tripoliban voltak a legvéresebb harcok. A libanoni kormány legutóbbi jelentése szerint Tripoliban megszűntek a harcok és a felkelők megadták magukat, de a felkelők vezetője, Saeb Salaam, a Nemzeti Egyesült Front vezére tagadja ezt. Salaam szerint az egész nemzet forradalmi harcban áll, “ellentállnak mindenfelé”. A fővárostól, Beiruttól délkeletre vereséget szenvedtek a kormánycsapatok. Négy óra hosz- szat folyt a harc a libanoni rendőrség és Kamal Jumblat, druz vezér felkelői között Batlounnál és a kormánycsapatokat visszavonulásra kényszeri- tették. A felkelés Camille Chamoun kormánya ellen kezdődött Tripoliban. A tripolii harcokban elesettek számát 20-tól 85-re becsülik. Camille Chamoun kormánya a nyugati hatalmakhoz húz, mig a mohamedán arabok az arabokkal való egyesülés mellett vannak. Libanon egész lakossága 1,500,000 lelket tesz ki. Ennek kb. fele keresztény és Chamoun követője. Chamoun kormánya uj törvényt akart behozni, mely szerint újraválaszthatnák őt a kormány élére, ami ezidőszerint törvénytelen. Két héttel ezelőtt az egyik újságírót, aki ellenezte a kormányt, meggyilkolták. Az ez elleni tiltakozás robbantotta ki a felkelést. Bejrutban és Tripoliban felgyújtották az Egyesült Államok által fenntartott könyvtárakat. A nép gyűlölete a nyugat ellen és főképpen az idegenek ellen irányul. A druzok egy kb. 80 ezer főből álló törzs, melynek egy része eleinte a kormány mellett harcolt; megállapodtak, hogy nem harcolnak egymás ellen, hazaviszik fegyvereiket és csupán az idegenek ellen fognak harcolni. Az Egyesült Államok rendőrségi fegyvereket szállított Libanon részére, kisebb fegyvereket és könnygázt, de most már tankokat is küldenek és a 6-ik flottát sürgősen készenlétbe helyezték, hogy esetleg beavatkozzon a libanoni kormány mellett. A libanoni kormány Szíriát és Egyiptomot okolja a forrongásért, de Nasszer kormánya tagadja, hogy bármiképpen is beavatkoznának Libanon belügyeibe. Nasszer maga különben csupán a hét végén érkezett haza moszkvai látogatásából. Tény az, hogy Egyiptom, Szíria mint az Egyesült Arab Köztársaság kivívta függetlenségét az idegen fennhatóság alól; Irák. Jordán és Libanon kormányai a nyugati hatalmak mellett állnak, mig a nép jórésze Nasszert követi, függetlenségért harcol és tele van gyűlölettel az idegen hatalmak iránt, amelyek évszázadokon keresztül gyarmati sorsban tartották őket. Per kezdődött Németország kommunista pártjának tiz tagja ellen A dortmondi tartományi bíróság politikai büntető tanácsa előtt május 5-én per kezdődött az illegális Németország Kommunista Pártja tiz kelet-vesztfáliai tagja ellen. Azzal vádolják őket, hogy Bielefeldben, Mindenben és Lüdinghausen- ben “az államot veszélyeztető pártszervezetet” létesitettek.
