Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-05-15 / 20. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, May 15, 1958 _2 “HUSZONÖTMILLIÓ KOMMUNISTA” í A félelem borzalma béníthatta meg a hátgerincét annak a néhány száz hallgatónak, akik a Hunter College nagytermének egy kis részét elfoglalva hallgatták 'Gordon H. Scherer, ohioi republikánus képviselő kijelentését, hogy “25 millió kommunistából álló ötödik oszlop áll készen árra, hogy elpusztítsa az Egyesült Államokat' . A gyűlést az Aware, Inc. szervezet hívta össze, mely önszorgalomból folytat keresztes hadjáratot a kommunisták ellen a színészek és más szórakoztató művészek szervezeteiben. Szónoknak az Amerika-ellenes Bizottság tagja, Scherer képviselő mellett a dicstelen múltú Eoy Cohn-t hívta meg. azt a Cohnt, ki mint vádügyész helyettes a Smith-törvény newyorki tárgyalásain élesitgette először fasiszta fogait, azután meg a jobblétre szenderült McCarthy szenátor jobbkeze volt és az általa vezetett szenátusi vizsgálatokon végzett pusztító munkát az alkotmány demokratikus szerkezetében, amig a felháborodott közvélemény meg nem állította működését. Hol van az a rengeteg kommunista? Cohn szerint .beszűrődtek mindenhová és alapos munkát kell kifejteni a kitisztításukra (McCarthy megszállottságának visszhangja.)- De nem hiszi, hogy Washington jelenlegi urai képesek erre a nagy munkára. “Sok szó esik manapság az anyag felhalmozódásáról, de ha Washingtonban a gerincességet és bátorságot leltároznánk, azt találnánk, hogy ebben ott nagy hiány van”. Vajon mire gondolt Cohn, amikor ezt. mondta ? A gyűlésen a “liberális” sajtó is kritika tárgya volt. Névszerint a N. Y. Times és a N. Y. Post-ot vádolták hazaárulással, mert az ország belügyeit biztonságosnak találják és támogatják a Szovjetunióval folytatott kulturális cseremozgalmat. iDbarg, Knochen, Simon és a többiek... A Monde francia lap foglalkozik Oberg és Knochen náci háborús bűnösöknek adott kegyelemmel. — Egy újság van előttünk — újra —, keltezése: 1945 április 25. Pontosan 13 éve ennek. A hitleri Reich utolsó napjait élte ekkor és San Franciscóban megnyílt az Egyesült Nemzetek első konferenciája, “örökké és soha” — ezek voltak akkor a jelszavai: Örökké tartson a béke, sohase legyen agresszió, sohase legyenek oly vad szörnyűségek, mint amelyek örökre bemocskolták a führernek és gyilkosainak névét. Azóta azonban a hitleri bűnöktől való egységes megborzadás lassanként eltűnt az emlékezetből. A nürnbergi bíróság másodszor ment fel egy nácit a leggono- ezabb fajtából: Simon SS-tábornokot, aki néhány nappal a kapituláció előtt három polgári személyt felköttetett azért, mert a hitlerista fiatalok egv kis csopoi’tját le akarta beszélni az ellenállásról. De a kegyelem gyakorlásának monopóliuma nem Németországé. Vajon Franciaországban pem Hitler egy volt tábornoka parancsnokol-e fiatal katonák fölött, hogy azután a hadügyminiszter elkésve fel ne oldja a kivégzettek fiait az alól a kötelezettség alól, hogy alatta szolgáljanak? — És a francia köztársaság elnöke lelkiismerete szerint cselekedvén, nem tartotta-e kötelességének, hogy kegyelmet gyakoroljon olyan személyiségekkel szemben, akik négy éven át a párizsi Gestapo élén álltak ? Itt és ott tiltakoznak ez ellen. A botrány azonban nem anyujára a halálos ítélet átváltoztatásában mutatkozik, hanem az igazságszolgáltatás hihetetlen lassúságában. Az elnöki kegyelem kapcsolatban áll- © azokkal az erőfeszítésekkel, amelyeket évek óta kifejtenek a francia—német kapcsolatok légkörének egészségessé tételére? Ez elképzelhető. De felvetődik a kérdés, vajon egy ilyen intézkedés a kívánt irányban hat-e. Hiszen azok a bűnök, amelyekért a Gestapo főnökeit halálra Ítélték, olyanok, hogyha az uj Németország érdeklődik az elitéltek sorsra iránt, elkerülhetetlenül gyanusabbá válnak hátsó gondolatai NZTQNSÁCiftN VANNAK ÁLL ATKERT JEIN K Hála a McCarran-törvénynek, a Dulles-fivérek- nek és a Kinával való kereskedés törvényének, Amerika állatkertjei megmenekültek egy veszedelmes “vörös beszivárgás”-tól. Külügyminisztériumunk, a bölcs Foster Dulles utasítására bátran és energikusan megtagadta a beutazási engedélyt egy veszedelmes kínai fel- forgatótól, a Panda-mackótól. Ez a panda mackó, amelyet az állatvilág bohócának tekintenek beutazási engedélyt kért Amerikába és a bronxi állatkertben akart letelepedni. De a mi éber Dul- lesunk résen állt. Megtudta, hogy a Panda mackó kínai illetőségű. Mint ilyen nem jöhet Amerikába ! A Panda medve egyike a legritkább és a legkedélyesebb állatoknak. A világ minden állatkertjében az ő tanyája előtt áll meg a legtöbb látogató. És a panda-mackó akkor a legboldogabb, ha bohóckodhat gyermekek és felnőttek kacagta- tására. Sajnos a pandának Kínában van az otthona. Egyedül ott található természetes környezetben. A világ összes állatkertjei valamennyien onnan importálják. Amerikában több állatkertnek volna szüksége panda mackóra. Egy ügynök kapcsolatba lépett az illetékes kínai hivatallal, melynek révén vásárolhattak volna egyet- Hajlandók lettek volna minden árat fizetni érte, állítólag 25000 dollárt is. Igen ám, de állatot importálni Kínából “kereskedés” lett volna Kinával és ez még a kormány el- ■ ismeréséhez is vezetne. És ezt pedig tiltja a Tru- man-dullesi hidegháború egyik törvénye. Többek között igy akarják “elszigetel”-ni Kínát a hidegháború lovagjai. Még a panda mackókat is elszigetelik tőlünk. Amikor a panda mackó megtudta, hogy Dulles, a békeangyal, nem engedi be Amerikába, elkeseredésében pennát vett a mancsába és ezt a költeményt irta: Mr. Foster Dulles, én önt tudatom, Hogy meg vagyok sértve, még pedig nagyon. Tudja meg, nemcsak ön, más is szeret utazni És én hagytam volna magam ujjlenyomatozni. Az amerikai népnek, tudom sok a gondja, buja Én vidámságot hoztam volna a bronxi zu-ba. Amit ön dumái a szabadságról, az csak propaganda, handa-banda. Ezt izeni önnek egy szomorú kínai panda. “Uj orosz összeesküvés” Philadelphiából származó jelentés szerint egy newyorki üzletember, Mr. Grinsfelder Csajkovszkijnak, a nagy orosz zeneszerzőnek egy amerikai barátjához irt levelét ajándékként Ormándy Jenőnek, a kiváló amerikai magyar karmesternek adományozta. A hir nyomán szinte el tudjuk képzelni a következő jelenetet az Amerikaelleries Bizottság hivatalában. A bizottság jelenleg ép New Yorkban igyekszik nagy buzgalommal a hisztéria kialvó- félben levő lángját felszitni. WALTER (az Amerikaellenes Bizottság elnöke) : Na ez ép kapóra jött. Az FBI jelenti, hogy Ormándynak, aki ép körútra készül Oroszországba, valamilyen titkos orosz levelet adtak át. MOULDER: Minek kellett ahhoz az FBI? Hiszen benne volt a lapokban! WALTER: Ne dumálj, mert téged is kivizsgáltatlak. A levelet egy orosz irta. Nem elég az neked ahhoz, hogy gyanússá tegye ? SCHERER: Walternek igaza van. Itt egy veszélyes összeesküvéssel állunk szemben. Ki az a Csajkovszkij ? MOULDER: Csajkovszkij a Cseka főnöke. SCHERER: Ne dumálj, a Cseka már nem áll fenn. Én úgy tudom, hogy Csajkovszkij egy spanyol kommunista, akinek anyja Kínában született és akit ide küldtek az oroszok, hogy kikémlelje a szabad vállalkozási rendszert. WALTER: Mindketten hülyék vagytok. Csajkovszkij az Orosz Atombizottság igazgatója. Ez most titkos utasítást küldött Ormándynak, hogy a karmesteri pálcájában csempéssze ki összes atomtitkainkat. MOULDER: Ki hitte volna Ormándyról. (Fejcsóválva kiállítja a subpoenát Ormátidynak, Csajkovszkijnak és Grinsfeldernek.) Egyre “tísztáhh” és enyhébb fegyvereket készítenek Nem kell már senkinek sem búsulni. Strauss admirális és Teller professzor honfitársunk, a hidrogénbomba atyja jóságos közreműködésével úgy pucolják, tisztogatják azokat a hidrogénbombákat, hogy maholnap az összes pucerájok, tisz- titóvállalatok kimebetnek üzletből, a hidrogén- bomba mindent ki fog pucolni. A ruhákkal együtt a benne levőket is. Egyetlen hidrogénbomba, mint tudjuk, képes egy másodperc alatt több millió embert porrá, sőt gőzzé égetni. A rádióaktiv kisugárzás több tízmillió más élőlényt elpusztíthat. De ha sikerül egy igazán tiszta hidrogénbombát csinálni, az mélyen le fogja szállítani a kipucoltak számát. A rádióaktivitás nem fog ölni. Csupán a H-bomba fog égetni. Ezerszerte hatásosabban, mint ahogy Hitlerék tudtak égetni Auschwitzben. No de emiatt ne legyen senkinek álmatlan éjszakája. Mert az újságok jelentik már, hogy azok a nagy humanitáriánusok, akik a fegyverkezést tanulmányozzák és irányítják, már olyan fegyvereken dolgoznak, amelyek nem fognak ölni. Creasy tábornok a hadsereg kémiai osztályának főnöke, a képviselőház költségvetési bizottsága előtt tett tanúskodásban kijelentette, hogy az Egyesült Állaihok kémiai hadviselési osztálya olyari baktériumok és vegyszerek után kutat, melyek háború esetén az ellenséget csupán ideiglenesen tennék tehetetlenné. “Például, ha felfedezhetnénk egy olyan szert, amely az ellenséget csupán ideiglenesen tudná megvakitani, ez ideális volna, mert senki sem csonkulna meg”. Haj, a magyarok már ebben is megelőzték Creasy tábornokot. Magyar legényeknek századok óta kedvenc mondásuk volt: “Csak a fejét, hogy meg ne sántuljon.” Amit Creasy tábornok ime igy módosított: “Csak a szemét, hogy el ne égjen.” De addig, amig ilyen szert feltalálnak — mondotta — á hadsereg egy olyan szerre támaszkodik, amely az ellenséget ideiglenesen megbetegiti. Sietett hozzátenni, hogy a hadsereg nem tart raktáron himlő-baktériumokat, mert ez nem volna etikus, mivelhogy a himlő elcsunyitja az arcot és az ellenség ezért “örökre” haragudna ránk. Ezzel szemben, ha ideiglenesen vagy állandóan megvakitjuk őket, ezért nem haragudnának, de ha haragudnának is, akkor sem látnának bennünket és nem tudnának megtorlást eszközölni. Vak ember nem tud visszaütni, ugyebár. A tábornok ur még annyit mondott, hogy az ideiglenesen vakitó szer mellett egy másik “ideális” baktérium az lenne, amely az ellenség hadseregét ideiglenesen megőrjíteni. Esetleg a lakosságát, mert ha egyszer ilyen baktérium bombákat lövünk az ellenségre, akkor a baktérium alig tudna különbséget tenni katona és polgár között. Creasy tábornok hangsúlyozta, hogy mindezt azért tesszük, mert feltételezhető, hogy az ellenség is ilyen terveken dolgozik. “A bolondok paradicsomában élnénk — figyelmeztetett az éber stréber, ha nem dolgoznánk erőteljesen azon, hogy gáz és baktériumbombás háborút viselhessünk az ellenség ellen saját országában”. (Utóirat. A fentiek elolvasása után az jut eszünkbe, hogy valaki talán már belőtt ide, kö- zibiink egy bombát, amely ideiglenesen megörjit- het embereket!) “All the news that’s fit to print” A N. Y. Times azt állítja, hogy semmilyen hirt sem hallgat el. Jelszava “all the news that’s fit to print” (minden hir, amely leírható). A kérdés csak az, hogy melyik hir hova kerül. Köztudomású, hogy az amerikai közönség először a fő cikkeket nézi át "és a lap többi részét csupán akkor, ha sok ideje van olvasásra. Tehát ha igazságos akar lenni a Times és megírja mégis azt a hirt, amit szeretne eltemetni, a hatalmas lap 30 egy- néhányadik oldalára teszi pár sorban, mint például az alanti hirt, mely 31-ik oldalon jelent meg: “Uj előiléleti törvény Mississippiben”. — Jackson Miss. — J. P. Coleman kormányzó aláírta azt a törvényt, mely feljogosítja őt arra, hogy bezárja az állami parkokat a faji megkülönböztetés fenntartására. Aláírta azt a törvényt is, mely íeljo- sitj az iskolák bezárására is, megakadályozza az erőszakos egybeolvadást.”
