Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-05-08 / 19. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, May 8, 1958 8 Aki el is ismeri, ha hibát követ el Tisztelt Szerkesztőség! Köszönöm V. S. New Brunswick, N. J. olvasónak az április 24-iki számban megjelent levelét és nemcsak igazat adok neki, hanem kérem, hogy ha hibát talál továbbra is cikkemben, bírálja meg azokat még erősebben. A hiba az volt, hogy nem jegyeztem meg, az amerikai életmódot az európai középosztály szokásaival vagyok kénytelen összehasonlítani. A 3 millió szegény magyar, életét csak az amerikai résztermelőkkel és a mexikói sommásokkal (évad föld- mivelő munkás) lett volna szabad összehason- litani. nehogy az amerikai élet túlbecsült eredményére jussak. • • Megjegyzem, hogy a közeljövőben szándékomban van Horthy Magyarországról könyvet Írni, amelyben a budapesti ipari munkásokról és a magyar faluról fogok irni. Arról az időről, a- mikor a magyar napszámos látástól-vakulásig tartó munkáért egy pengőt (akkori értékben 17 centet) kapott, amikor a felnőtt bányászoknak csak 70 fillért (9 cent) járt egy napi munkáért. Köszönöm más okból is a levelet. Ebből látom, hogy az olvasók mily figyelmesen olvasnak és sokat tanulhatok tőlük. Engem különösen érdekelt a magyar földművelő szegénység sorsa (3 könyvem jelent meg otthon a Horthy időben erről) és kérem, hogy írjanak róla többet, hogy könyvem anyaga gazdaga'bb legyen. Eörsi Béla. Szerk. — Mi is hibásnak érezzük mágunkat ebben a kérdésben, mert a szerkesztőségitek is észre kellett volna vennie a hiányosságot. “htem én vagyok felelős” Kedves Munkástársak! A Magyar Szó március 20-iki számában két levél jelent meg S. S. Chicago aláírással. Az egyik levélért, amely “Tanács a lap szerkesztéséhez“ fejeimmel jelent meg és amely kritizálta a lap február 27-iki számában megjelenő írásokat, köztük E. H. N. “Ahogyan én látom” rovatát is, nem én vagyok a felelős. Ezt azért tartom szükségesnek megírni, mert itteni barátaink közül többen, valamint Californiából Lufcsák munkástárs levele is rosszalja ezt a levelet, mellyel nem szeretném azonosítani magam. Azon a Voltair-i elv alapján állok, hogy a nézetet bárki úgy és akkor fejezze ki, ahogyan és amikor tudja. Rólam többen tudják, hogy humorérzékem még nem hagyott el teljesen és nemcsak élvezettel olvasom, de kiváncsi előér- zettel várom E. H. N. és minden kiilmunkatárs cikkét s arcom nem porcellánból van, igy attól sem félek, ha mosolyogni kényszerít egy-egy cikK, hogy esetleg az arcom megrepedne tőle. Smied Sándor, Chicago, 111. 4 iosf hálálják ők Is Tisztelt Szerkesztőség! Az itteni “hősök” fölkeresik a régi amerikás magyarokat és siránkoznak nekik, hogy re- ménvtelen nyomorban élnek és a magyar “testvérek nem akarják őket segiteni. Nekem pél- dí’’1 14 éves koromban kellett elhagynom a szülőfalumat. Van közöttük olyan, aki már rájött, hogy a Voice of America gáládul becsapta őket. Itt utómát, vagy valamilyen Eldorádót képzeltek el és most belátják, hogy bizony itt nem lehet munka nélkül megélni, különösen mivel már itt is 5—G millió körül van a munkanélküliek száma. Továbbra is művelődni kíván Tisztelt Szerkesztőség! Mellékelem előfizetésem, valamint megrendelek néhány könyvet. Ugyanis aki egész életét nehéz fizikai munkában töltötte el, amikor elérkezik ahhoz a ponthoz, hogy minden testi munkát fel kell adnia, mert nem birja. . . akkor azon rágódik, hogy most azután mit csináljon a sok szabad idejével. Üldögél, olvas, ha van mir, de hát nekem kocsiszámra kellene az olvasnivaló! Itt volna az öreg clevelandi napilap, de ettől meg elfog a csömör! így hát megrendelek önöktől néhány regényt olcsó könyvesboltjukból, annak ellenére, hogy az idén még egyszer sem hirdették. De azt hiszem, még maradt belőlük. Nagyon szeretném, ha időről-időre közölnének a lapban a régi, történelmi Magyarországon létező jobbágykorszaki törvényekről szóló ismertetéseket, mint pl. az elsőbbségi jog, a “pallos” jog, stb. Mert bizony a magamfajta már sok olyan emberrel találkozott, aki azt mondja, hogy ilyesmiről sohasem hallott. (Pedig már sokat olvasott, mint mondja. Persze ponyvaregényt!) Ezek a mai csiri-csáré hősök legalább megismernék, hogy milyen áldott törvényei voltak a múltban azoknak a drága, jó uraknak, akik ellen az akkori szegény népnek küzdenie kellett. A szerkesztőségre bízom ennek az inditványnak az elfogadását, vagy elvetését. Üdvözlet az írógárdának és a szerkesztőségnek. L. L. ELMÉLKEDÉS DULLESRéL Tisztelt Szerkesztőség! Engedjék meg. hogy ezen írásommal vitát indíthassak. Nem saját bajaimról s nem meglevő Örömeiről kivánok irni, hanem mindannyiunk közös problémájáról. A mai élet politikai, gazdasági és kulturális ügyeibe szeretnék beleszólni, mint egyszerű, szürke munkás. Mostanában sokat foglalkoznak az újságok a mi szeretett békeangyalunkkal, Mr. Dulles külügyminiszterünkkel. Sok különböző vélemény hangzott már el erről a nagyon fontos személyiségről. Én is el szeretném mondani róla a véleményemet. Úgy tudom, hogy a mi ájtatos külügyminiszterünk sokat imádkozik. Ha ez valóban igaz, úgy vajon mire kéri az Istent? Arra, hogy áldás, békesség, jólét legyen a világon, vagy va- lemi másra? Talán arra, hogy áldja meg az ő atom- és hidrogén fegyvereit, hogy azokkal világmészárlást csinálhasson, vagy talán arra, hogy itt a nyomor állandóan emelkedjen? Ezen utóbbi látszik valószínűbbnek. Megsúgom Mr. Dullesnek, hogy itt nem Isten akaratából lesz a nyomor mind nagyobb, hanem a mi derék Dullesunk' és hasonszőrű istenek fogyatékos agyának akaratából. Arról is hallottam, hogy őrangyalunk egyedülálló bűvész is. Kár neki bűvészkedni, hiszen olvasott ő bibliát, és abból tudhatja, hogy a világon nem ő fog uralkodni. Tehát nem én mondom, hanem Dullesék bibliájában áll, hogy “az egész világon uralkodni fog az antikrisztus”. Nos, mi, a nép vagyunk az antikrisztusok. Én is, aki most bírálom Dullest, ilyen antikrisztus vagyok. Tudom, hogy büvésztudományával világhírűvé tette nevét, mert ilyen bűvészt a világtörténelem még nem szült. Egyedülálló ő abban, hogy nem egyszerű tojásokat és más tárgyakat varázsol elő és nem mulattatja ezzel a nagyközönséget, hanem az atom- és hidrogén tojásokkal játszik. Most egy tiszta atomtojást igyekszik elővarázsolni a megriadt nagyközönség ámulatára. Félő, hogy azt az úgynevezett tiszta atomtojást egyszer rajtunk szeretné majd kipróbálni, hogy nem lesz-e belőle záptojás. Azok az istentelen oroszok már régen észrevették, hogy a világ elpusztul, ha éz igy megy tovább és ezért, az antikrisztusok érdekében, egyoldalúan abbahagyták a kísérleteket. Dulles atyánk pedig egyre jobban kapkod már elveszett hírnevének utolsó foszlányai után. Megsúgom neki, hogy egyszerre hires, derék, becsületes ember lehetne, ha mától kezdve csak értünk imádkozna és keresné a kiegyezés útját a kelet és a nyugat között. S ha minden sikerült, akkor önként nyugalomba vonulhat ugyanolyan yugdij mellett, mint más egyszerű ember. De addig is áll a harc. Anti. “Vigyázzunk, hogyan írunk”! Tisztelt Szerkesztőség! “V. S., New Brunswick” aláirásu ilyen cimü április 24-i cikkhez szólnak a következő megjegyzések : A cikkíró azt mondja, hogy Eörsi — e lap ismert munkatársa “nagy hibát követ el. . . általánosít saját tapasztalatai alapján”. Felrója ne+ ki, hogy az ő “megállapításai általános óhazai viszonyokról ellenkeznek a valóságos élettel” és hogy “a boldog múltat csempészi bele a sötét agyakba”. (Ha személyeskedni akarnék, már itt megállhatnék és mondhatnám V. S.-nek: Mi az hogy “sötét agyak?!” Csak semmi “általánosítás!” Mi, ennek az ujságnak az olvasói nem vagyunk “sötét agyak!”) Y. S. vádolja Eörsit mert olyasmifélét ir, hogy az 50—100 év előtti Európában mily fontos volt az ebéd, hogy milyen volt a disznótor, stb. Holott az igy jellemzett életmód — mondja bírálója — csak a burzsoázia kis csoportjára áll. Ellenben rögtön utal arra, mi szörnyen éltek erkölcsileg- any'agilag a munkástömegek — amit szerinte Eörsi elhallgatott. ★ Nem Eörsi védelmére, csak a tényállás tisztázására szeretném a következőket megállapítani: Eörsi gyakori cikkeinek túlnyomó része az Egyesült Államok mai gazdasági-társadalmi rendjének kiméletlen bírálata, javarészben hivatalos és más elfogadható források alapján. Egyéb, a régi Magyarországra vagy Nyugat-Európára vonatkozó cikkei majd mind ostorozása a szerinte túlhaladott vagy leküzdendő gazdasági és politikai rendszernek. Vagyis: Írásainak lényege, alaphangja tömegérdekeket szolgál; jogosulatlan kisebbségi előnyöket elitéi. Ha elfogultságról szólunk (és ki ne volna néha valamely irányban kissé elfogult?!) akkor Eörsi- re az őt. Írásaiból ismerők csak azt foghatják rá, hogy a szenvedő tömegek javára elfogult. Ha tehát — tegyük fel — Magyarországról beszélve egyszer-másszor “általánosít” (mert ki ne volna hajlamos kissé az általánosításra?!) azaz minden állításához nem fűzi hozzá pl. azt, hogy “csakhogy persze a munkásság bezzeg nem disznótorozott, hanem koplalt és nem lakott komfortos lakokban, hanem poloskás odvakban”, akkor én azért nem rónám meg. Mert velem együtt bizonyosan sok olvasó mondja: magától értetődő és ezt a lapot irók és olvasók tudva tudják, hogy a régi Magyarországon ha “folyt a tej és méz,” nem a bérmunkástömegek felé folyt. És csak helyeselhetjük, ha egy tisztes tudásu munkástárs fontos kérdésekről komolyan ir, nem ismételget közhelyeket, hanem az amúgy is kevés helyet a legszükségesebbek elmondására, gazdaságosan használja fel. P. P. (Chicago) Részletek egy magyarországi levélből Kedveseim! Edével kapcsolatban annyit irhatok, hogy nagyon sokat tanul, a napokban volt a félévi vizsgája, negyedik éves joghallgató. Ma már 48 éves, a központi városi tanácsnál csoportvezető, rendes fizetése van, megélhetésre nincs gondja. De kellett vállalnia a tanulást, mert mint mondják, aki nem megy előre, az visszamarad. No meg kell is, hogy a régi rendszer embereit a mai emberek váltsák fel. Sajnos még mindig van belőlük elég, amint az 56-os év eseményei is mutatták. Lipót mint kárpitos dolgozik a szövetkezetekben,. elég szépen keres. Meleg helyiség, rádió, délben bőséges és mérsékelt áru ebéd várja a munkásokat. Szombaton, vasárnap nem dolgoznak. Munkanélküli nincs náunk, mindenki dolgozhat és nincsenek koldusok. Szeretettel: Berta San Diego-i Olvasó. fefC a f£e ^/CeStÚoÁ oy Az ebben a ro latban kifejtett néze- s~v*v**^**~v**~**~w \ Olvasóink t tek nem szüli cégszerűen azonosak I hozzászólnak a szerkesztőség álláspontjával I a közügyekhez I «WUWHVHHHHHHUHHUVHUHVHHHnUHUUUHUH.HUHHHUHUUV
