Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-05-08 / 19. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, May 8, 1958 Amerika szégyene... Végre az egész ország figyelmes lett a bevándorlási hatóságok túlkapásaira. William Heikkila San Franciscoból való elrablása irányította a nemzet figyelmét a Walter-McCarran törvényre. Az 52 éves Heikkilát egész egyszerűen repülőgépre ültették és Helsinki, Finnországba vitték április 18—19-én. Egy hét sem telt el, mikor Joseph May Swing tábornok, a bevándorlási hatóságok feje, elrendelte Heikkila visszahozását. Ez a rendelet csupán azért történt, hogy megmentse a bevándorlási hatóságokat a bíróság iránti tiszteletlenség vádjától; arról szó sincs, hogy belátták volna miszerint helytelenül, törvénytelenül jártak el Heikkilával szemben, aki 11 év óta folytat harcot a deportálás ellen. Ügye a bíróság előtt volt, mikor az utcáról ügyvédje és felesége értesítése nélkül valósággal elrabolták. Swing tábornok fogadást tett, hogy “deportálja Heikkilát, még ha 11 évbe kerül is”, ez is mutatja, hogy a hátóságok milyen dühvei kezelik ennek az embernek az ügyét. San Pedroban, a körzet igazgatója, Merril R. Toole támogatta a san-franciscoi igazgató, Bruce Barber eljárását, melyet a következőképpen magyarázott : “A kommunisták és követőik ügyében gyorsan kell cselekednünk. Nagyszerűen tudják kihúzni ügyeiket... “Nem akarunk tovább kihúzó taktikájukból, a további perlekedésből,- tehát'' gyorsan cselekedtünk anélkül, hogy féleségét, vagy ügyvédjét tudattuk volna”. A bevándorlási hatóságok attól félnek, hogy a bíróság nem engedi meg Heikkila deportálását, a Legfelsőbb Bíróság decemberi döntése értelmében, mely a Rowaldt-ügyben történt. Heikkila 1929 és 1939 között tagja volt a kommunista pártnak Minnesotában. 1947 óta ezen az alapon próbálják deportálni a bevándorlási hatóságok. A Rowaldt-ügyben úgy döntött a Legfelsőbb Bíróság, hogy hosszú, előző tagság a kommunista pártban nem ok arra, hogy deportálhassanak valakit. Charles Rowaldt Heikkilával egyidejűleg volt a KP tagja Minnesotában. A döntés óta sok deportálási eljárást beszüntettek. Van még vagy 300 ügy, amelyre hatással lesz a Rowaldt döntés. ’ Heikkila ügye dramatizálja a bevándorlási hatóságok metódusát, melyre az ügyet tárgyaló bíró megjegyezte, hogy: “a Gestapo módszeréhez hasonló, a nyújtóra, az ujj- és köröm-szóritókra emlékeztet.” Ne higyje senki, hogy a Heikkila- ügy valami rendkívüli. A Bevándoroltakat Védő Bizottság los-angelesi osztálya úgy nyilatkozott, hogy márciusban Martin Jiminezt elrabolták a város utcáján és egyenesen Mexikóba szállítotok , I i 1%'MTJIII11 Öt mexikói munkás ellen viszont Los Angelesben maguk a bevándorlási hatóságok elejtették az eljárást, éppen a Rowaldt-döntés miatt. A 6-ik «gy a fellebbezési bíróság előtt várja a döntést. Miután ezen egyének ellen KP tagság volt a vád, mindegyiket a Rowaldt-határozat szerint bírálhatják el, viszont a mexikói munkások ezreit szedik össze és elszállítják őket anélkül, hogy bárki is tudomást szerezne erről a tömegdeportálásról. Az Idegenvédelmi Bizottság 8-ik évi konferenciáján, március 22-én Los Angelesben jelentették, hogy 1957-ben 750,000 mexikóit deportáltak anélkül, hogy védelmezhették volna jogaikat a törvény előtt. Nem hívhattak ügyvédet, sőt arra aem adtak időt részükre, hogy a holmijukat összecsomagolhassák, vagy fizetéseiket felvehessék. Ez mindennapi eljárás 1951 óta, mióta Eisenhower elnök west-pointi barátját, Swing tábornokot nevezte ki a bevándorlási hatóságok fejének. 1951-ben 518 ezer, 1952-ben 601,106, 1953-ban 876 ezret deportáltak. A repülőgép, mely Heikkilát San Franciscó- ból Vancouver, Canadába vitte, ahonnan egy másik repülőgép kelet felé, egyenesen Helsinkibe szállította, azon repülőgép-flották egyikéhez tartozik, melyeken a mexikóiakat állandóan deportálják. Az egyik ilyen repülőgépen történt, — mely április 25-én hasonló módon nyolc embert deportált — hogy az egyik mexikói kiugrott a repülőgépből, Arizona sivatagja felett. Nincs még egy olyan törvénye az országnak, amely vetekedhetne gonoszságban a Walter- McCarran-törvénnvel; mégis 1953 óta, mióta törvénnyé emelték, a kongresszus nem tett semmit, hogy liberálisabbá tegye ezt a törvényt. Emanuel Celler, newyorki demokrata képviselő, 28 képviselő aláirásával törvényjavaslatot nyújtott be megváltoztatására. Herbert Lehman amikor demokrata szenátor volt, kezdte el, de ez sem állitaná meg a jövő Heikkila-féle ügyeket. Aláírói fel sem szólaltak, mikor április 21- én Walter képviselő védte a bevándorlási hatóságok eljárását a Heikkila-ügyben a Kongresz- szusban. Celler képviselő állítólag kihallgatásokat kezd májusban az ügyben, de ez késő ahhoz, hogy ez év folyamán változásokat hozhasson létre a törvényhozásban. A Walter-McCarran-törvény szégyenteljes nemzetünkre nézve. A Bevándoroltakat Védő Bizottság az egyedüli, mely valóban harcot folytat országszerte e törvény ellen. Azért ezt a szervezetet is támadás alá vették, úgy a szövetségi, mint az állami hatóságok, azonban eddig még nem sikerült elfojtani hangjukat és nagyszerű munkát végeznek, a 49 East 21-ik utcában New Yorkban. Az “American Committee for the Protection of Foreign Born” két újítást ajánlott elfogadásra, minden tisztagondolkodásu egyén részére: 1. Öt év után senki se legyen deportálható és szüntessenek meg minden eljárást arra nézve, hogy megvonják a polgárlevelet attól, aki előzőleg már megkapta azt. 2. Az Idegenvédelmi Bizottság 1954 óta várja törvényjavaslatának benyújtását, mely véget vetne a méltatlanságok és embertelenségek sorozatainak, amelyeknek a mexikói munkásokat rendszeresen alávetik, mihelyt az aratással az Egyesült Államok délnyugati részében elkészültek. “MINÉL TOVÁBB TARTOTT ESMERETSÉGÜNK...” Részletek Rev. P. McCormack beszédéből a Sobell-üggyel kapcsolatban Alant közlünk részleteket McCormack lelkész beszédéből, aki a protestáns káplán szerepét töltötte be az Alkatraz fegyházban. McCormack ma a St. John Presbiterien egyház segéd-lelkésze San Franciscóban. Most 73 éves és 50 éve, hogy pap lett. Három éven keresztül, mikor Alkatrazban szolgált, naponta találkozott Morton Sobellel, úgyhogy tisztában van Sobell karakterével és az a meggyőződése, hogy Sobell becsületes ember, aki képtelen volna arra, hogy kémkedésre összeesküvést kövessen el; már pedig ilyen vád alatt tartják fogságban. McCormack lelkész szerint Sobellt szabadlábra kellene helyezni, alá is irt egy kérvényt az elnökhöz erre vonatkozólag, és állítása szerint emiatt elbocsátották Alkatrazban betöltött állásából. A becsületes lelkész nyílt gyűlésen beszélt Sobell érdekében New Yorkban, a Community Church helyiségében április 21-én. Vagy 6,400 amerikai polgár intézett kérvényt az elnökhöz, uj fellebbezést kérelmezve Morton Sobell kiszabadítására. “Engedjék meg, hogy önök elé tárjam annak okát, hogy miért vagyok ma New Yorkban. Nem óhajtok politizálni se a Sobell-ügy legális kérdéséről beszélni. Azért jöttem csupán, hogy Morton Sobellról, az emberről beszéljek, ahogyan én ismerem öt. Valószínűleg csupán egy nevet jelent ez mindannyiunk előtt. Nem látták, nem ismerik öt. csupán az újság hasábjain hallottak róla. Mint lelkész, munkámnál fogva barátságot kötöttem Sobellel három éven keresztül és remélem, hogy továbbra is barátok maradunk. Börtönök s foglyok régi keletűek, a történelemből ismert esetek is hasonlók a maiakhoz. Előítéletek, politika és hamis tanúskodás sok helyen található. Jusson eszünkbe József régi története. Féltékenység s hamisság Egyiptom börtönébe küldte és egy időre elfelejtett ember lett. Jeremiás, miután tiltakozott a magas helyen lévő korrupció ellen, börtönbe került, sőt ki is végezték. Szent Pált megkövezték, deresen verték végig majd hajótörés érte, amint a római börtönbe akarták szállítani, végül mártír lett belőle. Jézus Krisztust árulással vádolták és keresztre feszítették. Az egyetlen igaz vád ellene az volt, hogy “járt-kelt és mindenütt jót tett”. De elég volt a példákból. 1955 márciusában találkoztam először Sobellel. Mint aki tudni akarja, mi történik körülötte, elolvastam a sajtó jelentéseit Sobell ügyében. Mikor kineveztek protestáns lelkésznek ÁlkatrazbS, minden előítélet nélkül találkozhattam az emberrel. .. Morton az első 20—25 között volt, akik megjelentek egyházi szolgálatom alatt Alkatrazban és azután is minden vasárnap ott volt a templomban. Figyelmes hallgatónak ismertem, aki megfigyelte prédikációmat és alkalom adtán szabadon tárgyalt velem az istentiszteletről, a világi dolgokról és materialista tudományról. Morfon kicsit visszahúzódónak tűnt fel előttem, visszatartotta magát, hogy a többieknek is alkalmat adjon a kérdezősködésekre. Csendes, nyugodt, méltóságteljes volt a viselkedése. Mindenkor barátságos volt a többiekkel szemben. “Példás magaviseletü fogoly”-nak tartottuk. Gyakori volt a panasz a foglyok részéről, ezt. hamarosan megszokja az ember, de Sobell sohasem panaszkodott. Nem mutatott haragot senki iránt. Igaz, hogy nagyon lehangoltnak látszott néha, de csendes nyugodtsággal viselte- bajait, erőt adott részére az a gondolat, hogy egyszer majd kiderül ártatlansága, ismét szabad ember lesz és újból felveheti szép családi életét, melyet olyan gonosz módon törtek össze. Minél tovább tartott ismeretségünk, annál nagyobbra nőtt Sobell szememben. Igazi kultivált egyén volt, hűséges, odaadó otthona és hazája legjobb érdekei iránt, becsületes ember, jóindulattal telve mindenki iránt, értékes munkaerő, aki hasznára lehetne hazájának, de akit 286 különböző emberrel együtt bebörtönöztek és a “társadalom ellenségének” minősítenek. Azt láttam, hogy valamennyinek tanácsra, bátorításra és egy kis emberi megértésre volt szüksége. Ezt próbáltuk megadni részükre hétről-hét- re Isten segítségével és biztos vagyok abban, hogy munkánk nem volt hiábavaló. Három éven keresztül Alkatrazban volt a plébániám, sok értékes barátságot kötöttem ott és ezért mindig hálás leszek. Nem adom fel a reményt és imádkozni fogok azért, hogy ne csupán Morton Sobell, de mások is azok közül, akiket megismertem, visszatérhessenek társadalmunk- be az őket megillető helyre”. $ Moíseyev-iáncos8!í Ohioagoban Chicago, IlL-ban ünnepélyes lunch keretében üdvözlik a Moisevev-táncosokat május 17-én szombaton délben a Palmer House tánctermében (State és Monroe). Az illusztris vendégek között ott lesz Mikhail A. Menshikov, szovjet nagykövet feleségével együtt. A tánccsoport tiszteletére rendezett ünnepély visszonozni kívánja azt a meleg és lelkes fogadtatást, amiben a Szovjetunió részesítette a kul- tur-csereegyezmény alapján nemrég ott járt amerikai művészeket. Chicago több nemzetiségi csoportja fogja a táncosokat szórakoztatni az amerikai kulturális hagyományokat ismertető programszámokkal. Jegyeket a “Welcome to Moiseyev Dancers” bizottságnál lehet beszerezni, a 28 E. Jackson Blvd. Suite 610 címen, telefon WEbster 9-0959.
