Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-05-01 / 18. szám
2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, May 1, 1958 cy& y fr^qm^ßan EGY NAGYSZERŰ IDEA A N. Y. Herald-Tribune ápr. 13-iki számában egy scarsdale-i olvasó, R. C. Kostelanetz azt javasolja, ogv fordítsuk a külföldi “segély ’ vagy a hadikiadások csupán egy kicsiny .hányadát, mondjuk egybillió dollárt, semleges országok polgárainak idehozatalára. Ezzel az összeggel egymillió látogatót lehetne idehozatni. “Amikor ezek visszatérnek majd hazájukba — •érvel Mr. Kostelanetz — el fogják mondani honfitársaiknak mit láttak”. Városaink, falvaink, ligetvárosaink (suburbs) jó benyomást fognak kelteni bennük. Tápszereink magas minősége és bő- gége, gyáraink modernsége, rádiónk és televíziónk magas színvonala, árucikkeink olcsósága, megannyi bizonyitékS lesz a tőkés rendszer fölényének. Az oroszok, akik minden másban talán tudnak velünk konkurrálni, e téren nem fognak tudni. Mily- más módon lehet a szabad kapitalizmus fel- söbbségét bemutatni a világ nyomorgóinak — zárja be mél\enszántó sorait, Mr. Kostelanetz. Bravó, Mr. Kostelanetz! Nagyszerű idea! Melegen ajánljuk és pártoljuk! Persze először is azt kell elhatároznunk, hogy kik jöjjenek. Mr. Kostelanetz az “el nem ígérkezett nemzetek” népeinek meggyőződését hangsúlyozza. Kik az el nem Ígérkezett nemzetek? India. Ceylon, Indonézia, Ghana, Tunisz, Kambodzsa. Szudán, stb. Persze ennek meg volna az a hátránya, hogy e nemzetek legtöbbje bizony szinesbőrü és elszállásolásuk, akár szállodákban, akár magánházakban némi nehézséget okozna. Eastland, Faubus és McClellan államaiban emellett még bizony más prob! 'mák is akadnának, de ezeket minek feszegetni. Nem szükséges, hogy a látogatók Mississippi vagy Arkansas államait is felkeressék. Habár, szinesbőrüek lévén, esetleg látni szeretnék, hogyan élnek a szinesbőrüek errefelé. Ami a gyárainkat illeti, ügyelni kell, hogy melyik gyárat mutassuk be nekik. Semmiesetre sem olyat, amelyet ideiglenesen le kellett zárnunk túltermelés miatt. Tegyük fel, hogy ezer jól öltözött hindu éppen Detroitba látogatna el. .■megnézni a Plymouth gyártelepet ! Mit mondana az az ezer detroiti autómunkás, aki esetleg éppen az utolsó részletet veszi fel a munkanélküliségi segélyéből? Ugyebár azt, hogy azt az egymillió dollárt, amit ennek az ezer hindunak ide turáztátására költöttek, ők is fel tudták volna használni! A televíziós programunk nagy hatást váltana ki. — Persze gondoskodni kellene arról, hogy az Amos and Andy féle programokat, valamint a cowboy sztorikat, valamint a detektív sztorikat, valamint az Elvis Presley féle Ízléstelen szekszuális programokat felfüggesszük arra az időszakra, mert az ilyesmihez a “primitiv” külföldiek nem értenek és még félreértenék kultúránk némely megnyilvánulásait, melyek keretében, ha nem oszkulációra és kopulációra van célzás, minden félórában átlag 25 embert öklöznek ki, szúrnak le, fojtanak meg vagy kezelnek hasonló gyöngédséggel, fiatalságunk oktatására Ó* nemesítésére és a dullesi hidegháború megér‘•Kulturájuk nagyon primitiv — a.bennszülötteknél sem válás, sem munkanélküliség:, sem fiatalkorú bűnözés nincs” tésének előkészítésére. Mindeme esetleges és némi, fagy mondjuk nemi hátrányok ellenére, Kostelanetz ideája elsőrangú. Bele lehet vonni a Common Councilt — a magyar szakértőjével egyetemben — a végrehajtására. De miért álljunk meg egybillió dollárnál? Fontos az, hogy Csang Kaj-seknek vagy Singman Rheenek minden évben odadobjunk egy félbilliót vagy billiót? A múltban már előfordult, hogy a kormánykiadásokban egybillió dolláros tévedést csinált valaki és állítólag hónapokig észre se vették. Mi egy vagy kétbillió dollár testvérek között? Mi hívei vagyunk a nemzetközi forgalomnak. Vegyünk le tízbilliót, hozzunk ide tízmillió látogatót, az el nem Ígérkezett nemzetekből. Még az eligérkezettekből is. Jöjjenek a hindu és szudáni testvérek. Jöjjenek az asturiai bányászok! Jöjjenek a tuniszi parasztok, jöjjenek a japán halászok, az indonéziai felkelők és kormánypártiak. Jöjjenek Mindszen- ty hívei, Jimenez és Peron barátai. Éljen a nemzetközi túra és kultúra. ‘The more the merrier!’ Miért nem kezdtük meg hamarabb. A második világháború ezer billió dollárba kerüK. Azzal a pénzzel az egész szocialista világ népét idehozhattuk volna. ...Milyen boldog lenne ma már mindenki. Még Eastland szenátor is, aki reggeltől estig vizsgálhatná az idegeneket. Még McCarran is felkelne sírjából, hogy ujjlenyomatozza a látogatókat, mostantól kezdve Ítélet napjáig. Kritizálja az indiánok kormánymegbízottját Oliver LaFarge antropológus, az amerikai indiánok szövetségének elnöke erősen kritizálta a kormányhivatalt, amely a belügyminisztérium égisze alatt dolgozik. “Az elgáncsolás minden egyes módszerét, amit egy hatalmas kormányszerv mozgásba hozhat, alkalmazták, hogy összezavarják a tanulatlan, szegény népet. A nép előtt féligazságokkal, félrevezetésekkel, sőt egyszerű hazugságokkal igazolják cselekedeteiket”, mondta LaFarge. A Természettudományi Muzeum évi gyűlésén beszélt és ott mondta a fentieket. LaFarge megjegyezte, hogy senki sem védi az indiánokat az opportunista elemektől, akik felvásárolják földjeiket ranchek részére. Egy indián nőnek 5,000 dollárt adtak, hogy adja el földjét, majd rábeszélték, hogy vegyen rajta egy autót, bár fogalma sem volt arról, hogyan kell azt hajtani, úgyhogy mégcsak nem is ült autójában. Csupán Nebraskában 8 ezer akkernyi indián föld került az elmúlt év folyamán mások kezére és másik 3,000 akker föld is oda fog kerülni. Majd megjegyezte, hogy sokszor olyan földet is eladnak, amelyen a törzs vizállománya van és igv az egész törzs életére kihat az eset. Diákcsere Hat fiatal amerikai indult el a Szovjetunióba és egy hasonló csoport készül onnan idejönni a kulturális csereegyezmény alapján kidolgozott egy hónapos kölcsönös tanulmányútra. Az amerikaiak egy hetet töltöttek Cambridge Massa- chusetts-ben, ahol egyetemi tanároktól és társadalmi kutatóktól kioktatást és felvilágosítást kaptak az orosz-amerikai viszonyokról és egyébként is felkészültek az útra és a rájuk váró kérdésekre. A közelben levő Harvard egyetem orosz kutató központját is igénybe vették a szükséges felvilágosítások beszerzésére azonkívül elolvastak néhány könyvet, amelyekből további ismereteket szereztek úgy az Egyesült Államokra, mint a Szovjetunióra vonatkozólag. A csoport tagjai közül többen beszélik az orosz nyelvet és egy nő és egy néger ifjú is van közöttük. A State Department kérésére a U. S. National Student Association választotta ki a csoport tagjait 100 jelentkező közül. A kiválasztás azon az alapon történt, hogy kinek van több jártassága ifjúsági közlönyök szerkesztésében, egyetemi életben, tanulmányi eredményekben és a jelenkor társadalmi és politikai eseményeiben. A Chicagói Egyetem Enric Fermi Nukleáris Tanulmányok Intézetének igazgatója, Dr. Samuel F. Allison egyik beszédében, amit a chicagói tanitók szövetségének tartott, azt a véleményét fejezte ki, hogy rövid időn belül a diákok tanulmányaik befejezéséül a Moszkvai Egyetemet fogják választani. (Ahogy most a párisi Sorbonne-t, egyes svájci vagy német egyetemeket választják). Ez a változás 10 éven.belül meg fog történni, ha a Szovjetunióban a tudományos tanulmányok továbbra is hasonló ütemben fognak fejlődni. Az idegen nyelvek tanulását is már elemi osztályokban kezdik az orosz tanulók, mondotta Dr. Allison. ÚJABB ATOMJA BONNBAN Április 24-én, az-eredetileg kitűzött időpontnál egy héttel később, ismét atomvitára került sor a bonni parlamentben. Ez a vita különösen figyelemre méltó, mert a bonni szövetségi gyűlés március 25-én már hivatalosan is szentesitette a nvu-’ gatnémet haderő atomfelfegyverzését. S most mégis újra napirendre kerül az a veszélyes elhatározás, amelyért az Adenauer-féle keresztény- demokrata unió képviselőit terheli a felelősség. A vita hivatalosan a fegyverkezési kiadások felett fog folyni, s csak utána kerül sor a Szociáldemokrata Párt népszavazást követelő indítványára. Noha a szociáldemokraták e sorrend ellenkezőjét kívánják, valószínű, hogy Adenauer- nak sikerül a saját javaslatukat elfogadtatni és igy kész tények elé állítani a szociáldemokrata indítványt másodszorra tárgyaló képviselőket. A szociáldemokrata javaslat azt követeli: tartsanak népszavazást Nyugat-Németország haderejének atom felfegyverzéséről. A jelek — tüntető sztrájkok, gyűlések, a közvélemény más megnyilvánulásai — arra engednek következtetni, hogy Nyugat-Németország lakossága keresztülhúzná Adenauer és pártja számításait, elutasítaná az atomfejjel ellátott rakétalövedékek támaszpontjainak építését. Ezzel számol tehát a bonni kormány, amikor “alkotmányjogi” érvekre hivatkozva elutasítja a népszavazás megtartását. Mivel Adenauernek abszolút többsége van a szövetségi gyűlésben, a szociáldemokrata javaslat sorsa nem kétséges. Mindez azonban nem jelenthet akadályt abban, hogy a Német Szakszervezeti Szövetség mintegy hatmillió tagja, akikhez körkérdést intéznek, állást foglaljon a nemzeti öngyilkosság politikája ellen. Nem lehet megakadályozni a nyugatnémet közvéleményt abban sem, hogy tiltakozzék az atomhalál ellen. A márciusi parlamenti vitában kétszer is elhangzott a kérdés: “Ön, mint tiszt parancsot fog-e adni arra,' hogy atomgránátokat lőjenek ki Lipcsére?” A kérdés a parlamentben válasz nélkül maradt. A nyugatnémet dolgozók milliói viszont egyre erőteljesebben nyilvánítják ki, hogy készek megadni a megfelelő választ. A Wehrmacht ismét Libiában Párizs felé fordult a nemzetközi közvélemény. Kormányválság van Franciaországban, a huszonötödik 1945 óta. A politikai válság átmeneti megoldására tárgyalások folynak, kofnbinációk látnak napvilágot... Közben Párizsban másfajta tárgyalások is vannak. Franciaország fővárosában most ülésezett a NATO hadügyminiszteri értekezlete. A napirenden a többi között a NATO haderejének legközelebbi hadgyakorlatai szerepeltek. A többi között elhatározták — amint erről a francia lapok hirt adtak —, hogy a nyugat-német hadsereg megfelelő osztagai rakétafegyverekkel kombinált hadgyakorlatukat — Észak-Afrikában, Libiában tartják. Rommel “Afrika Corps”-a tehát — más formában — ujjítéled. Elképzelhető, milyen érzéseket kelt akár a helyi lakosságban, akár az egyszerű franciákban az a tudat, hogy a 15 éve ki- ebrudalt Wehrmacht utóda uj formában, de régi tartalommal ismét megjelenik. Kár, hogy Rommel nem él. Hiszen ha Speidel lehet a NATO- hadsereg egyik parancsnoka, ő igazán átvehetné az észak-afrikai parancsnokságot... Kormányválság van Franciaországban és Párizsban elhatározták, hogy a nyugatnémet hadsereg egyes alakulatait Líbiába viszik. Két egymással párhuzamosan futó esemény. Csak párhuzamosan? Vajon oly nehéz az összefüggést megtalálni a kettő között? Az egyszerű francia polgárnak semmiesetre sem. Az lenne a csoda, ha biznék az olyan kormányokban, amelyek a Wehrmacht utódát szívesen invitálják oda, ahonnan az emberi szabadságért harcolóknak éles harcok árán kellett kiseprüzniük az elődöket. Ha ez igy folytatódik, végül Stülpnagel tábornok ur veszi át ismét a párizsi helyőrség parancsnokságát. Feltéve, ha az egyszerű franciák hagyják. Mert ha nem, az lesz ám az igazi kormányválság...
