Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1958-04-24 / 17. szám

Thursday, April 24, 1958 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 11 Az amerikai munkásság hagyománya: Május Elseje A haymarketi tárgyalás junius 21-én Joseph E. Gary biró előtt kezdődött. Az esküdtszéket, amely nagyrészt üzletemberekből és hivatalno­kokból állt, a vád szempontjai szerint válogatták össze, a tárgyalást vezető biró pedig elfogult volt. Altgeld, Illinois állam kormányzójának későbbi mee-állapitása szerint, “amikor az ügy Ítélkező ~ja úgy döntött, hogy az egyik elpusztult em- . őrnek a rokona alkalmas esküdtnek, holott ez az ember őszintén beismerte saját elfogultságát... és mikor a biró egy sor esetben alkalmas esküdt­nek nyilvánított olyanokat, akik saját beismeré­sük szerint a vádlottakat bűnösnek tartották akkor az eljárás teljesen elvesztette egy igazsá­gos per minden látszatát”. Amellett “a tárgyaláson feltárt bizonyítékok nagy része puszta koholmány volt”, mondja a kormányzó, “megfélemlített, tudatlan emberek­ből” szedtek ki vallomásokat. A rendőrség azzal fenyegetőzött, hogy “megkinozza őket, ha nem hajlandók a kívánt dologra megesküdni”. Ilyenformán a tárgyalást átváltoztatták a könyvek s az Írott szó perévé. Ezt az eljárást az Egyesült Államokban később többször is megis­mételték. Felolvasták Parsons és Spies vezércik­keit, a vádlottak beszédeit; se vége, se hossza nem volt a felolvasásnak. A politika természeté­re és filozófiájára vonatkozó müvekből önkénye­sen részeket szakítottak ki és használtak fel bizo­nyítékként a vádlottak ellen. A Dolgozók Szövet­ségének platformját, határozatait és kijelenté­seit mindmegannyi bizonyítéknak tekintették ar­ra, hogy a vádlottaknak részük volt Degan rendőr meggyilkolásában. Újra meg újra találkozunk a vádlottak jellem­zésével ; az “egykedvű” Fielden, a “kellemes meg­jelenésű” Spies, a “drámai fellépésű” Parsons, a “magas, sápadt” Fischer, a “tüdőbeteg” Schwab, a “dacos” Lingg, ezek azok a jelzők, melyek a leggyakoribbak! “Nem mutatnak sem töredelmet, sem megbánást — írja az egyik tudósi tó —, és kitekert gondolkodásuknak megfelelően azt hir­detik, hogy a társadalom áll itélőszék előtt, nem ők”. A sajtótudósitásokból megtudjuk, hogy egy fiatal leány mindegyik vádlottnak virágcsokrot nyújtott át, amikor beléptek a tárgyalóterembe, és egy szegényesen öltözött férfi Fielden szavait hallva hangosan felzokogott, s később ezt mond­ta egy újságírónak: “Évek óta lakom a közelé­ben, és sohasem ismertem nála jobb szomszédot vagy becsületesebb embert”. Azt is megtudjuk a sajtóból, hogy a gyönyörű Nina Van Zandt, ha­talmas vagyon ifjú örököse, látva, mint harcol Spies életéért, beleszeretett, s óriási összeget ál­dozott azért, hogy távházasságot köthessen vele, azt remélte, hogy a házasság révén sikerül őt megmentenie. Az Ítélethozatal szinte formaság volt, s elérke­zett a nagy nap, amikor az elitéltek felálltak, hogy vádolják vádlóikat, hogy kifejtsék, miért nem mondhat ki felettük halálos Ítéletet Gary, s miért nem ők a bűnösök, hanem a társadalom. Azon a napon az ő szavuk töltötte be a tárgyaló- termet, s az egész ország az ő szavukra figyelt. Nem volt olyan reakciós újság, amely ne ismerte volna el, hogy amikor a vádlottak szembenéztek a halállal, és a munkásosztályt védelmezték, mél­tóságteljes magatartásukkal mély hatást gya­koroltak. 1886 október 9-én kihirdették a halálos Ítéle­tet. A “New York Times” Spies elítéléséről Írva megjegyzi, hogy Gary biró arca “görcsösen vo- naglott... s amikor az “akasztás” szóhoz ért, dadogni kezdett, s alig tudta kiejteni a “halálra Ítélem” szavakat. Befejező szavait alig lehetett hallani.” Miután az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíró­sága nem volt hajlandó felülvizsgálni az ügyet, 1887 november 11-re kitűzték a kivégzés időpont­ját. A négy elitéit, Spies, Fischer, Engel és Parsons nem sokat aludt az utolsó éjszaka. Mégis mintha megkönnyebbültek volna arra a gondolatra, hogy megpróbáltatásuk végéhez közeledik. Zárkáiktól nem messze, egy helyiségben az akasztófákat ácsolták, s a kalapálás zaja tisztán hallatszott az éjszakában. Reggel felé csend lett. Akkor Par­sons énekelni kezdett. “Megyünk a szabadság fe­lé”, zengett érces tenorhangja a börtön falai kö­zött. Azután halkan, mintegy magának, és talán még valaki másnak, az ‘Annie Laurie’-t énekelte. A kivégzés színhelyéül szolgáló helyiség tele volt tisztviselőkkel és sajtótudósitókkal, amikor a négy embert bevezették. Emelt fővel, büszkén áll­tak a vesztőhelyen vádlóik s a tanuk feje fölött, s a fehér lepelben valahogy igen magasnak ttin- tek. Magatartásukban méltóságteli erő tükröző­dött, amikor elfoglalták helyüket a himbálódzó hurok alatt. Nem egy szemtanú hasonlította őket John Brownhoz és társaihoz, akik ugyancsak meghaltak az emberiségért. Amint az egyik őr maszkot tett August Spies arcára, az elitéit csupán ennyit mondott: “Eljön majd az idő, midőn hallgatásunk erőtel­jesebb lesz, mintázok a hangok, amelyeket ma belénk fojttok”. “Életem legboldogabb pillanata ez” — mondta Fischer. Engel pedig azt kiáltotta: “Éljen az anarchia!” Azután Parsons hangja búgott fel. Azt kérdez­te, beszélhet-e. “Megengeditek-e, hogy szóljak, óh, Amerika polgárai? Hadd beszéljek, Matson seriff! Halljátok a nép szavát!” . 4 Folytatni akarta, de a csapóajtó kinyílt alatta. Parsons, Spies, Fischer és Engel felakasztásá­val a nagy monopolisták nem annyira rájuk vagy az általuk képviselt mozgalomra akartak lesúj­tani, hanem egy sokkal hatalmasabb erőre, az or­szág szervezett munkásaira. Általában a munkás- mozgalmat és különösképpen a Munka Lovagjait akarták szétzúzni. Mint ahogy egy chicagói üzlet­ember Parsonsra és társaira utalva mondta,: “Nem, én nem hiszem, hogy ezek az emberek bármiféle bűnt követtek volna el, mégis fel kell őket akasztani. Én nem félek az anarchiától,, ó nem, hiszen az nem egyéb, mint néhány, ember­baráti eszméktől lelkesített fanatikus utópista el­gondolása, akik amellett még szeretetreméltók is. De úgy vélem, hogy szét kell zúzni a munkásmoz­galmat! A Munka Lovagjai soha többé nem me­részel majd elégedetlenséget szítani, ha ezeket az embereket felakasztják!” Még ha a nagyiparosok nem bérelték is fel azt az ismeretlen személyt, aki a bombát dobta a Haymarketen, mindenesetre hasznot húztak az esetből. Azonnal és ügyesen arra használták fel, hogy szörnyű támadást intézzenek a munkásság ellen. “A bomba, melyet ismeretlen kezek hajítot­tak — írja John Swinton —, kapóra jött a mun­kásmozgalom minden ellenségének. Robbanó­anyagként használták fel mindazon célkitűzések ellen, amelyeket a munkásság meg akar valósí­tani, s mindannak a rossznak a védelmére, ame­lyet a tőke fenn kíván tartani”. “A történelmi tény az — írja William Dean Howells —, hogy ez a szabad köztársaság négy embert ölt meg nézetei miatt. Most már mindennek vége, csak annak az íté­letnek nem, mellyel a nép azonnal lesújt minden igazságtalan és gonosz cselekedetre, s ez az Ítélet örökké élni fog.” Egy könyv, amelynek ott kell lenni minden munkás könyvtárában Rendelje meg még ma a Kiadóhivataltól LABOR S UNTOLD STORY R. O. Boyer és H. M. Morais írók müve ÁRA $2.50 MÁJUS ELSEJEI ÜNNEPÉLYEK ÁZ ORSZÁGBAN A KŐVETKEZŐ HELYEKEN LESZNEK MEGTARTVA A SZTRÁJK Irta: COVINGTON HALL Szóljatok bármit, ti éji baglyok, Sztrájk biztosit minden jogot; Sztrájk állítja meg a birót, Ejt gondolkodóba törvényhozót. Szóljatok bármit, a sztrájk igen jó, Kiválasztja, mi helytálló; Tespedt agyak ébresztője, Fojtó kétkedések eldöntője. Szóljatok bármit, marad valóság, Sztrájknál jön ki az igazság! Sztrájk álcázza le a gonoszt, Segít győzelemre osztály harcot. Szóljatok bármit: ezt, azt, vagy azért.. . Sztrájk munkásharc a kenyérért; Földért, jogért, szabadságért, Az emberiség szebb jövőjéért. (Geréb József forditása) Mint előbb jeleztem, május elsejét ilyen ver­sek olvasásával ünneplem meg, ha másféle al­kalmam nem nyílik rá. Azért azt ajánlom e rovat olvasóinak, május elsején vegyék elő ezt a három verset, olvassák el, lehetőleg hangosan és meg­látják, hogy milyen könnyen elővarázsolják a munkásság nemzetközi nagy napjának magasztos ünnepi hangulatát. EGY JOBB VILÁG ÉPÍTŐJE. a MAGYAF SZÓ ELŐFIZETŐJE, NEW YORK: Május 1-én, csütörtökön este 7.30-kor a Carnegie Hallban, 7-ik Ave. és 57-ik utcánál. — Jegy ára: földszint és páholy $2.00, erkélyek $1.00. — Kitűnő kultur program, szó­nokok. CHICAGO: Május 2-án, pénteken este 8 óra­kor a Curtis Hallban, 410 South Michigan Ave. Claude Lightfoot, William Patterson, Sam Kush­ner. — Belépőjegy 90 cent. DETROIT: Május 2-án, pénteken este 8 óra­kor a Nowak Hallban, 5703- Chene St. és Palmer Stanley Nowak, Lorraine Nowocki, Rev. John Miles, Carl Winter. Jegy ára 50 cent, munka- nélküliek ingyen. PHILADELPHIA: Május 2-án, pénteken este 8 órakor, Essex Hotel, Filbert és 13-ik utcánál. George Morris szónok. Kulturális program. NEWARK: Május 2-án, pénteken este 8 óra­kor, Tunis Mansion, 929 Bergen St. Patrick Toohey, James Jackson, Martha Stone. Jegy ára 50 cent. MINNEAPOLIS: Május 4-én, vasárnap, Wil- Jiam L. Patterson. LOS ANGELES: Május 1-én, csütörtökön, az Embassy Theater-ben, Elizabeth Gurley Flynn. SAN FRANCISCO: Május 2-án, pénteken, Elizabeth G. Flynn. OOAKLAND: Május 3-án, szombaton, Eliza­beth Gurley Flynn. CLEVELAND: Május 1-én, csütörtökön. Kul- turest 8637 Buckeye Road, 2-ik sz. terem. ORSZÁGOS ÜNNEP MÁJUS 1-E Georgetown, British Guiana. Az ország tör­vényhozó tanácsa elfogadott egy határozati jít- vaslatot, amely országos ünnepnappá avatta május elsejét. Mrs. Janet Jagan, munkaügyi mi­niszter támogatta a javaslatot és jelentést tett azokról a küzdelmekről, melyek megelőzték má- ’jus elsejének munkás-ünneppé való emelését. • Bólyaszámíálás Magyarországon A nemzetközi madárgondozó bizottság felkér­te Magyarországot, mint vezető gólyafészkelő országot, hogy számolja össze a területén élő gólyákat. Levágták a hadi kiadásokat A csehszlovák nemzetgyűlés az 1958. évi költ-' ségvetésben a védelemre szánt összegből 186 millió koronát (54 millió dollár) levágott. A ha­dikiadások a költségvetés 9.4 százalékát te­szik ki. i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents