Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-09 / 2. szám
Thursday, January 9, 1958 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 11 Éljen a magántulajdonon alapuló társadalmi rendszer HREE CHEERS FOR THE PRIVATE ENTERPRISE SYSTEM) Mi világszerte “verseny” folyik a kapitalista és a szocialista államrendszer között, aZ emberiség elméjének meghódítására. — Alant felsorolunk néhány példát, mely minden bizonnyal minden gondolkodó egyént meggyőz arról, hogy a magántulajdonon alapuló (kapitalista) rendszer sokkal felsőbb- rangú. mint a szocialista, a köztulajdonon alapuló szisztéma. ?y példa ami Cedar Rapid, Iowa városban i int. Ebben a városban vagy még határozot- )an három blocknyira avároson kívül lakott Mrs. Hobbs négy kis gyermekével. Mint denki Hobbsné is készült a karácsony nagy epére. Özvegy, munkásasszony lévén, nem ; pénze, de vett minden gyermekének egy-egy - karácsonyi ajándékot. Nagy gonddal és sze- etettel elhelyezte azokat a karácsonyfa alá s •ondolatban már élvezte a nagy örömet, amit . ez jándékok fognak kelteni szeretteinek. Pál nappal karácsony előtt tűz ütött ki Hobbs- lé házában. Mrs. Hobbs kétségbeesetten felhívta Cedar Rapid-i tűzoltóságot s a következő be- zélgetés folyt le Mrs. Hobbs és a tüzoltófőnök :özött: Mrs. Hobbs: Kérem jöjjenek, mert lángban áll házam. Tűzoltó főnök: Hol van a háza? Mrs. Hobbs: Három blocknyira avároson kívül. Tűzoltó főnök: A városi tanács határozata sze- int városon kívül csak akkor mehetünk házat negmenteni a lángoktól, ha hajlandó száz dol- árt fizetni az első óráért és 50 dollárt minden ;övetkező óráért, amig tűzoltóink ott lesznek. Mrs. Hobbs: Én hajlandó volnék fizetni, de íekem nincs 100 dollárom, — minden centem e 'ázba van befektetve s amit keresek hetenként, .z csak arra elegendő, hogy négy kis gyermekemet megmentsem az éhezéstől és kellően ruházzam. Tűzoltó főnök: Sajnálom, de mi nem lehetünk törvénytörők. Közben a ház lángokba borult és talpig leégett — a négy kis gyermek karácsonyi ajándékaival együtt. De a Cedar Rapid törvényei sértetlenül őrködnek tovább a “lakosság” érdekei felett. ★ A magántulajdonon alapuló demokráciában, mindig a többség dönt, amit a következő példa bizonyít. Nemrég a kongresszus törvényt hozott a néger nép szavazójogának megvédésére. Alabama déli állam Macon megyéjében hétszerannyi a néger lakosok száma, mint a fehér lakosoké. A fenti törvény következtében minden jel arra mutatott, hogy a közeledő választások lezajlása után a néger lakosság fogja e megye kormányát átvenni. Az amerikai “demokrácia” azonban ezt nem tekinthette behunyt szemmel. Az állam egy különleges választást folytatott le, melynek következtében többségi szavazattal megsemmisítették Macon megye létét. Minden további magyarázat szükségtelen. ★ Karácsony ünnepe az egymás iránti emberi szeretetet ábrázolja, különösen a magántulajdonon alapuló rendszerben és különösen azok által, akik a magántulajdon rendszere előnyeit élvezik. Ezért láttuk azt, hogy már november hónapban, jóval karácsony előtt a munkáltatók az acélgumi-, és építkezési iparokban intézkedtek, hogy munkásaiknak jó hosszú pihenésben legyen részük. Egyedül november hóban 900,000 munkásnak szóltak, hogy egyelőre' ne jöjjenek dolgozni további értesítésig. Igaz, hogy amig nem dolgoznak, nem kapnak fizetést, de ezt csak rosszindulatú egyének hozhatják fel, kik ellenségei e ma- gasrendii, magántulajdonon alapuló rendszernek egyének, akik ellentétet óhajtanak okozni a munkások és munkáltatók közt. ★ Nemrég William Randolph Hearst Jr., az amerikai ujságkirály Moszkvában volt és ottléte alkalmával három és fél órás beszélgetést folytatott Kruscsevval, a Szovjetunió kommunista párt főtitkárjával. E beszélgetés közben feljött a kérdés, hogj van-e az Egyesült Államokban egy “uralkodó osztály?” Kruscsev azt állította, hogy van. A kapitalisták, a monopolisták képezik ezt az osztályt. Hearst azt állította, hogy itt az Egyesült Államokban nincs valóban egy uralkodó osztály, de ha valaki nagyon akar egy ilyen osztályt találni akkor az csak a munkás osztály lehet, mert az van többségben. S miután itt egy általános és titkos választás utján választják a városi, állami és szövetségi kormány minden tagját, tehát & többség akarata érvényesül. Kruscsev azt válaszolta, hogy ez a titkos választási rendszer csak addig érvényes, amig a munkások hajlandók szavazatukat vagy demokrata vagy a republikánus párt jelöltjeire adni. ami egyaránt megfelel a monopolisták érdekeinek. A következő példa bizonyítja, hogy kinek var igaza: Okinawa szigete az amerikai hatóságok felügyelete alatt áll. E sziget Naha városában a lakosság általános és titkos választás alapján polgármesterré választották meg Kameijirc Senaga-t, aki a kommunista párt tagja. Ez általános és titkos választások után James E. Moore, amerikai tábornok, a szigetet megszálló amerikíi hadak vezére rendeletileg törvényt hozott, hogy olyan egyén, aki bármilyen okná fogva valaha is börtönben volt, nem foglalhat el közhivatali állást, tudván azt, hogy Kamaijirc börtönben volt, mert harcolt a sziget lakosainak érdekeiért. Folytathatnánk mi ezt a végtelenségig, de legyen e néhány példa elegendő arra, hogy miérthiszik azt, hogy a magántulajdonon alapuló rendszer felsőbbrendü, mint a szocialista. J. L. A NÁCIK “DEMlMir NÉMETORSZÁGBAN Offenburg kis város Nyugat-Németország délnyugati csücskében. Baden-Würtemberg tarto- nánvban. Egy ilyen kis városban mindenki is- neri egymást, legalább is látásból. így történt, íogy egy szép napon a helybeli gimnázium ter- nészetrajztanára, Ludwig Zin tanügyi tanácsos eiilt egy pohár sörre a Zehringerhof-vendéglő- >en. Kurt Lieser textilkereskedő asztalához. Zind anár ur csak annyit tudott Lieserről, hogy szövettel kereskedik Offenburgban, de ez nem aka- lályozta meg őt abban, hogy beható politikai szmecserét kezdeményezzen: Hogy nagyobb legyen a hallgatósága. Zin me& két urat is meg- nvitált és azután kifejtette, hogy Hitler Adolf s alvezérei áldásos tevékenységében az égvilá- ron semmi kivetni valót sem lehet találni. A textilkereskedő ezzel nem értett egyet. Igvebek között azért sem, mert a Hitler-kor- zakban koncentrációs táborba csukták, össze- örték a csontjait, és egyéb kellemetlenségek érék. Megkérdezte Zind tanárt, hogy a Hitler-féle ntiszemitizmusban s'em talál-e kivetni valót? — De igen” — felelte erre Zind. — “Véleményem zerint túlságosan kevés zsidót küldtek gázkafn- ába.” ‘Büszke vagyok rá, hogy .sidók százait gyilkoltam le” Ezek után a következő, immár jegyzőkönyvben i rögzített párbeszéd hangzott el Lieser textil- ereskedő és Zind tanár közt: Lieser: Zind ur,.szeretném önnel közölni, hogy íint félzsidó, a harmadik birodalomban koncén - ációs táborban ültem. Zind: Á, szóval magát is elfelejtették gázkam- ába küldeni. Lieser: Maga tehát, ha módjában állna, ma unét koncentrációs táborba vitetne engem ? Zind: Úgy van, és még valamit akarok mon- ani. Meg is ölném magát. Lieser: És a feleségemet szintén gázkamrába üldené? Zind: Pontosan ezt tenném. Lieser: Van két gyermekem is. . . Zind: Azok felőlem életben maradhatnak. Egyébként büszke vagyok rá, hogy a háború alatt, embereimmel együtt, lapáttal vertem szét zsidók százainak nyakcsigolyáját. “El kell ismerni: bátor ember” Ez az épületes jegyzőkönyv, amelyet a Spiegel eintü hetilap közölt december 18-iki számában, kétségtelenül hiteles. Zind maga is elismeri, hogy mindazt mondta, amit a jegyzőkönyv tartalmaz — egy szó kivételével. Maga a vendéglői beszélgetés ezután csakhamar befejeződött. A textilkereskedőt Zind másik két hallgatója visszatartotta attól, hogy kézzelfogható módon fejezze ki tiltakozását a tanár nézeteivel szemben. Leiser jegyzőkönyvet készített a beszélgetésről, amelyet különböző tanügyi hatóságokhoz juttatott el. Mi történt ezután? Semmi. Azaz, hogy tekintélyes idő eltelte után a gimnázium igazgatója (akinek egyik fia egyébként jelen volt vendéglői eszmecserén) irodájába kérette Liesert és megpróbálta kibékíteni Zinddel, illetve megpróbálta tisztára mosni a tanárt. Például kijelentette, hogy Zind bizonyára nem is volt egészen józan, meg hogy nyilván nem is az az igazi véleménye, ami a vita hevében kicsúszott a száján.' Zind azonban megismételte korábbi állításait és hozzáfűzte, hogy ó a vendéglőben szinjózan volt és nincs az a hatalom, amelynek kedvéért megváltoztatná nézeteit. Csupán egy szót akar korrigálni: azt állította, hogy a vendéglői vita alkalmával nem sok száz zsidó, hanem sok száz. orosz legyilkolásíjjal dicsekedett. Mire az igazgató: “Ugyan, Lieser ur. Ha Zind ur oroszokról beszél, akkor az.egész ügy nem is olyan kellemetlen.” Csodálatos módon ez a békítő kísérlet sem nyugtatta meg a textilkereskedőt, sőt még az se nyugtatta meg, hogy a gimnáziumi igazgató ki- jelenetette: “Akárhogyan áll is a dolog, el kell ismerni, Zind tanár bátor ember.” Ki veszélyes a tanulóitjuságra? Lieser textilkereskedő ezek után ügyvédje tanácsára jelenetette az ügyet Freiburgban, a tankerületi főigazgatóságon. Vagy háromhetes hallgatás után kapott egy meglehetősen udva* riatlan hangú válaszlevelet, amelyben közölték vele, hogy “Zind ur ellen megindult a fegyelmi vizsgálat, amelynek kimeneteléről közelebbi részleteket közölni egyelőre nem áll módunkban.” A Baden-Württemberg-i kultuszminisztérium véleménye szerint ninc$ ok ajra, hogy Zind ta- nárt felfüggesszék állásából a fegyelmi vizsgála“ tartamára, mert mint a kultuszminisztériumban hangoztatják, felfüggeszteni csak olyan tanerőket lehet, akiknek személye közvetlen és állandó veszélyt jelent a tanulóifjúságra. A történetnek ezzel lényegében vége is volna», ha Liesert nem izgatná annyira, hogy Zind tanárt, minden tömeggyilkosságával együtt, megvédik felettesei. De emiatt azután egy szép őszi délutánon, amikor Zind vadászöltönyben és gazdag vadászzsákmánnyal a kezében, puskával a, vállán, megjelent egy offenburgi kávéházban, Lieser odakiáltott neki: “Azelőtt embereket gyilkolt, most vadakat!” A tanár érzékeny ember, nem tűrhette el ezt a. sértést (egészen más persze, ha ő maga dicsekszik ugyanezzel), és hatósági utón felszólította Liesert, záros határidőn belül kérjen tőle bocsánatot. Mivel a kereskedő erre nem volt hajlandó, becsületsértésért vádat emelt ellene. A nyugatnémet viszonyok ismerői szerint a kereskedőt hamarabb fogják elítélni becsületsértésért, mint Zindet — a náci tömeggyilkosságokért. Uj mérő-rendszer Japánban Az újévvel Japánban hivatalosan az európa, méter és kilogramm-rendszert vezették be. Evve„ eltörölték azt a zavaró helyzetet, amelyet a kevert mértékek használata idézett elő. Úgy Japán, mint európai és amerikai mértékek voltak eddig használatban, ami elég sok nehézséget okozott japán népnek.
