Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-04-17 / 16. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, April 17, 1958 NEM SIKERÜLT AZ “AMA” UNIÓ ELLENI TÁMADÁSA FRANKFORT, Kentucky. — A bányászok népjóléti és egészségügyi programját az Amerikai Orvos Szövetség támadása ellenére is megmentették. Kentucky állam képviselőháza feloszlott anélkül, hogy törvényt hozott volna a bányászok népjóléti programja ellen, pedig mindept elkövetett az orvosok szövetsége, hogy azt tönkre tegye. Olyan törvényt akartak, mely megengedi, hogy mindenki olyan, illetve azt az orvost válassza, akit óhajt, ilyen törvényt már meg is szavaztak a kentuckyi szenátusban. Dr. Draper a bányászok jóléti alapjának vezetője egy nyilatkozott, hogy ha a törvényt megszavazzák, kénytelenek lesznek feladni kórházaikat, mert nem tudnák fedezni a költségeket az évi 15 millió dolláros befektetés ellenére sem. Közel 1500 bányász jelent meg a kihallgatáson, sokan tolószékben, hogy megmentsék kórházaikat. Még a Louisville Courier-Journal, Kentucky legjobban ismert lapja is a bányászok mellett volt és szerkesztői rovatában foglalkozott az AMA jelszavával, mikor azt irta, hogy: “Mikor választhatták meg orvosaikat azelőtt Kentucky bányászai?” “Mikor volt szabad választásuk?” “Miért nem próbálkoztak Kentucky orvosai hasonló törvényekkel, amikor a bányatársaságok levontak a bányászok fizetéséből az orvosok számlájának fizetésére?” “Miért olyan fontos az AMA-nak az orvosok szabad megválasztása most, mikor nagyszerű kórházak, elsőrendű specialistákkal állnak a bányászok rendelkezésére, mikor jobb orvosi és kórházi ellátást kapnak, mint bármikor egész életükön keresztül, bármilyen nehezen dolgoztak is?” A veteránok sem választhatják szabadon orvosaikat, de ezek ellen semmi kifogás nem merült fel. Miért támadták meg éppen a bányászuniót ? Azért, mert komolyan vette a bányászok egészségügyét. Mióta fennáll a tiz bányászkórház Ken- tuckyban, egy anya sem halt meg gyermekszülésben. Azelőtt kétszer annyi halt meg, mint az ország más részeiben, mert csupán szülésznőkhöz mehettek, orvosra nem telt. Kentucky orvosai nem jószívűségből törődtek most azzal, hogy a bányászok nem válogathatják meg orvosaikat; ellenkezőleg, az fájt nekik, hogy elesnek a könnyű pénztől. A bányászok jóléti bizottsága rájött arra, hogy az AMA befolyásos tagjai nyakra-főre operálták a bányászokat és családtagjaikat, ha kellett, ha nem, mert az hatalmas összegeket jelentett. Hiába bizonyították ezt a bányászok orvos-szakértői, nem indítottak eljárást a rabló erkölcstelen orvosok ellen. Egyet 24 órai titkos felfüggesztésre ítéltek úgy, hogy senki ne is tudjon róla. Kelet-Kentuckyban nem volt egy szülész specialista, gyermek-specialista sem létezett. Ma már mindegyikből van hat, hála a bányászok intézkedésének, amellett saját ápolónőik, iskoláik is vannak és a kórházakban gyakorló orvosok is működnek. Van hat radiológusuk. Egész Kelet- Kentuckyban három sebész volt, ma kilencet alkalmaznak a bányászok kórházaiban, két csontspecialistával is rendelkeznek, holott azelőtt egyetlen egy sem volt. Ma már két pszichológusuk is van. A bányászok 23 millió dollárt költöttek hét bányászkórház felállítására Kentuckyban. HUSZONÖT BILLIÓBA KERÜLT A GAZDASÁGI VÁLSÁG Az AFL-CIO gazdasági közlönye szerint 25 billió dollárjába került egy év alatt az Egyesült Államoknak a gazdasági pangás, illetve a termelés nagyfokú leesése. Az “Economic Trends and Outlook” nevii havi folyóirat az ország gazdasági termelőképessége szempontjából ítéli meg a helyzetet. A folyóirat szerint a nemzet termelőképessége negyedévenként rendszerint legalább is 5 billióval emelkedik, ehelyett a két utolsó negyedévben 7.5 billió dollárral esett a termelés. Ezt a megállapítást véve alapul, 1958 első három havában a nemzet termelése 425 billió dollárt tett ki a 450 billió dolláros érték helyett. A kereskedelmi minisztérium hivatalos adatai szerint 1957 utolsó negyedében 432.6 billió dollár értéket tett ki az ország össztermelése, de még nem adtak ki nyilatkozatot az 1958-as év első negyedévének termeléséről, ami a fenti folyóirat szerint 425 billió dollárt tesz ki. Az AFL-CiIO gazdasági folyóirata más forrásokat is idéz és kihangsúlyozza, hogy komoly kormánybeavatkozásra van szükség, hogy kihúzzák Amerikát az egyre mélyülő gazdasági pangásból. f Sztrájk a Columbia rádió és TV leadó állomáson NEW YORK. — Sztrájkban állnak a rádió és televíziós technikusok a Columbia Broadcasting állomáson. Az állomás egyelőre rendes programokat közvetít, mert vagy 300 főnyi felügyelő és vezető személyzet, mely az elmúlt ősszel rendkívüli kurzust végzett az ilyen eshetőségekre való tekintettel, mint sztrájktörő, elvégzi a személyzet munkáját, bár észlelhető, hogy igen sok zavar van a leadásokban. Az “International Brotherhood of Electrical Workers” 1212-es lokálja vezeti a sztrájkot a rádió-TV leadó ellen. Charles A. Calame, a szak- szervezet ügyvivője többször telefonált William C. Fitts Jr. alelnöknek, aki a CBS munkaügyi bizottságát képviseli. Calame meghivta Fritts urat a szakszervezet A kiadvány a következő megállapítást tette: “Nem a közmunka, vagy az adólevágás a központi kérdés, bár a politikusok egy része igy szeretné beállítani a dolgokat az utóbbi időben. Mindkettő szükséges. Komoly adólevágásnak a hatását azonnal megéreznénk a nép vásárlóerejének megerősítésével, megakadályozná a gyors- iramu hanyatlást, mert vásárlóképességet adna a nép kezébe. “A közmunkák hatása lassabban lenne érezhető, miután hónapok tervezésére volna szükség. A szerződéseket el kellene helyezni, kikeresni az építkezésre alkalmas területeket; de adna munkaalkalmat, építő anyagot használna és hatását megéreznénk ez év végével, sőt 1959-re is. “Értékes közmunka-program megküzdene a növekvő lakosság szükségleteivel; iskolákra, kórházakra van szükség, rengeteg lakóházra és utakra”. Jól irányzott közmunkák társadalmi és gazdasági jólétünket emelnék és hasznos dolgokra költenénk az ország pénzét ahelyett, hogy billiókat pocsékolnánk semmi hasznot nem nyújtó, egykettőre elévülő harci, háborús eszközök gyártására. ................. ..........—-------—.----------gyűlésére, melyet a “Hotel DiplomaC’ban tartottak, de az alelnök nem fogadta el a meghívást. Harold A. Felix, New York város munkaügyi megbízottja sürgönyt küldött a szakszervezetnek és a CBS-nek is, arra kérve őket, hogy azonnal tárgyaljanak az uj szerződés megkötéséről és felajánlotta erre nézve segítségét. Mr. Felix megjegyezte, hogy felhívását ugyan nem fogadta el a CBS, de viszont el sem utasította azt és igy reméli, hogy az ajtó nyitva áll a megegyezésre. A villamossági munkások szakszervezete Washingtonba hivott gyűlést, hogy a hét városra kiterjedő rádió és televízió mechanikusok sztrájkjában egyezséget hozzanak létre. A sztrájk 7-én kezdődött és kiterjed New York, Boston, Chicago, Milwaukee, Los Angeles, San Francisco és Hartford városokra, ahol a Columbia Broadcasting System tulajdonában rádió és televíziós leadó állomások vannak. Derülátó munkaügyi miniszterünk és a munkanélküliség borúja A tavasz nem hozta meg az évaddal járó szokásos javulást a munkalehetőség terén, vagyis márciusban, elnökünk biztatása ellenére, nemhogy csökkent volna, hanem inkább emelkedett a munkanélküliek száma. Jamés P. Mitchell munkaügyi miniszterünk mégis a legderüsebb hangon beszélt “magánvállalkozáson alapuló gazdaságunk” épségéről a New Jersey Advertising Club által az ő tiszteletére rendezett diszebéden. “Akik kétségbeesetten azt hangoztatják, hogy mély gazdasági depresszióban vagyunk azok elvesztették hitüket az amerikai polgár leleményessége, vállalkozó készsége és ambíciója iránt”. Mr. Mitchell “nagy vonalakban“ vázolta a jelen és jövő gazdasági képletét. De inkább a jövőbe, egyenesen 1965-be ugrott át és azt jósolta, hogy az országnak akkor 193 millió lakosa lesz 80 millió munkaképes egyénnel és akkor a probléma az lesz, hogy ez a munkaerő hogyan fog tudni eleget termelni, hogy elláthassa az egész ország szükségleteit? “Ha igy szemlélem Amerikát, akkor a jövőt igenis fényesnek látom”. Ennek alapján az Advertising Club tagjai már most hozzáfoghatnak kidolgozni a hirdetési trükköket az 1965-ös “probléma” megoldásához. De sem ez, sem a Mitchell távolbalátása nem segít a mai munkanélkülieken, kiknek száma egyre nő. Detroit a legjobban sújtott terület Minden nagyobb központból a munkanélküliség emelkedéséről jelentenek. New Yorkban és más nagyobb városokban az emelkedés nem nagy jelen tőségü, de nagy számban távolították el a listáról azokat a munkásokat, akik teljes munkanélküli segélyüket felhasználták már és most sehol sincsenek kimutatva, habár nem dolgoznak. A Michigan állami munkaközvetítő bizottság szerint Detroitban és az állam más részében a helyzet március közepe óta élesedett. 265,000 7nunkanélkíili van Detroitban, vagyis minden hat munkás közül egy tétlen, ami a fennálló munkatábor 17.5 százalékát teszi ki. Az egész állam munkanélküliinek számát 450,000-re becsülik, ami március közepe óta 35 ezerrel emelkedett. Uj jelentkezők a munkanélküli segélyre az automobil ipar újabb hanyatlását jelzik. A segély listán levők száma felment a múlt héten 199,892- re, ami 312 százalékkal több mint tavaly ilyenkor volt. Az idei személy-autó termelést 4,730,000-re becsülik a tavalyi 6,115,448-al és az 1955-ös majdnem 8 millió kocsival szemben. Más városokban is sok volt az uj jelentkező, ami félremagyarázhatatlan jelzője a termelés további hanyatlásának. Philadelphiában ugrásszerűen 100,065-el emelkedett az uj jelentkezők száma. Uj jelentkezők voltak Pittsburghban, Los Angelesben, Chicagóban, Bostonban és más helyeken is. Pittsbucghból jelentik, hogy az acéltermelők hosszabb időszakra készülnek el, mely időre gyáraikat a termelőképesség 50 százalékára állítják be. Egyelőre nem látják jelét annak, hogy a rendelésekben emelkedés jöjjön létre. Menekültek a törvényhozók Micbigani munkanélküliek tüntető felvonulást rendeztek az állami székhelyen, Lansing-ban. Több mint 3,000-en mentek a székház elé, de mire odaértek, a törvényhozók hült helyét találták csak. Úgy a szenátus, mint a képviselőház a felvonulás hírére bezárta gyűlését azzal a kifogással, hogy elintézték a napirenden levő ügyeket. Csak az esti ülésre maradt még egy néhány megtárgyalni való törvényjavaslat, mondották. Joseph Kowalski, detroiti demokrata képviselő tiltakozni próbált. “Ezerszámra jöttek ide az emberek megtudni, hogy a törvényhozás mit tesz a munkanélküliek érdekében. Ha önöknek nincs annyi bátorságuk, hogy szembenézzenek velük, hát szaladjanak. Én maradok.” A felvonulás előtt a munkanélküliek tömeg- gyűlést tartottak a Civic Auditóriumban, amelyen úgy szenátorok, mint képviselők résztvettek. Egyesek szónokoltak, mások a hallgatóság közé vegyültek. Ug.vlátszik, hogy nem szerették, amit ott hallottak és azért kerülték a felelősségre- vonást. August Scholle, az AFL-CIO állami vezetője az ülésszak felfüggesztését elítélte, mint a munka- nélküliekkel nemtörődő arrogáns cselekedetet. | Munkásmozgalom ■ - ------ » ....................S i mm
