Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-04-10 / 15. szám
Thursday, April 10, 1958 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Külpolitikai Szemle HOG SZAUD KIRÁLY TRÓNJA A napokban fontos politikai változás történt Szaud-Arábiában. Szaud király, Szaud-Arábia korlátlan kényura olyan helyzetbe került, hogy kénytelen volt átruházni a hatalmat fivérére, Fej szál trónörökösre. Szaud király ugyan ezután is megtartja trónját, de az a tény, hogy Fej szál miniszterelnöknek teljhatalma van az ország bel-, kül- és pénzügyi politikájában, azt jelenti, hogy a valóságos hatalom kicsúszott az agg király kezéből. Fejszál rendkívüli felhatalmazása nyílt beismerése annak, hogy Szaud bel- és külpolitikája csődbe jutott. Szaud-Arábia gazdag olajmezőit az ARAMCO nevű olajmonopólium aknázza ki. Ez a társaság majdnem 1 millió dollárt fizet naponta Szaud királynak a kiaknázás jogáért. S e mesés jövedelem ellenére a király valósággal a tönk szélére juttatta az országot. A királyi család ugyan hivatalosan csak 10 százalékot tarthat meg az olajjövedelmekből, de Szaud sok palotája, udvartartása, rengeteg luxus autója s ágyasokkal teli háreme sokba került. Ezért a király sok-, kai többet fordított magáncéljaira, mint a hivatalosan megengedett 10 százalék. Sőt, sok millió dollárra rugó előleget is vett fel az ARAMCO- tól a későbbi olajjöyedelmek terhére. S amig a király elpocsékolta a hatalmas olajjövedelmeket, népe éhezett, borzalmas Ínség közepette tengette életét s nem lehet csodálkozni, ha emiatt is erősödött az országban az ellenzéki mozgalom. Csődbe jutott Szaud király külpolitikája is. A király az elmúlt esztendőkben tevékenyen részt vett azokban az imperialista akciókban, amelyekkel meg akarták dönteni Egyiptom és Szíria ban- dungi politikát követő kormányait. Mikor Egyip tóm és Sziria egyesült, s imperialista sugalmazás- ra megalakult az irak-jordániai államszövetség, • Szaud-Arábia királya “semlegességi” színjátékba kezdett. Azt állította, hogy országa egyaránt jó kapcsolatot kíván teremteni az Egyesült Arab Köztársasággal és a jordán—iraki államszövetséggel. De mint később kiderült, a semlegességi színjáték csupán arra szolgált, hogy leplezze az Egyesült Arab Köztársaság elleni összeesküvést. Szaud király jó sok millió dollárt is kész volt áldozni arra, hogy eltetesse láb alól Nasszer elnököt. Szaud és imperialista cinkostársai azt remélték ugyanis, hogy Nasszer elnök megöletésé- vel halálos csapást mérnek az Egyesült Arab Köztársaságra. Az összeesküvést azonban felfedezték, s Szaud-Arábiában nagy felháborodást keltett a király sötét játéka. A leleplezett összeesküvés hírére szinte napok alatt hatalmas erejűvé nőtt az országban az antiimperialista mozgalom, s megerősödtek azok az elemek, amelyek követelik a szaud- arábiai külpolitika irányváltozását. Szaud helyzete annyira meggyengült, hogy hírek szálingóz- tak közeli lemondásáról. Szóba került már az is, hogy a király lemond testvére, Mohamed emir javára. Mohamed emirről viszont köztudomású a Közép-Keleten, hogy akárcsak Szaud, ő is a Wall Street-i politika hive. Hamarosan kitűnt azonban, hogy a trónon tervezett személycsere nem csillapíthatja le a tiltakozás felkavart viharát. Az ország ellenzéki erői Fejszal miniszterelnök köré tömörültek. Fejszal a bandungi külpolitika hive. Több Ízben tárgyalt Kairóban Nasszer elnökkel, s nem titkolja az Egyesült Arab Köztársaság iránti rokonszenvét. A válságos helyzetbe került Szaud királyt tanácsadói arra biztatták, hogy mégis Mohamed emir javára mondjon le trónjáról. Közben a király kemény kézzel akart leszámolni az ellenzék vezetőivel. Fejszal miniszterelnököt házi őrizetbe vetette, Fejszal fia pedig, — aki a belügyminiszter a szaud-arábiai kormány-' ban — kénytelen volt Nyugat-Németországba menekülni a király haragja elől. Szaud féktelen dühében nyilvánosan lefejeztette az ellenzék több vezetőjét, másoknak pedig a kezüket vagy a lábukat vágatta le. A népi mozgalom azonban a terror ellenére is tovább erősödött. A királyi család két részre szakadt. Az egyik csoport nyíltan Mohamed emirt, a másik a házi őrizetben levő Fejszalt támogatta. Amikor azután a hadsereg is két táborra szakadt, Szaud király cselekvésre szánta el magát. Hogy trónját megmentse, kénytelen volt engedményt tenni az ellenzéki mozgalomnak: Fejszal miniszterelnököt kiengedte a házi őrizetből, s teljhatalommal ruházta fel. Kairóban és Damaszkuszban nagy örömmel fogadták a szaud-arábiai események hírét. A lapok általában azt várják, hogy Fejszal megbízatása A Dulles fivérek keze Indonéziában Az amerikai nagyüzleti sajtó elhallgatta Dul- lus külügyminiszter egyik legvésztjóslóbb kijelentését a múlt havi manilai konferencián. Ez a konferencia, mint tudjuk, a Dulles által oly nagy buzgalommal összeeszkabált délkeletázsiai katonai paktum tagállamainak: Fülöp szigetek, Szi- ám, Korea, Formóza, stb. haditanácsa volt, amelyen Dulles a tőle megszokott szorgalommal szította a nemzetközi reszúltség tüzét. Többrendbeli provokativ beszéde mellett Dulles egyik ottani sajtókonferenciáján az Indonéziában fellobbant lázadással is foglalkozott. A londoni Times tudósítója igy foglalta össze Dulles ezzel kapcsolatos válaszát: “Mr. Dulles hozzátette, hogy az Egyesült Államok külügyminisztériumának jogtanácsosai tanulmányozzák azt, hogy az indonéziai polgárháború eljutott-e már abba a stádiumba, amelyben a lázadóknak hadviselési jogot lehet adni.” Dulles — és Wall Street — sohasem csinált titkot abból, hogy rokonszenvük melyik fél oldalán áll. Dullesék rokonszCnve polgárháború vagy lázadás esetén mindig ama fél oldalára áll, amely pillanatnyilag legjobb üzleti kapcsolatban van Wall Street-el. Venezuelában például a dullesminisztérium, (másszóval a US külügyminisztérium) az utolsó percig a nép által. gyűlölt fasiszta terrorklikket, a Jimenez bandát támogatta. Hasonlóképpen Kubában is a fasiszta Batista klikket támogatja Dulles, akivel különben is fegyveres szövetségben áll, mint a “szabad világ” egyik katonai “támasz”-ával. Miközben a kubai nép nagy többségének akaratát képviselő Castro mozgalom támogatását tilalom alá helyezte, a múlt hét végéig korlátlanul engedélyezte Batista fegyverzését. Az országszerte kialakult tiltakozás nyomására végre beszüntette a fegyverszállítást Batistának, nyilván abban a reményben, hogy Batistának már elegendő fegyverraktára van a Castro mozgalom leverésére. Miként csaknem minden más politikai kijelentése, Dulles manilai kijelentése az “indonéziai kérdés tanulmányozásá”-ról szintén porhintés volt a világ közvéleménye szemébe. Dullesék és a Wall Street-i bankárok, akiknek jelentékeny olaj befektetésük van Indonéziában, már rég elhatározták, hogy támogatni fogják az indonéziai felkelőket. De egyelőre még nem tartják elérkezettnek az időt az olyan nyílt beavatkozásra, aminőt például Guatemalában eszközöltek. Van nekik Ázsiában éppen elegendő bérencük, akiket fel lehet használni lázadók támogatására. Ilyen mindenre képes alak például a kínai nép hóhérja, Csang Kaj-sek, akit Formóza szigetén tartogat és etet Dulles. A London Times már március 22-én jelentett arról, hogy az indonéziai kormány csapatai a felkelők egyik gócpontjának Pakanbaru városának elfoglalásakor Formózából repülőgépen és haljon csempészett fegyvereket, légelháritó ágyukat, 75 mm-es ágyukat és ‘bazukákat’ (könnyű mozsárágyukat) zsákmányoltak. Dullesék beavatkozása tehát érdemileg már megkezdődött! Dulles indonéziai nagykövete John Allison, miként az kiderült, mar egy évvel ezelőtt pontosan ezt a tervet javasolta a Washingtonba küldött titkos jelentésében, A közvetett amerikai beavatkozás tényét Nehru indiai miniszterelnök is megerősítette. A New York Times indiai tudósítójának április 4- én adott interjújában a hindu államfő kijelentette, hogy a rendelkezésére álló információk szerint az indonéziai felkelők Formózából kapnak fegyvereket. 5 megjavítja majd az Egyesült Arab Köztársaság és Szaud-Arábia kapcsolatait. Washington és Wall Street nagy aggodalommal figyeli a Szaudi Arábiában végbemenő fejlerhé- nyeket és azok jelentőségét. Azon töpreng, hogy a Fejsalnak átadott hatalmi állások azt jelentik- e, hogy Szaudi Arábia is készül valamelyik arab szövetséghez lecsatlakozni vagy sem. Az aggodalom jogos, amennyiben a világ leggazdagabb olaj- mezői jelenleg az ARAMCO (Arab-American Company) kezelésében van és lecsatlakozás esetén ebben lényeges változás jöhetne létre. Ez óriási profitveszteséget jelentene az amerikai olaj báróknak. Fényűző diákélet WASHINGTON. — Wayne Hayes (D. O.) képviselő adatai szerint a Dominican Köztársaság diktátorának a fia, aki jelenleg mint “tanuló” tartózkodik az Egyesült Államokban, nagyon “példás” életet él, amit bizonyít az, hogy Kansas Cityben egész szállodát foglalt le, egész “floBa automobilt használ és egy év alatt egymillió dollárt költött el. Ez nagyon szép, — mondotta Rep. Hayes, — de akkor miért kért és kapott ennek a diáknak az apja, Rafael Trujillo, hirhedt diktátor, az Egvesült Államoktól “segítség” címen 1,300,000 dollárt? A fiatal Trujillo, aki ilyen könnyen dobálja a pénzt, 28 éves és a “hadtudományt” tanulja az Army “General Staff” iskolájában, Ft. Leaven- worthon. Ez a Hayes képviselő mikor tanulja már meg, hogy a hadászat nagyon költséges? A háború költséges LONDON. — Az angol hadsereg költségvetésében három és fél sor jelenti, hogy az 1956-os Szuez támadásnál Port Said város 40 órás megszállása 140 millió dollárba került. Ebben termé-1 szetesen nincs benne a tengerészet és a légierő kiadása. Elkobozták az algériai vérengzésekről szóié könyvet A francia rendőrség elkobozta Henri Alleg al-i gériai szerkesztő “A kérdés” cimü könyvét, mely- ban a francia ejtőernyős csapatok tisztjei által Algériában elkövetett kínzásokat Írja le. Az egy hónappal ezelőtt kiadott könyv a légi nagyobb sikert érte el Párizsban. Három hetilap közölt részleteket belőle és tartalma közvita tárgya lett. 110 oldalon keresztül szemléltetően is-< menteti a villamossággal, vízzel, veréssel és ká-< bitószerekkel elkövetett kínzásokat. Az iró magai is keresztülment mindezeken egy hónapon ke- resztül, mert nem akarta elárulni azoknak neveit, kik őt bujtatták, mielőtt az ejtőernyősök e!-< fogták. 1 A Szovjetunióban munkáshiány van A N. Y. Times április 4-iki számában kivonatosan közli az Egyesült Nemzetek Európai Ga3- dasági Bizottságának a Szovjetunióra vonatkozó jelentését, melyből kitűnik, hogy a munkáshiány ott egyre jobban érezhető. Ez a hir bizonyára vegyes érzelmeket kelthet az Egyesült Államokban, ahol a munkanélküliség' egyre nagyobb arányokat ölt. A jelentés szerint a Szovjetunió már kijelentette, hogy ez idén 300 ezer katonát fog kivonni a hadseregből és hogy további leszerelés is várható. De a jelentés nem következtet arra, hogy" csupán gazdasági okok késztetik a Szovjetuniót'1 ezen lépésre. . * A második világháború óta minden tartalék" munkaerőforrást felhasznált, úgymint a női,1 munkaerőt és átvitte az iparba a gépekkel helyettesített mezőgazdasági munkaerőt is. A munkaerőhiánynak a termelés növekedésén1 kívül más tényezője is van. Egyik a második világháború alatt és a közvetlen utána beállott' születés csökkenés, mely a Szovjetunióban 40-50 százalék volt, mig Lengyelországban és Kelet-* Németországban 25 százalékot tett ki. A másik* tényező az, hogy még 1960 előtt a munkaidői napi hét órára fogják leszállítani a megtörténi* bejelentés szerint. Harmadik tényezőnek lehet/ tekinteni az iskolakötelezettség korának emeled sét és a nyugdíjazási korhatár leszállítását, a- melv megrövidíti az emberek munkában eltöltött" éveinek számát.
