Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-04-03 / 14. szám
A hatodik Bndges-ügy SAN FRANCISCO. — “25 év óta üldöznek”, mondta Bridges” és úgy látszik még mindig nem adták fel zaklatásomat”. Az International Longshoremen’s and Warehouse Union (rakparti munkások) elnöke, Harry Bridges az ellene induló hatodik kormánytámadásra utalt a fenti kijelentéssel. Miután szépszerével nem sikerült elitélni öt, Harry Bridges mert minden vád ellene alaptalannak bizonyult, most adó-tagadással vádolják két másik szakszervezeti vezető társával együtt. “Szakszervezetünket szeretnék megsémmisiteni”, mondta Bridges. “Rajtunk keresztül támadják a munkásmozgalmat”. Bridges a tengerészek sztrájkjában 1934-ben került előtérbe. Azóta háromszor próbálta a kormány deportálni, egyszer polgárpapirjától próbálták jogi utón megfosztani. Egyszer pedik öt éven keresztül próbálkoztak, hogy' bebörtönözhessék. Egyik próbálkozás sem vezetett eredményre. “Valóságos karriert csináltak egyesek belőlem az igazságügyminisztériumban”, mondta Bridges a riportereknek. “Miután az igazságügyminisztériumnak nem sikerült, most az adóhivatalt uszították rám, hátha ez sikeresebb lesz”, mondta. J. R. Robertson alelnök és szakszervezeti tanácstag Henry Schmidt is vád alatt állnak Brid- gessel együtt. Knowland szenátor “Vight-to- work” törvényjavaslata és a McClellan bizottság munkásellenes mintája nyomán törnek ellenük. Az egyes uniókban uralkodó korruptság nyilvánosságra hozatala odavezetett, hogy sok munkás az ILGU igazi demokráciájában látja a követendő példát. Ezt “borzalmasnak” találják egyes munkáltató körök, ez is oka az újabb üldöztetésnek. Az adóhivatal azt állítja, hogy' Bridges, Robertson és Schmidt 80 ezer dollár adóval tartoznak 1952—53-ra. Ezt a követelést arra alapozzák, hogy a Bridges-Robertson-Schmidt Védelmi Bizottság, a három munkásvezér védelmére gyűjtött pénzért nem fizetett adót, ezt úgy számítják, mintha ez a pénz a három üldözött jövedelmét képezte volna. így a három unió vezető részére 52,636 dollár 66 cent fizetést Írtak be 1952-ben és 94,453 dollár 26 centet 1953-ra. Ennyit gyűjtött össze ugyanis védelmi bizottságuk. “Egyikünk sem nyúlt ezekhez a pénzekhez, nem is mi kezeltük azokat. Még az adóhivatal sem vádol azzal bennünket, hogy mi kaptuk meg ezt a pénzt”, mondta Bridges. A teljes összeget védelmünkre használták fel “Nem engedjük, hogy az adóhivatal ezzel a koholt vádjával éljen”, mondta Bridges, “már elvi, erkölcsi alapon sem tűrj ük, felvesszük a harcot hazugságaik ellen”. “Valóban hazudtak? Hogyan?” kérdezte egyik újságíró. “Aki tud olvasni tudja, hogy mit jelent a “fizetés” (salary) szó. Aki azt állítja, hogy én 94 ezer dolláros fizetést kaptam 1953-ban, az biztosan hazudik”, mondta Harry Bridges. Mire irányul a kormány támadása? A kormány szeretne olyan precedenst teremteni a Bridges üggyel, amellyel aztán minden szakszervezetet megtámadhatna, set megtámadhatna minden védelmi alapot, amik a polgári jogok vagy más védelmi alapokra gyűjtenek. Elszámoltathatnak hasonló logika szerint mindenkit, akinek megválasztására pénzt adtak a választó polgárok. Nem is említve a szép összegeket amit Nixon alelnökünk megválasztására összeadtak annak idején. Bridges ügyvédje George B. Anderson megjegyezte, hogy az adófizetés ürügye alatt megtámadhatják a little-rocki ügyet, ahol pénzt gyűjtöttek arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság faji megkülönböztetés elleni döntésének érvényt szerezzenek. Nő a munkanélküliség Tennessee-ben A Cramet, Inc. titanium gyár Chattanooga-ban bejelentette, hogy 350 munkást bocsájt el most a munkából, mivel a gyárat nemsokára teljesen lezárják. A lezárás okául azt hozta fel a gyárigazgató, hogy az országvédelemre gyártott titá- nium-szükséglet alaposan csökkent. A gyár visz- szakeriil a kormány tulajdonába, hiszen 26 millió dolláros felépítési költségének túlnyomó részét a kormány fedezte. Nem tudja, hogy a kormány mire fogja a gyárat felhasználni. Közben a Tennessee állam munka-elhelyező hivatala kimutatást adott arról, hogy Chattanooga körzetben 10,400 munkás, vagyis a munkaerő 8.8 százaléka van munkanélkül. Az utolsó pár héten a városban 750 család részesült ingyenes élelmiszer juttatásban, amit a város jóléti osztálya osztogatott az élelmiszerfelesleg tartalékból. A déli államok közül Tennessee-nek van a leghosszabb listája a munkanélküli segélyben részesülőkről. A megalkotás szellemében Minneapolisban, az autómunkások szakszervezetéhez tartozó 1132-es és 1146-os lokálok beleegyeztek abba, hogy a munkaszerződés által biztosított 10 centes órabéremelés életbeléptetését ez év julius 1-től elhalasztják 1959 október 1-ig. A szerződés az unió és a Minneapolis-Mine Company között áll fenn. “Kedvezőtlen üzleti hely- zet”-tel magyarázzák a munkások javát szolgáló egyezmény elhalasztását. Ezen eljárás annál meglepőbb, mivel szöges ellentétben áll az anyaszervezet, a United Auto Workers álláspontjával a “kedvezőtlen üzleti helyzettel” kapcsolatban. Walter Reuther, a szak- szervezet vezetője kijelentette, hogy a gazdasági pangás egyik főorvoslása “a munkások vásárlóképességének emelésében áll”. A minneapolisi lokálok vezetői szem elöl tévesztették azt a sajnálatos tényt is, hogy a “kedvezőtlen üzleti helyzet" ellenére, a mindennapi megélhetés ára hónapról-hónapra állandóan emelkedik és ezért a munkáltatónak adott fenti engedmény a munkások szempontjából dupla bérlevágásnak tekinthető. Japán vasasok sztrájkolnak Japánban 85,000 vasúti munkás sztrájkot kezdett jobb fizetésért. Harminchat vasútvonal vált tétlenné és állítólag J0 millió utas érzi a sztrájk hatását. KEZDŐDIK A TÁMADÁS A MUKKÁSSÁG ELLEN WASHINGTON. — A szenátus munkaügyi bizottsága már elkészített néhány törvényjavaslatot, mely a munkásság, illetve a szakszervezetek megzabolázását vonná maga után. A kormánynak viszont még ez sem elég, még szélesebbkörii támadást óhajt az uniók ellen, természetesen a szakszervezetekben történt visszaélések ürügye alatt. A szenátus munkaügyi albizottsága már megkezdte kihallgatásait a szakszervezeti tagok “védelmére” vonatkozólag. Az első tanú Mitchell munkaügyi miniszter, a program kiszélesítését ajánlja. Mitchell szerint “egy törvény nem oldja meg a szakszervezetekben fennálló visszaéléseket és azokat a rendellenességeket, amik napfényre kerültek”. Kennedy ellenzi Mitchell javaslatát Az albizottság vezetője Kennedy demokrata szenátor és íves republikánus képviselő ellentétbe kerültek Mitchell munkaügyi miniszterrel, mert szerintük, ha mindent egy kalap alá vesznek, valóban .semmit sem végeznek. “Kétségbe vonom, hogy bármilyen függeléket bírunk fűzni a Taft- Hartley-törvényhez a mai kongresszusban”, mondotta íves szenátor. “Jó lesz, ha szigorúan ragaszkodunk a McClellan-bizottság öt pontjához”, tette hozzá. Az albizottság csupán 4 pontot tárgyalt, mert az ötödik, a nyugdijak, egészségügyi biztosítás, jóléti alapok kezelése a szakszervezetekben már bennfoglaltatik Kennedy törvényjavaslatában, mely a fő szenátusi munkaügyi bizottság előtt fekszik ez idő sZÓrint. A kérdéses négy pont a szakszervezetek pénzügyi alapja, a szakszervezeti demokrácia, az úgynevezett közbenjáró kérdése, mely a munkáltatók és a szakszervezetek közötti vitás kérdéseket kezelné, végül pedig az u. n. “no man’s land” (senki földje) kéi'dése a munkásügyekkel kapcsolatban, ahol sem a szövetségi, sem az állami munkaügyi bizottságoknak nincs joguk a beleszólásra. Nem változik a Taft-Hartley-törvény Kennedy kihangsúlyozta, hogy ellenzik a Taft- Hartley-törvény módosítására szolgáló javaslatok kongresszus elé való hozatalát. Mitchell még ezzel sem elégedett meg. A new- jerseyi republikánus képviselő Smith-törvény- javaslatát szeretné beiktatni, mert neki nem elég reakciósak a MeClellan-bizottss^ ia vattai. A Smith-javaslat határt szabna a piketelés lehetőségének, betiltaná a szkeb üzemek másodfokú bojkottálását, szabadkezet adna az egyes államoknak ott, ahol a National Labor Relations Board nem avatkozna be valamilyen ügybe. Közben mindkét bizottság magának vindikálta az érdemet a munkásság újabb gúzsbakötéséért. Az öt pontot Mitchell szerint tnár két hónappal ezelőtt helyeselte a kormány. Kennedy, mint demokrata ellenzék megjegyezte, hogy ha iga», miért nem vizsgálták ki a s»akszerve7etekben uralkodó állapotokat már sokkal régebben. Tény az, hogy mindkét csoport hallandó a munkásság gúzsbakötésére, akár republikánus, akár demokrata. Viszont az úgynevezett munkásbarát demokrata csoport sem hozott még semmi olyan törvényjavaslatot, mely a munkáltatók jogát megnyirbálná, pedig a McClellan-bizottság éppen elég adatnak jutott birtokába a munkásság szervezkedése ellen használt módszereket illetőleg. A szakszervezet jóléti alapja Az International Association of Machinists tagjai referendum szavazással elfogadták a központ ajánlatát egy védelmi alap létesítéséhez, melyből sztrájk esetén a munkások 35 dollár heti segélyt fognak kauni. 1759 helyi osztály vett részt a s»ava»á -Vin és 110,187 szavazattal 65.891 ellenében fogadták él a javaslatot. Az eddigi SÍ .30 helveti e-m^ml $2 megy a központba minden befizetett havi tagdíjból. Ebből 50 centet a s»l rájks’a-Om ■ -vPnlnak és másra nem használható. A f«d*»me!t kö-^-mti befizetésből minden tagnak elHWPV a c--.—- het’lariát, a Machinist-ot és ebhői a kerületi és helyi pénztárosok óvadékielét (bonc) kiadásait. Munkásmozgalom j ______7_
