Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-03-27 / 13. szám
Mi történik mezogazdasagunkbanr A tőkés rendszer nem tudja megoldani “túltermelési” problémáit. — A farmerek elszegényednek és elvesztik földjüket — a nagy földbirtokosok pedig még jobban meggazdagoknak. AMERIKAI ÉLETMÓD TÁRSASÁGI ÉLET Irta: EöRSI BÉLA Az európai születésűek közül sokan bírálják az amerikai társasági életet. Természetes sokszor igazuk is van. Nincs társalgás, amely a társasági élet sója. A férfiak üzletről, kliensekről, páciensekről beszélnek, a nők pedig a ruhákról, ritkábban a főzésről. Eltűnt a szellemes, humoros társalgás, felváltotta azt a szeszes italok fogyasztása és az üres beszélgetés. Mi ennek az oka? Az amerikai ember nagy átlagban műveltebb, többet tanult, mint az európai. Újságot olvas, rádión, televízión hallgatja a kommentárok előadásait, tehát joggal hihetjük, hogy nem akar társalogni. Ennek egyik oka az, hogy fáradt. A megélhetéssel járó küzdelem kifárasztja. Az anyagi jólét utáni iram következtében legfőbb ellenségünk a szívbaj lett. Azok az asszonyok, akik nem dolgoznak (s ez nem valami gyakori mostanában) külön élnek fáradt férjüktől és gyakran alig felcseperedett gyermekeiktől. Van egy másik oka a társalgás kikerülésének és ez a félelem, hogy valakit megbántunk. Vallási meggyőződésről nem illik beszélni, sőt politikáról sem, hacsak a jelenlévők mindegyike nem republikánus. Ha művészetről, zenéről, vagy tudományról folyik a beszéd, azt hiszik, hogy hencegni akarunk ismereteinkkel. így a társalgás olyan szűk keretekbe szorul, mint a filmek témája, menyeknek főcélja, hogy senkinek se hágjon a tyúkszemére. Talán nincs is szükség a társalgásra. A modern élet sok fontos dolgot helyettesit. Pl. 5.0—100 évvel ezelőtt minden középosztályu leánynak tudni kellett zongorázni, hogy a társaságban hasznavehető legyen. A faluban értékes volt az a legény, aki harmonikázni tudott és szép hanggal még a nem csinos leánynak is sikeré volt. Abban az időben nem volt sem fonográf, sem rádió, vagy televízió, nem volt mozi. A társaságban a tánc, a társalgás és a magacsinátla zene, szavalat járta. Mindezekre ma már nincs szükség, mert csak megnyomnak egy gombot és minden a szobában van. Száz évvel, sőt ötven évvel ezelőtt is Európában a társasági élet legfontosabb pontja az ebéd volt. Arra készültek a nők egész héten át. Az élet olcsó volt, mert nem voltak kifejlődve a szállítási eszközök, melyek az élelmet messze földekre vihették volna. Jó termés idején sok volt a lakodalom és vendéglátás. Emlékszem, hogy disznótor idején az volt a szokás, hogy megüzentük a háziasszonynak, hogy eljövünk, ha nem kell disznóságot enni, mert már elegünk volt belőle. Ez volt a megfigyelésem Szibériában és Magyar- országon is, ahol az élelmiszer olcsó volt és egy pár személlyel több nem számított. Nyugat-Eu- rópában és Amerikában be kell szerezni az élelmiszereket és nincs cselédség — a dús ebédek tehát terhessé váltak. A lesoványodás őrülete, az ételkészítés és edénymosogatás terhe akadályokat gördítenek a dús vacsorák elé. Itt szívesebben hívják meg a vendéglőbe, klubokba, mintsem a háziasszonyt terheljék meg a nehéz munkával. Az Egyesült Államok lakosságának fele templomba jár, s főként a kisváros és falu lakossága, ahol majdnem mindenki jár a templomba. A városban a templom nem gyűjti össze az embereket. Az idegenszármazásuaknak valamilyen egyesületük van; gyermekeik helyzete azonban teljesen reménytelen, mert a szüleik kultúrája már nem tartja össze őket, viszont az amerikai életbe sem tudnak teljesen bekapcsolódni. Ezért van az, hogy az uj nemzedék visszatér a valláshoz, amelyről talán szüleik lemondtak. Az amerikai egyházak iparkodnak azt az űrt betölteni, amit a társasági kapcsolat hiánya teremtett. Adnak társadalmi keretet, sportéletet, ahol az ifjúság találkozhat, még hozzá egészségesebb légkörben, mint ha az ivóhelyekre, éjjeli mulatókba mennének és egyúttal bizonyos társadalmi ellenőrzést is tudnak rajtuk gyakorolná Az idősebbek részére még táncokat, kirándulásokat is rendeznek, az asszonyok részére biztosítják a főzési művészet gyakorlását. Talán az unitárius egyház a legérdekesebb ebből a szempontból. Ez a legliberálisabb vallási csoport Amerikában, főként a new-englandi államokban, de sajnos csak a műveltebbek osztályát tudja összetartani. Kirándulásaikat (ski-tura, nyári kirándulás a Nemzeti Parkokba) rendszeAz Egyesült Államok mezőgazdaságában már évek óta túltermelési válság van. Eddig nem fordítottak a szokásosnál nagyobb figyelmet erre. Kísérleteztek ugyan az állami felvásárlás, ártámogatás stb. tonnájában a mezőgazdasági áruféleségek felhalmozódásának megakadályozásával, de az agrárválság megszüntetésének problémája lényegében tavaly, az év végén és 1958 elején vetődött fel igen élesen. Nem véletlenül. Hiszen az egész amerikai gazdasági életben szaporodnak a válságjelek, és ha az esetleg bekövetkező ipari túltermelési válság összefonódik majd az agrárválsággal, nagyon hosszúvá teheti a depressziót, megnehezíti a válságból való kilábolást. Ezért vált most a mezőgazdasági válság fontos kérdéssé. Ezért kezdik most felülvizsgálni az eddig alkalmazott módszereket — a többi között a Talaj Bank (Soil Bank)-programot is — és valami jobbat keresnek helyette. Két évvel ezelőtt létesítették a Talaj Bankot, mert ezzel akarták megoldani a túltermelést és végső fokon megszüntetni a válságot. Milyen jelenségek vezettek a Talaj Bank létesítésére? Az amerikai farmok száma minden évben kevesebb lett. Mig 1944-ben 6.5 millió farm volt, számuk tavaly 4.5 millióra csökkent. Állandóan csökkent a farmerek jövedelme is: -949-ben a farmerek realizált tiszta jövedelme 13.7 milliárd dollár volt. 1956-ban 12.1 milliárd és tavaly — alig haladta meg a 11.5 milliárdot. A farmerek rosszul jártak az áralakulás miatt is. Hiszen az iparcikkek ára emelkedett, mig a mezőgazdasági áruk és az élelmiszerek valamivel olcsóbbak lettek. Az agrárolló bőven nyirbálja a farmerek amúgy is csökkenő jövedelmét. Az eladatlan árukészletek minden évben növekedtek. Közvetlenül a háború után még nem volt mezőgazdasági árufelesleg. De 1951-ben már 1.8 milliárd dollárnyi, 1956-ban már majdnem 9 milliárd és tavaly 10 milliárd dolláros mezőgazdasági árukészlet hevert a raktárakban. A készletekből óriási menyiség megy állandóan veszendőbe, mert nincs elegendő raktár. A raktározás igy is naponta egymillió dollárba kerül! Adva volt tehát két tény: a farmerek jövedelmének csökkenése és helyzetének a rosszabbodása, valamint a mezőgazdasági termék “feleslegek”. A jövedelemcsökkenés megakadályozására létesítették az állami felvásárlást és ártámogatást. De mint az előbb idézett adatokból kiderült — nem sok sikerrel, hiszen a jövedelem ennek ellenére csökkent. A túltermelés megszüntetésére pedig egy igen sajátságos, de a tőkés módszerekre jellemző módszert találtak ki: fizetnek azért, hogy a farmerek ne termeljenek. Erre a célra alapították az úgynevezett “Talaj Bankot” (Soil Bank). Hogyan működik ez a furcsa ‘bank’? Az állam évente megállapítja, hogy hozzávetőleg mennyi földet kellene parlagon hagyni, hogy. rint igen jó előadásokkal kötik össze és az intelligens fiatalságnak uj atmoszférát teremtenek. Voltak olyan városok, ahol a McCarthy-korszak idején liberális előadásokat csakis az unitáriusoknál lehetett rendezni. Az egyházak iparkodnak segítséget nyújtani az embereknek a városok sivár egyedüllétében, de az ifjúság problémáját nem tudják megoldani. A régi társasági élet eltűnik. A városi kultúra megölte és egyelőre nincs semmi, ami helyettesítené,. A várost a jobbmóduak elhagyják és előkelő külvárosi negyedeket képeznek. Klubjaikba nem engednek be idegeneket. Pedig a társasági életre éppen olyan szükség van, mint a mindennapi kenyérre, mert az ember — társas lény. ne növekedjenek a mezőgazdasági raktárkészletek. Ezután felszólítják a farmereket, hogy kössenek szerződést az állammal az eddig megművelt földterületek egy részének parlagon hagyására. Amelyik farmer megköti a szerződést, az a Talaj Banktól a parlagon hagyott földterületek várható termésének 50 százalékát készpénzben, vagy természetben megkapja. Például: a farmer eddig 100 hektár búzát vetett, s most vállalja, hogy csak 50 hektárt vet be búzával és 50 hektárt parlagon hagy. Az 50 hektár földön termett volna 1,000 mázsa búza. Ennek az 1,000 mázsa búzának a fele értékét megkapja a Talaj Banktól. Vagyis jövedelemhez jut munka és befektetés nélkül. Látszatra a Talaj Bank igen jó megoldásnak látszik. A farmer pénzt kap, ha kevesebb földet müvei meg. Csakhogy az alapvető problémán ez mit sem változtatott: ugyanis nem csökkent a mezőgazdasági termelés. Két év óta, amióta a Talaj Bank működik, az össztermelés az előző évek magas szintjén mozgott. Pedig óriási terület parlagon hagyására kötöttek szerződést. Tavaly 1 millió farm 13,8 millió hektár szántóföld parlagon hagyására szerződött. A bökkenő viszont az, hogy elsősorban a rossz földekre kötöttek szerződést és ezek parlagon hagyásáért fizetett a Talaj Bank. A jö földeket továbbra is megművelték. Sőt: mivel a parlagon hagyott földekért pénzt kaptak, s ezt a pénzt a megművelt, jó földekbe fektették — ez által növelték a termésátlagokat! Ez pedig nem csökkentette, hanem tovább növelte az eladatlan árukészleteket. Az tehát, amiért az egész Talaj Bank-játékot megrendezték — csökkenteni a termékfeihalmo- zódást — sikertelen maradt. Pedig évi 1 milliárd dollárt költöttek erre. a célra. Megindult a hajsza a “Soil Bank”-program megszüntetéséért. Bizonygatták nyilvánvaló ha- szontalanságát és az óriási kiadások feleslegességét. De az amerikai kormányszervek mégis keresztül erőszakolták, hogy 1958-ra meghosszabbítsák a programot. Vajon miért? Mert a nagy farmereknek a tőkés nagygazdaságoknak ez igen kifizetődj volt. Bár a farmereknek kifizethető összeg felső határát 3,000 dollárban állapították meg, mégis — hivatalos adatok szerint — 67 óriási farm kapott 50,000 dollárnál magasabb összeget. De ennél lényegesen magasabbat kapott a félszáz nagy farmtulajdonos, például a Kansas állambeli Garvey Farms 287 ezer dollárt, a Harris Ranches Arizonában 209 ezer dollárt, a Sut- tér Basin Corp. Kaliforniában 129 ezer dollárt stb. Vagyis a “Soil Bank” kifizetéseinek zömét a nagybirtok kapta. S melyik nagytőkésnek ne jönne jól befektetés nélkül ilyen nagy összeg?! A gyakorlatban az bizonyult igaznak, hogy a Talaj Bank nem képes biztosítani a termés csökkenését, a felhalmozódott mezőgazdasági áruféleségek csökkenését. Ezután az lett volna logikus, hogy megszüntetik a Talaj Bankot. Ez azonban eszük ágában sem volt, sőt egy uj változatát óhajtották életbe léptetni. Egyes államokban teljesen megszüntetnék a mezőgazdasági termelést az állam farmerjeivel kötött ilyen szerződés alapján 5—10 évre. Szóba került az, hogy Illinois, Tennessee, Maine és Nebraska államokban az összes farmerek abbahagynák a munkát és évenként fizetést, átlagban 10 ezer dollárt kapnának azért, hogy földjeiket parlagon hevertessék, legalább öt éven keresztül. Ezt egyelőre Maine államban vitték csupán keresztül, mert a többi államokban nem birtak megegyezni ezidő szerint a farmerekkel. Tény az, ha nincs termelés, hát előbb utóbb felemésztik a felesleget. Egy azonban bizonyos, hogy a gazdasági válságot nem képes ez a helytelen politika megakadályozni. Ugyanakkor felmerülhet az a kérdés a világ gondolkodó emberei részéről, hogy micsoda őrült rendszer az, amely azért fizet, hogy megakadályozza a terrtlelést akkor, mikor a világ egyrészén sőt Amerikában is jócskán vannak éhezők. A világ egyes részeiben több ezer ember hal éhen, mint amennyi nálunk évenként születik. A profitért való hajsza végre is ilyen szörnyű embertelenségre vezeti azt a társadalmat, amely ma már eleget képes termelni arra, hogy segítségére lehetne éhező embertársainak. m W/kV'hÁM tÁWiffSfWA AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, March 27, 1958 '»
