Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-03-20 / 12. szám
Thursday, March 13, 1958 AMERIKAI MAGYAR SZÓ “Rám 1,000 dollárig számíthatnak!” Tisztelt Szerkesztőség’! Én mindig tiz dollárt fizettem a lapunkért és ma is annyit fizetek, a többi pedig felülfizetés, no meg 5 dollár külön a naptárra. Nagyon szeretnénk, ha elérhetnénk Clevelandon legalább a tavalyi kvótánkat. A nyomdára vonatkozó felhívásuk nagyon elaludt, Gencsy Margit irt róla egyszer, de azóta mindenki némán hallgat róla. Pedig, jaj de szegény és öreg a nyomdájuk. Ahányszor elküldik a lapot, mindig olyan mint egy szemrehányás. Nagyon is felhívja az olvasók figyelmét komoly betegségére. Azt is hamar észrevesszük, hogy mennyi nyomdahiba van egv-egy kiadásban. Talán jó lenne felhívni olvasóink figyelmét arra, hogy igen nagy szükség volna egy jó uj nyomógépre, jó volna megértetni az olvasókkal, hogy vegyék komolyan ezt a kérdést és mindenki tehetsége szerint számoljon vele és jelentse be, hogy mennyivel képes hozzájárulni. Ezt úgy vélem, hogy a szerkesztőség kimutatná rendszeresen, hogy megállapíthassuk bejött-e a szükséges összeg. Régi elhatározásom az, amit különben már vagy 15 évvel ezelőtt megírtam, hogy lapunkat úgy kell tekintenünk, mint családtagunkat és éppen úgy kell gondoskodnunk róla, tehát vagyoni hagyatékunkban sem szabad megfeledkeznünk róla. Ezennel bejelentem, hogy reám számíthat a szerkesztőség 1,000, azaz egyezer dollár erejéig. Bármikor felszólítanak rá, azonnal átutalom azt önökhöz. Remélem, hogy rajtam kivül még számos olyan olvasója van a Magyar Szónak, akik ha nem is ezer dollárral, de tehetségük szerint, tőlük telhetőén hozzájárulnának és igy hamarosan összehozhatnánk a nyomdai géphez szükséges teljes összeget. Maradok tisztelőjük: Sz. D., Cleveland Néhány szó Kalapács elmélkedéséhez Tisztelt Szerkesztőség! Bár a szerkesztőség megjegyzése után befejezettnek tekinthetnénk a Kalapács Írásához való hozzászólást,-én mégis úgy érzem, hogy néhány szóval hozzá kell, hogy szóljak az ügyhöz. Kalapács ugyanis alaposan elhajította a kalapácsot. Szerintem mindazok, akik ebben a kérdésben véleményt nyilvánítottak, teljesen osztják a szerkesztőség minden elfogultságtól mentes véleményét. Minden érvelést fölöslegessé tesz, amikor idézzük a szerkesztőség pár sorba foglalt érv elését : “Nem a fasisztákat, a bűnös elemeket, hanem a munkásosztályhoz tartozókat kell segítenünk abban, hogy megtalálják útjukat a haladó és demokratikus szellemű irányhoz. Ellenkező esetben a kizsákmányoló osztály karmaiba kerülnek”. Ebben a pár sorban benne van mindaz, amit salamoni bölcsességgel csak elgondolni lehet. Ezen sorok Írója nem elfogult a “szabadság”- harcosok irányában. Az első világháború után Horthyék a maguk szolgálatába állították a lumpenproletárt a burzsoázia szolgahadáva: együtt. A munkásmozgalom iparkodott szervezetét elsáncolni a tőkésrend neveltjeitől. A népi demokrácia adott lehetőséget, hogy ennek az erkölcsileg bélpoklos elemnek fegyvert juttassanak a hazát árulók, mellyel ha- lomra lőtték óhazai testvéreinket. Itt Amerikában sem voltunk mentesek a “szabadság”-harcosok- tól. A lecsúszott elemek ráragadtak szervezeteinkre, dalárdáinkra, sportklubjainkra, s elvégezve becstelen munkájukat, gazdáik karjaiba vonultak. Kalapács sok megszivlelésre méltó dolgot említ cikkében. Megmutatja, hogy a gonoszság előtt nincsenek nemzeti, vallási gátak. De jó tudni, hogy a becsület sem ismer gátakat, az áttöri a faji, vallási korlátokat. Nem lehet eléggé helyeselni Ger.éb munkástárs óvatosságra intő szavait, amikor a Virág-ügyvé- dek-féle széllel-béleltek fájdalmait eltanácsolja lapunk hasábjairól, mivel az igazságnak több oldala van. Legyünk tehát óvatosak. Vs. ” naptár Eiozzászclásokhoz Tisztelt Munkástársak! A naptárra vonatkozóan annyit irhatok, hogy olvasom a sok kritikát, amely szinte beteggé tesz. Hát az ember csak azért ir, mert unalmában nem tud mással foglalkozni? Persze a kri- ‘tika helyes volna, csak ne lenne olyan elfogult és ne imának oly vádaskodóan. Ez úgy a naptárra, mint az uj amerikásokra is vonatkozik. Részemről Geréb, Rev. Gross, E. H. N. és a szerkesztőség által irt cikkek helyesen oldanak meg minden felmerülő kérdést és élvezettel olvasom azokat. Ha azt írnám, hogy a kalendárium dicséretre- méltó, akkor hazudnék, mert nem kielégítő; de ezzel nem azt akarom mondani, hogy a bizottság nem tudott volna sokkal gazdagabb és szebb kalendáriumot kiadni, ha lett volna rá lehetősége! Valaki azt mondta, hogy 59-ban meg kell huzni a nadrágszijat. Hát mi is huzzuk meg, de jól, akárhogyan is fáj és tegyünk meg mindent, hogy az 59-es kalendáriumhoz semmi kritika ne férjen. Tanuljunk, hogy taníthassunk, mert erre nagy szükség lesz. K. B., N. J. Tanács a lap szerkesztéséhez Tisztelt Munkástársak! Engedjék meg, hogy megtegyem észrevételeimet. Nem szoktam Írni, hiszen közel félévszázados munkásmozgalmi múltam alatt talán háromszor küldtem be munkáslevelet. De a február 27-i lapszámhoz hozzá kell szólnom. Szerény nézetem az, hogy a lap 8-ik oldalán megjelenő “Amire nem vagyunk büszkék”, c. cikk, a 9-ik oldalon “Vigyázzunk a bírálattal”, a 11. oldalon “Ahogyan én látom” cikkek 2 teljes oldalt töltöttek be. A mi lapunk túl kicsi ahhoz, hogy 3 embernek, hogy úgy mondjam egyéni nézetével foglaljunk le ennyi helyet. Sem Kalapács, sem Anti, sem E-. H. N. cikke nem érte meg a helyet, amit elfoglalt, s ami még fontosabb, gondolom, egy félnapot vett el a szerkesztőtől a hozzászólás megírása. Tudom, hogy lapot, s különösen munkáslapot nem lehet úgy összeállítani, hogy az mindenkit kielégítsen. Ezt a levelet azért irom, mert szeretném, hogy ha lenne néha a lapban egy kis elbeszélés a magyarországi lapokból. (Lásd 14-ik oldalt—Szerk.) Úgy érzem, hogy ezzel a néhány soros hozzászólással is segítek. Máskülönben a lap iránya és összeállítása kitűnő. S. S., Chicago. A nlagarai rádió állításairól Tisztelt Szerkesztőség! Van nekünk magyaroknak itt Niagara mellett egy Jánosunk, aki arról nevezetes, hogy minden lében kanál szeretne lenni. Néha egészen jó szimatja van, mert meg tudja szagolni előre, hogy mi is lesz a következő században. (Mellesleg megjegyezve ez a János a régi jó világban pai-aszt- nyuzó volt.) Ez a “jövendőmondó’’ a niagarafallsi magyar rádió bemondója, vezetője. Sok épületes dolgot hallottam már tőle Mindszentyvel kapcsolatban, no meg annakidején a biztos jövőt jelentő plasztik gyárról, a kommunistákról, meg hogy megmérettek — már mint az urak — és könnyűnek találtattak. De olyasmit, amit február 23-án mondott, még nem hallottam tőle. Azt mondta, hogy a következő század a szocializmusé lesz! Vajon jól hallottam? Igen, ezt mondta, de ezt a gyönyörű mondatot a mi Jánosunk nem dombo- ritotta ki, nem iparkodott meglepődött hallgatóit megvigasztalni, hogy miért is kell arra a forrón óhajtott szocializmusra a következő évszázadig várni. Holott pl. nekem, ha 50 évvel ezelőtt jön, akkor is jól jött volna. Nem mutatott reá Jánosunk, hogy miért fogja felváltani a szocializmus a mai rothadó és végét járó kapitalizmust és ki fogja ezt a változást meghozni. Talán csak úgy fog lepottyanni az égből, vagy esetleg Dulles fogja elintézni a Mindszentyvel? Úgy éreztem, mintha János másnak szánta volna ezt a magyarázatot. Talán azoknak a fiatal disszidenseknek, akik most innen a “szabad világból” sóhajtoznak hazafelé, mivel az itteni elképzelt demokrácia és a hazai életviszonyok között nagy az eltérés? Itt egy munkanélkülinek, ha mindjárt “szabadság”-harcos is, nincsenek talán különösebb gondjai? Itt nem baj, ha nem dolgozik? Fontos, hogy dollárjai legyenek. Nem vonja őt' senki felelősségre, hogy miért nem dolgozik ? Szabadon bámulhatja a kirakatokat, csak ne próbálja azt állítani, hogy éhezik és elfogyott a dollárja. Ha ezt fogja mondani, akkor mindjárt kinevezik kommunista ügynöknek! Mert itt nem szabad éhezni, nem úgy, mint a kommunizmusban, ahol “mindenki éhezik”. Itt mindent mondhatsz, de csak magyarul, s legjobb akkor, amikor nincs a közelben valami Szálasi-ivadék, aki eláruljon az inspektornak, mert ilyenek is vannak ám és. ha megtudják, hogy visszakacsingatsz, akkor nem jó szemmel fognak reád nézni. Akkor olyan mesével fognak ijesztgetni, mint az, amit most is emlegetnek, hogy újévre 300 hazatérőből 150-et elfogtak és egyenesen Szibériába vitték őket. Ez, a pimaszság azért is olyan átlátszó, mert egyenesen a Dunántúlról jöttékét ijesztgetik vele, nehogy merjenek visszamenni. Éppen hogy csak azt nem mondják, hogy kitartás fiuk, majd a jövő században... addigra már itt is szocializmus lesz. Most pedig be a bagólesővei, ne sóhajtozzatok, hiszen addig csak kibírjátok! Az a kérdés, hogy a János kibirja-e addig? Egy hallgató SZERKESZTŐI ÜZENETEK Hot Cargo, Chicago, 111. — Azt kérdi, hogy mit jelent a “hot cargo” kifejezés, amivel az újságok most olyan sokat foglalkoznak? A szakszervezetek a munkáltatókkal kötött szerződéseikbe általában véve beteszik, hogy más szakszervezetek sztrájkjait tiszteletben tartják és azoknak a piketvonalait nem lépik át. A Teamster Unionnál ez odamódosult, hogy nem vesznek fel a truckokra olyan árukat, amik olyan műhelyekben készülnek, vagy amiket olyan munkások kezelnek, amelyekkel más szakszervezetek harcban állnak. Az amerikai újságírók az ilyen rakományt elnevezték “hot cargo”-nak. Természetesen a munkáltatók nagyon élesen harcolnak ellene és azért most, midőn a szákszervezetek vizsgálatainál kitűnt, hogy egyes graf- telő szakszervezeti vezérek ezzel is visszaéltek, alkalmasnak találták az időt a “hot cargo” rendszert eltiltó törvények hozására. Ennek első jeleit már láthatjuk az Interstate Commerce Commission azon döntésében, amit a Galveston Truck Line Corporation részére hozott, amelyben a Teamster Unionnak megtiltották, hogy a munkások piketvonalát átlépték. RÖVIDEN 1 _________________________________f ÁZ EGYESÜLT ÁLLAMOK vasúttársaságai $5,150,000-t költöttek naponta fűtőanyagra, olajra és egyéb fenntartási anyagra 1956-ban. ★ EGY ÉVVEL EZELŐTT Omar Bradley generális azt ajánlotta, hogy drasztikusan vágjuk le az első világháború veteránjainak nyugdiját és egyéb járulékát annak ellenére, hogy azok most már öregek és jobban rá vannak szorulva a segítségre, mint azelőtt. Különös dolog, hogy a jó tábornok, aki takarékossági szempontból ajánlotta e?t, egy szóval sem említette meg a 10—15 ezer dolláros évi nyugdijat huzó generálisokat, akiknek legnagyobb része 40 ezer dolláros évi fizetést kap a nagyvállalatok igazgatóságában, miközben hu>;/a a nyugdijat. J±.T 7 1TÉ«T MEI.ÉS, AMIÉ” ^ NEM KELLETT SZ ÁJKOLNI. — 35,000 magasrangu hivatalnok 5.! százalék fizetésemelést kapott 1957-ben. F: annak az 5.9 százalék fizetésemelésnek a tetri > kanták ezek az igazgató urak, amit 1956- ban 'vertek el. Biztosak lehetünk abban, hogy e : vek az uraknak azelőtt is volt elég, amit a tejbe apríthattak. Figyelemreméltó az is, hogy ezt : a nagy urak, akik egyben gyáraik részvényeinek nagyrészét is birtokolják, fizetésük emelésével az úgynevezett üzleti költségeket annyira * -rófolták, hogy azáltal kevesebb adót kellett fizetniök és ezen is külön milliókat kerestek. Az Üzleti költségek ugyanis adómentesek. ★ HA AZ ISTEN a Holdat azért teremtette, hogy az emberek felkutassák, akkor az benne lenne a Bibliában — mondja a floridai Bastingsbeli Larry T. Lowe. Majd megkérdezi: Mivel nincs benne a Bibliában, miért pazarolják a pénzt erre? Talán a milliomosok részére akarnak uj helyet felfedezni, ahol vakációjukat eltölthetik? FRED V. GARDNER management consultant, a Smith Steel Foundry milwaukeei cég elnöke szerint a U. S. Steel nyugodtan leszállíthatná az acél árát tiz százalékkal és még mindig nagy profitot csinálhatna még az esetben is, ha termelőképességének csak 65 százalékát használná. __a:
