Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-03-20 / 12. szám
Thursday, March 20, 1958 Leleplezlek az A tomerő Bizottságot Hamis beállítással segítette a kelet-nyugati megegyezés ellenségeit. Humphrey szenátor bebizonyitolía, hogy van lehetőség a lefegyverzési egyezmény ellenőrzésére. — Kiderült Dr. Teller vérszomjas egyénisége a háborús uszítok támogatásában. Jogos felháborodás követte az Atomic Energy Commission vallomását, hogy a múlt év szeptember 19-én Nevadában, egy földalatti alagutban végzett kísérleti atombombarobbantás hullámait Alaszkában a 2,320 mérföldnvi távolságban levő jelzőkészülék kimutatta. Senkinek sem lehet kételye afelől, hogy ez a fontos tény kezdettől fogva birtokában volt az AEC-nek. De nem hozta nyilvánosságra, sőt elhallgatta, letagadta és azzal a hazug, elferdített jele. éssel helyettesítette, hogy a robbantást 250 mérföldnél messzebb nem lehetett szeizmográffal sem felfedezni. Az AEG, mint kormányszerv tudatosan végezte a közvélemény bűnös félrevezetését. És akad olyan lelkiismeretlen tudós, aki köntörfalázott a bizottságnak ezen háborút szitó hazugságban. Az amerikai “szabad” sajtóban sehol nem jelezték ezt azóta, de most már beszél a hírszolgálat arról, hogy voltak tudósok, akik első perctől fogva kétségbevonták az AEC eredeti jelentését. Lelkiismeretes tudósok nem rejtették véka alá kételyeiket, hanem ismertették azokat a szenátus külügyi bizottságának egyik albizottságával, a Lefegyverzési Albizottsággal, amelynek vezetője klubért H. Humphrey, demokrata szenátor Minnesc.tából, Azonnal vizsgálat indult meg a kérdésben. Fontosnak tartjuk nyomatékosan felhívni olvasóink figyelmét arra a kérdésre, hogy hova is vitték a tudósok panaszaikat? PÍs megismételjük: a Szenátus Külügyi Bizot tságának Lefegyverzési Albizottságához! Ez a felismerés azonnal megadja az AEC manőverezésének politikai hátterét és nemzetközi vonatkozását. Élesen megvilágítja, azt in, hogy ez a kormányszerv és vezetői teljesen a háborús uszítok és a békés megegyezés tudatos kerékkötőinek szolgálatában állanak. Ebből kifolyólag kormányunkat illeti az a vád, hogy egy olyan központi kulcskérdésben, mint a nukleáris fegyverkísérletek ideiglenes beszüntetése, mely fölött nemzetközileg viharos viták folynak, va* lát lan és félrevezető tájékoztatást nyújtott. Miért nem akar Dulles egyezkedni? Dullesék állandóan azzal utasítják vissza a Szovjetunió ismételt békés irányú ajánlatait, hogy megfelelő ellenőrzés nélkül nem lehet vele egyezséget kötni, mert nem lehet megbízni a Szovjetunióban. így a nukleáris fegyverkísérletek beszüntetésére sem lehet megegyezésre jutni, mert mi történik, ha az Egyesült Államok, amely mindenkinek jóhiszeműen bedől, abbahagyja az atombomba kísérleteket és — már ahogy politikusaink állítják — a Szovjetunió, amely mindenkit félrevezet, titokban továbbfolytatja ezt az öx*- dögi mesterkedést ? A Szovjetunió türelemmel és kitartással ismétli meg ajánlatait a békés megegyezésre, a lefegyverzés minden részletére, az egymás mellett élés lehetőségeii'e. Dullesék épp olyan türelemmel es kitartással utasítják vissza ezeket az ajánlatokat, néha bizonyos feltételek megtoldásával. A Szovjetunió nem egyszer állította falhoz őket azzal, hogy a feltételeket elfogadta, de Dulles tüneményes leleményességgel talált újabb kifogást és ha nem volt jobb, akkor a “megbizhatatlan- sággal” jött elő. Londonban a múlt évben hónapokig tartott békekonferencián, ahol Stassen vezette az amerikai delegációt, a Szovjetunió késznek nyilatkozott arra, hogy a hidrogénbomba kísérletek beszüntetését az általános lefegyverzési kérdéstől elkülönítve tárgyalják és azt ajánlotta, hogy legalább két évre — kísérletképpen — léptessék életbe. Ennek elgondolása utat tört volna a további lépésekhez, de mindenesetre megállította volna a föld légkörének a sti'oncium 90-el való további mérgezését. Ekkor jött elő Dulles az ellenőrzés problémájával. A Szovjetunió válasza erre az volt, hogy felajánlotta országa területét külföldi ellenőrzők által felállított jelzőkészülékek elhelyezésére. A szeptember 19-iki robbantás ezen ajánlat célszerűségét volt hivatva megdöntetni, mert ha igazolhatják, hogy a jelzőkészülék csak 250 mérföld távolságra fedezi fel a robbantást akkor képtelenség a Szovjetunió óriási területét ellenőrizni. És hogy ennek a beállításnak érvényt szerezzenek, felhasználták a hazugság, az elferdítés és a tények letagadásának eszközét. Hogy ezt milyen vakmerő elszántsággal csinálták, mutatja az is, hogy alig egy héttel azután, hogy Hai'old E. Stassen, az elnök volt lefegyverzési tanácsadója kijelentette, hogy azt a jelentéktelen atomrobbanást, amit a nevadai alagutban végeztek, a szeizmográf készülékek az egész országban 1,000 mérföld távolságra is jelezték, jött ki az AEG azzal az állításával, hogy csak 250 mérföldnyire lehet felfedezni atomi-obbantást. Tehát tudatosan bocsátották szárnyra a “kacsát”. Az AEC meghátrálásra kényszerül A lefegyverzési albizottság a tudósok kérésére megindított vizsgálata folyamhn feldei'itette, hogy az Egyesült Államok Tengerparti és Földmérő Állomásai az egész ország területén észlelték a nevadai robbantást követő hullámokat. A további vizsgálatok ei'edményei alapján a bizottság hivatalos jelentésével megsemmisítette az AEC 250 mérföldes mércéjét és kijelentette, hogy a fenti állomások “Alaszkában, a 2,320 mérföl- nyire fekvő College községben levő jelzőkészülékei regisztrálták a nevadai robbanás földhullá- mait”. i Ez a jelentés meggyőzheti a közvéleményt arról, hogy a Szovjetunió ajánlata őszinte és kivihető volt. Humphi'ey szenátor megrótta az AEC-et a “közönség félrevezetéséért”. Azt mondta, hogy “ez azt a benyomást kelti, hogy valaki a tudományos adatokat politikai céljai elérésére használja — állandósítja ezt az amugyis veszélyes fogalmai akkor, amikor igyekszünk megegyezésre jutni a fegyverkezés hathatós ellenőrzésében”. Az amerikai magyarság szégyenfoltja Az utóbbi lsetekben alkalmunk volt a televízión keresztül “személyesen.” megismerkedni Dr. Teller Ede magyarszármazásu fizikussal, kit a “hid- i'ogénbornba atyja” kétes értékű jelzővel tiszteltek meg az atombombák imádói. Megjelenése és az atom- és távlövedékekért kifejtett heves véleménynyilvánításai hem a legjobb benyomást hagyták hallgatóiban. E benyomáskeltéshez nagyban hozzájárultak a kommentátorok rávonatkozó megjegyzései is, melyek szerint Teller volt leginkább felelős azért, hogy Oppenheimer atomtudóst annak idején elmozdították az AEC vezető állásából. Oppenheimer akkor nyíltan ellenezte a hidrogénbomba gyái’tását és az atomenergiának pusztító célokra való felhasználását. Innen ered Teller Oppenheimer-ellenes gyűlölete, ami kitűnik abból is, hogy ma is a legelkesex-edettebben harcol minden a Szovjetunióval való megegyezés iránti kísérlet ellen. Még csak két héttel ezelőtt is ujságriportereknek azt a kijelentést tette, hogy “a lefegyverzés egy elveszett ügy” azéi't, mert “nagyon komoly és nagyon hatásos lehetőség van a nukleáris kísérletek titokban tartására”. Ezt a hazug beállítást hamarosan a torkára fagyasztotta a Kaliforniai Intézet professzora, Harrison Brown, aki a háború alatt a Manhattan Project-en (atombombakisérleti telep) dolgozott. Azzal vádolta Dr. Téliért, hogy “tudatosan elferdíti a helyzet valódi lényeit”. Elég udvariasan fejezte ki a professzor azt a gondolatot, hogy Teller, úgy is mint tudós, ugv is, mint ember nagyot lódított. Az AEC-t és Téliért ért leleplezések fontos kérdést vetítettek előtérbe. Meg fogja-e törni ez az uj tényállás a bombakisérietek beszüntetési egyezménye elé eddig emelt mesterséges gátakat? Libby vallomásai A Lefegyverzési Albizottság március 6-án kihallgatta Dr. Williard F. Libby, AEC alelnököt a szept. 19-iki robbantással kapcsolatban. Vallomását 8 nappal később hozták nyilvánosságra. Ravaszul elkerülte a félrevezető kijelentésre vonatkozó magyarázatot, hanem részletesen beszélt arról, hogy mi történt a hegyben, ahol a kis bombácska (1.7 kiloton) felrobbant. Szerinte rádiókisugárzás nem történt, mert a robbantás minden eredménye a hegy belsejében maradt, a bombahüvely maradványait is csak hónapokig tartó ásatás után találták meg. Körülírta, hogy milyen hasznos eredményekkel lehetne hasonló földalatti robbantásokat végezni. Atomenergiát termelhetnek, tengeri kikötőket teremthetnek, hegyeket mozdíthatnak, eldugult olajforrásokat nyithatnak meg, gyógyító izotópot termelhetnek, stb. A próbarobbantások beszüntetésére és ellenőrzésére vonatkozó kérdésekre kitérően felelt. Sajnálná a teljes beszüntetést, mert megfosztana bennünket sok fejlődési lehetőségtől. Bizonyos ellenőrzési rendszert lehetne ugyan felállítani, mondotta, de utalt az oroszok “megbízhatatlanságára” és ha ők nem tartanák be az egyezményt, akkor “felülmúlnak bennünket és ez a lehetőség mindennél jobban aggaszt”. Vallomásán végighúzódó főirány az volt, hogy a rádiókisugárzástól való félelmet csökkentse. Szembeállította ezzel azokat az óriási eredményeket, amelyeket további kísérletekkel elérhetnénk, és ezeket úgy ismertette, mintha legjobban a békés célokat szolgálnák, “már megtanultuk, hogy a legrosszabb dolgoknak is vannak jó oldalai és az atomrobbantások sem kivételek ezen szabály alól.” Ugyan mi jót nyújthat a megmérgezett vagy elpusztított emberiségnek Mr. Libby? óQSKáSOK MENNYORSZÁGA Az alábbi adatokat í. F. Stone’s Weekly-ből vettük át: Katonai kiadásaink olyan tüneményes magasságot értek el, hogy már felmérhetetlenekké váltak. Terjedelmükről azok a számok adhatnak egy kis felvilágosítást, amelyek minden évben az ócs- kásoknak eladott katonai felszereléseket tartják nyilván. Ezeket a számokat megtalálhatjuk a különböző katonai szolgálatok évi költságvetéséWhere $73.9 Billion will ga Pf Ma*0r SeCUfiii $45.8 jP*".-.- '!|$| Agriculture , 4.6 jffls'ii'läl Lahor and Welfare 3.7 ®: . :i(| Conmerci and Housing 1.6 IsBjjT - .ajSa Natural Resources 1.5 fcpT-: rjjtfjl Geceial Government 1.4 Jh’ International 1.3 rp?» Moni» I« legislation and Cnnbigeneits 1.1 #i- 1*1 FitCll Tilt 135) {siinutt ERRE KÖLTIK AZ ADÓT ben a következő könyvelési tétel alatt: “Eladásiba és felszámolásra szánt katonai tulajdon”. Ez tonnánként és dollárokban ismerteti az évente eladásra kiselejtezett felszerelés beszerzési árát, a felszámolásra költött összeget s hogy mennyi készpénzbevétel származott ebből az üzletből. A felszerelés, a- melytől haderőink az 1957, 1958 és 1959-es éve kben terveztek megszabadulni összesen 13 billió 295 millió 556 ezer d o 1 Iárunkba került, vagyis évenként átlagosan 4 billió dollárba. Az 1920-as években kb ennyibe került az egész szövetséges kormány fenntartása, beleértve a védelmet is. Ezen három év alatt az eladott felszerelés bevétele az előii-ányzat szerint 390,739,280 dollárra tehető, vagyis minden kiadott dollár után 3 centet kapunk vissza. Merje valaki még mondani, hogy az amerikaiak pénzéhesek. Mit költünk fegyverkezésre és mennyit a le- fegy vérzésre : Lefegyverzési Év Védelemre személyzetre 1956 $41,825,000,000 $489,190 1957 $44,414,000,000 $571,448 1958 $44,871,000,000 $425,000 1959 $45,836,000,000 — — $176,946,600.000 $1,485,638 összeállította az Egyetemes Fejlődés és Egyetemes Iuef egy vérzés Bizottsága. How much did you make?______ ■ How much did you spend?_____ How much do you have left?___ ' Send It In! || Az adóív .-tMLiisKAi MAGVAIT SZo .2___________________
